Élmény bejegyzései 
3 szösszenet
- Nem is tudtam, hogy ezt a számot Patrick Swayze énekli... (pedig a romantikus percekben helyet követel magának) :)
- Elfogadták az új Ptk.-t, ami szinte történelmi jelentőségű, s bár nem biztos, hogy jól sikerült, szinte biztos, hogy rajtam kívül senkit nem érdekel. :)
- Nahát, ilyen cikket a Népszabadságban?! Hogy mik vannak... Tiszta bulvár. Még jó, hogy időnként ránézek. :)
eheti
- Az ARC plakátkiállítás 3. helyezettje nálam abszolút első. :) Sasvári Dóra, Szűcs Adrienn: Újrakezdés magyar módra - ez a címe. Innen gratulálok! Óriási. Az a durva, hogy egy kicsit bennem is megvan, néha én is ilyen vagyok... egy kicsit, de sajnos igaz. :)
- Négy nap alatt érkezett meg Ausztráliából egy képeslap. Mondom 4 nap, Ausztráliából! Dárga Magyar Posta, ha egyszer sikerülne ezt elsajátítani, nagyon örülnék. A stratégiai vállalatok privatizálását nem támogatom, de ha egyszer a Deutsche Post megvenne a Magyar Postát, az biztos minőségi javulást hozna. Persze erre nem lenne szükség, ha jól működne a cég. Ja, a lényeg, ismét látogatásra invitáltak, ajjaj. :)
- Végre van pisztáciás puding. Kipróbáltam, finom. Sok köze nincs a pisztációhoz, de nem is baj, az aromának/ból élünk. :) Szép zöld. Régen még szavaztam is rá a Danone honlapján, de akkor nem nyert, 1%-kal kevesebb szavazatot kapott, a Danone pedig csak most kapcsolt, hogy lenne rá igény. Amúgy a boltokban előbb volt, mint a honlapjukon, ez is olyan danone-os... (Jól írtam? Látens? Sp?) :)
- A hírek szerint jövőre végre Budapesten koncertezik a U2! Bár az utóbbi időben nem kápráztattak el, de olyan nagy az életmű, hogy abból lehet szemezgetni. Sőt, amíg ilyeneket tudnak, addig nem halt meg az igazi U2.
A Leonard Cohen-koncert
CD Fű. Egy kultikus hely. Minden ott kezdődött. A gimnáziumi évek alatt gyakran jártunk oda. Remek hely volt. (Ezer éve nem jártam ott, de most majd újra felfedezem, mondhatni visszatérek. Állítólag felújították és csak jókat hallottam róla.) Régen az tetszett benne, hogy sok fiatal járt oda, lehetett társasjátékozni (!) és teázni, és már akkor is dohánymentes volt (nagy respect). Ja, és a lényeg, ott hallottam először Leonard Cohen-t! Akkor még fogalmam sem volt, hogy kicsoda, de bármikor mentem, mindig az szólt. Néha U2. Az se rossz. :) A régi. Azóta tart a Cohen iránti "szerelem".
A koncertről. Már két hónappal előtte megvettem a jegyeket. Nem volt olcsó, de Cohen 75 éves, vagyis lehet, hogy utoljára láthatom élőben, tudtam, hogy nem meg kell venni. Megérte. Kicsit tarottam tőle, nehogy csalódás legyen, mégiscsak 75 éves, féltem, hogy öreguras lesz, vagy már nem a régi, ilyenek, de felesleges félelmek voltak.
Ahogy közeledett a koncert, újabb dolgokat tudtam meg róla. Állítólag egykori menedzsere megszabadította teljese vagyonától, amit nem igazán értek, de több helyen hallottam róla és ez így elég durva... Sokak szerint ezért is kezdett 200 állomásos turnéba. 75 évesen 200 állomás! Nálunk a 161. következett. Megtelt az Aréna. Csodálkoztam rajta meg nem is, de mindenképpen örültem a tömegnek. Nem egy mai értelemben vett sztár, mégis ennyien kiváncsiak rá. A közönség is meglepett. Sok középkorú anyuka/apuka elhozta a tizenéves gyermekét is. Jó volt látni. Bár a "kicsik" nem tudom mennyire élvezték, de én is tizenévesen hallottam először és tetszett, tehát minden lehet. :) Természetesen sok külföldi is volt. A koncert 10 perccel a meghirdetett időpont után kezdődött, ami teljesen rendben van. Nem volt két-három órás csúszás, nem voltak sztárallűrök, nem volt csilivili színpad, csak a zenészek voltak. Ahogy egy kritikában olvastam utána: "színházat csináltak" - és tényleg. Azok a tiszta és szép hangok... borsózott a hátam. Cohen hangja annyira egyedi, hogy nem lehet összetéveszteni. A Heti Válaszban így írtak róla: "a náthás grizzly medvéhez hasonlító síron túli basszus" - ennél jobban nem tudtam volna jellemezni. :) Nagyon élveztem, kettő kivételével minden számot ismertem, de eljött a vége és két kedvencemet még nem is hallottam. Hogy lehet ez? Nem értettem. Aztán jött a ráadás! A kedvenceimmel. A közönség felállt - mindenki - és így folytatódott az előadás. Nagyon kritikus szoktam lenni a közönséggel, de most le a kalappal, mindenki állt és tapsolt. Később olvastam, hogy 3 ráadás volt, de ezt nem értettem, mert én bizony 7 számra emlékszem :), ami plusz egy órát jelentett! Mindenki állt és tapsolt, Cohen nagyon együtt élt a közönséggel, látszott, hogy ő is élvezi, oda-vissza érezni lehetett ezt a szeretetet, rajongást, irtó jó volt. A porfi zenészek, a közönség és Mr. Leonard Cohen előtt is le a kalappal!
A koncert után újabb ritkaság volt - és ez is mindent elárul a koncertről -, hogy csak pozitív kritikát olvastam. Fn: "Amikor az alázat találkozik a tisztelettel." Nol: "Az év koncertje volt." De még az Indexen is csak jót írtak, pedig az ritka: "Leonard Cohennek állva tapsol az Aréna."
A mai napra
Nem marad el a Cohen-beszámoló, de a munkahelyi elfoglaltságok és a mai izgalmak piszkozatba tették, mert arról csak olyan szépet és jót fogok írni, amilyen volt. A mai napot is mióta várom már, az izgalom lassan a tetőfokára hág, napok óta olvasom a híreket, hogy mi lesz, ki lesz ott, ki nem, mi várható az eseményen. Sokan lesznek vagy kevesen? S a lényeg: nyerünk vagy ismét veszítünk?! Beleéljem magam, hogy sikerül, vagy elnyomjam magamban, hogy kisebb legyen a csalódás?! Nem tudom, majd kiderül. Ja, hogy miről van szó? A Magyarország-Svédország világbajnoki selejtezőről. :) Nem a mai felvonulásról. Fociőrültvagyoke? Igen. :) De ha már felvonulás, essen pár szó erről is. Személyes vonatkozások. Apám (máskor apukám, de most nem) vígan kacag a családi ismerősön, akinek még pénzbüntetést is megérne egy eldobott záptojás... anyám (máskor anyukám, de most nem) egy fokkal jobb: nem kell bántani őket, hiszen betegek. Én csak nézek az Égre, betolok egy tábla óriásmogyorós csokoládét, majd lenyomok 80 fekvőtámaszt - egyben. Majd inkább edzeni kezdek. Legalább a test épüljön, ha már a lelket megsebezték. Aztán annyira nem meglepődve, de mégis fura látni (a neten), hogy az utcánkban lakó fiatal radikálist elviszik a rendőrök, mert balhézott a felvonulás környékén. Annyi közös van bennünk, hogy egy focicsapatnak szurkolunk, de amúgy sík hülye szegény. Az pozitívum, hogy a büszkeség helyett a méltóság szót használják, de amúgy nem az én világom ez az egész. A kusza dolgok én oldalamról megközelítve:
- Fideszesként bánt, hogy itt is vannak tudatlanok (Ékes Ilona, aki egyébként KDNP-s, csak a közös frakcióban ül, de ennek most nincs jelentősége).
- Fideszesként sért, ha ez (ill. ő) alapján ítélnének meg. De miatta nem lehet megítélni az egész közösséget.
- Vallásosként sért, hogy "Jézusnak is két apja van" plakátot tesznek ki, és a tavalyi rendezvényen még a feszülettel is szórakozott az egyik delikvens. De miatta nem lehet megítélni az egész közösséget.
- Vallásosként sért, hogy vannak olyan vallásosak, akik követ dobnának a melegekre. De miattuk nem lehet megítélni a vallásos közösséget.
- Melegként (bi) bánt, hogy vannak olyanok, akik másokat provokálnak és ezt örömmel teszik. De emiatt nem lehet megítélni az egész közösséget.
- Melegként bánt, hogy vannak, akik emiatt (!) megdobnának kővel. De miattuk nem lehet megítélni a nem melegeket.
- Férfiként szégyellem magam, hogy az Astoriánál két-három férfi megtámadt és megvert egy lányt (!). De emiatt nyilván nem általánosítunk a férfiakra.
- Focihuligánként (túlzás, inkább szurkoló) bánt, ha a kődobálókkal azonosítanak és ítélnek meg néhány idióta miatt.
Emberként bánt, ha egy ember egy másik ember bánt. Nem marad más hátra, mint kiállni magamért és a szeretet fegyverével harcolni a gonoszság, az ész fegyverével a butaság ellen. Értéket termeteni és példát mutatni az élet minden területén, ahol csak lehet.
Hogy a végére víg dolgok is legyenek, elmondanám, hogy az nagyon tetszett, amikor bemondták, hogy a Kisföldalatti jár, de a Hősök tere és a Deák tér között nem áll meg. :)) Milyen gyors lehetett! :) Az is tetszett, ahogy a volt SZDSZ-es Léderer András beszólt Gyurcsánynak, az szép volt. :) Viszont rossz hír, hogy a mai meccsen játszik a svédek legjobb játékosa, a bosnyák származásó, Barcelonában játszó svéd Ibrahimovic. Kép lent. Az egyik meccs megvolt, a másik csak most kezdődik!
Update: egy elképzelhetetlen góllal kikaptunk, ráadásul Ibrahimovic szerezte a győztes találatot, ezért szerdán leveszem a képét, nem fogom én itt reklámozni... a dög.
mr leonard cohen, köszönjük!
Találkozások
Örültem, hogy ott lehettem Captain búcsúztatásán. Kapott kis útravalót, én meg cserébe puszit. :P Mondanék még jelzőket, de nem akarom tovább növelni azt az egofelhőt. :) Maga a hely nem került fel a kedvencek közé. Mikor megérkeztem, kértem egy fröccsöt. Mire a pincérnő: az van?! Nem jött ki a számon az ország kedvenc kötőszava, inkább bólogattam, hogy igen, van. Aztán segítettem egy picit; fehér, száraz. A jégkockát tegyek bele, mert nem hideg? kérdésére is igennel válaszoltam. Mindenkinek lehet első (és/vagy rossz) napja a munkahelyén, ezért mosollyal oldottam a dolgot. Majd fizetni akartam, de hárman egymásra mutogattak, jaj nekem, gyerekek, pedig vendéglátásban jók vagyunk, ejnye, gondoltam magamban, de aztán csak sikerült megoldaniuk. Sajnos nem tudtam sokáig maradni, de ez inkább azért sajnos mert nem lehetek egyszerre két helyen. Örültem, hogy beszéltem egy igazi zenésszel, aki nem annyira szereti a "komolytalan" zenéket, de nem ítéli el, amíg meg nem ismeri. :) Beszéltem még Ricsivel, aki már "lemondott rólam", de sikerült meglepni a jelenlétemmel. :) Hallottam, amint 979 a nacionalizmusról (is) okfejt (politikai nézeteinek 90%-ával egyetértek, s ez jó :P), de sajnos vele már nem tudtam beszélni, meg mással se nagyon, mert mennem kellett, talán majd legközelebb. De a lényeg Captain, akit ezúttal saját magával búcsúztatok (az ego miatt találtam ki :P), szerintem a középső háttérénekes ő. :) Légy jó!
Itt van a város, vagyunk lakói
A mai napnak Cseh Tamás adott keretet. Reggel a kedvenc rádióműsoromban egy rövid interjút hallottam, ami nagyon szívhez szóló volt, majd bevágták ezt a dalt, ami az egyik kedvencem tőle. Most kezdem csak megismerni! Egyre jobban tetszik. Munka után hazafelé beraktam a fülest és újra azt a rádiót hallgattam, de már elfelejtettem, hogy délután az egész interjút leadják, majd ismét megszólalt ez a dal. Komolyan mondom, kisebb katarzist éreztem, mintha a dal nekem (is) szólt volna, reggel is, délután is. Budapest utcáit járva különösen nagy élmény. Pláne ha az ember 1000 szállal kötődik ehhez a városhoz. Ma búcsúztatták..
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt
Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves
A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk
(Cseh Tamás - Bereményi Géza - Másik János)
A mormonok már a spájzban vannak
Biztos mindenki ismeri a mormon térítőket. Általában párosával járnak, ismertető jelük: vasalt fehér ing, mellkason kitűzött névjegy és egy Biblia a kézben. Nem biztosítási ügynökök, hanem mormon hittérítők. Nem is olyan régen történt, hogy lépek ki a kertkapun és belebotlok két ilyen figurába. Hopsz, már itt is? Az OK, hogy a belvárosban, a forgalmas csomópontokban, no de már a ház előtt is?! Ekkor jutott eszembe a cím. A mormonok már a spájzban vannak?? Meg is talált az egyik. Tört magyarsággal próbált téríteni, de... szegény, akkor még nem tudta, hogy egy katolikust sodort elé az élet. :) Azt kérdezte, hogy van-e problémám Istennel... Istennel? Semmi - mondtam neki. Ha azt kérdezte volna, hogy az egyházzal van-e bajom, akkor azt mondtam volna, hogy van 1-2
vitás kérdésünk, de ez sem szakító ok. Ezután is csak az Istenről kérdezgetett, márpedig nekem vele nincs bajom, maximum magammal lehet, de ez már más tészta. Jött a buszom, így elköszöntem. Bye-bye, srácok. :) Két dolgot fűznék hozzá a mormon térítő fiúkhoz. 1.) Nekem egy kicsit gyanús, hogy mindig két fiú jár-kel, jön-megy, térít, nem térít stb. Hm. :) De a rosszindulatomat felejtsük el, visszavontam. 2.) Minden elismerésem, hogy idejönnek a világ egyik végéről a világ másik végére (közepére? :P), és megtanulják a magyar nyelvet! Ezután még nekiállnak sokszor fafejű magyarokat téríteni... tényleg le a kalappal előttük! Nagyon erős hitük lehet, bár,az már más kérdés, hogy úgy tudom, kötelező egy ideig külföldön téríteniük, de ebben nem vagyok 100%-ig biztos, ennyire nem ismerem az egyházukat. Azért megnéznék egy statisztikát, vajon hány magyar embert térítettek meg/el.
eheti
- Szeretnék egy macskakövet a Thököly útról. Emlékbe. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy eddig nem volt vesekövem és megtanultam a legrázósabb utakon is aludni. :)
- Az idei legizgalmasabb Heti Válasz jelent meg a héten. Nem véletlenül vagyok előfizető. De ha már előfizetés, számoltam egy kicsit: egy újság ára 425Ft, éves előfizetőknek 306, de én féléves előfizető vagyok, és ezért 7000Ft-ot fizettem, vagyis egy példány így kb. 270Ft. Hehe. :)
- Mindenki másképp érzi a válságot és a recessziót. Az egyik - hozzám közelebb álló - kolléganőmet sajnáltam igazán. "A fenébe, már megint ki kell mennem a mosdóba..." - mondta könnyes szemmel, miután én is adtam neki egy apró ajándékot. Nehéz és egyben megható pillanat volt. 
- Tegnap éjjel csak belenéztem a C.R.A.Z.Y.-be, pedig ismerem az összes jelenetet oda-vissza, de így, újra és újra látva, mindig egy kicsit másképp szemlélem. Tegnap például az anyai szeretet bemutatása fogott meg benne. Meg a drámai eseményeken túl van benne egy-két igazán humoros rész is.
- Csodás volt a ma esti Holdkelte. Kinéztem az ablakon és leesett az állam. Ezt se lehet megunni. A következő napokban érdemes a keleti égboltra pillantani 9-10 után. Részletek itt.
-
-
Ezt a két bejegyzést cenzúráztam. :)
- Nem voltam rajongó, a műveit se ismertem igazán, inkább mint embert tiszteltem Cseh Tamást.
De ez a dal szólhat az Espanyol ma elhunyt 26 éves csapatkapitányának is... 
kamaszkorom legszebb dala 1.
Fagylalt, hideg, a 7-es busz megáll, valaki felszáll, képzeld el, hogy egy olyan, egy ugyanolyan este van, kinevetem önmagam, végzetes vakáció, itt minden megtörténhet, ez egy komédia... tragikum, nagyon csendesek most az utcák, csenedek nagyon a léptek, szeretnék nélküled és érted, a 7-es busz megáll, valaki felszáll... gitár. Pádádádamm... pápádam tátádam.
De szerettem.
Kiütött
Rettentő meleg van. Borzasztó. Most is 32 fok. Ezért apró szöszeneteken túl nem tudok sok értelemset írni. Tegnap este (is) megtámadtak a szúnyogok, annyian voltak, hogy a sok csapkodástól gyakorlatilag néptáncot jártunk a buszmegállóban. Érdekes látvány lehetett. :) Csak ma 3 BKV-s buszt láttam lerobbanva. Egy pohárnál több bort nem szabad inni ilyen melegben. A fagyi is csak pár percre hűt le. Napi 3 zuhany is kevés. Írni se tudok. Se idézet, se zene, se magvas gondolat. Hogy egy klasszikussal éljek: a nemzetközi helyzet fokozódik. Kiütött a kánikula...
a sors fintora
Éljen a sok szép kócsag:
Kórházi élmények
A kócsag és én
Vannak szavak, amiket nem tudok megjegyezni, vagy csak komoly erőfeszítések után sikerül megtanulni. Így jártam a kócsaggal. Az első probléma az volt, hogy, nem ismertem fel... és erre nem mentség, hogy pesti gyerek vagyok. :) Ülünk a Balaton partján és a közelben repül egy kócsag, mire én: ott repül egy öööö madár - mi ez? Kócsag. Jön a válasz. Aha. Szép. Ez megtörténik háromszor. Nem sikerül megjegyezni a nevét. Ilyenkor két dolgot szoktam csinálni. 1. Vagy 5x egymás után elmondom azt a kimondhatatlan vagy megjegyezhetetlen szót. Ilyen volt például az iráni elnök, Mahmúd Ahmedinezsád neve. 5x egymás után elmontam és tudtam. 2. A második módszer, hogy társítom egy másik szóval, ami hasonlít rá. No, hát melyik az a szó, amelyik a kócsaghoz hasonlóan K-val kezdődik, CS van a közepén és G a vége? K_CS_G. Igen, az, de ezt most nem szívesen írom le. :) Viszont ezután már sokszor elhangzott, hogy ott repül a köcsög. :) Szegény kócsag... pedig milyen szép madár:
