Özpetek bejegyzései 
Szerelem, humor, CO - mozi Özpetekkel
Szombaton a Szerelem, pasta, tenger c. film magyarországi ősbemutatóján jártam (a Puskin moziban, köszönet a szervezőnek), ahol a rendező személyesen is jelen volt. Egyébként a film eredeti címe Mine Vaganti, ami nem tükrözi a magyar címet, Özpetek finoman utalt is rá, hogy inkább nem is mond semmit erre. :) Ferzan Özpetekről tudni kell, hogy vállaltan homoszexuális, és a filmjeiben is rendszeresen visszatérő motívum a melegség. Ez a film pedig kifejezetten erről szólt. (Aki nem akarja tudni, hogy miről szól, hagyja ki a következő bekezdést.)
A filmről
Két fivér, mindkettő meleg, de a szülők elég konzervatívok, ezért egyikük sem meri felvállalni otthon. Az egyikük eltervezi, hogy a családi asztalnál kitálal, ezt a tervét elmondja a testvérének, aki - a legnagyobb megdöbbenésére - megvalósítja a másik tervét. Az apjuk nem akarja elfogadni, sőt, felfogni se tudja, kitagadja, majd infarktust kap, amit túlél. Ezután kezdődnek csak a bonyodalmak. Rengeteg vicces jelenettel, igazi olasz komédiával, családdal, időnként komoly bölcsességekkel és drámával. Nekem nagyon tetszett. A főszereplő mellett a nagymama alakítását kell kiemelnem, mindkettő nagyon profi. Kritikákat ne olvassatok, mert megy a szokásos nyafogás, pedig aki ezt a filmet nem élvezi, az nagyon savanyú. 9/10.
Személyes
Ha komolyra fordítom a szót, éppen ez az, amiért félek otthon elmondani, hogy nem tudnák feldolgozni, és a vérnyomásával küzdő apám netán szintén infarktust kapna. Még azt is meg tudnám emészteni, hogy nem tudja feldolgozni, sőt, ennél rosszabbat is, az áldozat szerepet tudom kezelni, de azt, hogy az egészségére menjen, netán az életébe kerüljön, azt már nehezen. Hasonlóságot véltem felfedezni apám hozzáállása, és a filmbeli apa között. Érdekes módon Özpetek az apjának ajánlotta a filmet, bár azt nem kérdeztem meg tőle, így nem is tudtam meg, hogy a filmben mennyi volt az önéletrajzi ihletésű motívum. Az is megfordult a fejemben, hogy megnézetem velük, oszt' jónapot.
Özpetekről
Nagyon szimpatikus volt. Az elején mondott pár szót, majd elment, és a végére jött vissza. A film után kérdezni is lehetett tőle. Közben kiderült, hogy a vetítéssel egy időben megrendezett Bari Nemzetközi Film- és Televíziós Fesztiválon vagy öt díjat nyert a film! Többek között a legjobb rendezői cím, és a legjobb forgatókönyv is az övé lett. :) Csak azért volt Budapesten, mert korábban megígérte, hogy itt lesz, elvileg a díjátadón kellett volna lennie. Hát nem drága?! :) A mozit is megdicsérte. Valahogy előjött a török származása, amire egy történet végén azt mondta, hogy neki nem tanították az iskolában, hogy az "ősei" a fél világot legyilkolták. :) Volt egy okoskodó magyar, aki olaszul kérdezett, kicsit bele is zavarodott, a vége az lett, hogy Özpetek azt mondta neki: nyugodtan visszavonhatod a kérdésedet. :) A legvégén vastapsot kapott, amit teljesen megérdemelt. Kezet is fogtam vele, ez az élmény örökre megmarad.
A közönségről
Látványosan sok meleg volt, főleg párok, de erre számítani lehetett. :) Én egy olasz fiú mellett ültem, de ő nem volt meleg, barátnője volt. A ránézésre melegek (micsoda kategória :P) között 25-35/40 év volt a domináns. Azért néhol már befigyelt a kis pocak és az őszülő halánték. :) Mindenki kulturált volt, de egy dolgon elfilóztam: remélem, hogy 40 évesen majd tudni fogom a határaimat, korlátaimat, és úgy is fogok öltözködni. De mondom, mindenki normális volt, egy is elég ahhoz, hogy elfilózzak valamin. Ennél a jelenetnél kicsit felrobbant a mozi, ami valahol érthető, bár kicsit buzis. :) A részlet végén pedig a második legromantikusabb jelenet látható.
Sok részletet ki lehetne emelni, ami mókás volt, még kettőt, aztán befejezem, nézzétek meg. :) Az elsőben az látható, amikor Tomasso római meleg barátai megérkeznek a családi házba, ahol semmit nem tudnak a melegségükről - azok a fejek, nézések... :) A másodikhoz nem kell kommentár. Igaz, ezek csak annak igazán mókásak, aki már látta a filmet.
Happiness
Kézfogás, pár szó, autogram, közös fénykép. 
Mondom KÉZFOGÁS, PÁR SZÓ, AUTOGRAM, KÖZÖS FÉNYKÉP!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Soha nem gondoltam volna.
Kész vagyok, teljesen. Őrület.
Na, majd még írok az egészről, mert nagyon jó volt, a film is, a rendező is, meg minden, a másik tali is... :)
A földrengésből nem éreztem semmit, de attól tartok, hogy én okoztam. Elnézést. :) Csodás este volt.
A happiness vajon mi? :)
Három a magyar igazság: KÉZFOGÁS, PÁR SZÓ, AUTOGRAM, KÖZÖS FÉNYKÉP. :)
És akkor a legromantikusabb jelenet a filmből. Hm. :)
Szerelem, pasta, tenger / Mine Vaganti
Prisma blogolt róla, így tőle az infó. (Onnan loptam :), innen is köszönet). Mivel Özpetek-filmről van szó, írnom kellett róla. (Özpetek mindig szívesen nyúl a meleg témákhoz, ott van pl. a Törökfürdő, az is egy jó film.). Röviden a filmről:
Az olasz tésztagyáros család két reménysége - Tommaso és Antonio - mindketten másképp képzelik el az életüket, mint ahogy felmenőik szeretnék, s ebből komoly galiba támad a családi asztal körül. Tommaso nagy bejelentésre készül: tudatni tervezi szüleivel, hogy homoszexuális, és tőlük távol, Rómában, íróként szeretné folytatni az életét. Így Antonióra marad a hagyományosan családi üzlet, a tésztaüzem vezetése, de legszívesebben ő is menekülne a feladat elől. Valamelyiküknek azonban áldozatot kell hozni. A fiúk döntéseit a sokat látott nagymama segíti, akinek szív dolgaiban mindig is megvolt a határozott véleménye. S ha ő nem lenne elég meggyőző, megérkeznek a már amúgy is hangos családi villába Tommasso római barátai, akik szintén befolyásolni szeretnék az események alakulását.
Jónak tűnik. Remélem a Puskinban, vagy a Művészben láthatjuk majd.
