Milk

Milk. Jó rég akartam írni róla. B.-nek hála a premier napján láttam. Bár voltak benne kicsit sarkított dolgok, de összességében nagyon tetszett. Vajon ki rendezte? Mondanom sem kell, hogy Gus Van Sant. Ezennel előlépett kedvenc rendezővé, minden elismerésem. :) A tartalom:

"1977-ben Harvey Milket beválasztották a San Francisco városának Felügyelői Testületbe, így ő lett az első olyan választott, magas közhivatali tisztséget betöltő ember Amerikában, aki nyíltan vállalta homoszexualitását. Győzelme nemcsak meleg jogi szempontból volt jelentős; egységbe kovácsolta a politikai spektrum különböző szereplőit, a nyugdíjasoktól kezdve a szakszervezeti dolgozókig. Harvey Milk alapjaiban változtatta meg az emberi jogokért folytatott harc természetét, és vált egész Amerika hősévé, szomorúan korai, 1978-ban bekövetkezett tragikus halála előtt."

A vezérvonal, a fő cselekmények mellett olyan filózásra okot adó mellékmondatok hangzanak el, mint például 1. "Tényleg azt hittem, hogy ő az igazi..." Ez olyan vörösmartys /Min a csalódás könnye rengedez?/ életérzést adott. 2. "40 felettivel nem randizom..." De újabb filó; 40 felett melegen? (A filmben mégis randizik vele.) :P 3. "Nekünk szükségünk van reményre, mert remény nélkül elveszünk..." A legerősebb mondat, amit csak a film tud visszaadni a maga drámaiságával. Hihetetlen, hogy közel egy év után is ennyire emlékszem ezekre a momentumokra is.

További érdekességek a filmhez kapcsolódóan. Találtam retro képet: az igazi  Harvey Milk és Joe. :)

Milk&Joe

Az a Castro Camera nekem nagyon bejött. Már maga a helyiség, de a környék is.


A végére hagytam valamit, illetve valakit. Hogy nekem a filmből kellett megtudnom, hogy olyan, hogy James Franco létezik?! S milyen találó a neve... :)


James Franco

Csak ajánlani tudom a filmet.

 

 


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: SPF2, 2010. febr. 3. 10:00 - címkék: dokumentumfilm, hit, kép, meleg, mozi, premier, remény és kategóriák: Élmény, tv / film - 5 komment

Eddig 5 komment érkezett ()

  • 1.  bééélabá
    2010. 02. 03. 22:07

    több pókember-filmet kéne nézned, hogy lássad jamest többször is:) de hát, ugye...mesefilmet maga nemnéz, még akkor sem ha ilyen jó pasik nyomulnak benne felalá:D

  • 2.  Natsume
    2010. 02. 04. 9:19

    Ez vicces, mert én meg pont James Franco nevére kaptam fel a fejem! XD

    Figyi, kaptam egy fülest, hogy létezik olyan blog, amit meleg "gyerek" szülei/egyik szülője ír(nak). Még várom, hogy öcsi pasija válaszoljon az e-mailmre, és amint megszereztem a linket, küldöm is. :)

    :*

  • 3.  SPF2
    2010. 02. 04. 23:48

    bééélabá: no igen, én olyan filmeket nem nézek... :)

    Natsume: jó a neve (is) :).
    Ok, az tök jó lenne, köszi!!

  • 4.  sp
    2010. 02. 05. 21:07

    Nem rossz, nem rossz...

    Bár így, hogy tudtam a végét, inkább az odáig vezető út érdekelt. S ebben nem ás túl mélyre, inkább politikai pamflet, mint dráma. A konfliktusok sem voltak árnyaltak, a kudarc meg mindössze annyi, hogy Scott lelép. Ezzel együtt örülök, hogy írtál róla, enélkül nem szedem le.

  • 5.  SPF2
    2010. 02. 05. 22:06

    A drámai csúcspont a végén van, de közben is vannak kisebb, de fontos drámák.

    Örülök, hogy leszedted, illetve hogy megnézted. :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Ennek a blognak a kommentjei moderálva vannak, így ha a kommented nem jelenik meg azonnal, ne keseredj el, a blog gazdájának előbb jóvá kell hagynia.





Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.