Elmélkedés bejegyzései 
EP - középpontban Magyarország
Azon kevesek közé tartozom, akik végighallgatták a magyar vitát az EP-ben. Kb. 3 órás volt. Van még valaki, aki ezt megtette? Nagyon tanulságos volt. Most nem mennék bele mindenféle konkrét intézkedésbe, mert azokról majd írok külön, de erről a vitáról mondanék pár szót. Egyrészt le a kalappal Viktor előtt. Nem kellett volna elmennie, de ő odament és majdhogynem az volt, hogy "ide lőjetek". Ezt amúgy ellenfelei is elismerték. De utána is teljesen visszafogott volt, reápolitikus képét mutatta, okosan vitázott, érvelt, de amikor kellett, kiállt az országért. Sokkal európaibb volt, mint ott pár ember. Hogy egy példát említsek. Az euroszkeptikusokról annyit mondott, hogy nem ért egyet velük, de az ő álláspontjuk is egy európai álláspont. Ezt el kell fogadni, mert ők is a közösség részei. Abszolút így van. (Természetesen nem az euroszkepticizmuson a lényeg, hanem az elven.)
Tetszett, hogy nem kokikat és sallereket osztogatott, bár részemről lehetett volna kiosztani párat, hanem az együttműködésre törekedett, a nagy ellenszélben is. Hozzáteszem, az ellenszelet részben saját magának köszönhette, de a vitában az is nyilvánvalóvá vált, hogy sok-sok derék ember aknamunkája is benne van, lásd Konrád Györgyét, aki ezzel a cselekedetével nálam nagyon nagy mélységekbe került. Mondjuk eddig sem tündökölt... Bokros Lajos is dettó. Egyébként ha ő is olyan nagy liberális demokrata lenne, már rég lemondott volna, mondván, a pártja is megszűnt, aki kiküldte... Az utódja meg nem őt akarja.
Persze kiderült pár dolog, hogy Guy Verhofstadt sem volt mindig olyan liberális a hazájában, és az is, hogy Cohn-Bendit egy picit flekkes. Az antiszemita kártya is egy szép európai liberális érték amúgy. Nekem mindig az volt a bajom a legnagyobb liberálisokkal, hogy valójában nem azok...
Az EP-képviselők jól egymásnak estek. Ez időnként mókás is volt. Az egyikük Padániába hívta Viktort, erre a másik szólt, hogy olyan állam nincs is. :) Amúgy tetszett a litván, az olasz és a lengyel képviselők kiállása. Az elnök pedig annyiszor vette el a hangot az időkeretet túllépő képviselőktől, ahányszor csak lehetett. Bekiabálások is voltak rendesen. Semmivel nem jobb a helyzet, mint nálunk, vagy máshol.
Ja, persze megjelentek a kritikusok, hogy most az a baj, hogy Viktor engedékeny meg puha volt, máskor az a baj, hogy kemény, hát, ez is csak azt bizonyítja, hogy van egy réteg, amelyik nem tud elvonatkoztatni a fóbiától. Ez a baj.
Helyes, ha megvizsgálják Magyarország törvényeit, hogy az összhangban van-e az európai (uniós) elvekkel, de csak akkor, ha nincs kettős mérce. Rengetegen azt sem tudták, hogy mi van, konkrétumokat nem tudtak, csak hallottak ezt-azt, és ezzel hiteltelenítik a vizsgálatokat. Tényleg örülnék neki, ha ezeket a vitákat el lehetne simítani, de tényleg érvek alapján és ne politikai indokkal, hogy tényleg ne térjünk el a közösségi szabályoktól (ha van ilyen) és elvektől (van ilyen). Orbán mintha váltott volna, talán fölismerte, hogy így is lehet. Ennek örülök, nem kell mindenkivel harcban állni. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy tényleg azon megy már csak a vita a jegybanktörvény kapcsán, hogy az elnök és a Monetáris Tanács tagjai tegyenek-e esküt az alkotmányra, vagy sem?! Tudja valaki hogy működik ez a németeknél vagy a franciáknál, netán Luxemburgban? Ez most tényleg fontos?!
Tanulságos volt végighallgatni. Köszönet érte a Lánchíd Rádiónak!
Könnyed esti olvasmány
Előbb elolvasom, aztán majd hőbörgök.
"Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság."
Ez mondjuk jó.
Teljes lehet-e egy bumbi karácsonya?
Ismét egy karácsony, amit szép volt, jól sikerült. Még nincs vége, mert még rokonok jönnek-mennek, de a lényeg megvolt. Korábban többször (1,2) is írtam róla, hogy mit gondolok a karácsonyról, hogyan éltem/élem meg. Sajnálom azokat, akiknek nem lehet ünnep, akik képmutatásként, kiábrándultan, szomorúan élik meg, vagy sehogy nem élik meg, egy nap a többi közül, mert tényleg irtó jó dolog (is lehet) a karácsony. Meg lehet élni úgy, hogy ez Jézus születéséről és a szeretetről szóljon. Időnként melós, de meg lehet csinálni. Nekem a karácsony soha nem a toronyóráról szólt, de az a kis ajándék, amit annak veszel, akit szeretsz, az a világ legjobb dolga. Főleg, ha valóban meglepetés. No, de nem akarok ismét túl szentimentális lenni. :)
Inkább a fenti kérdésre kerestem a választ. Mert ugye az embernek jó esetben van egy családja, szülei, testvérei, vannak barátai és van A párja. Kevés bumbinak van gyereke, bár akad ilyen is. Egy idő után fogyatkozik a család, előbb nagyszülőkből lesz kevesebb, idővel szülőből is, és amikor jönne az az állapot, hogy a gyermek és a feleség a szűk család és a boldogság, a bumbi ott áll majd egyedül. Jobb esetben a párjával. Mert ha már ott a párja, az nagyon sokat jelent. Közben családja lehet a tesóknak is, tehát új szereplők is beléphetnek a család körébe.
Sok családnak gyermeke sincs, és vannak olyanok, akiknek hiába van családjuk, mégsem boldogok ettől, mert ellentétek, családi viszályok mérgezik a kapcsolatokat. A hatalmas különbségeket karácsonykor sem sikerül félretenni, eltűnik a nem is volt szeretet, s így lesz a karácsony egy kötelező családi aktus, feszültség, képmutatás, keserűség.
Bár továbbra is tartom, hogy az ideális állapot az, ha az embernek vannak szülei, testvérei, párja, és barátai, és békés családi körülmények között éli meg a karácsonyt, de a karácsony teljessége nem csak ettől függ. Amíg korábban, gyerekkoromban nagyrészt a szülőkön múlt, hogy milyen is lesz a karácsony, ahogy telnek az évek, azt vettem észre, hogy egyre inkább rajtam múlik, hogy milyen is lesz a karácsony.
Egy bumbi karácsonya akkor az igazi, a bumbiként lehet a család része. De ha vannak szerető rokonok, barátok, már az is valami. Ha már nem lesznek ősök, és nem lesz gyerek sem, akkor vajon mi lesz? Ez a félelmem az utóbbi időben enyhülni látszik. Egymásra is számítanunk kell. Bumbikarácsony is lesz. :) Nem jó félni a jövőtől, inkább tenni kell a máért, vagy a holnapért (magamnak is mondom), hogy egy bumbi karácsonya is teljes legyen, ahhoz pedig szeretet kell, elcsépelt, de tényleg ez a legfontosabb... Akkor lehet teljes a karácsony, ha szerető emberek veszik körül az embert. Csak akkor. Mindegy, milyen körülmények között.
Na, csak szentimentálisra sikeredett.
Blog, 13p, X, giccs, dm, kék chips, advent, nóta, Viki, DiVino
1. Elindult az elmélkedés, hogy mi van a blogokkal, vagy mi lesz velük. Igen, kicsit kevesebb élő blog van, és átalakult ez az egész. Más, mint régen, sokan eltűntek, feladták, és kevesebben írnak rendszeresen. Bár jobban örülnék, ha nagyobb élet lenne, de én még mindig szeretem a blogolást. Egyre kevesebb időm van rá, de amíg szeretem és tudom, csinálom. A Tumblr nekem nem ugyanaz. Bár gyorsabb, rövidebb, de valahogy személytelenebb. Szóval nekem még nem lesz. :)
2. Köszönöm annak, aki megírta, hogy a Néni klipje 13 perces, így nem szántam rá ennyi időt. 3 percet még megért volna (ami így is nagy változás magamhoz képest), de ennyit már nem. Igaz, így lefikázni sem tudom, szóval ezt még át kell gondolni. :)
3. Mindkét kedvencem bejutott az X-Faktor döntőjébe, szuper. Baricz Gergővel összefutottam a Corvin bejáratánál. Nagyon cuki, csak a mellemig ér. Az Allee-ban viszont Carlos Perez ment el mellettem, nos, neki meg én érek a melléig, egy óriás.
4. Tamás, ezt néked küldöm. Olyan "szép", midenféle amerikai giccs benne van... :)
5. Nem igazán értettem, hogy az óvszer miért lett ilyen drága, már azt hittem, valami válságadót vetettek ki erre is, de aztán a DM-ből átmentem a Rossmannba, ahol ötszáz forinttal olcsóbb volt.
6. Tényleg van kék chips? Ez komoly? Vajon mit tud? (Remélem a kék chipsnek nem lesz köze a kék osztrigához.)
7. Advent 3. vasárnapján kell a rózsaszín gyertyát meggyújtani. Jövő héten el kell menni rorátéra. Azért írom le, hogy nyomást gyakoroljak magamra. :)
8. Jó ebédhez szól a nóta. Szép zene, szép klip.
9. Mindenki kiakadt Vikin, pedig szerintem most éppen jól döntött. Megint előbb ment a hőbörgés, minthogy bárki is tudná, hogy miről szól a megállapodás. Nagyon komoly dolgokról szól. Elég egy Index-címlap, és már mindenki tudja az okosat. Na de politikáról majd később.
10. A DiVinot melegen ajánlom. Mondjuk nem olcsó, és egy elég érdekes a pesti burzsuj fiatalság, de úgy berúgtam 3 deci bortól, hogy csak na. Vagy ilyen jó minőségű volt, vagy csak a fáradtság miatt, vagy öregszem... De legalább nem vagyok alkesz. :)
Mindent a politikáról 4.
Ami nem jó
1. Semmi értelme nincs a szakszervezeti tüntetések akadályozásának. (Ahogy a melegfelvonulás akadályozásának sem volt értelme.) Tüntessenek nyugodtan a szakszisok. Az viszont nagyon ciki, hogy Dopeman lett a hangadójuk. A Klubrádióban meg fölemelik, hogy majdnem jogász lett, mert jelentkezett az egyetemre, csak nem vették fel, jaj.
2. Nem tudom kinek jutott eszébe, hogy a kiemelt ügyekben a kihallgatás első 48 órájában ne lehessen jelen a gyanúsított védője, de szerencsére úgy fogadták el a törvényt, hogy ezután is jelen lehet a védő. (Az ötlet miatt mégis inkább ide került.)
3. Nem vagyok benne biztos, hogy szükség van "alaptörvény asztalára", elég viccesen hangzik. A célt értem, a kivitelezést nem.
4. A devizahitelek fix árfolyamon való végtörlesztése viszont olyan károkat okoz, hogy nem is értem, miért nincs ott egy közgazdász, vagy jogász, aki szólt volna, hogy hahó, gondoljuk ezt végig. Ki az, aki végtörleszteni tudja a hitelét? Akinek van miből. Aki eddig sem tudta fizetni, annak ez nem segítség. Ráadásul olyan mértékben rontja hazánk nemzetközi megítélését... Mit ér ezután egy magánjogi szerződés? Ha hosszas jogi procedúra után is, de szinte biztos, hogy a bankoknak okozott kárt egyszer az államnak kell visszafizetni. Vagyis mindenkinek. Annak is, aki rendesen fizeti a hitelét, és annak is, akinek nincs hitele.
5. Az adójóváírás kivezetése, majd az ezzel a döntéssel rosszabbul járók kompenzálása szintén furcsa döntés, mintha nem lett volna átgondolva. Tényleg senki nem számolta ki? Ráadásul ha tényleg a rosszabbul járónak kell majd igényelni a kompenzációt, akkor megint az eredeti céllal (egyszerűsödjön az adózás és az adminisztráció) sikerül szembemenni.
A pénzügyi rendszer igen összetett. A bankok az utóbbi pár évben tényleg mindent megtehettek, de kettőn áll a vásár. Sokkal inkább szabályozással kellene kereteket adni, és nem ilyen döntésekkel figyelmen kívül hagyni a jogi kereteket, és a pénzügyi-gazdaság világ működését, ami kihat az egész ország működésére. Szükség van a bankokra, ahogy a hitelezésre is. Minden döntés hatását meg kell vizsgálni, a jelenleginél sokkal átfogóbban.
Igen nehéz időket élünk, Görögország csődbe megy, Olaszországot durván leminősítik, lassul a német gazdasági növekedés, sőt, még az Egyesült Államokban is bajok vannak. Kétségtelen, hogy egyáltalán nem könnyű a kormánynak, gyorsan kell döntéseket hoznia, ráadásul fújó intézkedéseket, de jobban át kellene gondolni bizonyos döntéseket.
(A következő részben a jó dolgokat írom össze.)
Mentsük meg az artmozikat!
Ez a cikk volt az utolsó jel, hogy a korábbi ötletemet leírjam, megvalósítsam. A cím egy kicsit túlzó, hiszen kevés vagyok én ahhoz (sőt, kevesek vagyunk), hogy megmentsük a budapesti artmozikat, de talán mi is tehetünk valamit az ügy érdekében. Régen is a szívem csücske volt minden kis eldugott mozi, mint például a családias hangulatú Vörösmarty, vagy a Cirko-Gejzír, ami állítólag Európa legkisebb mozija, és akkor a Puskinról, az Urániáról és a Kinoról (korábban Szindbád) nem is beszéltem.
A lényeg az lenne, hogy legalább havonta egyszer meglátogassunk egy budapesti artmozit, ahol megnéznénk egy jó filmet, előtte-utána pedig kicsit beszélgetnénk. Ismerősök és ismeretlenek találkoznának. Ha van rá igény, megcsinálhatnánk. Ha nincs, akkor szűk körben csakazértis megcsináljuk. :) A lényeg, hogy együtt menjünk el, és mindenképpen művészmoziba, tehát a következők jöhetnek szóba: Cirko-Gejzír, Kino, Művész, Odeon-Loyd, Örökmozgó, Puskin, Tabán, Toldi, Uránia, Vörösmarty. Azért, hogy egyik se jusson a Bem, a Hunnia, vagy az Európa sorsára. Talán még a Corvin is belefér, hiszen nincs benne a két nagy - Budapestet uraló - mozis cégben.
Fotók itt. Kis "mozi" itt:
És az normális...
...hogy mindenhol vannak plátói szerelmeim? A buszon, a kondiban, a templomban, a szomszéd házban, a szemközti cégnél, ésatöbbi... Fura, mert akkor is, ha nincs szükség rá, de mégis mindenhol vannak. De minek, miért?! Plátói.
A csudálatos Anglia 2011-ben
Szörnyű ez a videó is, fényes nappal...
Szegénység, bevándorlók, leszakadó rétegek, amiről mindenhol írnak, de szerintem nem lehet mindet a szegénység számlájára írni. "A rendősök lelőttek egy férfit, aki igazoltatás közben rájuk támadt." Egy 28 éves, 4 gyermekes apuka miért támad a rendőrökre?! Hol vannak a rendfenntartók? Mert ez a hátrálás nem igazán hatékony... Már a franciaországi eseményeknél is azon filóztam, hogy több ezer autó felgyújtását, üzletek kifosztását miért nem követi a tulajdonosok reakciója, netán bosszúja? Vagy miért nem alakul ki valami önvédelmi mozgalom? Mert az, hogy ezek után nő a bevándorlás-ellenesség, szinte természetes... Valami megoldás kell, mert ez nem állapot. Igen, oktatás, munka, stb., ezek mindenképpen segítenének, de valami más is kell még, hogy rend legyen. Megértem a bevándorlók, leszakadók nehézségeit, de ezt az erőszakot már nem. És azt sem, hogy ezt hagyják elburjánzani.
Forrás: dailymail, bbc, további képek: dailymail
Homoszexualitás és a futball
Szerintem sajtótörténeti pillanat, hogy az ország vezető sport magazinja, a Nemzeti Sport Magazin legfrissebb nyári (június-júliusi) kiadásában nem kevesebb, mint négy oldalt szenteltek annak a témának, hogy homoszexualitás a futballban.
A cikkből kiderül, ki volt Justin Fashanu - úttörő a meleg focisták között. Idézet, részlet: "Alighogy megjelent az angol bulvárlapban, a The Sunban az önvallomása, bátyja, John a nagy nyilvánosság előtt megtagadta, korábbi futballisták fordultak ellene" (...) "Kevéssel azután, hogy 1998 májusában egy tizenhét éves fiú Marylandben molesztálással vádolta, a lelkében dúló viharoktól szabadulni képtelen futballista felakasztotta magát. Búcsúlevelében az állt: "Rájöttem, hogy engem már sokkal korábban bűnösnek kiáltottak ki. Nem akarom, hogy a barátaimat és a családomat még több kellemetlenség érje." Az amerikai hatóságok bizonyítékok hiányában egyébként ejtették a Justin Fashau elleni vádat..." Igen szomorú sors az övé.
A cikkben foglalkoznak még Anton Hysen történetével is, akiről én is írtam már, mint az első svéd focista, aki vállalta, hogy meleg. Apja híresebb focista volt, Liverpoolban játszott. Idézet: "2007-ben meghökkentést keltett, amikor felbukkant a stockholmi Büszkeség napján. (Már csak azért is, mert, mert sokan homofóbnak hitték, amiért 2001-ben szájba vágott egy őt letapizoó férfit a frankfurti repülőtéren.) A melegfelvonuláson egy 16 éves fiúról beszélt, aki a csapattársai reakcióitól való félelmében nem meri bevallani másságát, és akiről megjegyezte: "Ezt most érted teszem." Utóbb kiderült, kisebbik fiáról beszélt." Szép. Nagyon szép.
A cikkben a hazai helyzetet is megemlítik, és kitérnek a horvát futballelnök melegekkel kapcsolatos kijelentésére: "hála az égnek, csak egészséges emberek futballoznak." No comment.
Érdemes megvenni az újságot! Négy oldal ennek a témának, tényleg nagy előrelépés Magyarországon.
Whynot, köszi, hogy felhívtad rá a figyelmemet!
Személyes élmények
Sose felejtem el, amikor még nem voltak meleg blogok, és én is kezdő zenész voltam, az Indexen találtam valami fórumot, ahol egy elkeseredett ifi focista leírta, mennyire szarul érzi magát attól a helyzettől, hogy meleg, és nem mondhatja el senkinek, de főleg nem a csapattársainak. Aztán egy ideig követtem a történéseit, amiből az egyik az volt, hogy nagyon kész van, hogy minden egyes edzés/meccs után a zuhanyzóban olyan fenekeket, testeket lát, amelyek irtózatosan tetszenek neki, mégse kezdhet velük semmit. Végül nem tudom hogy mi lett vele, de volt egy sikerélménye. Ő volt az első, aki leborotválta magát (ott), és észrevette, hogy 2-3 edzés múlva már a fél társaság követte a példáját. :)
Én is láttam már a pályán, öltözőben olyat, hogy hűha.
Egyébként focizás közben, illetve a focipályákon, lelátókon egyaránt szokás a buzizás. Sajnos tényleg nem járna jól az a magyar focista, ki vállalná másságát. De borzasztóan sokat jelent(ene), ha valaki mögött ott áll(na) a családja, mint Anton Heysen esetében is.
Végül jöjjön pár kép róla, úgyis csak szépül. :)
Bréking+8
0. Bréking!!! Whynot, LEQ, chris és a mindenki figyelmébe:
1. Mladics is a helyére került végre.
2. A MOL-nak is örülök.
3. Ugye jól tudom, hogy D. Tóth András szintén zenész? Aranyos. :)
4. A kondi öltözőjében azt mondja a 10-es skálán 20 pontos fiú a spanjának a saját testéről, hogy "fél év múlva jó lesz". Hahó, nincs otthon tükör, vagy ennyire nincs tisztában a dolgokkal, netán hiányzik az önbizalom??! Segítsek? :) Vagy még szerény is, mert akkor máris 40 pontnál tart... És akkor a foci előtti látványról nem is értekeztem. Mégiscsak van valami haszna ennek a kánikulának. :)
5. Persze nem minden a külső, de még mennyire nem. Nagyon nem. Ettől függetlenül a nyár Budapesten is beköszöntött... OMG! :)
6. A kisebb blogtalikon, illetve az iró-olvasó találkozón is jól éreztem magam.
7. Holnap BL-döntő magyar bíróval! Mindenhol ott vagyunk.
8. Ebbe a muzsikába már csak nem tud belekötni a gagaizmus (gagizmus, gazmus :P) bűvöletében élő Zenemanó.
Alföldi marad
Alföldit nem rúgták ki, helyes. De ő is odafigyelhetne arra, hogy mikor mit mond. Az elmúlt egy évben az összes kultúrával foglalkozó fideszes politikus megvédte (legyen az képviselő, államtitkár, vagy miniszter), amikor a jobbikos és/vagy KDNP-s képviselők támadták. Ezek után ő is figyelhetne egy kicsit. Legalább azokat ne hozza hülye helyzetbe, akik megvédték. Emberileg nem szimpi, de érdekel a Vadászjelenetek, érdekel Az ember tragédiája, érdekel a művészete. Elmondhatatlanul ostobának tartom azokat, akik úgy kritizálnak egy művet, előadást, hogy nem látták. De tényleg, csak annyit kellene tenni, hogy elmennek, megnézik, és utána kritizálják. De még ez sem sikerül nekik... Nagyon sok rosszat hallottam a Shopping & Fucking-ról, de amíg nem láttam valamit, hogy mondhatnék véleményt róla?! Novák Előd viselkedése pedig elfogadhatatlan, ilyet nem lehet mondani:
"...kedden az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságában Novák Előd, a Jobbik képviselője azt mondta, "arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy addig jár a köcsög a kútra, amíg el nem törik. Én azt gondolom, most köcsögként is megáll ez a mondás stílszerűen, és szerintem mindenképpen valamit lépnünk kellene, hogy végre valami történjen ezzel a bizonyos köcsöggel.”
Azonnal le kellene mondania. Szégyen, hogy nem érzi, hogy mennyire gáz a viselkedése. Az emberi méltóság vajon mi? A kultúra vajon mi? A Kulturális Bizottság vajon mi?
Részemről Alföldinek kis ejnye, Réthelyinek jó pont, Nováknak bukta.
Az Eurovízió margójára 2.
Akkor kapcsoltam ki, amikor Szlovákiától egy pontot se kaptunk. Amit egyébként nem hiszek el, biztos meghekkelték a szlovák hatóságok, mert nem létezik, hogy a több mint félmilliós felvidéki magyarságtól legalább egy pontot ne kaptunk volna... Igaz, elsősorban a fáradtság miatt kapcsoltam ki, mert már annyira hulla voltam, és nem hiányzott egy ilyen vég, hogy szegény Kati alig kap pontokat. Úgy feküdtem, le, hogy hátha valami csoda történik. :) Olyan ez, mint amikor a fociban a magyar válogatottat verik, rossz nézni, fáj, szomorú. :( Nyilván, ha van remény, akkor nincs az a fáradtság, ami ledönt, de így volt. Jó, persze semmi új nem történt, évek óta úgy szavaznak, hogy a svéd a dánra, a ciprusi a görögre, az osztrák a németre, a román a moldávra, az angol az írre, stb. Nem is ez dönti el, hanem a köztes szavazatok. Ebben maradtunk alul. Pedig mi vagyunk az egyetlen ország, amelyet a saját nemzete vesz körül.
De valójában nincs okunk búsulni, Katit az egész ország szerette, mindenki egy emberként drukkolt neki, erre tényleg rég volt példa. Legalább ebben nemzeti egység volt. Arról nem is beszélve, hogy a YouTube-on is szépen szerepel a letöltéseket illetően.
(Az újabb magyargyalázó indexes cikkel nem kell törődni. Érdekes, hogy a vélemény rovatban jelenik meg, de kommentelni már nem lehet.)
Köszönjük Katinak, és mindenkinek, aki ezen dolgozott, beletette szívét-lelkét! Szép volt!
Még annyit, hogy beleköthetnék, hogy Azerbajdzsán mióta Európa? De inkább nem teszem, hiszen az ő sikerük mutatja, hogy egyszer talán nekünk is sikerülhet. Másrészt, gondoljunk bele, micsoda siker ez egy kis országnak, milyen boldogság lehet most ott.
Jövőre Helsinkibe is elmennék. :)
Ballagás és a Royal Wedding
Nem is gondoltam volna, hogy ebből bejegyzés lesz, de az lett, mert ki kell írni. Már reggel nosztalgiáztam, amikor láttam a sok öltönyös iskolást. Eszembe jutott a saját ballagásom. Nem akartam, hogy vége legyen a középiskolának, szerettem, a végére igazán jó társaság lett. Nagyon féltem az érettségitől is, mert én ilyen kis izgulós voltam. (Voltam? Vagyok.) A ballagással, majd az érettségi lezárultával tudtam, hogy vége egy korszaknak. Az öltönyös fiúkat látva előjöttek az érzések, emlékek, hogy mire vágytam akkor, és mire nem, hogyan néztem a jövőbe, mi teljesült, és mi nem, hogy mi mindent éltem át azóta. Nagyon furcsa így visszatekinteni. Egyszerre fájdalmas és örömteli, egyszerre jó és rossz, egyszerre sírok és nevetek, annyi minden volt az elmúlt években. Természetesen előjött a szentimentális énem, ahogy néztem az utcán a ballagókat, és a rokonaikat. Egy film jelenete lehetett volna az a pillanat, ahogy elment előttem egy virágokkal a kezében zavartan, de büszkén sétáló fiú, akit a szülei kísértek, akik még a gyermeküknél is büszkébbek voltak. Majd mielőtt eltűntek volna a lépcsőn, észrevettem, ahogy az anyuka a férje keze után nyúlt, majd miután megtalálta, úgy tűnt, hogy talán 18 éve nem szorították egymást ilyen boldogan és meghatottan. Hogy miért éppen ezeket veszem észre, azt én sem tudom, de szép volt.
Ezután jött a királyi esküvő, ami annyi helyen jött szembe, hogy nem lehetett kikerülni. Pedig nem igazán érdekel ez a fajta pompa és csillogás. Nem motiválnak a ruhák, a kalapok, a fényűzés. A királyi családoknál sokkal jobban érdekelnek a mai politikusok, miniszterelnökök, elnökök. (Tudom, tudom... :P) A hintó is olyan maradi, én inkább egy nagy német autóba ültem volna. :) Sorolhatnám még az (ellen)érveket, de nem teszem, mert ez is elvitte az érzéseimet. Már önmagában az, hogy a britek így tudnak ünnepelni, hogy így szeretik a trónörököst, hogy ilyen jól szervezték, és hogy munkaszüneti nap lett az esküvő. Ezt itthon is értékeltem volna. :) (Persze a Habsburgok nem lettek meghívva, mert a két család nincsen valami jóban, de le is töröltem a kárörvendő mosolyt az arcomról. Nem mintha nekem ők trónörökösök lennének.) :) Visszatérve a fontosabb dolgokra, azért vitt el az esküvő hangulata, mert én is olyan vagyok, aki szeretné egyszer kimondani, hogy holtomiglan holtodiglan, amíg a halál el nem választ. Nem a pompára, a ragyogásra, a felhajtásra, a csillogásra, vagy a papírra vágyom, hanem erre. Egyszer jó lenne ezt is megélni. Egyszer.
Rég írtam szentimentálisan, de néha vissza kell térni a gyökerekhez. Arról nem is beszélve, hogy sokszor ilyen vagyok. :)
Mindent a politikáról 3. - Alkotmányozzunk!
Úgy döntöttem inkább külön posztot szánok az alkotmányozásra, a médiáról, médiatörvényről, hamburgeradóról, cigiről, és minden másról majd később.
Kell új alkotmány?
Ez az első kérdés, ami felmerülhet az egész alkotmányozási folyamattal kapcsolatban. Szerintem minden 2/3-os támogatottságot elért politikai erőben fölmerül egy ilyen szándék, és ez valahol érthető is, hiszen minden politikai párt célja a többség bizalmának (és ezáltal a kormányzás lehetőségének) a megszerzése, és az általa jónak vélt út megvalósítása. A 2/3-os többséggel, akkor azzal a lehetőséggel is élve, de természetesen nem visszaélve. Ráadásul 20 éve eltelt a rendszerváltozás óta, és talán abban is van valami, hogy Az egykori keleti blokk államai közül a demokratikus átalakulás után egyedül hazánkban nem készült formálisan is új alkotmány. Szerintem az alkotmányozás maga indokolt. Az már más kérdés, hogy most valóban ez a legfontosabb dolog, vagy nem? Talán nem, hiszen a mindennapi gondok minden előrébb vannak, lásd kilakoltatás, megélhetés, munkanélküliség, stb., de ha egyszer nem kezdjük el, sose lesz új alkotmány. Viszont abban van valami, hogy nyugodtan lehetne több időt szentelni rá, akár egy évet is, hiszen ebben a kérdésben valóban nem sürget a tatár. Még akkor sem, ha az ellenzéki pértok magatartása is sokat elárul, de erről később.
Hogyan alkotmányozzunk?
Nehéz kérdés, hogy a 2/3-os többség önmagában elég felhatalmazást jelent-e, mert a kampányban volt szól az alkotmányozásról, konkrétumokról már kevésbé, de maga a többség ad egy felhatalmazást. A kérdés az, hogy mire? Minél nagyobb konszenzust szeretnénk, annál szélesebb körben kell megvitatni az új koncepciót, tervet, meghallgatni a javaslatokat, stb.
Egy kérdőív mindenképpen jó ötlet. Amit én is megkaptam, abban voltak megfoghatatlan kérdések is. Például hogyan védheti az alkotmány a közösen elfogadott társadalmi értékeket, mint a munka, a család, a rend és az egészség (3.)? Hogy védjük a családot? Védjük, ezzel egyet tudok érteni, de hogyan? Hogy tiltjuk a melegek házasságát? Ettől még nem lesz megvédve a család az alkoholista apától, vagy az egyre gyakoribb válástól. Vagy hogy van ez? Hogy valósul meg a munka védelme, ha előtte közalkalmazottakat indoklás nélkül is ki lehetett rúgni? Hogy egy-két ellentmondásra rávilágítsak. Rendben, védjük, de milyen konkrét formában? Ugyanakkor fontos, hogy az emberi jogok védelme benne legyen. Nézhetjük másik oldalról is. Igen, fontos a család intézménye, mert egy jól működő család még mindig a legjobb közösségi létforma, de akkor védjük meg a család minden tagját, legyen az beteg nagymama, fogyatékos gyerek, egészséges szülő, és ugyanígy egy meleg gyerek is, vagyis egy család minden egyes tagját védjük meg az új alkotmányban.
Szavazati jog a több gyermeket nevelőknek? (4.)
Nem, ezzel én nem értek egyet. Persze van abban valami, hogy ne 2-3 millió nyugdíjas döntsön el mindent, de ezt mégsem tartom jó ötletnek. A technikai részletekről nem is beszélve: ki döntsön, az anya? Miért nem az apa? Hogy senki ne legyen diszkriminálva. Vagy egy ide, egy oda? Ha 7 gyerek van, hány szavazatot ér? Mi van a cigányokkal? Nem okozna túl nagy társadalmi feszültséget ez az egész? Mondjuk szívesen olvasnék ilyen szociológiai kutatásokat, ha egyáltalán készültek.
Életfogytiglan? (11.) Hát, ezt a kérdés nem tudtam megítélni. Bár itt nem volt kérdés, de a halálbüntetést sem támogatom, és a tényleges életfogytiglannal is hadilábon állok. Jár egy új esély? Persze vannak olyan súlyú bűncselekmények, ahol nincs más racionális döntés, de valahogy mégsem tudtam behúzni...
Nem tudom, hogy ez a vizsgálóbizottságos kérdés (12.) mennyire olyan súlyú, hogy az alkotmányban lenne a helye, de szerintem nem. Arról nem is beszélve, hogy ha kötelezővé is teszik a bizottság előtt való megjelentést, azzal még nem sokat léptünk előre, mert a parlamenti vizsgálóbizottságok sarkalatos pontja mindig az eredményesség volt, és az, hogy soha semminek nem lett következménye. Ezt a problémát most sem szabályozzák, és lehet, hogy nem is itt kellene.
Az átlátható közbeszerzéssel (7.) egyetértek, de ezt nem a közbeszerzési törvényben kellene rögzíteni? A gyereknevelés költségeinek megadóztatását tiltó kérdéssel (5.) is egyetértek, de lássuk be, nagyon demagóg ez a kérdés így, ebben a formában. Mégis hogyan működne ez?
Egyet tudok érteni azzal, hogy az új alkotmány védje a nemzeti vagyont, a termőföldet és a vízkészletet (10.), és a Kárpát-medence természeti sokféleségét is (9.). Bár a konkrétumokra kiváncsi lennék. Támogathatónak tartom, hogy az új alkotmány fejezze ki a határon túl élő magyarsággal való nemzeti összetartozás értékét (8.). Értékét, itt nagyon szépen fogalmaztak. Ez kifejezetten tetszik.
Tetszik a jövő nemzedékek iránti kötelezettségvállalás (6.), aminek még az LMP is kifejezetten örült. A konkrétumok most is érdekelnek. Az eladósodottság mértékének a szabályozása (2.) fontos, de én itt a második lehetőségre szavaztam, mert gazdasági krízishelyzet bármikor lehet, nem csak világválság idején, hanem akár egy természeti, vagy egészségügyi katasztrófa esetén is. Szerintem ez a racionális.
Az első kérdést hagytam a végére. Csak állampolgári jogok legyenek benne az új alkotmányban, vagy kötelezettségek is (1.)? Az oskolában szokták volt mondani, hogy a gyereknek vannak jogai is kötelességei is. Akkor talán a felnőttekre is igaz, nem? :)
Egyéb észrevételek
Kicsit keveselltem a végén azt a három sort, amit nekem hagytak, de azért kitöltöttem azt is. Megtettem, amit a haza megkívánt. Kicsit úgy érzem, hogy rohanunk, nem kell, nyugodtan legyen idő a kibeszélésre, az átbeszélése, sehova nem kell sietni. Szerintem helyesebb lenne egy évig gyűjteni a javaslatokat, módosítani a módosításra szoruló pontokat, aztán utána elfogadni. Hogy tényleg jobban magaménak érezhessem az új alkotmányt. Bár az is igaz, hogy sokan vannak olyanok, akiknek lehetne bármilyen az új tervezet, mindenképpen elvetnék, mert csak akkor lehetnek igazi antinarancsok.
Legyen népszavazás?
Mindkettő mellett vannak érvek és ellenérvek. Alapjában véve támogatnék egy népszavazást, döntsön a nép alapon, de nem biztos, hogy sok eredménye lenne. Szerintem ha a Fidesz népszavazásra bocsátaná, még meg is nyerné a többség támogatását. De ha elmegy 30%, akkor az legitimálja az új alkotmányt? Akkor az lenne a következő ellenérv, hogy 70% nem(mel) szavazott, így nem legitim az új alkotmány. Márpedig ismerve a részvételi hajlandóságot, kb. ez lenne. Az ellenzéki pártok pedig egy általános kormányellenes szavazásra építenének egy óriási kampányt, amiben az egész kérdésnek a lényege veszne el. Szóval alapjában véve támogatom a népszavazást, de a körülményeket ismerve nem sok értelmét látom. (Akkor még lehet példálózni, hogy hol volt népszavazás, és hol nem, az Egyesült Államokban és Németországban például nem volt.)
Kereszténység, Szent Korona, Isten, magzatvédelem
A koncepció azt írja: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.” „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait, és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát.”
Ha nem esünk túlzásokba, akkor elfogadhatónak tartom a kereszténység és a Szent Korona megemlítését, mivel nem a Szent Korona-tan került bele, hanem csak egy utalás a Koronára. A kereszténységet is meg lehet említeni, ha azt nézzük, hogy például a Szent István-i templomépítésnek (tíz falu építsen egyet) is volt nemzetmegtartó szerepe, mint ahogy a török időkben is fontos volt a kereszténység. Ez a történelmünk része, kár lenne letagadni. Ettől még 2011-től sem lesz államvallás a kereszténység, főleg úgy, hogy kitérnek a többi vallásra is: "Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait". Ez így vállalható.
Ettől még nem fonódik össze az állam és az egyház, nem lesz államvallás a kereszténység, hogy a buta félelmekről is írjak, nem kell ettől félni. Egyébként az állam és az egyház különválasztása már a Bibliában is szerepel: "Istennek ami az Istené, a császárnak, ami a császáré". De ez csak egy ilyen kis kitérő. Ha Isten neve úgy kerül bele, hogy utalunk rá, hogy vannak hívők és nem hívők, akkor nincs vele bajom, mert hívőként is azt mondom, hogy mindkettőnek helye van benne, hiszen együtt alkotunk egy nemzetet. Ha belegondolok, hogy az Amerikai Egyesült Államokban még a pénzen is utalnak Istenre...
A magzatvédelem is nagyon fontos, akárhogy nézzük, a fogantatástól kezdődik az élet, de az abortusz tiltása talán túl erős lett volna. Ettől függetlenül nem baj, ha erősebben van hangsúlyozva a magzati lét védelme. Ők úgysem tudnak védekezni. (Állítólag még Obama is a „partial-birth abortion” híve, azaz annak, amikor a magzatot még szülés közben is megölhetik egy injekcióval, mivel „még nem született meg teljesen” Ehhez nem értek, ezért nem mennék bele, de elég durván hangzik.)
Magyar Köztársaság vagy Magyarország?
Mindenki Magyarországot használ a köznyelvben, ezzel nincs baj. Csak Gyurcsány köztársaságozott állandóan, az mindig idegesített. Most majd ő fog idegeskedni.
A kormánypárti és az ellenzéki magatartásról
Már utaltam rá, hogy a kormánypértok lehetnének kicsit lassabbak, körültekintőbbek, a részletekre jobban oda lehetne figyelni, és bizonyos társadalmi csoportok hangjára is figyelni kellene. Feléjük az a kritikám, hogy tényleg kicsit erőből tolják ezt az egész alkotmányozást, és siettetik, miközben nyugodtan lehetne több időt és odafigyelést szánni rá. Az ellenzéknek tett gesztusok például jók voltak.
Az ellenzéki pártok meg a saját kis politikai érdeküknek megfelelően játszanak. Lehet Más a Politika? Kivonulnak és feltételeket szabnak? A Fidesz mennyi bírálatot kapott, amikor kivonult Gyurcsány miatt... Most ők is ezt csinálják? Miközben van egy saját koncepciójuk! Pont ez mutatja, hogy nekik politikailag nem érdekük, hogy legyen egy új alkotmány, sőt, az se, hogy sikeres legyen. Miben más így a politika? Semmiben. Tessék bemenni és vitatkozni, érvelni, javaslatot tenni, stb. Mert így tényleg olyan, mint a régi SZDSZ, akik 5%-kal mindent megszabtak. Ráadásul a kérdéseik szintén a népámítás kategóriájába tartoznak. Miben más így a politika?
Az MSZP dettó, de tőlük nem is vártam mást.
A Jobbik még a legkonstruktívabb ebben a kérdésben.
A benyújtott javaslatról március 22-én kezdődik a vita, a zárószavazás április 18-án lehet, meglátjuk mi változik addig.
Gratulálok annak, aki végigolvasta! :)
Kit/mit képviseljünk?
Mostanában tanárhoz járok. Nem lényeges, hogy miért és kihez. Sokkal lényegesebb az, ami a mai élmény után foglalkoztat. Történt ugyanis, hogy az egyik téma kapcsán a tanár felhozta, hogy volt neki meleg tanítványa is. Gondoltam előbb figyelő üzemmódra térek, aztán majd meglátjuk, mit fűzök hozzá. Tanárom elmondása szerint a zenész kolléga állandóan szexuális töltetű/célú vicceket mesélt, ami - elmondása szerint - mókás volt egy darabig, de néha már egy kicsit sok. Az ő melegsége is így derült ki, hogy a tanár megkérdezte, hogy miért mesél ennyi szexista viccet, mire az illető az válasza az volt, hogy "nálunk" ez a szokás.
Nálunk? - kérdezett a tanár.
Igen, nálunk, melegeknél - mondta a srác.
Így tudta meg a tanárom az ő melegségét. Mondjuk önmagában nincs is ezzel semmi gond. A tanárom szerint szimpatikus volt a srác, fel is készítette rendesen, és a melegekkel sincs semmi baja, abszolút elfogadó. De ezután direkt nem mondtam el, pedig lett volna rá alkalmam. Mert bizonyítani szeretnék neki. Olyat, amit nem kell bizonyítanom, de mégis szeretném megtenni. Azt, hogy az a kép, ami eddig kialakult rólam, pozitívabb legyen. Nem mintha eddig ne adta volna jelét, hogy csíp :), de mégis többet akarok. Hogy a melegekről kialakult képét is kicsit javítsam. Miután már jobban megismert, és kicsit elvarázsoltam (talán sikerül), utána tudja meg. Hogy legyen egy másik képe is a melegekről. Mert az egyik maghatározó élménye az volt, hogy a melegek szexista vicceket mesélnek, és ha ezt egy meleg mondja, akkor utána természetes, hogy ő is úgy adja tovább, hogy "náluk állítólag ez a szokás". Pedig nem. Én nem szoktam a tanáraim és idegen emberek előtt szexista vicceket mesélni. Nem ez ismertető jelem, és biztos nem mondanék olyat, hogy nálunk ez a szokás. Mert hülyeség, vagy mindenhol szokás, vagy sehol nem.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy mi alapján ítélnek meg bennünket. Steiner Kristóf azt mondta egyszer, hogy ő nem képvisel senkit, nem képviseli a melegeket, csak saját magát. (Az más kérdés, hogy lehet, hogy jobb is, csak ettől még azok, akik általa ismerik meg a melegséget, erősen hozzájuk kapcsolják a melegekkel kapcsolatos élményeiket). Vagyis akarva-akaratlanul képvisel valamit. Valahol igaza van, de azt hiszem az is megkerülhetetlen, hogy ne csak magamat képviseljem, hanem a melegeket is. Ha egyáltalán lehet. (Lehet?) De hogy ez miben körvonalazódik ki, azt még magam sem tudom, csak most így érzem.
Mindenesetre akkor, amikor a srác azt mondta, hogy "nálunk (melegeknél) ez a szokás", akkor engem is egy kalap alá vett magával, miközben nem érzem magam vele egy kalap alatt, mégis utána ítélnek meg. Érthető amit mondok? Talán kicsit nehezen fejeztem ki a magam... :)
Egyébként én még mindig kicsit kívülállónak érzem magam az egész meleg világban, ha lehet ilyet mondani. Így viszont problémás a képviselet is. Vagy a kisebbség kisebbségét képviseljem? Vagy csak magamat? No, mi a megoldás? Vagy csak annyi, hogy nem kell azt mondani, hogy a melegek ilyenek-olyanok, mert ennél sokszínűbbek? Mint a nem melegek.
Annyi minden van...
...amiről írni lehetne, és szeretnék is, de a stressz mindent visz. Mindent elvisz. Hazafelé elalszom a buszon, este, lefekvéskor viszont nem tudok gyorsan elaludni, mint általában. Itthon pörgök, bent hulla vagyok. Hosszú hetek után végre megszűnt a legfőbb stresszforrás. Nem részletezem, legalábbis itt nem. De ezt, így, ebben a formában megélni, átélni, tapasztalni, hááát, kemény volt. A külföldi topmenedzsereknek tényleg térkép e táj, de ahogy a főnökünk küzdött, az igazán elismerésre méltó. Ennyit erről, jobb, ha homályban maradnak a konkrétumok.
2. Megrázott a Nyugati téri tragédia, és annyira elszomorító, hogy milyen felelőtlen emberek vannak. Megint halál kellett ahhoz, hogy észbe kapjunk, észbe kapjanak az illetékesek... De erről nem írok, inkább 979 posztját várom.
3. Találkoztam valakivel, aki anno nagyon szeretett engem, róla, és erről külön bejegyzés lesz, már amennyire leblogolható. Mindenesetre örültem, hogy találkoztunk.
4. Ha minden igaz, egy hét múlva találkozni fogok Özpetekkel. OMG! :)
5. Ricsivel Szatyroztunk. Ő bebaszcsizott, én nem (annyira). :) Az üzletvezető(nek kinéző fiatalember) végig (időt jelöl) stírölt minket, de legalább megállapítottuk, hogy nem is olyan rossz. :) Jót dumáltunk. Számomra kiderült, hogy 1. ha nem is vagyok (annyira) pletykás, de hallgatni szeretem, 2. piásabban mindenkinek megered a nyelve. :) Azt még nem is kérdeztem utána; hogy tetszett a hely? A mafla pincéreket leszámítva... :)
6. Politikáról is szeretnék írni, mert úgy látom, másokat is érdekel. Nagyon helyes, a közélet megkerülhetetlen. (IO, megjavult a legkommenteltebb doboz!) Előre csak annyit, hogy a diktatúra korában, a sajtószabadság teljes hiányában sokan próbálják elhitetni velem, hogy milyen tragédia történt az Európai Parlamentben, de nekem nekem nagyon tetszett OVi kiállása. Máris megy a nagy Cohn-Bendit lájkolás. Én meg azt várom már, amikor Cohn-Bendit José Bovéval együtt szétver egy budapesti Mekit... :) Ahhoz a múltat is ismerni kell. De ne szaladjunk ennyire előre, majd jön a poszt.
7. Ha jön, mert azon is el kell gondolkodnom, hogy mi lesz a bloggal, mert kicsit sok elfoglaltságom lesz februártól, és megfordult a fejemben, hogy a csúcson kell abbahagyni (a szerénység vajon mi? :P), de attól tartok, hogy én is azok közé tartozom, akik ezt nem tudják megtenni. Túlságosan szeretem ezt az egészet...
Véradás
Most az van, hogy adhatnék vért, mert kijönnek hozzánk. Adhatnék, ha akarnék. Adhatnék, ha őszinte lennék. Adhatnék, ha eddig csak nőkkel foglalatoskodtam volna. Azzal, hogy szembejött velem ez a probléma, utánanéztem, mi is van a hivatalos nyilatkozatban és a tájékoztatóban.
Részlet a nyilatkozatból:
Részlet a tájékoztatóból:
Tényleg furcsa, hogy a "férfiak közötti nemi kapcsolat" önmagában veszélyes. Igaz, vannak olyan statisztikák, amelyekről én is írtam korábban, és amire könnyen hivatkozni lehet: "Az FDA adatai szerint az 1977 óta férfival nemi kapcsolatra lépett férfiak körében a HIV-fertőzöttség a népesség átlagához képest hatvanszoros, az első véradókhoz képest pedig nyolcszázszoros." De akkor sem jó ez így.
Mondjuk ez mindenhol probléma, nem hazai sajátosság, hiszen a világ más részein is így van; a már említett Amerikában, Kínában, vagy Belgiumban is.
De hogy ne legyen ez ilyen komor bejegyzés, azon is érdemes elgondolkodni, vajon hány meleg nem fél a tűtől?! :) Mondjuk én nem, igaz, nem nézek oda a szúrás pillanatában.
Érdekes írás a témában: „Köszönjük NEM!”, avagy miért nem adhatnak vért a homo- és biszexuálisok.
Ti adnátok vért?
Mindent a politikáról 2.
Vázlatosan, nem fontossági vagy időrendi sorrendben, de mindenről egy kicsit.
The Economist - reakció
Bár egy újszülöttnek minden új, most mégse mennék bele olyanokba, hogy az újság az itteni jobbról még jót nem írt, bár még ezzel sem lenne baj, hiszen lehet kritizálni, csak egy dolgot emelnék ki: a cikkhez illusztrációként felhasznált kép mindent elárul a szerző szándékairól. Objektív újságírás, haha.
Financial Times - reakció
Ebben már több tény van, és a kritikában is lehet valami, de az, hogy még el sem kezdődött a magyar EU-elnökség (hivatalosan 6-án lesz az átadás), és már most a kudarcról írnak, hát nagyon gáz. Mi ez, ha nem prejudikáció?! Arról nem is beszélve, hogy a magyarokat a csehekkel hasonlítják össze: "Hasonló sorsra jutott a cseh elnökség 2009-ben." A cseh EU-elnökség azért volt kudarc, mert közben elfogyott a kormány többsége, így megbukott, és elég kínos, ha éppen egy ilyen rövid elnökség alatt bukik meg a kormány. Magyarországon 2/3-os többsége van a kormánynak, így nem kell alkudozni, koalícióval bajlódni, stb., éppen ezért erős a kormány, ebben inkább lehetőség és biztosíték van, de ez a tény biztos elkerülte az újság figyelmét... Objektív újságírás, muhaha.
Alkotmánybíróság
Nem tetszett az a megoldás, hogy a 98%-os különadóról szóló törvényt elmeszelte az Alkotmánybíróság, majd ezt követően ugyanabban a formában akarták benyújtani, és az Alkotmánybíróság hatáskörét is csökkentették bizonyos kérdésekben. Nem elegáns, én sem támogattam. Főleg úgy, hogy tavasszal amúgy is új alkotmány lesz, érdemes akkor megvitatni, hogy mit szűkítsünk és mit ne. Ugyanakkor a döntés okát értem, de ez a következő bejegyzés része lesz.
Költségvetési Tanács
Nem támogatom a drasztikus átalakítását, és elég hülyén jött ki, hogy pont most csinálják meg. Ráadásul demagógiának tartom, hogy a pénzt a cigányoknak szánják, akik egyből el is kezdtek rajta marakodni. Jobb lett volna, ha megmarad a Tanács, és akkor egy csomó vélt félelmet is le lehetne oszlatni, de így könnyű támadási felület lesz ez a döntés, és nem hiszem, hogy lesz ennyi haszna. Lehet, hogy van valami az ellenérvben, hogy a Tanács előző ciklusban nem hívta fel a figyelmet a büdzsében tátongó lyukra, de én akkor is meghagytam volna úgy, ahogy.
Sporttámogatás
Nagyon jó döntés, ha megvalósul, hogy a sportot támogató cégek adókedvezményt kapnak. Nagyon-nagyon fontos dolognak tartom. Ezzel tényleg új pénzeket lehetne bevonni az állandó pénzszűkében lévő magyar sportba. Aki kicsit is ismeri a helyzetet, tudja, hogy ez nagy dolog.
Kettős állapolgárság
Éppen ideje volt a december 5-i szégyen és a 23 millió románnal (!) való riogatás után. Ma hallottam, hogy egy 92 éves bácsi is kérte. Ez a lényeg, ebben minden benne van. Hogy magyarként haljon meg... Nagyon-nagyon fontos. Csak Gyurcsány, Molnár és Szanyi szavazott nemmel. Megjegyzendő.
A társasági adó csökkentése
Jó döntésnek tartom, igazán baráti a befektetőknek. Okokról és következményekről a következő politikai bejegyzésben lesz szó.
Válságadók
Nem jó, hogy van, de sajnos szükséges. Mondhatni szükséges rossz.
Egykulcsos adó
Ez már nehezebb kérdés. Igazából nem is tudom mikor fordult meg a Fidesz álláspontja, mert korábban nem támogatták. Talán azért változott, mert a környező országban bevezették. Azért hozzá kell tenni, hogy az egykulcsos adó abszolút igazságos, mert aki 10x többet keres, 10x többet adózik, aki 10x kevesebbet keres, 10x kevesebbet adózik. Egyértelmű. Ettől függetlenül, én is inkább a progresszív adózás mellett vagyok, a gazdagabbak fizessenek többet. Ez biztos a keresztény-szociális énemből fakad, nem tudom, de most így látom.
Családi adózás
Szintén támogatom. Évek óta égető probléma a kevés gyerek, ez már aggasztó az ország jövőjére nézve. Az adókedvezmény is jó megoldás, mert munkára ösztönöz, és nem segélyre. Remélem ez is hozzájárul a népesség csökkenésének megállításához.
Sólyom László vs. Schmitt Pál
Azok közé tartozom, akik Kövér Lászlóval értenek egyet: találtam volna alkalmasabb jelöltet is. A politikai racionalitás szerint logikus döntés, hogy a kormányzó erő egy hozzá hű köztársasági elnököt talált, aki azért csak letett már valamit az asztalra. Sólyom Lászlóval is szimpatikus volt. Nagyon tetszett, ahogy a határon túliakkal törődött, ahogy őrködött az Alkotmányon, ahogy nem félt beszólni az akkori hatalomnak, de nem tetszett, hogy kicsit túlmozgásos volt, és a kompromisszum sem volt az erőssége, lásd a sok - általa jelölt - betöltetlen poszt. És bármennyire szimpatikus volt a bánáti bazsarózsás akciója, azért egy államfőnek is tudnia kell, hogy ha egy nemzetközi szerződést aláírunk, akkor azt teljesíteni kell. Ha nem is a Zengőn, de valahol meg kell csinálni. (Ezzel a véleményemmel most egyedül leszek, de nem baj. :P) Schmitt Pálban sem tetszik minden, talán kicsit túl simulékony, de azért el kell ismerni, hogy ő is tett valamit az országért, pl. MOB-elnökként. Nagyon rosszindulatúnak tartom, ha valaki abba köt bele, hogy ő "csak csapatban" nyert olimpiai aranyérmet. Ez szánalmas dolog. Nyerjél te "csak csapatban". Ha hibázik, őt sem védem: a helyesírási mizéria nagyon ciki. Azonnal kirúgnám a felelőst, és talán elgondolkodnék, hogy kikkel veszem magam körül.
Vasárnap: nyitva vagy zárva?
Én amellett vagyok, hogy nyitva. Értem én a célt, hogy vasárnap mindenki foglalkozzon magával, a családjával, menjen a szabadba, vagy bármi más, csak ne vásároljon. Még azt is mondom, hogy ez egy jó szándék, de ennek belülről kell jönnie. És ha így lesz, a piacnak sem éri meg kinyitni. Amúgy érdekes a kérdés, mert nem lehet azt mondani, hogy bezzeg tőlünk nyugatabbra így van, mert nincs. Mindkettőre van példa. Szerintem ez (mármint a zárt vasárnap) a jóléti államok sajátja lehet, ha akarják. Mi még nem tartunk ott. Gazdaságilag is az ország érdeke, hogy nyitva legyen az a bolt, amelyik szeretne, és a dolgozók érdeke is, ha abból a szempontból nézzük, hogy ha zárva lennének, kirúgnák őket, vagy csökkenne a fizetésük. Nyilván nem öröm a vasárnapi munka, de ennél rosszabb a munkanélküliség. Tegyük hozzá, hogy a kérdés még nem dőlt el, de én nem támogatom a bezárást. Arról nem is beszélve, hogy biztos mindenki volt már úgy, hogy csak aznap tudott vásárolni - főleg az egész héten dolgozók.
---
Médiatörvényről, magánynyugdíjról, oktatásról, egészségügyről és egyéb finomságokról később. Előre csak annyit, hogy Kovács László nemrég megszólalt a médiatörvény kapcsán. Kovács László. Megtelt a szoborpark, vagy mi?! :) Az lett volna jó, ha Lendvai Ildikó szólal meg, na az szép lett volna. Az egykori cenzor, muhaha. De erről majd legközelebb. Mert külön bejegyzést ér. Akárcsak a hangulat, a hangulatkeltés, a politikai blogok, a külföldi reakciók, az önvizsgálat, stb. Ezért az ezzel kapcsolatos anyázásokat kéretik addig megtartani. :)
Jövőre/idén
Nem kellett volna a munkahelyen inni, mert így már délben sokat mosolyogtam, és délutánra már minden rossz volt. Igaz, főnöki utasítás volt, de akkor is. (Egyáltalán dolgozni nem kellett volna. Mondjuk bejárni jó, mert kevesen vannak az utcán, nincs tolongás, tömeg, szóval, valahol mégis kell ez az egy hét együttlét.) Így sajnos kihagytam egy kedves invitálást, és egy ígéretesnek hangzó buzi díva műsort, vagy mit, OMG. :) Sajnálom. Majd legközelebb bepótolom. Legalább befejezhettem az év utolsó, vagy inkább első (már majdnem kész, időzített) bejegyzését.
Nem írok összegzést, jó sok minden történt idén. Csoda is volt, és csalódás is. Örömben és bánatban is bőven volt részem. Véletlenek nincsenek, és/de a saját butaságaimért sem hibáztathatok mást. A múltból tanulni kell, csak akkor válhat a hasznomra.
Hogy mit szeretnék jövőre? Erősödni: testben, lélekben, hitben, barátokban, egészségben, anyagiakban. Stressz tekintetében nagyon nehéz lesz a január, a február nem különben, így már az év eleje megköveteli az erőt. Persze szeretnék jobb ember lenni, azt úgyse lehet eleget gyakorolni, de ezt nem tudom megígérni, így inkább azt mondom, jövőre se legyek rosszabb, csak okosabb.
Hogy mit fogok másképp csinálni? Talán egy kicsit többet fogok magammal törődni. Nem egy brutális egoizmust kell ezalatt érteni, az úgyse az én világom. De több dolgot teszek majd magamért, és kicsit kevesebbet azokért, akiktől nem éreztem ugyanezt, nem éreztem a kölcsönösséget. A csillagokat is csak az arra érdemeseknek fogom lehozni. De nekik mind. :)
Nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, hogy a távolban van pár barátom. Ha találkozunk, hiába tudjuk a beszélgetést ott folytatni, ahol abbahagytuk, hiába van online kapcsolat, nekem szükségem van a jelenlétükre is. Az ölelése vagy egy jó szóra, arra az érzésre. Azt nem pótolja semmi. Mivel ez a helyzet nem fog változni, magamat kell megváltoztatnom. Ugye, az erő.
Vannak dolgok, amiket ha akarok, sem tudok megváltoztatni. Ilyen pl. a szívem. Nem a hús-vér, hanem ami mögötte (vagy inkább benne) van. Ami hol mennybe, hol sírba visz. Nem tudok változtatni rajta, így van jól. De több energiát kell abba fektetnem, hogy többet vigyen a mennybe, és kevesebbet a pokolba. Hogy ezt hogy fogom csinálni, még nem tudom, de egy biztos, hogy az eszemre és a megérzéseimre jobban oda kell figyelnem. Már csak azért is, mert azok jók.
Az hülyeség, hogy jövőre minden szép és jó lesz. Azt se lehet megfogadni, hogy jövőre csak mosolyogni fogok. Nem. Jövőre is lesznek nehéz napok, lesznek nagyon nehéz napok, netán elkeserítő pillanatok, vagy depressziós percek, órák, netán napok. Szinte biztos lesz szomorúság, bánat. Talán betegség is. Nem ringatom magam álomvilágba. Az élet tényleg nem habostorta. De ha ezekre felkészülök, ha minden nehézségre megvan a megfelelő válasz, tett, akkor nem lesz gond. És ez a lényeg. Hogy ezeket a helyzeteket mindig jól kezeljem. Ezt szeretném jövőre. És ahogy bánat biztos lesz, úgy öröm is, és ezeket a pillanatokat már várom is. :)
Egyre jobban tudom, hogy mit szeretnék, és azt is, hogy mit nem. Erre fogok összpontosítani. Annyi mindent szeretnék csinálni, hogy azt nem is tudom leírni. Meg kell ragadni a lehetőségeket.
Nincsenek nagy fogadalmak, sokkal inkább törekvések. Csak remélni tudom, hogy jövőre a tanknak tankcsapda, az úthengernek akadály leszek, a szúnyogot pedig úgy lecsapom, hogy helyben elpusztul. :) Huh, milyen képletesen fogalmaztam.
Egy fogadalmam van az új évre: többet fogok pihenni, mert ez így nem mehet tovább. Ennek az egy fogadalomnak a betartása is kemény lesz, de csak rajtam múlik.
Egy vágyam lenne a jövő évre, ha lehet kívánni: egy igaz embert az ölembe, aki legalább annyira szeret engem, mint én őt. Nincsenek különösen nagy elvárásaim. Tiszta érzések, tiszta tekintet, és legyen meg a kémia, ennyi. Illetve egy mégis van: magas érzelmi intelligencia, az kell, az tényleg kell.
Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen boldogabb a következő év, mint az idei. Mert ha rossz volt, csak jobb jöhet, ha jó volt, mindig lehet jobb is, nincs határ. :) Hinni kell benne, tenni kell érte.
Kinek/kiknek a legnehezebb coming outolni?
Mindenkinek másnak. Egyedi sorsok, különböző kapcsolatok, viszonyok. Nehéz lehet elmondani apának, anyának, tesónak, barátnak, elsősorban azoknak, akik közel állnak az emberhez. De van egy csoport, akiknek talán a legnehezebb. Ez pedig a hetero fiúk/férfiak csoportja.
Nemrég megismerkedtem egy fiúval. (Nemrég, értsd fél éve. :P) Egyáltalán nem gay kapcsolatként, hanem teljesen máshogy. Normális, értelmes, okos, egyre többet beszélgettünk. Szinte mindenről, de a beszélgetések 80%-át vitte a sport, a foci, a politika és munka. Ami nem baj, sőt. :)
Nemrég előjöttek a párkapcsolati dolgok. Bár én erőltettem a témát, ő először kérdezett rá, hogy barátnő? Volt egy kis izgulás, gyomorgörcs, de úgy döntöttem, hogy új ismertség, normális, értelmes, elmondom neki, csak így lehet igazán őszinte a kapcsolat/barátság. Büszke voltam magamra, régen ilyet nem tettem volna, mert OK, hogy barátnőknek, melegeknek elmondja az ember, de lássuk be, hetero férfiaknak kevésbé. Erre a fogadtatás: szintén zenész... :) Óriási. :)
Jó, utólag visszagondolva; a párkapcsolati dolgokról csak nagyon felületesen beszéltünk, a csajozást mindketten elsunnyogtuk, meg is fordult a fejemben, hogy ő is íz az, de aztán elvetettem. Sport-politikia-foci-meló, egyre több személyes dolog, kicsit maradt a kisördög, de megint elvetettem. Talán van igazság abban, hogy valahol sejtettem, de mindig erősebb volt bennem az, hogy hetero. Emiatt lehet, hogy veszít az értékéből az, amiért büszke vagyok magamra, de így is örülök, hogy elmondtam, és hogy volt bátorságom hozzá. Az a momentum, hogy ő is meleg, az élet nagy játéka.
Azóta egyre többet beszélünk személyes dolgokról, és már gay dolgokról is. :)
Mindent a politikáról 1.
Miután szeretem a politikát, és (khm) mondjuk úgy, valamilyen szinten értek is hozzá, ezért elég gyakran foglalkozom vele. Nem középiskolás fokon. :) Konkrétan minden egyes nap. A politika izgalmas, mindig történik valami, egyáltalán nem unalmas. Hogy jó, vagy rossz, az már más kérdés. Néha én is igen dühös leszek.
Eddig csak keveset politizáltam a blogon, de ennek nincs különösebb jelentősége. Aki olvas, azt tudja mi a helyzet. Aki ismer, az többet is tud. :)
Azért írok most, mert egyszerűen elérkezett az idő, hogy a sok bölcs újságíró, politikus és blogger után én is megfogalmazzak valamit, valami olyat, amit máshol nem nagyon látok.
Muszáj darabokra szednem az írást, mert különben senki nem olvassa el, olyan hosszú lesz.
Index
Kezdjük közelmúltbeli eseményekkel. Van ez a rovat az Indexen, hogy Menő/Nem menő. Már ez is olyan, hogy nah, ki dönti ezt el?! Az Index? Nagyvonalú leszek, véleményszabadság van, mindenki leírhatja a véleményét. De zavar, hogy legutóbb is olyanokat írtak, ami szerintem nem hogy nem menő, de kifejezetten gáz. Erdély visszacsatolását ne a Nemzeti Színházban ünnepeljék a románok. Ebben semmi bántó nincsen, nehogymár mi kérjünk elnézést érte. Bárhol ünnepelhetnek a románok, de ne a Nemzetiben. Ebben semmi gyűlölködés, bunkóskodás nincsen, sőt, éppen a kölcsönös tisztelet az, amiért ennek így kell lenni. Mi sem a Román Nemzeti Szánházban ünnepeljük a II. bécsi döntést... Erre Bede Márton ír egy ilyen borzasztóan elvetemült - klasszikus SZDSZ-es butaságokat idéző - cikket, amibe ráadásul beleviszi Alföldi Róbert melegségét is. Igaz, hogy teljesen más kontextusban, de kivételesen nem a Jobbik vitte bele ebbe a vitába, mint korábban Novák Előd, aki Robertának nevezte az igazgatót. Azon is felháborodtam, mert bármennyire unszimpatikus, az emberi méltóságában - főleg a nevével - senki nem sérthető meg. (Akkor a fideszes képviselő állt ki Alföldi méltósága mellett.) Egyébként a múltkor elment mellettem az utcán Novák Előd. Hogy az milyen önelégülten jár?! Róla is külön fejezetben lehetne írni, de elég gáz, hogy ilyen emberek parlamenti képviselők lehetnek. Az előbb említett emberi méltóság, a keresztényi felebaráti szeretet (amire ő hivatkozik, de nem azt teszi), és a testi erőfölényem (kisebbeket nem bántunk elv) tartott vissza, hogy szóba elegyedjek vele. Visszatérve Bede Mártonhoz. Írása és hozzáállása távol áll tőlem, pedig nem hülye, bizonyos írásai kifejezetten tetszettek, és jól megvilágították a lényeget. Ha csak a (most búcsúzó) kamu villáminterjúkra gondolok, nagyon jók, három kedvencem is van: 1., 2., 3. (Tessék elolvasni! :P)
Nem az a baj, hogy ez a véleménye, mert legyen, el kell fogadni. Leginkább az zavar, hogy fönti a cikk is véleményvezér lehet. Mint Tóta W. Árpád egyes írásai. Már az a stílus... kirohanok a világból. Rémes. Legyünk már igényesebbek. Sokkal. És akkor a tartalomról még nem is beszéltem.
De ez a véleményem az egész Indexre igaz. Az állandó fikázás, fanyalgás, pesszimizmus elég kiábrándító. Ha csak azt olvasnám, már rég öngyilkos lettem volna, vagy én is azt vallanám, hogy innen menekülni kell, mert ez egy olyan ország, amiben csak rossz történik, és külföldön minden jobb. És most nem arról beszélek, hogy leírják azt, ami rosszul működik, hogy kritizálják a kormányt a egyes intézkedések miatt - legyen az bármilyen színű -, hogy korrupciós ügyekről rántják le a leplet, stb. Nagyon helyes, tegyék is, kell is, de az állandó pánikolás, nyafogás és sopánkodás egyáltalán NEM MENŐ!
Hit és hír
Nagyon messziről kezdem, de el kell mondanom, hogy mit is szerettem az első Orbán-kormányban. Voltak hibáik, a kisgazdáknak még több is, de egy dolgot szerettem akkoriban; egy lehetséges szebb, jobb jövőbe vetett hitet tudtak adni. Ez nagyon fontos. (Ezért is voltam rájuk dühös, amikor ezzel a hülye "rosszabbul élünk, mint négy éve" kampánnyal jöttek. El is bukták.) Obama is sokat köszönhet annak, hogy hogy egy szebb jövő ígéretét hitette el a többséggel, valódi változás kezdetéről beszélt. Mindenki erre vágyakozott. Jól csinálta. Persze kellettek hozzá Bush ballépései, hülye háborúi, (hazugságai) is. Látszik, hogy amióta Amerikában is csökken a szebb, jobb jövőbe, változásba vetett hit, Obama népszerűsége is csökken. (Igaz, kicsit túlzóak is voltak az elvárások. Bár érthetőek.) De ez csak egy kis kitérő, erről is hosszasan lehetne írni. A lényeg, hogy fontos ez a hit, és most nem a vallásos hitről beszélek.
Kifejezetten utálom, ha hazánk rossz hírét keltik. Lásd Paul Lendvai. Akiről most derült ki, hogy önként jelentett az elnyomó rendszernek. Ha igaz, mert ugye ezeket ma már nem lehet 100%-ban tudni, az igazi elnyomók nem kerültek pellengérre, de belőle kinézem... Nem ügynök volt, csak jelentett. Önként. Megértem, ha valakit a családjával fenyegettek, és nem mert nemet mondani, de aki önként jelentkezett, mint pl. Arató András, aki azt nyilatkozta, hogy azért volt besúgó, mert hitt abban a rendszerben, csak nem jött be... hát, ez nem igazán elfogadható. Nem tudom mennyire lehet elintézni egy "bocsi"-val. Azt is utálom, amikor Konrád György ország-világ előtt húzza le az országot, és a fasiszta Magyarország képét festi le (főleg Németországban). Ami régen is a legdurvább volt, hogy a zsidóknak csomagolniuk kell, ha a jobboldal kerül hatalomra. Elképesztő baromságok. Zoltai Gusztáv meg közbenjár az ügyészségnél Hunvald érdekében - vajon neki milyen kapcsolata, hatalma van?! Ott, ahol egyesek szerint elvileg csomagolni kell, mert itt kormányszintű antiszemitizmus van. Ma is hány és hány olyan írás jelenik meg, ahol hazánkat ócsárolják, talán az egyik brüsszeli tudósító, Lovas István tudna erről sokat mesélni. Néha megírja. Tanulságos. A kritikákra érdemes figyelni, sokat lehet belőle tanulni. Fontos, hogy mit írnak rólunk külföldön. Talán az egyik legfontosabb. De itt is széles látókörre van szükség. Mert aki először olvas egy hazánkat lehúzó cikket a The Economist hasábjain, az könnyen hivatkozik rá, hogy lám-lám, itt is ezt írják, és milyen igazuk van. De nem biztos, hogy tudja, hogy pl. a The Economist az elmúlt 15 évben nem írt jót hazánkról, főleg bizonyos időkben, amikor kifejezetten világvégét kiáltott. (Most konkrétumoktól függetlenül.) Ez meg már egy kicsit gáz. Hogy is mondjam, NEM MENŐ! Ki gépen száll főlébe, annak térkép e táj, s nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály.
Aktualitások
Erről majd a következő részben írok, mert így is sok lett. Alkotmánybíróság, magánynyugdíjpénztárak, Médiatanács, gazdasági helyzet, jó vagy rossz döntések, ki hol hibázott, minden maradjon így vagy se, innen menekülni kell, mert itt diktatúra van, vagy sem, hitelesség kérdése, és sok okosság lesz itt még. A hülyeséget nem fogom védeni, a rossz döntéseket se, de ész nélkül hőbörögni se fogok. A jó dolgokat is megemlítem, mert arról is keveset hallani. Aztán majd külföld, bevándorlás, Thilo Sarazzin, EU-elnökség, gazdasági válság, Írország, stb. Annyi minden van. De nem abban a stílusban, ahogy ez most megszokott. Se elveszi, bazmeg, se bekaphatja, bassza meg, se kurvaanyja, se komcsi-náci-geci, innen menekülni kell, baszod nem lesz. Még fasz se lesz. Amúgy ez ellen miért nem tiltakozik senki?! Nincsenek már ilyen igények? Ez NEM MENŐ!
---
Akit nem érdekel a politika, az találja ki az eldugott verseket (2). :)
Rózsa, dilemma, tejberizs, blog, foci, Milka, én
Van egy sivatagi rózsám, amit még tavasszal vettem egy dísznövény kiállításon. abban a hitben voltam, hogy élvezni fogja a nyarat, és reménykedtem, hogy esetleg virágozni is fog. Virágot nem hozott, a levelei elsárgultak, lehullottak. Szerencsére nem az összes, de már azon voltam, hogy kidobom, mert annyira szarul nézett ki. Erre jött az ősz, kevesebb napfény, hűvösebb klíma, és fejlődésnek indult. Úgy látszik, nem a meleget és a napfényt kedveli, hanem a hideget és a sötétet. Adtam neki egy új esélyt. Vagy ő nekem. :)
Dilemmám úgy áll, hogy kölcsönösen tudjuk egymásról. Ennyi.
A politikai bejegyzés coming soon. :)
A heti főzőcskézés csúcspontja a tejberizs volt. Egyedül csináltam, de sok segítséget kaptam Dr. Oetkertől. :) Ezzel mindent elárultam, de finom volt.
Kicsit sok blog tűnik el mostanában. Mi van veletek? (Mire leírtam, Tamás visszajött!) Új linkeket is ki fogok rakni, ha végre lesz rá energiám.
Látta már valaki ezt a Zuckerberg-filmet? Jó?
Focin totál szétrúgták a lábamat, ami kis túlzással azt jelenti, hogy az egyiken nincs olyan pont, ami ne lenne nyomásérzékeny, amellett, hogy kék-zöld-sárga-piros színben tündököl. De sebaj, a harc az harc. Az öltözőről meg annyit tudnék mesélni, de inkább nem teszem. :)
Vajon mennyire vagyok szentimentális ha az új, osztott Milkáról az jutott eszembe, hogy az egyik a tiéd, a másik az enyém? Csak később láttam, hogy mi van ráírva: for now - for later.
Veréb
Sóhaj.
Nem szabad
Nem szabad vele vitába szállni, nem szabad rá - közvetlenül - reagálni, nem szabad hozzászólni, nem szabad hagyni, hogy ő domináljon, nem szabad neki teret engedni, nem szabad, hogy egy pillanatig is azt érezze, hogy egy szint. Nem szabad hagyni, hogy bepiszkítson bármit is, ami érték, ami másnak fontos. Nem szabad hagyni, hogy győzzön. Ignorálni kell. Ami nem illik oda, azt pedig törölni. Egyetértek Kristóffal. Ez a legjobb megoldás.
Érdekes kérdés, hogy aki így gyűlölködik, mit keres egy meleg blogon? Mert ha szimplán gyűlöletből, említésre se méltó. Ha pedig azért, mert tudat alatt ő is meleg, és abban a stádiumban van, hogy másokon vezeti le azt a feszültséget, ami benne van, mert nem akarja elfogadni magát, akkor tudjuk, hogy ilyen is van. Szegény. Sajnálatra méltó.
Csak azért írom ezt, mert régen is volt ilyen probléma. (Talán az őskövületek emlékeznek rá.) Akkor is hasonló volt a helyzet, páran reagáltak rá, próbálták meggyőzni, de nem sikerült. Persze, mert nem lehet. Akkor a többség a hanyagolni kell módszert választotta. Andreo, kitartás!
Koncert után
Az ugye teljesen normális, hogy a koncert (bocsánat, A KONCERT) utáni nap azzal telik, hogy az előző estéről készült videókat nézek, beszámolókat, kritikákat olvasok. Kicsit olyan, mint egy győztes meccs után. Akkor interjúkat, elemzéseket olvas az embert. Hiába, az élményt minden ízében érezni kell.
Jó látni, hogy Leonard Cohen után most is csak pozitív kritikákat, élménybeszámolókat lehetett olvasni. Hogy csak párat említsek:
Metropol: Három tökéletes óra Stinggel
Népszabadság: Egyszerűen tökéletes - Sting teltházas koncertje az Arénában
Index: Pattogó karmester a dübörgő Arénában
Meg is lepődtem, hogy az állandóan mindent lefikázó Index is csak jókat tudott írni, ráadásul címlapon, vezető hírként hozta a koncert beszámolóját:
Arról nem is beszélve, hogy az én beszámolómat a hivatalos magyar rajongói oldal is közzétette. Kell ennél több? :)
Ha egy dalt kellene választanom, akkor (ma) azt mondanám, hogy az All would envy tetszett a legjobban. Ez a videó nem adja vissza azt az élményt és hangulatot, de azért nekem előjönnek az emlékek. :) (A videón a második, 3:50-ről.)
Még jó, hogy nem vagyok még mindig a hatása alatt... :)
Mindenszentek
Sokan még mindig azt hiszik, hogy ma van halottak napja, és ezért van munkaszüneti nap, de nem így van, ma mindenszentek ünnepe van, halottak napja holnap lesz. Miről/kiről is szól ez a mindenszentek napja? A válasz nagyon egyszerű: minden igaz emberről. Ennyi. Mindenkiről, legyen az vértanú, áldozat, vagy csak egy egyszerű hétköznapi ember, aki igaz életet élt. Halloween semmit nem jelent nekem, a tökkel sem igazán tudok mit kezdeni, de mindenszentek napját az egyik legszebb ünnepnek tartom. Zene a névtelen szenteknek és mindenkinek:
Dilemma
Van egy szintén zenész kollégám. Nem hangoztatja, nincs kimondva, csak egyszerűen látszik rajta. Ezzel még nincs gond. Arra jó, hogy a kollégák véleményét le lehessen szűrni. Sajnos kiábrándító. "A buzi" - szólta le egyszer valaki. Bár többen is a Jobbikra szavaztak, ezért valahol sejtettem, hogy ez lesz... Rólam nem látni, és nem is vagyok olyan, aki ezt hangoztatná, meg ilyen hozzáállással amúgy is minek. Hiába multi, hiába az elvileg nyugati vállalati kultúra, ebben, és sok más kérdésben bizony sokan le vannak maradva, már ami az embereket illeti. Ez van.
Vagy én voltam túl kedves, vagy csak simán kiszúrt a kolléga. Most az a kérdés, hogy vajon felfedjem-e magamat, vagy ne. A helyzet talán olyan, hogy én tudom róla, és azt hiszem ő is tudja rólam, sőt, mindketten tudjuk egymásról, csak nincs kimondva. Közeledett, de én próbáltam nem átlépni egy bizonyos kollegiális határt, ezt tudomásul vette. Mi ez a határ? Egy kis rezgést lehet érezni köztünk, de ennyi. Aranyos, kedves, de nem tudom eldönteni, hogy csak barátkozni szeretne, vagy mást is. Attól tartok, hogy mást is. Ezzel van igazán a probléma. Most úgy érzem, ha elkezdünk barátkozni, annak más vége lenne. Én nem vagyok olyan, aki csak szex és más semmi, meg különben is van egy régi mondás, hogy házi nyúlra nem lövünk, és amúgy sem érzek mélyebb dolgokat. Arról nem is beszélve, ha bent ketten tudják, és netán rossz vége lesz, akkor már nem titok. (Persze ha lángoló szerelem lenne, akkor más lenne a helyzet. Nem sokat filóznék rajta.) Valahol úgy érzem, hogy ennek a barátkozásnak nem lenne jó vége. Biztos több lenne belőle, de annyira meg nem több, hogy azért érdemes lenne.
Egyébként ő állandóan csajokkal, kolleginákkal van (csak velük, igen, ez olyan tipikus), én meg nem. Én mindenkivel elvagyok. Szóval nem tudom. Nem tudom az egészet, hogy van értelme annak, hogy akár barátkozzunk, akár ennél többet is csináljunk. De pont ezért, az ennél több miatt érzem azt, hogy így komolyabban barátkozni se kellene. Ugyanakkor ott a másik oldal is, hogy megismerném, de valami mégis visszatart. Most úgy érzem, hogy ne erőltessük.
Fiúk, OMG, Corvin, CBA, kisgatya - eheti
Ezt gyorsan le kell írnom. Ismét láttam az OMG fiút a 4/6-oson! Kicsit zavarban volt, mert hol az ajtóhoz ment, hol "visszajött hozzám" (értsd mellém állt), és többször nézett (!), és továbbra is OMG, áhhh... A ruhájából és a mozgásából 100%-ig biztos vagyok benne, hogy szintén zenész, de nem vészes, sőt, édes. :) Csak ne lett volna ott a kollégám... Viszont a szavazásos fiút a választás óta nem láttam... :( Reggel pedig rájöttem, hogy csókhiányom van. 20 centire volt egy jobb fülbevalós, és azon gondolkodtam, milyen lenne... de volt önkontrollom. :) Aztán láttam, hogy a balban is van, meg különben sem biztos, hogy jelentett nála valamit. Na, ennyit erről a témáról. :)
Ma megnéztük a Corvin Sétányt. Nekem nagyon tetszett, elsősorban azért, mert sokkal jobb annál, mint ami eddig ott volt. Az épületben is vannak szerethető dolgok, például a bevásárlóközpontba bevitt csatornafedelek nagyon dizájnosak/design-osak (?). Az üzletek jó része még nincs kiadva, de ügyesen megoldották, berendezték a kirakatokat. Az egyetlen kávézó is igen szépen lett kialakítva, de sajnos senki nem volt ott, mármint vendég, és az elég hülyén néz ki, hogy senki nem ül be/ül bent. Az is tetszett, hogy a biztonsági őrök - akiknek a nagy száma a környék miatt is indokolt - nem fos színű egyenruhában, vagy béna zakóban vannak, hanem úgy néznek ki, mintha a bevásárlóközpont üzletei szponzorálták volna őket. Persze a pulcsi és a nadrág színe mindenkinél ugyanaz, de sokkal jobban mutatnak így, mint máshol, és könnyebben elvegyülnek a tömegben.
Az alagsorban van egy 3000 négyzetméteres CBA Príma. Nagyon jó, minden van, ráadásul olyan termékek is, amik máshol nincsenek. A helyben sült tejfölös péklángos nagyon-nagyon finom volt. Ja, és vannak helyben készült kész kaják is, amiket dobozban vihet el a főzni nem tudó, vagy nem akaró ember. Az édességes sorokhoz nem szabad mennem, ez egyértelmű (utólag) :), a boros szoba pedig szenzációs. Bár kicsit sokalltam a külföldi borokat. Fizetés után nem szabad bemenni, ezt nem lehet finanszírozni... :)
Még annyit, hogy 5 fokban kisgatyában focizni, gólt rúgni, majd utána otton a kádban forró vízben ülve olvasni, közben tökös fickónak érezni magam - megfizethetetlen. :)
Tanácsok első blogtalálkozóra készülőknek
Blogtalálkozóra menni nem kell, félnetek jó lesz.
Ez a bejegyzés elsősorban azoknak az introvertált vagy ambivertált embereknek szól, akik teljesen természetes módon félnek az első (második, stb.) blogtalálkozótól. Most kicsit okoskodni fogok, de szerintem teljesen ambivertált nincs. Inkább intro-ambivertált és extro-ambivertált van, amikor az egyikhez kicsit jobban tartozik valaki, de ez saját elmélet, nem tudományos. Ettől függetlenül tartom, saját tapasztalatból táplálkozik. Az extroveltáltak nem félnek a blogtaliktól. :) Még mielőtt teljesen érthetetlenné válik a bejegyzés, inkább lényegre török.
Miért fél az ember?
Mert teljesen ismeretlen emberekkel találkozik. Olyanokkal, akik tudják róla azt, amit a fél világ előtt titkol. Ráadásul mindezt nyilvános helyen. Kérdések vetődnek fel benne: mi lesz, ha senkit nem ismerek? Mi lesz, ha nem szimpatikusak? Mi lesz, ha nem tudok megszólalni? Mi lesz, ha senki nem szól hozzám? Mi lesz, ha csak egoista emberek lesznek? Hogy érzem majd ott magam? Jól, rosszul? Stb.
Miért szeretne mégis elmenni?
1. Mert kiváncsi. Kiváncsi másokra. Arra, hogy kik vannak a blogok mögött. Kiváncsi más melegekre, emberekre, sorstársakra. 2. Szeretné magát jól érzeni. Olyanokkal, akik megértik, elfogadják, kiváncsiak rá. Netán szeretik is. :) 3. Ezekből az élményekből fel lehet töltődni.
Tanácsok
Nagy része fejben dől el. Elég bátor vagyok már ehhez vagy sem? Ha nem, akkor nem kell erőltetni. Én is sok blogtaliról lemaradtam, de nem bánom, csak akkor mentem el, amikor már erősebb volt bennem a mehetnék, mint a maradás.
Ha már mennél, de még mindig erősebb a félsz, fel kell erősíteni azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyek a részvétel mellett szólnak. Például: 1. Azt a 2-3-4 bloggert nagyon megismerném már. Vajon milyenek élőben? 2. Ha nem megyek, megint lemaradok valami jóról. 3. Már igazán szocializálódnom kellene. 4. Így engem sem fog megismerni senki. Stb.
Ha már eldöntötted, hogy mész, de még mindig nagyon félsz, nem árt, ha otthon iszol valami alkoholos frissítőt, ami kicsit oldja a gátlásaidat. De mértékkel! :)
Ha valakinek van párja, és elhozza, segítség lehet a félelem leküzdésében, de hátrány is lehet, mert ezáltal nem lesz rákényszerítve a szocializációra. Tehát ez lehet jó is, és rossz is. Azért ha valakinek van párja, az természetesen inkább jó... :)
Nem biztos, hogy mindenki szimpatikus lesz, sőt, ahol sok ember összejön, biztos lesz olyan, aki unszimpatikus vagy kiábrándító, netán csalódás. De az is biztos, hogy lesz olyan, aki szimpatikus, kedves, vagy meglepetés, pozitív csalódás lesz. Aztán bármi lehet, szövődhet barátság, lehet valaki kedves ismerős, ismeretlenből ismerős, távoliból közeli ismerős, és így tovább. Sőt, már szerelmek is szövődtek... Nem is egy. :)
Ezek után a bevezetőt kicsit módosítottam:
Blogtalálkozóra menni nem kell félnetek, jó lesz.
54 éve - update
Tavaly már írtam róla egy szösszenetet két videóval kiegészítve. 1956 még mindig sokat jelent nekem, ezért egy rövid bejegyzéssel idén is meg kell emlékeznem róla. Egyrészt köszönjük, Google! Ezt elsősorban a külföldön lévő olvasóknak, mert ott azért nem jelenik meg, lásd a német vagy az olasz Google, és a .com is ezekre a helyi oldalakra vált, így csak a .hu-n látható, de azért nagyon szép. Másrészt itt van a Time 1957-es januári címlapja. Az év embere lett a magyar forradalmár. Ebben minden benne van. Bár a forradalom elbukott, a szellemiségének tovább kell élnie.
Update: azt még elfelejtettem mondani, hogy nagyon tetszik, hogy a négyes-hatos vonalán - a Combinokon, hangosbemondón keresztül - 56-os eseményekről emlékeznek meg egy-egy mondatban.
