SPF 2.0

• Blog oldal
• Archívum
• 

Az LMP-s srác, a bor, és a modern férfi

Kezdjük ott, hogy nem tudom hogy lehet beállítani, hogy a címben nagybetű valóban nagy legyen... na mind1. Hatásvadász a cím, mert semmi különös nem történt az LMP-s sráccal, csak annyi, hogy egy pult mögött állt. (Több helyen látni ilyet - minden párt kitelepült az utcára. Kivéve az SZDSZ-t. Hová tűnt Kovács Pisti?! Haha. :P) No, tehát a srác egyedül álldogált ott, én meg elmentem előtte, egymásra néztünk, napszemüvegben, így szemkontakt se volt. Már három-négy lépésnyire voltam a pultjától, amikor fogtam magam és visszamentem egy LMP-s újságért, csak és kizárólag miatta. Tiszta hülye vagyok. :) Nem baj, mosolygott, én meg eltettem azt a prospektust, amit azért itthon megnéztem, elolvastam, de semmit nem változtatott az eddigi elhatározásomon. :) Volt még egy néni, aki az utcán elkezdte olvasni az LMP-s újságot, majd jött egy jobbikos bácsi, aki leüvöltötte, hogy a "Magyarország a magyaroké, hogy képzeli," stb., és én abban a pillanatban - a bácsitól függetlenül, de mégis általa megvilágosodva - rájöttem, hogy mi az elsődleges bajom a Jobbikkal. A stílusuk. Erről ennyit. Már csak 2 hét a választásokig! A többiről vázlatosan:

Egyre nehezebben bírom a chipsböjtöt. Húsvétig ki kell tartanom. Már csak 1 hét...

Felírom ide, hogy óraátállítás, hogy ne felejtsem el... Tudom, ciki, de ez van. :) Közben egyet már átállítottam.

A Vásárolunkból kihagytam az Interspart, ami mostanában abszolút kedvenc lett. Tiszta, elegáns, nagy a választék, minőségi termékek is vannak szép számmal (csak pénztárcával bírja az ember...), a kiszolgálással sem volt eddig probléma, összességében a legjobb szupermarketnek tartom.

Végre megvettem Akutyafáját - régóta kinéztem. Miközben képet kerestem róla, megtudtam, hogy a szőlőbirtok vezetője kapta az Év Bortermelője címet 2009-ben. Grat! (dr. Lőrincz Győrgy, Eger).

Vagy ez lesz a húsvéti bor, vagy egy LMP-s sráccal fogom meginni. Vagy is-is, de akkor venni kell még egyet. :)

Azon is filózom, hogy mennyire vagyok modern férfi?! :)

Apa csak egy van

"Viselkedj már úgy, mint egy felnőtt!" - üvöltött rá a 6-8 év körüli gyermekére az anyuka a buszmegállóban. Inkább ne - gondoltam magamban. Egy gyerek ne viselkedjen úgy, mint egy felnőtt... Isten ments! Az anyuka viselkedjen úgy, mint egy felnőtt. A gyerek meg úgy, mint egy gyerek. Ilyenkor mindig bevillan, hogy vajon milyen szülő lennék, és hajlamos vagyok azt gondolni, hogy jó, vagy legalábbis a gyermekét rángató anyukánál jobb... Persze, kell a szigor is, de nem így. Mondjuk nem vinném a gyerek helyett az iskolatáskát (ha egészséges, persze). Nekem se vitték a szüleim. Jól is tették. Ha mindig azt látná a gyerek, hogy apu-anyu mindent elintéz, minden jelképes és tényleges terhet levesz a vállamról, akkor az sem jó. Az életre nevelés tényleg kicsit magasztos, de nagyon fontos kérdés. Hogy, mit, hogyan? Ezer kérdés, ezer különféle válasz, mindenesetre a gyereknek azt éreznie kell, hogy a szülő, jobb (esetben szülők) mindig mellette áll(nak), mindig számíthat rá(juk). Ez a legfontosabb, a szeretet és a bizalom. Egy jól működő családnál nincs jobb közeg egy gyerek számára, de a hangsúly nem oszlik meg a "jól működőn" és a "családon", csak együtt a legjobb közeg. Visszatérve a gyerek dilemmájára, az a kérdés is felmerül, hogy kinek van erre igénye, ki szeretne, ki nem. Egyszer F. meleg barátom válaszolta a kérdésemre: "Gyereket? Dehogy, magamról sem tudok gondoskodni." :) Nem anyagi értelemben kell érteni, nem szűkölködik. Egy gyerek tényleg hatalmas áldozatokat követel, de tegyük hozzá, életre szóló öröm, még úgy is, hogy abból legalább 18-20 év kemény munka. Legalább 20 éves aktív projekt, hogy ezzel a multiknál bevett szóhasználattal éljek. :) De nincs olyan szülő, aki azt mondaná, hogy nem érte meg. Vannak bennem ilyen kósza vágyak. Például irtó jó dolog lehet a fiammal focizni... De a focival is vigyázni kell, mert lehet, hogy nem szeretné. Nemrég az egyik kolléganőm mesélte, hogy beíratta a fiát valami küzdősport egyesületbe, hogy "legyen tökösebb". Szerinte jó dolog, bár a fia annyira nem szereti, mert ő olyan kis művészlélek, de ő nem szeretné, ha az lenne... Oh, jaj. Kétségtelen, hogy nagyon hasznos a küzdősport, én is jártam, fegyelemre, kitartásra, és sok más hasznos dologra nevel, de én szerettem. Ha a fia nem szereti, szerintem nem jó erőltetni, ha művészlélek, abban kell egyengetni, támogatni. Egyébkét azok alapján, amiket mesélt, nem tartom kizártnak, hogy a fiú meleg (lesz). De ha meleg lenne a fiú, akkor is ugyanúgy kell szeretni a gyereket. Mert a szeretet a lényeg. Szentimentálisra sikeredett, tudom. A sokszor problémás apa-meleg fiú kapcsolatokról nem is írtam, talán majd legközelebb. Zene. The Cure.

Zenész hírek a nagyvilágból

Az első hír: Egyesül Államok, Kalifornia, forrás: mr1.

Kezdetnek itt van Roy Ashburn, aki a melegek jogai ellen szavazott, majd beismerte, hogy meleg. "Although maintaining a firmly anti-gay voting record as a Senator, he came out in March 2010.", ahogy a wiki írja. Ilyen és ehhez hasonló történetek mindig voltak, de ami igazán érdekes, az a magyarázkodása: "Roy Ashburn 14 éve szenátor, ez alatt az idő alatt rendszerint a melegjogok ellen szavazott – saját elmondása szerint azért, mert a választóinak az álláspontját képviselte." Ügyes válasz. :) Tényleg, tegyük fel, hogy meleg, de a választói a republikánusok, akik nem minden területen támogatják a jogegyenlőséget a melegeket érintő kérdésekben, mert akkor tényleg megfelelt a választói akaratnak. A kérdés az, vajon akkor is rá szavaztak volna, ha tudják, hogy meleg? De fontos tudni? Hiszen ez elvileg magánügy. Bár egy politikusnál nem feltétlenül. A kérdést úgy is meg lehet fordítani, hogy egy nyíltan meleg politikus soha nem számíthat a konzervatívok voksaira? Szerintem igen, lásd Európa egyes részeit, ahol már nem elsődleges kérdés a nemi identitás. Ashburn esetében nem fogjuk megtudni, mert "Ashburn mandátuma ebben az évben jár le, a kaliforniai politikus nem tervezi, hogy ismét indul a választásokon." Ráadásul pont Kaliforniában...

A második hír: Csehország, Cseh Államvasutak, forrás: Nol.

Homofóbia vagy gazdasági leleplezés? A szakszervezeti vezető "melegek maffiájáról" nyilatkozott Prágában. Oh, már ilyen is van?! :) Nem tudom mi az igazság, de érmes elolvasni. Részlet: "Petr Zaluda vezérigazgatót gyengéd szálak fűzik Gustáv Slamecka közlekedési miniszterhez, aki viszont nem éppen munkakapcsolatokat ápol Ján Novákkal, a kormányhivatal vezetőjével. A minap az ő irodájában leejtettem a tollam, s bevallom, nem mertem lehajolni érte“ – közölte Dusek az újságíróval". Ez már olyan, mint egy brazil szappanopera. Ha igaz, tegyük hozzá.

A harmadik hír: Washington, melegházasság, forrás: FN.

A melegházasság legalizálása élénkíti a gazdaságot - írja a Washington Post. Arról írnak, hogy "a melegházasságok akár 700 új munkahelyet teremthetnek, és három év alatt összesen 52 millió dollárral élénkítik az egyneműek házasságát a múlt héten legaliázó főváros gazdaságát." (...) "A kongresszus 2004-es jelentése szerint évi egymilliárd dollárral növelné az amerikai költségvetés bevételeit a melegek házasságának az egész országra kiterjedő engedélyezése." Érdekes adatok és érdekes megközelítés. Ha már nem emberi jogi szempontból, legalább gazdasági szempontból megéri?!

Cigi, chips, böjt, stb.

Szerencsére nem dohányzom. Egészen minimális késztetés érzek csak arra,  hogy néha rágyújtsak, egy 10-as skálán 0,1. Ráadásul ha már cigi lenne, akkor sznob is lennék, Davidoff, Dunhill vagy valami hasonlót szívnék, de mondom, nem kívánom. Régen csináltam olyat, hogy dohányosokat finom kérdésekkel és utalásokkal megpróbáltam lebeszélni róla. Hiba. Ezt minden dohányos utálja (nagyon :P), beláttam, leszoktam róla. Mindenki tisztában van a hatásaival, következményeive l, magának kell eldöntenie mit kezd ezzel. A családi barátok közt két ember is van, aki rákkal küzd (tüdő, gége). A drasztikus beavatkozásoknak köszönhetően jobban vannak, igaz, egy fél tüdő és két hangszalag bánta... Egyik rokonunk is tüdőrákban halt meg. Borzasztóan sokat szenvedett. Budapesten élek, sokszor igen szennyezett a levegő, sajnos nem kell cigizn i ahhoz, hogy tüdő/gége/szájrákos legyek.

De nem is a cigiről akartam ilyen hosszan írni, hanem az én káros szenvedélyemről, és ez nem más, mint a chips. Tudjuk milyen egészségtelen, mégis nagyon-nagyon szeretem... Emlékszik még valaki a Chio 500g-os dobozára? Na, én azt is meg tudtam volna enni - egyszerre. :) Pedig a Chio nem is a legfinomabb chipseket gyártja. Régen a svájci Zweifel volt a kedvencem, na, abból egy kamionnyit is megettem volna, de sajnos kivonultak a magyar piacról.

Manapság a paprikás Lay's a nyerő, de a csilis sem rossz. A Bahlsen-féle Crunchips se rossz, a Pringles egyenesen szuper - ez az árán is látszik (majdnem 1000Ft!) Egyébként a britek se normálisak, hogy sós-esetes chipset esznek, na, az még nekem se ízlik...

A lényeg, hogy be kell látnom, nagyon egészségtelen ez a chips. Le kell szoknom róla. Na nem teljesen, csak a mennyiségen és a gyakoriságon kell változtatni. Szerencsére nemrég felfedeztem A Nobilis almaszirmot. Majdnem olyan, mint a chips, de se cukor, se olaj, se ízfokozó, stb. Ráadásul finom! Arról nem is beszélve, hogy magyar termék. Ezért úgy döntöttem, úgyis itt a Nagyböjt,  hogy Húsvétig - chips helyett - ezt fogom ropogtatni. (A már korábban felhalmozott 2 zacskó chipset a lejárattól függően azért még magamévá teszem. Nem pazarlunk. :D). Egy apró lépés az egészségesebb élet felé.

Hős

Aki másokat ismer, okos.

Aki önmagát ismeri, bölcs.

Aki másokat legyőz, erős.

Aki önmagát legyőzi, hős.

Lao-ce

Biztos sokat akarok, de egyszerre szeretnék okos, bölcs, erős, végül hős lenni... Vagy inkább okosabb, bölcsebb, erősebb és hős.

Kire szavaznak a melegek?

Az első kérdés az, hogy van-e értelme ezt vizsgálni? Hány szavazót képviselnek a melegek? A választásnál is olyan aktívak és tudatosak, mint a vásárlásnál? :) Mert annak kellene lenni, és remélem a többség az is. Bár attól tartok vonzóbb egy új Lady Gaga, mint a választási műsorok. :)

Régen mindenki azt gondolta, hogy a melegek az SZDSZ-re szavaznak, mert ők képviselték a leghangosabban a melegek jogait. Talán annyi igazság van ebben, hogy ők voltak az elsők, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, de hogy a későbbiekben nagyon sokat nem tettek, az ügyért, az is igaz. Ha már itt tartunk, érdemes elidőzni azon is, hogy ki a felelős azért, hogy a szélsőségek, radikális eszmék így megerősödtek - az elmúlt 8 évben. Az SZDSZ szerencsére teljesen leamortizálta magát, így velük ma már nem is érdemes foglalkozni.

Kétségtelen, hogy az anyakönyvvezető  előtti regisztrált élettársi kapcsolat elfogadása a közelmúlt eredménye. De vajon ez az egy kérdés elég egy X-hez, vagy éppen más párttól való elforduláshoz?

Az első politikusi coming out-ok is balról jöttek (Szetey Gábor, Ungár Klára), de ne gondoljuk azt, hogy nincs fideszes meleg. Egy jobbikos meleg ma még erősnek tűnik, de Haider példája megmutatta, hogy lehetséges. Sőt, a párja/szeretője is a pártjából került ki! Egyébként ez is érdekes kérdés, hogy a korábban jogvédő (meleg jogvédő is) Morvai Krisztina ebben a kérdésben hogyan foglal majd állást. Eddig láthatóan jegelték a témát, de majd egyszer nyilatkozni kell...

A Fidesz láthatóan konzervatívabb a kérdést illetően, de mint utaltam rá, a Fideszben is vannak melegek és a szimpatizánsaik körében is. Sajnos többen még ma is azt gondolják, hogy ha a Fidesz nyer, a melegek lámpavason lógnak majd, de ez elég buta hozzáállás és annyi alapja van, mint annak, hogy a zsidóknak csomagolniuk kellene... Jaj, ezektől kész vagyok. De nem dugom a fejem a homokba, a Fidesz valóban nem támogatta a regisztrált élettársi kapcsolatot, de ez 1 elem egy programból, márpedig én nem 1 elem alapján döntök. A mérlegen legalább 20 elem van, és a végén úgy billen erre vagy arra. (Mondjuk nálam nem szokott billegni, mindig tudtam, hova teszem az X-et.)

De ha már itt tartunk idézek, régi MTI-közleményből:

"Nem helyes, ha politikai pártok önös pártpolitikai célból szórakoznak, eszközként használják bármelyik kisebbségi csoportot, beleértve például ezt az életmód kisebbség csoportot, a homoszexuálisokat. Orbán Viktor szerint ha a homoszexuálisok úgy látják, hogy képviselni kell az érdekeiket, akkor majd nyilván meg fogják tenni".

Egyébként ebben a kérdésben a Fidesz bátrabb hozzáállását segítené egy jobboldali politikus vagy közszereplő CO-ja, vagy fordítva, melegek kiállása a párt mellett és ezzel már egy icipici (milyen szó ez?:P) nyomást is tehetnek a pártra - pozitív értelemben. Anno a meleg polgári kör állítólagos megalakulása nem  ezt a célt szolgálta. Továbbá, érdekes kérdés, hogy kik lehetnének azok, akik egy párt mellé állnának meleg közszereplőként?! Kik azok akik vállalhatók?! Szerintem a Fidesz egy európai értelemben vett polgári párt, idővel megoldják ezt is.

No, és akkor további idézetek:

"Önmagában akár a homofóbia is érthető jelenség lehet." Schiffer András, LMP

Elérkeztünk az LMP-hez. A jobbról-balról kiábrándultak pártjához. A politikából kiábrándultak pártja nem lehet, hiába indult civilként, mert ha már párt lett, a politika része. De úgy vettem észre (rím :P), hogy a melegek számára szimpatikus. Kicsit zöld, kicsit kicsi, kicsit más, kicsit a "mienk" és nagyon új. Nekem még egy kicsit homály, kicsit balos, de majd ha felnőnek, lehet jobban csinálják majd. Lehet. Mondjuk ez nem igazán tetszett, de Schiffer munkásságát elismerem, és hogy korrekt legyek az idézetet is befejezem:

"(...) De az erőszak és a genetikai handabandázás, amellyel azt egyesek indokolni próbálták, tűrhetetlen. Annak, aki demokratának, kereszténynek vagy humanistának tartja magát, kötelessége kiállni megalázott embertársai mellett."

Ugye senki nem bánja, hogy az MDF-SZDSZ-re nem szántam több időt, és szerintem az MSZP is jobban járt így...

Valójában érzelmi döntést hozunk, senki nem  olvassa végig a programokat (a szakértőkön és a fanatikusokon /én/ kívül), maximum bizonyos elemeket hangoztatunk. Az érzelem az, ami igazán számít, és az az út, ahogy eljutunk odáig, hogy behúzzuk az X-et. Mert a választójogunkkal élni kell, erről is szólt a rendszerváltozás.

Hogy én kire szavazok? Jó kérdés, hiszen egyszerre vagyok gyakorló katolikus, meleg (vagy bi), sok kérdésben konzervatív (értékőrző jelentéssel), a haza  és a nemzet ügyei iránt fokozottan érdeklődő, más kérdésekben meg liberális. Azt hiszem, hogy egyszerre több nagyobb halmaz keveredéseként egy igen szűk kisebbség tagja vagyok. De tudom kire szavazok. Talán kiderült, de ha nem, elmondhatom. :)

Addig is szavazzatok!

Kondi és a macsó hímzés

Kondi felé

Szép, szép az a Cassandra Wilson-Sting páros, de nem pörget fel az edzésre, ezért még mielőtt bealudnék, gyorsan váltok (valami hasonlóra, lásd lent), mert a kondiban tényleg csak erre lehet jót edzeni. Ez most nem a szokásos szentimentális zene, amit sokan nem is hallgatnak meg, mint kiderült... ejnye. :)

Kondiban

Nem járok túl gyakran, heti 1-2, de mostanában egyre többet látok ilyen szkinhed-fazonú embereket, aminek nem örülök, de szerencsére ez egy békés hely, a főnökkel meg kifejezetten jóban vagyok. Megint megnyílt előttem, elmondta mi bántja, de ezt úgy kell elképzelni, hogy közben mit sem veszít a macsó, nagyon erős, kigyúrt imidzséből, de mégis minden kiderül. Csípem amúgy. Vagy a másik, akinek szintén ilyen az imidzse, de megkönnyezi, mikor a válásáról és a gyerekéről beszél... Pár mondat, pár szó, és folytatódik a macsó hímzés. Hiába a kemény külső, a tetkók, az izmok, a nagyotmondás, ugyanolyan érző lények, mint bárki más. Nem tudom miért, de ezt jó látni. (Persze nem mindenki ilyen...)

Öltözőben

Hogy a komolytalan dolgokról is essen pár szó. Az a citromsárga boxer(es) nekem még mindig nagyon gyanús. :) A fecske meg újra nagy divat lett.

Kondi után

Filó. Miért mondják ezeket nekem, miért nyílnak meg ennyire? Bizalomgerjesztő a képem van vagy másért? Miért jó a macsó hímzés? (Arról mennyit tudnék beszélni...) :)

Chris Rea - ismét lemaradtam

Olyan hülye érzés az, amikor azt érzed, hogy ott lett volna a helyed valahol, de mégse mentél... így jártam ezzel a tegnapi koncerttel is. Sok jelentkező nem volt, egyedül meg nem akartam menni. (Ezt már bánom.) Be kell látni, sokszor egyedül vagyok a zenéimmel. Igaz, azok néha igen távol vannak a mainstream-től (és ez a dolgaim nagy részére szintúgy igaz), de az ember azt szereti, amit a lelke szeret, ezt nem tudjuk befolyásolni. Nem is akarom. Ma este mégis azt teszem, amit ilyenkor nem szabad (sőt, szigorúan tilos!), mert attól jobb nem lesz, csak rosszabb, de Chris Rea zenéit hallgatom.

Josephine, az egyik nagy kedvenc:

A pokolba vezető út adott:

A tengernél is jó lett volna:

Egyébként a félelmek is megszűnnek egy idő után:

De hülye lennék, ha azt gondolnám, hogy ezzel vége:

Bánatomat egy "majd leközelebb" reménnyel és két Sade CD megrendelésével oldom. Bár az egyiket (Promise) még mégnezem egy használt CD boltban, de az újat megrendelem, hajlandó vagyok 2882Ft-ot fizetni érte. :) Egy (számomra) elmaradt Chris Rea koncert után Sade zenéjével vigasztalódom. Na erről beszélek, hogy nem a mainstream...

Tenisz tippel + egy kortárs szólás

Hozzáértők tippjeit várom. Egy fogadás miatt nagyon kiváncsi vagyok rá, hogy ki mit mond. Én is elárulom, ha érdekel valakit, csak előbb kérnék pár szavazatot. (Nem lehetett ékezetes betűket használni, ezért ilyen.)

Ja, és természetesen akit érdekel és van rá ideje, nézze, mert jó. :)

A másik egy szólás. A kortárs szót én tettem mellé, mivel napjaink szólásait idézi és nem találtam találóbbat (:P). Egyébként semmi köze nincs a teniszhez, csak úgy jött. :) Balázs Géza Tetten ért szavak című műsorából. Ma hallottam. Tényleg nagyon ambivalens.

"Én sohasem vesztek el két dolgot, a reményt és a csüggedést."

Állítólag egy politikus mondta. A másodikat el kell veszíteni...

Akiknek a legnehezebb BKV sztrájk idején - update

- Azoknak, akiknek nincs autójuk. (Igaz, az autósok is rosszul jártak az óriási dugók miatt.)

- A mozgássérülteknek.

- A betegeknek.

- A kismamáknak, akik két életre vigyáznak.

- A törékeny nőknek.

- A törékeny fiúknak.

- A tömegiszonyosoknak és a pánikbetegeknek.

- Akiknek nincs megértő főnökük.

Vagyis: a legkiszolgáltatottabbaknak a legnehezebb sztrájk idején is.

- A tériszonyosoknak, akiknek a Dunát átszelő hídon gyalog kell átkelniük. (Ez lennék én. :P Bár kétségtelen, hogy izgalmas.)

De lássuk meg a jót is a káoszban. Hihetetlen, hogy az embertelen körülmények között se volt egy rossz szó, valahogy végtelenül türelmesek és szolidárisak az emberek egymáshoz, egymással. Erre nem is számítottam. Máskor is így kellene. Ebből is lehet valamit tanulni. Meg abból, hogy a sokat szidott multik több helyen is profi módon szervezték meg dolgozóik bejövetelét. Ettől függetlenül ma is 4,5 km-t gyalogoltam... tegnap "csak" hármat. Lemértem, mert már kiváncsi voltam miért vagyok ennyire fáradt. Kimerítő kardio edzés volt,  mit ne mondjak, és itt van még a holnap, meg a péntek, mert megegyezés addig se lesz, az biztos. No, és akkor nem is politizáltam, és a Vásárcsarnok forgalmának 80%-os visszaeséséről se beszéltem.  

- - - Update - - -

No, ez a mai mérleg gyaloglásból. Ha összeadom, akkor közel 11 km és 3,5 óra, egy picit túlzás... szóval kezd elegem lenni a pulykapénzből, és akkor finom voltam.

Pécs EKF 2010

Először is éljen Pécs és a kultúra! De most jöjjön a másik oldal, amiért a pécsiek lehet, hogy nem fognak szeretni. :) A nagyobb beruházások nem készültek el, kicsit úgy állnak, mint Pesten a 4-es metró, majdnem elkészült a 25x kitolt határidőre... Az igazság az, hogy én már a helyszínnel sem értettem egyet, mert Budapestnek örültem volna a legjobban (mindenkinek haza húz a szíve :P), de mivel a főváros már így is kulturális központ, ésszerű és logikus, hogy az egyik vidéki nagyváros és/vagy megyeszékhely legyen az egyik jelölt. Debrecent láttam a legalkalmasabbnak, a legfelkészültebbnek, de végül olyan politikai döntés született, amely Pécs mellett döntött. Aztán jöttek a botrányok, sorozatban távoztak a projektirodától, a polgármestereket tragédiák érték, mondhatni a szegény embert még az ág is húzza, de azért biztos vannak felelősök is... Meg itt ez a logo. Most őszintén, valaki el tudja olvasni, hogy Pécs? Mert nekem ez is olyan fura. Meglátja egy külföldi és max. szöszmötöl vele, hogy mi ez?! Egyértelmű, világos, könnyen megjegyezhető, hamar rögzülő logot kellett volna tervezni, még én is megcsináltam volna - ingyen, hazaszeretetből. :) Mindezeket nem fikázásból, nem kiábrándultságból mondom, hanem azért, mert ha valamit lehet jól, jobban csinálni, akkor csináljuk úgy, mert úgy a végén is sokkal jobb lesz/lenne minden.

A másik két helyszínen nem hiszem, hogy ennyi gond lenne, Essen biztos felkészült, Isztambul meg olyan böszme, hogy ott felkészületlenül is simán meg lehet csinálni. De ha már így alakult, akkor egy dolgot tehetek, nagyon drukkolok, mert szeretném, ha jól sikerülne! Nézzük a programot, illetve nézném, de még a honlap se jön be, wááá :((((. Biztos nem bírta a mai leterheltséget. Pedig tényleg drukkolok, olyan jó lenne, ha jól sikerülne. Szerencsére másol is meg lehet nézni a programokat. Engem a Bauhaus-kiállítás nagyon érdekelne, és ez a fotoblog is igazán jól sikerült. Flatley nem igazán motivál, bár sokan szeretik.  Essenben Bobby McFerrin lép fel (lásd lent, óriási), Isztambulba a U2 érkezik (igaz, a turnéjuk részeként), de ha Stinget sikerülne elhozni, annak nagyon örülnék. Mondjuk szállást már biztos nem találnék... és Sting se biztos még (és nem csak miatta kellene lemenni), de reménykedjünk. Hajrá, Pécs!

Utazunk :)

Ezt csak azért, mert nem minden nap utazok együtt Robbie Wililvel, de ma igen. :)  Willivel - ezt így még sose írtam így le, de mint tudjuk, a közös élmények közelebb hozzák az embereket egymáshoz. :) Sietnem kellett, mert épp leszálláshoz készült, ezért ilyen homály a kép, meg a villamos is mozgott. Ezek vannak. :) Sorry, Robbie, de az Empire of the Sun sokkal jobb zenét csinál, ezért ma  ők nyertek. Kérdés: Empire of the Sun, vagy Empire Of The Sun? Mert annak ellenére, hogy kétszer is leírtam a rosszat, szerintem az utóbbi a jó. Szakértők?

Ha szilveszterkor...

...itthon lennék, amire jelent pillanatban kicsit több, mint 50% esély van, akkor részben a blogommal szilveszterezek, ami azt jelenti, hogy csinálok egy folyamatosan frissülő bejegyzést, ami esetleg interaktív is lehet, ha valaki hozzám hasonlóan net + blog közelében szilveszterezne és ide tévedne. Én örülnék neki, de ha nem lesz senki, akkor is itt leszek. Azért egy kis bort is fogok inni, aminek következtében lehet, hogy nem leszek szégyenlős. :)

Amennyire szeretem a karácsonyt, annyira nem kedvelem a szilvesztert és ezt a felhajtást körülötte. Régebben voltam ilyen-olyan házibulikban, de egyik sem volt olyan, amit igazán élveztem volna. Aztán itthon is voltam párszor, megvártam az éjféli "világháborús robbantgatásokat" (azt nagyon csípem), aztán lefeküdtem aludni.

No, meglátjuk.

Ezt nagyon szerettem:

Mindent a karácsonyról

Soha nem vettem még fát 24-én délben, de így jár az ember, ha még 23-án is dolgozik, és a család többi tagja a fiatalabb férfira bízza ezt a "rendkívül megtisztelő" feladatot. A légyeg, hogy megvan és a tesóm is segített. Kicsit ferde, kicsit hiányos, de a miénk. :) Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :)

Hogy mit szeretek a karácsonyban?

Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)

Ajándékozás

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretek kapni, de tényleg jobb adni. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyaban. Az ajándéknak nem az értéke, nem a nagysága a fontos - ezek lényegtelen elemek. Az ajándéknak egyszerűen a szeretet megnyilvánulásának kell lennie. Ennyi. Ezért egy csók is lehet ajándék. S nem kerül semmibe. :) Ezt akciósan is el lehet játszani, két csók se kerül semmibe. :D Idén is több helyről hallottam, hogy nem lesz ajándékozás, akár anyagi, akár más okból. Szerencsés vagyok, mert nálunk van, és abban is szerencsés vagyok, hogy ez nem volt probléma, nem gond, hogy kinek mit adjak, sőt kifejezettem élvezem, hogy kreatív lehetek az ajándékok megtervezésében, beszerzésében. Sokaknek nyűg az egész, én meg éppen ezt élvezem benne, örömöt okoz. Hála Istennek forrás is volt rá. A szűk családban már mindenki megkapta a magáét (nem úgy, áthallásosan :P, hanem konkrétan) és jól sült el. De még van két ajándék adás-vétel, emiatt kicsit izgulok azért... :) Ja, ezt is szeretem a karácsonyban, az izgalmat.

Éjféli mise, család, tv, melegek karácsonya, Friderikusz, Mexikó

Éjféli misén nem voltam. A családban senki nem volt, így én sem. Sokat kellett volna gyalogolni, whisky-t és bort is ittam, szóval az ágy kényelmesebb volt. De aki még nem volt, annak ajánlom. :) Egy katkónak azért is öröm a karácsony, mert az neki nem fenyő ünnep, stb., hanem tényleg Jézus születése, és ez valódi keretet ad az egésznek. Szentestén az ember vagy a családjával van, vagy a párjával, vagy a kettő együtt, vagy egyedül van. Mondanom se kell, melyik a legrosszabb. A magányosak karácsonya végtelen szomorúsággal tölti el az embert. Mert ott van az a Resszkesstek betörők sorozat, amit gyerekként láttam először és azóta is megunhatatlan, és emlékszem, hogy az egyik legjobb dolog, amit szerettem a családi tévézésben, az, hogy együtt voltunk. Egy szobában, egy kanapén, együtt. Egy gyereknek ez a legnagyobb boldogság, de azt hiszem egy felnőttnek is. Tegnap is volt egy ilyen pillanat, a film utolsó 5 percét együtt néztük, tesók, szülők. Nem szándékosan, csak véletlenül (ami nincs ugyebár), ettünk, ittunk, ajándékoztunk és ott megpihentünk. Meghatódtam, basszus, előjöttek a régi családi tévzések - a világ legjobb dolga... Visszatérve a témára, karácsony, magány, egyedüllét. Élénken él bennem egy Friderikusz-interjú, amiben azt mondta, hogy szenteste elindul  a városba kocsikázni, hogy ne legyen otthon magányosan. Egy másik interjúban meg állítólag azt mondta, hogy említésre se méltó kapcsolatokban élt. Szakmájában mindent elért, sikeres volt, gazdagságát sem titkolta, mégis, ami igazán fontos, az hiányzott/zik. Nem a kedvencem, de ennek most nincs is jelentősége, de úgy megmaradt bennem, hogy ezt nagyon nem szeretném megélni. Jó, az utóbbit már nem is fogom, az említésre se méltó kapcsolatot már bukom (aminek nagyon örülök) és ezzel úgy vagyok, mint az MTV-s 16 and Pregnant-tal, egy cseppet sem bánom, hogy ezeket bukom. :) No, remélem többé-kevésbé érthető, szóval ha az embernek nincsenek gyerekei, akkor is van családja, főleg, ha a párja a családja, és a családra mindig nagyon kell vigyázni, bármit, bárkit is takar ez a szó. Mert az én szüleim se élnek örökké, és a tesóim is előbb-utóbb családot alapítanak, akkor elmúlik ez az idilli karácsony (amiből remélem lesz még jópár), amit majd én is megmutatnék az én családomnak. Meg azért is, mert Budapesten élek, és nem Mexikóvárosban. (>olvasásra ajánlott)

Ajándék Nektek

Olvasóim sem maradhatnak ki az ajándékosztásból. Három ajándékom van. :) Az első a legjobb karácsonyi utazós szám. (Mexx, erről beszéltem.)

Aztán egy képes összeállítás ifjú római papokról. Mondjuk az értelmét még keresem, de poénnak jó. :) Mert ok, hogy a híveket közelebb kell hozni az egyházhoz, de a esztétikai élményen túl lehet hogy inkább buja vágyakat ébreszthet. :) Mindenesetre én olvasnám a L'Osservatore Romano-t. :) S még a facebook-on is fent vannak sok női rajongóval. :)

Végül az egyik legszebb szám, amit idén hallottam. Ez a harmadik ajándékom. :)

Ezzel kívánok boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!

Lux, kürtőskalács, rorate, André, család, H1N1, kiss of love

- Csütörtök éjjel belefutottam egy Lux Elvira portréfilmbe. Szeretem a dokumentumfilmeket, Lux Elvira is mindig érdekeseket mond, és ez így együtt különösen jó volt. Fantasztikus ahogy sztorizik. Nem fogom tudni visszaadni, meg kell nézni, de néhány apróság; hálás Ratkó Annának, mert így megszülethetett a gyereke - ennek örültem; a férjével lelkileg soha nem jött ki, mert teljesen más egyéniség, de a szex mindig nagyon jól működött - ezen befostam, de azért elgondolkodtató; azt mondja vannak olyan páciensei, akik elmesélik, hogy a férjük megcsalta őket, mire,Lux: ha az én férjem más nőre nézne, nemhogy megcsalna, úgy rúgnám ki, hogy csak na -  igen :), s végül elmondta, hogy 61 éve élnek együtt - ezen meg pislogtam. m2

- A Nagyvárad téri aluljáróban csodás illatok vannak a kürtőskalácsosnak köszönhetően, amit ráadásul igen olcsón ad. Minden aluljáróba kellene egy ilyen. Hmm.

- Hihetetlen, hogy advent 4. vasárnapja jön és én még egy rorate misén se voltam. :( (Ezt most csak a katkók fogják érteni. Katkó by Captain.)

- A múltkor írtam a pécsi lövöldözésről, és akkor azt mondtam, hogy ha valaki beteg, akkor nem feltétlenül a börtönben a helye. De ha valaki nem beteg, és tudva&akarva megölte (!) az osztálytársát, akkora ez az ítélet elfogadhatatlan...

- Vásáry André kapcsán a kisebb kiselőadást tartottam a tág családnak, akik erősen lehurrogták az illetőt, hogy ha valakit férfi létére szoprán hanggal áldott meg az Úr, és még hallása is van, akkor neki ebből kell kihozni a legtöbbet, s nem szabad lehurrogni. Lehet fanyalogni, furcsán nézni, mást nézni, de  ezért lehurrogni, azt nem. Szerintem egyébként egész jó amit csinál.

- H1N1. Az oltás után 14 napig frissítettem az élményeimet. Ajánlom okulásra, bizonytalankodóknak, meg mindenkinek, akit érdekel. Persze csak egy vagyok a sok közül. Azóta freeblogos oldal is van a témához kapcsolódóan, de ahhoz nincs közöm. :) Mindenesetre várom már azt az MTI-hírt, hogy "már nincs járvány"...

- Kiváncsi vagyok érkezik-e hozzászólás ehhez a vegyes bejegyzéshez. :) Még írnék pár dologról, de aludni kell.

- Kiss of love legyen a végszó. Így még én is tudok táncolni. :) A szűk farmer 'érdekes', a szám viszont annál jobb.

és te, tudod mi az a twitter?

Ha ezt a kérdést 1,5 évvel ezelőtt felteszi  nekem valaki, azt válaszoltam volna, hogy nem tudom mi az. Aztán szép lassan tudomást szereztem róla, kóstolgattam, nézegettem, ma meg már minden ott zajlik. Előbb Amerikából jöttek a hírek, hogy a tweet így-úgy, különféle botrányok, bejelentések stb., de nálunk még nem volt nagy téma. Múlt héten aztán ütött az első hazai twitter botrány. A T-Mobile leállást követő T-Mobile-Vodafone tweet/retweet (tejóég milyen szavakat használok?! :P) csörtéből leginkább a Vodafone jött ki rosszul, míg a marketingest felemelte az online közösség - talán jogosan. /Online közösség? Hm, ma már majdnem mindenki online, nem?! Majdnem./ Bár kirúgták, nem hiszem, hogy sokáig maradna munka nélkül. Aztán jött a következő hír, hogy a Google magyarországi vezetője is távozik, s mindezt hol jelentette be? Na hol? A saját twitter oldalán. Egészen különleges írással. :) No, és akkor látom, hogy LEQ is twitterezik. Lassan mindenki, csak én nem. Már kezdem úgy érezni, hogy kimaradok valamiből... :) Bár minek csicseregjek, ha a blogon sem csicsergek. Egyébként a twittert legalább könnyebb kimondani, nem úgy, mint a tumblr-t, ahol szintén már majdnem mindenkinek van egy oldala (lásd SViktor). :) A facebook-ról meg nem is beszéltem, de lassan azt is kezdem felfedezni, már 69%-ban aktív vagyok. Tök jó dolgok ezek. A freeblog új szerkesztője még nem működik igazán jól, pl. képet sem enged feltölteni, ill. ha fel is töltöm, eldugja valahova, ahonnan nem tudom beszúrni. Ez már annyira nem jó dolog, pedig egy twitteres csibét szerettem volna berakni... Update: sikerült. :)

A pécsi lövöldözésről

Sajnos nálunk is megtörtént az, amit előbb Amerikában, később Európában is döbbenettel néztünk. Az iskolai lövöldözés az egyik legbrutálisabb bűncselekémény. Nem csoda, hogy a BBC is beszámolt róla. Mint régen, amikor az Oktogonnál, a Mekiben lövöldözött egy ámokfutó. Nyilván az elhunyt családjának a legnehezebb, de szenved ettől mindenki, az ismerősök, csoporttársak, és mindenki, akit valamilyen szinten érint, sőt, talán maga az elkövető is. Több helyen felmerült, hogy majd egy sztárügyvédnek sikerül elintéznie, hogy bolondnak nyilvánítsák, és megússza a börtönt. Lehet. De mi van, ha tényleg nem beszámítható? Elolvastam minden ezzel kapcsolatos hírt. Az egyik igazságügyi orvosszakértő szerint már 15 éves (!)  kora óta hangokat hall, s ezért már többször is orvoshoz fordult. Valamennyire tisztában volt vele, hogy ezt csak ő hallja, tehát neki van baja, és ezért kért segítséget. Mindez súlyos depresszióval párosult, ami önmagában is kegyetlen betegség. (Ugye a súlyos depresszió nem az, hogy depis vagyok, mert szar napom volt, nem, ez egy nagyon komoly betegség.) Az ügyvéd nyilatkozatából kiindulva nem hiszem, hogy mindez a védelem taktikája lenne, én sem a lövöldöző védelmében beszélek, de ha valaki ilyen beteg, akkor neki gyógykezelésre van szüksége, mégpedig minél hamarabb. Nem ítélhetek, majd a szakértők kiderítik, hogy ki a felelős ezért, egyáltalán van-e felelős, s talán a klasszikus kérdésre is választ kapunk: "meg lehetett volna előzni?".

Egyből eszembe jutott az Elefánt c. film, amiről már korábban is írtam. Kitűnő rendezéssel és nagyon jó amatőr színészekkel készült. A film a 10 évvel ezelőtti Columbine-tragédiát dolgozza fel. Amiről eredeti felvételek is készültek. Azóta kiderült, hogy voltak árulkodó jelek, nagyobb odafigyeléssel talán megelőzhető lett volna a tragédia. Az Elefántot moziban láttam, és - bár tudtam miről szól - megdöbbentett. Maga a film, a lövöldözés, az elkorcsosult személyiségük, és a rövid homoerotikus jelenet is. (A fiúk sose csókolóztak, ezért egymással próbálták ki a zuhany alatt.) Ez első videó a trailer, a második a lövöldözős rész.  

-

-

Sál, pogi, apró örömök

- Akkora divat lett ez az újfajta férfi sál, hogy nem fogok venni. Igaz, eddig se akartam. :) (Mexx, vettél végül?)

- Arra is rájöttem a héten (amikor Pesten is havazott), hogy még mindig gyermeki örömmel szemlélem a hóesést, és ez jól is van így.

- Elhatároztam, hogy még novemberben beszerzem a családi karácsonyi ajándékokat, mert most van hozzá kedvem, pénzem, időm és energiám. Szeretem magamban, hogy szeretek előre tervezni. :) 

- Fraser Island-ről kaptam képeslapot - annyira jólesett.

- Kora reggel 3 fokos hidegben forró pogácsát enni... nincs rá szó, olyan jó... :)

- Ez a feldolgozás meg nagy-nagy kedvenc. Hazafelé, ábrándozásra, filózásra, álmodozásra tökéletes. 

H1N1 - amire jutottam

Azzal kezdeném, hogy minden korábbinál közelebb jutottam a vírushoz, mégpedig a konditeremben! Az öltözőben volt két srác és pont erről beszélgettek. Az egyik épp azt meséli, hogy két napja beoltották. A szezonális influenza ellen és a H1N1 ellen is. Oh. Régebben úgy tudtam, hogy a védőoltás az legyengített vírust tartalmaz, de ma olvastam az Origon, hogy a WHO által jóváhagyott védőoltások nem tartalmaznak élő vírust - így lehet hogy már ez sem igaz. Hangsúlyoznám, hogy nem vagyok szakember. Visszatérve a beoltott srácra. Meséli a haverjának, hogy tegnap belázasodott tőle, de ma már jól van. Valóban jól lehet, ha kondiba jött. / Ma már nem felejtettem el felhívni az orvosokat. Az üzemorvos rövidre vette: mi nem foglalkozunk ezzel, a családorvost keresse. Pont. Ehh. A cég nem igazán aggódik az alkalmazottaiért... Pedig múltkor is a légkondinak köszönhettük, hogy a fél társaság lebetegedett. Sebaj. Hívom a háziorvost. (Nokia, Emlékeztető funkció. :P) Sok mindenről tájékoztatott, rendes volt, mint mindig. Ha kérem, szívesen beadják, de ő maga még nem támogatja, ő sem oltotta be magát. Viszont az asszisztense, a nővér már beoltatta magát és a családját is. Ott vagyok, ahol a part szakad. :) Aztán beszélgettünk. Azt mondta, hogy még nagyon kevés a visszajelzés a beoltottaktól, az ÁNTSZ is arra kérte őket, hogy figyeljék az oltást kapott pácienseket és regisztrálják a fejleményeket / eredményeket. Két hét múlva hívjam, és akkor már többet tud mondani. Az első beoltottak csak egy hónaposak. Továbbá: a hazai oltóanyagban higany is van, ami nem igazán jó. Állítólag a külföldiben nincs, de azt még itthon nem kapni, szintén csak két hét múlva lesz. (Az Origo szerint tényleg van higany, de egy hét után lebomlik. Lebomlik?) Ehhez nem tudok hozzászlóni. Aztán beszéltünk arról, hogy mi van akkor ha én már tavaszal átestem a "sima" influenzán. Erre azt modta, hogy örül, hogy erős voltam és leküzdötte a szervezet, de ez nem jelent védettséget. Praktikus tanácsokkal látott el, légúttisztító szerek, citrom, grapefruit, citromolaj stb., meg a BKV-n érdemes a sálat feltenni, de ettől még elkaphatom, ezek csak megelőző intézkedések. Ja, és még azt is mondta, hogy a sima influenzának is minden évben van halálos áldozata, nem is egy, csak erről most nem szólnak a hírek. Ennyi. Két hét múlva hívom. Csak ne legyen késő. Amúgy mára kiderült, hogy a kormány összes tagja beoltatta magát, sőt a Fidesz volt és leendő egészségügyi minisztere is. Ebben nincs különbség. :) Az Akadémia is oltásra buzdít. Végül rátaláltam erre a cikkre, ami igen érdekes védekezési módot ajánl megelőzésként:

"Retteg az új típusú influenzától, de az oltástól is idegenkedik? Erre a dilemmára egy orvos napi 2 deciliter fehérbort javasol, amelyet akár forralt borként is bevehet. A védelmet nem az alkohol nyújtja, hanem a jó minőségű fehérborokban található Qercetin és Sikiminsav."

Nincs mit tenni, valahogy védekeznem kell. :)

H1N1 SOS

"Századokon át az volt az emberek fő gondja, milyen lesz az élet a halál után. Úgy látszik, ma először arra kell válaszokat keresnünk, milyen lesz az élet a halál előtt."

Szent-Györgyi Albert

Nemcsak bölcs, de humoros is. :) Komolyra fordítva a szót, nem tudok mit kezdeni ezzel a H1N1-el. Van, veszélyes, de vajon mennyire?!  Azon túl, hogy felmerül a kérdés, beoltassam-e magam, azzal is foglalkozok, hogy mennyi minden hülyeséget hoznak fel (érvként) és ellenérvként. Kétségtelen, hogy fogékonyak vagyunk az összeesküvés-elméletekre, némelyikben talán igazság is van, de azért olyanok, hogy az oltással mikrocsipet ültetnek belénk - az már tényleg gáz. A másik, hogy ez csak és kizárólag a gyógyszergyártók kitalációja, sőt, zsidó gyógyszergyártók összeesküvése a nagyobb haszonért, hát ez is túlzás... Nyilván a gyógyszergyártóknak és az egézszégügyi termékeket gyártóknak óriási üzlet, de ez nem lehet önmagában ellenérv. Vitaminokat szedek, nem kaphatom el - mondta más. Jaj. Nem azt mondom, hogy egyik másik érvnek - akár mellette, akár ellene - nincs racionalitása, de a kérdést globálisan érdemes nézni és nem csak 1-2 dolgot kiragadni és azt hangoztatni. Racionális érveket szertnék! Azon már csak röhögök - az első döbbenet után -, amikor a Fókuszon, a Blikken és Metron Metropolon szocializálódott emberek fennhangon hirdetik, hogy ők átlátnak ezen és te vagy a hülye, hogy nem érted - mondják. Ez nem racionális érv, bár kétségtelen, hogy ezen kör véleménye nem is érdekel. :) Hogy miért foglalkozok ezzel? Soha semmi ellen nem oltattam még be magam. Kivéve a kötelező iskolai oltásokat persze. Idén márciusban azonban elkaptam az influenzát. Nem ezt, hanem a "simát". Baromi rossz volt... Napokig 39-40 fokos lázzal vergődtem. Ahhoz nem volt erőm, hogy felálljak. Ráadásul utána még jött valami baktérium is, ami újabb egy hétig keserítette az életemet. Rémes volt, senkinek sem kívánom. Nem vagyok orvos, de azt tudom, hogy nem magába a vírusba halhat bele az ember, hanem a szövődményekbe. Bármennyire unszimpatikus ez a kormány, nem gondolom, hogy az egészségügyi minisztertől a tiszti főorvosig mindenki egy globális öszeesküvés része lenne. Vagy Obamától a WHO-n át Merkelig. (Németországba mekkora botrány lett belőle, hogy más oltóanyagot kapott a nép és mást az elit - ez azért aggasztó.) Aki követi a híreket, az tudja, hogy Franciaországan rossz, Ukrajnában aggasztó a helyzet, a következő oszág pedig Románia lehet, ahol hirtelen megnő a fertőzöttek száma. Tényleg racionális érveket szeretnék. Azt hiszem holnap felhívom a háziorvosomat, kedden meg az üzemorvost. Kiváncsi vagyok mit mondanak. Amúgy ketyeg az óra, de pánik nincs, csak érdekel, és szerintem komolyan kell venni. Ettől függetlenül azért az jó látni, hogy humoros és kretív nép a magyar. Nemrég hallottam, hogy megy a bácsi az orvosához, hogy mit tegyen az influenza ellen, mire az orvos: háegyenegy almát. :D Én kérek elnézést. :) Meg itt van ez is:

1956

Idén először nem leszek itthon 23-án.

Boldogság és béke

Nagyobb térképre váltás

Egyébként néha boldog vagyok, néha nem, mint mindenki. De ha ez az apróság mindig meglenne, akkor lenne tökéletes a boldogság: 

Borotva

Azt hiszem rájöttem, hogy miért vágom meg magam borotválkozás közben. A válasz nem is olyan bonyolult. Borotválkozás közben mindig filózok. Rengeteg dolgon, hirtelen, egyszerre. De nem a holnapi ebédről vagy a tegnapi meccsről, hanem a legégetőbb, legfontosabb, legnyomasztóbb dolgokról. Gondolatok jönnek-mennek, ide-oda csapongok köztük - hát ezért. Ennyi. Nem 100%-ban koncentrálok a pengére, hanem csak 50-40-30%-ban, és ennek véres következményei vannak... De legalább utána a Nívea 'ápol és eltakar'. A balzsam kárpótol. :) Inkább korrigál. Talán nem csak én vagyok így ezzel. De az igazán abszurd az, hogy azon filóztam, miért vágom meg magam... viszont van válasz. :)

9/11

Sok mindenről lehetne írni ezzel kapcsolatban. Felelősség, politika, hatalom, harc, szélsőségek, összeesküvés-elméletek, stb., de ezek kevésbé érdekelnek. Persze fontos az ok-okozat-következmény is, érdemes ezt is elemezni, de mindebből kiemelkedik egy szempont, az események emberi oldala. (Igen, szentimentális vagyok, de ez köztudott és vállalt dolog.) Semmi sem lehet fontosabb az emberi oldalnál. A minapi évforduló kapcsán azon gondolkodtam, hogy vajon miért volt ez olyan megrázó. Milliók vesztek oda háborúkban, népirtásokban a XX. században (Lovas Istvánnak van is erről egy jó könyve), de ha csak az utóbbi pár évet nézem, akkor is százezreket vitt el a cunami, tízezreket az iraki  háború, sőt, csak amerikai katonából többen vesztek oda, mint ahányan 2001. szeptember 11-én. (Azért ez is durva...) De mégis mi az, amitől 9/11 olyan emlékezetes és meghökkentő volt? Nem az Egyesült Államok sérthetetlenségébe vetett hit (volt ilyen?) bukása, hanem az, hogy előben láttuk háromezer ember tragikus halálát. A repülőn utazókét, az épületben dolgozékét, az ablakokból kiugrókét (!), a benti tűzoltókét és folytathatnám. (Zárójelben: le a kalappal a magyar tűzoltók előtt, milyen szépen enlékeztek meg a sorstársaikról.) Elvetemült terroristák, brutális eszközök, döbbenetes képek, tragikus sorsok (kinti és benti egyaránt), mindez élő egyenes adásban, talán ettől maradt ez olyan emlékezetes. Érdekes és elgondolkodtató, hogy nem csak Amerikában, hanem Magyarországon is mindenki emlékszik arra a napra, vagy pillantara, amikor tudomást szerezett róla. Aki megélte, mindenki tudja. Ugye, érdekes. 

A mai napra

Nem marad el a Cohen-beszámoló, de a munkahelyi elfoglaltságok és a mai izgalmak piszkozatba tették, mert arról csak olyan szépet és jót fogok írni, amilyen volt. A mai napot is mióta várom már, az izgalom lassan a tetőfokára hág, napok óta olvasom a híreket, hogy mi lesz, ki lesz ott, ki nem, mi várható az eseményen. Sokan lesznek vagy kevesen? S a lényeg: nyerünk vagy ismét veszítünk?! Beleéljem magam, hogy sikerül, vagy elnyomjam magamban, hogy kisebb legyen a csalódás?! Nem tudom, majd kiderül. Ja, hogy miről van szó? A Magyarország-Svédország világbajnoki selejtezőről. :) Nem a mai felvonulásról. Fociőrültvagyoke? Igen. :) De ha már felvonulás, essen pár szó erről is. Személyes vonatkozások. Apám (máskor apukám, de most nem) vígan kacag a családi ismerősön, akinek még pénzbüntetést is megérne egy eldobott záptojás... anyám (máskor anyukám, de most nem) egy fokkal jobb: nem kell bántani őket, hiszen betegek. Én csak nézek az Égre, betolok egy tábla óriásmogyorós csokoládét, majd lenyomok 80 fekvőtámaszt - egyben. Majd inkább edzeni kezdek. Legalább a test épüljön, ha már a lelket megsebezték. Aztán annyira nem meglepődve, de mégis fura látni (a neten), hogy az utcánkban lakó fiatal radikálist elviszik a rendőrök, mert balhézott a felvonulás környékén. Annyi közös van bennünk, hogy egy focicsapatnak szurkolunk, de amúgy sík hülye szegény. Az pozitívum, hogy a büszkeség helyett a méltóság szót használják, de amúgy nem az én világom ez az egész. A kusza dolgok én oldalamról megközelítve:

- Fideszesként bánt, hogy itt is vannak tudatlanok (Ékes Ilona, aki egyébként KDNP-s, csak a közös frakcióban ül, de ennek most nincs jelentősége).

- Fideszesként sért, ha ez (ill. ő) alapján ítélnének meg. De miatta nem lehet megítélni az egész közösséget.

- Vallásosként sért, hogy "Jézusnak is két apja van" plakátot tesznek ki, és a tavalyi rendezvényen még a feszülettel is szórakozott az egyik delikvens. De miatta nem lehet megítélni az egész közösséget.

- Vallásosként sért, hogy vannak olyan vallásosak, akik követ dobnának a melegekre. De miattuk nem lehet megítélni a vallásos közösséget.

- Melegként (bi) bánt, hogy vannak olyanok, akik másokat provokálnak és ezt örömmel teszik. De emiatt nem lehet megítélni az egész közösséget.

- Melegként bánt, hogy vannak, akik emiatt (!) megdobnának kővel. De miattuk nem lehet megítélni a nem melegeket. 

- Férfiként szégyellem magam, hogy az Astoriánál két-három férfi megtámadt és megvert egy lányt (!). De emiatt nyilván nem általánosítunk a férfiakra.

- Focihuligánként (túlzás, inkább szurkoló) bánt, ha a kődobálókkal azonosítanak és ítélnek meg néhány idióta miatt.

Emberként bánt, ha egy ember egy másik ember bánt. Nem marad más hátra, mint kiállni magamért és a szeretet fegyverével harcolni a gonoszság, az ész fegyverével a butaság ellen. Értéket termeteni és példát mutatni az élet minden területén, ahol csak lehet.

Hogy a végére víg dolgok is legyenek, elmondanám, hogy az nagyon tetszett, amikor bemondták, hogy a Kisföldalatti jár, de a Hősök tere és a Deák tér között nem áll meg. :)) Milyen gyors lehetett! :) Az is tetszett, ahogy a volt SZDSZ-es Léderer András beszólt Gyurcsánynak, az szép volt. :) Viszont rossz hír, hogy a mai meccsen játszik a svédek legjobb játékosa, a bosnyák származásó, Barcelonában játszó svéd Ibrahimovic. Kép lent. Az egyik meccs megvolt, a másik csak most kezdődik!

Update: egy elképzelhetetlen góllal kikaptunk, ráadásul Ibrahimovic szerezte a győztes találatot, ezért szerdán leveszem a képét, nem fogom én itt reklámozni... a dög. 

Mindenki elmegy

Mármint külföldre. Egyrészt aggasztó, másrészt érthető. Nyelvtanulás, ösztöndíj, tapasztalat stb. Ezek érthető és logikus motivációk. De ott a másik, a munka és a hosszú távú letelepedés. Az a pont érdekel, amikor valaki eljut oda, és úgy dönt: megyek (mert menni kell). Ausztriában élő barátnőm mindig mondja, hogy menjek, mert más, jobb. A hozzáállás, az általános és a vállalati kultúra, a lehetőségek, az életkörülmények, és akkor a pénzről még nem is beszéltem... A kérdés az, hogy vajon egyszer nálam is eljön ez a pillanat? Barátnőm barátja azt mondta neki az indulás előtt, ha egyszer kijön, meglátja milyen, és nem akar visszamenni. Így történt. Jelen pillanatban egyikük sem akar hazajönni. Egyik tesóm két hónapja Franciaországban van gyakorlaton, ami azért még nem végállomás. Majd kifaggatom hogy maradna-e, jelenleg elég sokat dolgozik. Másik tesóm Afrikának vágott neki - sátor, kemping stb. Na, ezt biztos nem csinálnám. :) Ez azért más, inkább nyaralás. Zárójelben: jó volt látni, ahogy izgul az út előtt. Na nem ezért, önmagában, hanem azért, mert így kicsit megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok ilyen izgulós, viszont rájöttem, hogy hiába reméltem, hogy ez idővel jobb lesz, hát nem, a korral csak rosszabb. :) Visszatérve a témához, volt barátnőmtől (igen) kaptam egy 2010-es sydneyi meghívást! Amivel két probléma van, de előbb ismét egy zárójel: a "sydneyi" helyesírása. Szerintem így a jó, de állítólag van olyan Osiris-könyv, ami nem így hozza, viszont az MTA-nál így helyes. Azt hiszem, ezzel a kérdés eldőlt. :) Zárójel bezárva. Vissza a sydneyi problémákhoz. 1. Még nem találták fel, hogyan juthatunk el oda repülő nélkül. 2. Azért nem olcsó mulatság. De jelenleg az első probléma tűnik megoldhatatlannak. Az is lehet, hogy addigra hazajön, bár nem úgy néz ki. Egész más világ, ahogy meséli, eléldegélnek a jólétben. Mármint az ausztrálok. A bevándorlóknak kicsit nehezebb. A későbbi bevándorlóknak. :) Eszembe jutott, amit legutóbb a randizásról mondott. Ott nem hívják meg a fiúk a lányokat, szigorúan /2 a fizetésnél. Vagyis mindenki fizeti a sajátját. Megfontolandó, bár most nem érint a probléma. :) Visszatérve az alapkérdéshez: menni vagy nem menni?! Az egyik - a válság miatt kirúgott - kolléganőmnek is ez a terve, külföld, mert nincs más - ahogy mondja. Meg is értem. Én nem tervezem, de ahogy telik az idő, egyre jobban érlelődik a dolog. Vajon eljön az a pont?! Ha már Ausztráliát emlegettem, jöjjön egy kis INXS:

csak a filózás állandó, minden más változik

"Nincs olyan eszköz, melyhez az ember ne folyamodna, hogy megmeneküljön a gondolkodás fáradalmaitól."

T. A. Edison 

Valóban, bizonyos esetekben tényleg így van. Olykor nehéz gondolkodni, s ezért tudat alatt sokat tesz az ember. Nálam ez főleg a tanulásábál van így, ritkábban előfordul a munkában is. De van egy másik oldala is. A filózásos gondolkodás. (Szép magyar kifejezéssel) :P Ezt nem kerülöm, vagy nem tudom kerülni. Csak jön, magától. Sőt, sokszor magam generálom. Jól tettem? Mégse? Ez most miért történt? Válaszok keresése. Ok, következmény. Mit szútam el vagy mit nem? Így volt/lesz a legjobb, leghelyesebb. Döntések, kételyek, ábrándok, vágyak, érzések kavalkádja. Ez az, ami állandó. Felszállok a villamosra, előveszem a könyvemet vagy az újságomat, zötykölődök (fura szó ez is, hm) 25 percet, de semmit nem ovlastam, csak járt az agyam. Ez rendszeres, buszon is, bárhol. :) De nem baj, ha vannak válaszok, magyarázatok, valami megoldásféle vagy bármi hasonló konklúzió. Márpedig válaszok mindig vannak/lesznek, csak kérdés, hogy mikor. Egy óra, egy hét, egy hónap, egy év, vagy több is lehet. Türelemjáték ez is.

(Idézet: mno.hu.)