öröm bejegyzései 
Másnaposok, Zara, múlt, rádió, Pén, zene
1. Úgy vártam a Másnaposok 1-et, hogy hűdejólesz, mert mindenki áradozott róla. Aztán Lost (akivel mindig véletlenül találkozunk a vársoban) volt az első, aki mondta, hogy nem olyan nagy szám, és ezzel el is ültette a bogarat. Megnéztük. Tényleg nem estem hasra. Majd jött a második rész, az egy fokkal jobb volt, de egy 6-osnál nem tudnék többet adni. A legjobban a vége tetszett, a képes rész. De látni kellett már ezeket, és a lényeg azon van, hogy megnéztük. Bradley Cooper egész sármos, és Justin Bartha sem panaszkodhat. :)
2. Zara - Sale - 14.000 helyett 4.000 HUF, megéri.
3. Régen, amikor még kezdő zenész voltam, valahogy rátaláltam az iwiw-en egy fiúra, akire mindig úgy tekintettem, mint valami görög félistenre. Elég gyakran ránéztem, van-e új képe, hol járt, stb. Mindig vágyakozva tekintettem rá. Soha nem ismertük egymást. Én tudom a nevét, tudom, hogy meleg, ő semmit nem tud rólam. Eltelt pár év. Mit ad Isten, mostanában elég gyakran (kétnaponta) együtt utazunk a munkahelyem környékén. Fura élőben látni, bár nem néz ki rosszul, de se nem görög, se nem félisten, és még meg is nézett. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem akkor. Elégtétel, megnyugvás, de tényleg nem tudom szavakba önteni, nagyon érdekes érzés. És a legjobb az, hogy már nincs szükségem rá, és még meg is nézett, őrület. Ugye értik, amit mondok?
4. Rádióban, én? Nem tudom elképzelni. Még. :)
5. A Facebook folytatja. De már angolul teszi föl a kérdést! Fri - Pén, LOL.
6. Egy kis filmzene bééélabának. Amikor még a Cafén hallgattuk az egy órás filmzenés műsort, de rég volt, jó is volt. Műsor sincs már, Café sincs már.
Mozart, cigi, Ozon, film, Legend, élni - e heti
Ha Isten akarja, akkor én is akarom!
Wolfgang Amadeus Mozart >
1. Hm, Mozart nem csak a zenéhez értett.
2. Megint egy kisebbség tagja vagyok, de ennek most kifejezetten örülök:
"Az EU 100 millió dohányosából 2,4 millió magyar, és míg az unióban 27 százalék a dohányosok aránya, a magyaroknak 30,5 százaléka. Az is kiderült, hogy a 20-29 éves korosztály dohányzik a legnagyobb arányban. A kutatásban 10-19 évesek is részt vettek, és bár közülük is már minden második cigarettázik, a 20-29 éves korosztályban a dohányosok aránya még magasabb, 59,9 százalék volt."
De durva, a korosztályom 60%-a cigizik... Kár. :( (Forrás) Mint a cikk is bizonyítja, Európa nyugatibb felén már tudják, mit kell tenni.
3. Most, hogy Özpetek megvolt, François Ozon a következő célpontom. :) Ő is sok meleg témájú filmet készített, és szintén zenész - ennyi a hasonlóság köztük. Az egyik filmjét még a régi blogomban reklámoztam, ezt itt is meg fogom tenni, mert érdemes.
4. Ha már mozi, van egy vágyam: egy művészfilmben szerepelni. Pedig nem vagyok színész, és könnyen lehet, hogy tehetségem sincs hozzá, de egyre erősebb ez a vágyam. Fura. Talán egyszer teljesül.
5. Semmit sem sikerült megvalósítanom a többet fogok pihenni célkitűzésből. Elkeserítő, mert a jövőben sem látom a kivitelezés lehetőségét.
6. Hétvégén újabb földrengés várható, én szóltam. Most egy kicsit elmentem élni, megélni.
De szeret(t)em ezt a klipet. Jó hétvégét! :)
Happiness
Kézfogás, pár szó, autogram, közös fénykép. 
Mondom KÉZFOGÁS, PÁR SZÓ, AUTOGRAM, KÖZÖS FÉNYKÉP!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Soha nem gondoltam volna.
Kész vagyok, teljesen. Őrület.
Na, majd még írok az egészről, mert nagyon jó volt, a film is, a rendező is, meg minden, a másik tali is... :)
A földrengésből nem éreztem semmit, de attól tartok, hogy én okoztam. Elnézést. :) Csodás este volt.
A happiness vajon mi? :)
Három a magyar igazság: KÉZFOGÁS, PÁR SZÓ, AUTOGRAM, KÖZÖS FÉNYKÉP. :)
És akkor a legromantikusabb jelenet a filmből. Hm. :)
Jövőre/idén
Nem kellett volna a munkahelyen inni, mert így már délben sokat mosolyogtam, és délutánra már minden rossz volt. Igaz, főnöki utasítás volt, de akkor is. (Egyáltalán dolgozni nem kellett volna. Mondjuk bejárni jó, mert kevesen vannak az utcán, nincs tolongás, tömeg, szóval, valahol mégis kell ez az egy hét együttlét.) Így sajnos kihagytam egy kedves invitálást, és egy ígéretesnek hangzó buzi díva műsort, vagy mit, OMG. :) Sajnálom. Majd legközelebb bepótolom. Legalább befejezhettem az év utolsó, vagy inkább első (már majdnem kész, időzített) bejegyzését.
Nem írok összegzést, jó sok minden történt idén. Csoda is volt, és csalódás is. Örömben és bánatban is bőven volt részem. Véletlenek nincsenek, és/de a saját butaságaimért sem hibáztathatok mást. A múltból tanulni kell, csak akkor válhat a hasznomra.
Hogy mit szeretnék jövőre? Erősödni: testben, lélekben, hitben, barátokban, egészségben, anyagiakban. Stressz tekintetében nagyon nehéz lesz a január, a február nem különben, így már az év eleje megköveteli az erőt. Persze szeretnék jobb ember lenni, azt úgyse lehet eleget gyakorolni, de ezt nem tudom megígérni, így inkább azt mondom, jövőre se legyek rosszabb, csak okosabb.
Hogy mit fogok másképp csinálni? Talán egy kicsit többet fogok magammal törődni. Nem egy brutális egoizmust kell ezalatt érteni, az úgyse az én világom. De több dolgot teszek majd magamért, és kicsit kevesebbet azokért, akiktől nem éreztem ugyanezt, nem éreztem a kölcsönösséget. A csillagokat is csak az arra érdemeseknek fogom lehozni. De nekik mind. :)
Nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, hogy a távolban van pár barátom. Ha találkozunk, hiába tudjuk a beszélgetést ott folytatni, ahol abbahagytuk, hiába van online kapcsolat, nekem szükségem van a jelenlétükre is. Az ölelése vagy egy jó szóra, arra az érzésre. Azt nem pótolja semmi. Mivel ez a helyzet nem fog változni, magamat kell megváltoztatnom. Ugye, az erő.
Vannak dolgok, amiket ha akarok, sem tudok megváltoztatni. Ilyen pl. a szívem. Nem a hús-vér, hanem ami mögötte (vagy inkább benne) van. Ami hol mennybe, hol sírba visz. Nem tudok változtatni rajta, így van jól. De több energiát kell abba fektetnem, hogy többet vigyen a mennybe, és kevesebbet a pokolba. Hogy ezt hogy fogom csinálni, még nem tudom, de egy biztos, hogy az eszemre és a megérzéseimre jobban oda kell figyelnem. Már csak azért is, mert azok jók.
Az hülyeség, hogy jövőre minden szép és jó lesz. Azt se lehet megfogadni, hogy jövőre csak mosolyogni fogok. Nem. Jövőre is lesznek nehéz napok, lesznek nagyon nehéz napok, netán elkeserítő pillanatok, vagy depressziós percek, órák, netán napok. Szinte biztos lesz szomorúság, bánat. Talán betegség is. Nem ringatom magam álomvilágba. Az élet tényleg nem habostorta. De ha ezekre felkészülök, ha minden nehézségre megvan a megfelelő válasz, tett, akkor nem lesz gond. És ez a lényeg. Hogy ezeket a helyzeteket mindig jól kezeljem. Ezt szeretném jövőre. És ahogy bánat biztos lesz, úgy öröm is, és ezeket a pillanatokat már várom is. :)
Egyre jobban tudom, hogy mit szeretnék, és azt is, hogy mit nem. Erre fogok összpontosítani. Annyi mindent szeretnék csinálni, hogy azt nem is tudom leírni. Meg kell ragadni a lehetőségeket.
Nincsenek nagy fogadalmak, sokkal inkább törekvések. Csak remélni tudom, hogy jövőre a tanknak tankcsapda, az úthengernek akadály leszek, a szúnyogot pedig úgy lecsapom, hogy helyben elpusztul. :) Huh, milyen képletesen fogalmaztam.
Egy fogadalmam van az új évre: többet fogok pihenni, mert ez így nem mehet tovább. Ennek az egy fogadalomnak a betartása is kemény lesz, de csak rajtam múlik.
Egy vágyam lenne a jövő évre, ha lehet kívánni: egy igaz embert az ölembe, aki legalább annyira szeret engem, mint én őt. Nincsenek különösen nagy elvárásaim. Tiszta érzések, tiszta tekintet, és legyen meg a kémia, ennyi. Illetve egy mégis van: magas érzelmi intelligencia, az kell, az tényleg kell.
Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen boldogabb a következő év, mint az idei. Mert ha rossz volt, csak jobb jöhet, ha jó volt, mindig lehet jobb is, nincs határ. :) Hinni kell benne, tenni kell érte.
Én és a jazz
Egész jól vagyok. Sokat nyaldostam a sebeimet. Fáj még egy kicsit, de már sokkal jobban vagyok. Igazából az első három nap volt nagyon rossz.
Tegnap már kondiztam, ma fociztam, és a héten uszoda is lesz. Nem hagyom el magam. Megint volt a kondiban egy srác, aki félmeztelenül edzett. Utálom is őket, meg nem is. Mert nyilván beautiful meg minden, de akkor is, na. :) Egyébként még nem láttam, persze nem is jártam egy darabig, de az első találkozásnál is volt kézfogás és uramnak szólított, szóval respect és legalább 2 jópont. De ő is tetovált, és ez is ronda, mármint a tetoválás. :) Konditermi élményekről amúgy sem kellene beszámolnom.
Focin kikaptunk és estem egy nagyot, amiért le kell ragasztanom a még mindig vérző sebet, hogy ne legyen véres az ágynemű... de legalább volt foci. Mondjuk az újabb seb nem hiányzott. Tudjátok hogy fájnak a véres sebek fürdésnél?? Mindegy, katonadolog.
Nemrég vettem a Zarában egy pulcsit. Nagyon tetszik. Fekete kapucnis-erszényes, olyan bokszolós. Kívülről kemény, belül finom, selymes. Kicsit olyan, mint a borostás SPF és a lelke. :)
Egyébként a Pull&Bear új kollekciója egészen ígéretes. Csak két baj van vele: 1. Ki vesz új kollekciót? 2. Rám se jönnek ezek a ruhák. Az imént említett pulcsi is XXL-es, ami durva, a többi szűk volt. Nem vagyok én ekkora, de lehet, hogy a méretek mentek össze. Mostanában többektől is hasonlókat hallottam. Pedig régebben vettem én a Pullban is pólót. Amúgy mi a helyes kiejtés? pullendbír vagy pullendbeer? R. régen azt mondta, hogy az utóbbi, és ő igen jól beszélte a nyelvet, angolt tanított.
Mindenről beszélek, csak a lényegről nem. Jó lenne tudni, hogy mi van ezzel a fiúval, mert nagyon eltűnt. Éli világát, tudom. Pedig hiányzik nekem ez a rosszcsont lurkó varázsló. :) Lassan kezdek csak a jóra emlékezni, az a sok SMS, msn, csók, stb. És jó lenne tudni, hogy neki is hiányzom valamennyire, vagy neki is hiányoznak ezek a dolgok. Nem azért, mert ez bármin változtatna, csak jó érzéssel töltene el. Ennyi.
Néha meghallgatok egy-egy ilyen félig mókás dalt:
Természetesen Sade is megvolt. Nagyon ért ehhez. De mostanában jazzt is hallgatok. Régen utáltam a jazzt, minden bizonnyal azért, mert nem értettem. Szerintem a jazz szeretetéhez, megértéséhez bizonyos életkor és tapasztalat szükséges, csak utána hat. Ez a legújabb elméletem, de komolyan gondolom. :) Péládul itt van ez is. 50x hallgattam, és mindig találok benne valami újat. Csak csatlakozni tudok az egyik kommentelőhöz. (Wonderful... the full version of one of the greatist jazz fusion songs ever written.)
Elvagyok, megvagyok, múlik.
Szép volt, jó volt
Vége a VB-nek. Bajnokok lettek a bajnokok. Örülök, mint állat. :) De azóta kicsit szomorú is vagyok. Ennek is vége. Négy év múlva lesz a következő. Nem akarom azt mondani, hogy a VB-k az életem fordulópontjai, mert azért nem így van, de négy év alatt sok mindent lehet tenni, és fordítva is igaz. Miközben már most hiányzik az esti zümmögés, a vuvuzela, olyan kérdések vannak bennem, hogy>
Négy év múlva is megnyerjük? (jük - igen.) :P
Mi lesz velem négy év múlva?
Kivel nézem majd?
Hol nézem?
Mit fogok akkor csinálni?
Egyáltalán élek-e még?! Ki tudja.
No, de még mielőtt ezekbe belegondolnék, inkább átadom magam az örömnek és az ünneplésnek, mert van mit! Felejthetetlen volt. Tegnap este jó lehetett spanyolnak lenni, bár én magyarként is boldog voltam. :) Azóta is és szívom magamba a szép pillanatokat:
Iker Casillas élő adásban csókolta meg barátnőjét, a riporter Sara Carbonerót a világbajnoki győzelem után.
"Nagyon boldog vagyok. Megérdemeltük ezt a sikert. Szeretném megköszönni a támogatást a szüleimnek, a testvéremnek" - mondta Iker Casillas a meccs lefújása után barátnőjének, a Telecinco riporterének, Sara Carbonerónak nyilatkozva.
Itt abbahagyta a spanyol együttes csapatkapitánya, elérzékenyült, majd el is mosolyodott. Barátnője folytatta volna azzal, hogy minden bizonnyal a csapattársainak is hálás, ám ekkor Casillas csak annyit mondott: "Neked is köszönök mindent", és élő adásban megcsókolta.
Van ennél romantikusabb? :)
A spanyolok mellett szimpatikus volt Uruguay is. 3,5 milliós nemzet, és a csapat a legjobb négy között! Hatalmas dolog. Legjobb tudásuk szerint küzdöttek és még az a kezezés is "aranyos" volt nekem. A 120. percben már senki nem tudja, hogy fiú vagy lány, ezért nálam nagyon emberi pillanat volt az is. 
A másik szimpatikus csapat az USA volt. Le a kalappal előttük. Küzdöttek, hajtottak, sose adták fel, és nem színészkedtek. Náluk nem szokás. Amikor Clinton lement az öltözőbe, még ők hatódtak meg, hogy a nagy Clinton lement hozzájuk. Szerénység.
De vissza a győztesekhez, így ünnepeltek Spanyolországban, ezen ott lettem volna. :)
Mindent a karácsonyról
Soha nem vettem még fát 24-én délben, de így jár az ember, ha még 23-án is dolgozik, és a család többi tagja a fiatalabb férfira bízza ezt a "rendkívül megtisztelő" feladatot. A légyeg, hogy megvan és a tesóm is segített. Kicsit ferde, kicsit hiányos, de a miénk. :) Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :)
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Ajándékozás
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretek kapni, de tényleg jobb adni. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyaban. Az ajándéknak nem az értéke, nem a nagysága a fontos - ezek lényegtelen elemek. Az ajándéknak egyszerűen a szeretet megnyilvánulásának kell lennie. Ennyi. Ezért egy csók is lehet ajándék. S nem kerül semmibe. :) Ezt akciósan is el lehet játszani, két csók se kerül semmibe. :D Idén is több helyről hallottam, hogy nem lesz ajándékozás, akár anyagi, akár más okból. Szerencsés vagyok, mert nálunk van, és abban is szerencsés vagyok, hogy ez nem volt probléma, nem gond, hogy kinek mit adjak, sőt kifejezettem élvezem, hogy kreatív lehetek az ajándékok megtervezésében, beszerzésében. Sokaknek nyűg az egész, én meg éppen ezt élvezem benne, örömöt okoz. Hála Istennek forrás is volt rá. A szűk családban már mindenki megkapta a magáét (nem úgy, áthallásosan :P, hanem konkrétan) és jól sült el. De még van két ajándék adás-vétel, emiatt kicsit izgulok azért... :) Ja, ezt is szeretem a karácsonyban, az izgalmat.
Éjféli mise, család, tv, melegek karácsonya, Friderikusz, Mexikó
Éjféli misén nem voltam. A családban senki nem volt, így én sem. Sokat kellett volna gyalogolni, whisky-t és bort is ittam, szóval az ágy kényelmesebb volt. De aki még nem volt, annak ajánlom. :) Egy katkónak azért is öröm a karácsony, mert az neki nem fenyő ünnep, stb., hanem tényleg Jézus születése, és ez valódi keretet ad az egésznek. Szentestén az ember vagy a családjával van, vagy a párjával, vagy a kettő együtt, vagy egyedül van. Mondanom se kell, melyik a legrosszabb. A magányosak karácsonya végtelen szomorúsággal tölti el az embert. Mert ott van az a Resszkesstek betörők sorozat, amit gyerekként láttam először és azóta is megunhatatlan, és emlékszem, hogy az egyik legjobb dolog, amit szerettem a családi tévézésben, az, hogy együtt voltunk. Egy szobában, egy kanapén, együtt. Egy gyereknek ez a legnagyobb boldogság, de azt hiszem egy felnőttnek is. Tegnap is volt egy ilyen pillanat, a film utolsó 5 percét együtt néztük, tesók, szülők. Nem szándékosan, csak véletlenül (ami nincs ugyebár), ettünk, ittunk, ajándékoztunk és ott megpihentünk. Meghatódtam, basszus, előjöttek a régi családi tévzések - a világ legjobb dolga... Visszatérve a témára, karácsony, magány, egyedüllét. Élénken él bennem egy Friderikusz-interjú, amiben azt mondta, hogy szenteste elindul a városba kocsikázni, hogy ne legyen otthon magányosan. Egy másik interjúban meg állítólag azt mondta, hogy említésre se méltó kapcsolatokban élt. Szakmájában mindent elért, sikeres volt, gazdagságát sem titkolta, mégis, ami igazán fontos, az hiányzott/zik. Nem a kedvencem, de ennek most nincs is jelentősége, de úgy megmaradt bennem, hogy ezt nagyon nem szeretném megélni. Jó, az utóbbit már nem is fogom, az említésre se méltó kapcsolatot már bukom (aminek nagyon örülök) és ezzel úgy vagyok, mint az MTV-s 16 and Pregnant-tal, egy cseppet sem bánom, hogy ezeket bukom. :) No, remélem többé-kevésbé érthető, szóval ha az embernek nincsenek gyerekei, akkor is van családja, főleg, ha a párja a családja, és a családra mindig nagyon kell vigyázni, bármit, bárkit is takar ez a szó. Mert az én szüleim se élnek örökké, és a tesóim is előbb-utóbb családot alapítanak, akkor elmúlik ez az idilli karácsony (amiből remélem lesz még jópár), amit majd én is megmutatnék az én családomnak. Meg azért is, mert Budapesten élek, és nem Mexikóvárosban. (>olvasásra ajánlott)
Ajándék Nektek
Olvasóim sem maradhatnak ki az ajándékosztásból. Három ajándékom van. :) Az első a legjobb karácsonyi utazós szám. (Mexx, erről beszéltem.)
Aztán egy képes összeállítás ifjú római papokról. Mondjuk az értelmét még keresem, de poénnak jó. :) Mert ok, hogy a híveket közelebb kell hozni az egyházhoz, de a esztétikai élményen túl lehet hogy inkább buja vágyakat ébreszthet. :) Mindenesetre én olvasnám a L'Osservatore Romano-t. :) S még a facebook-on is fent vannak sok női rajongóval. :)
Végül az egyik legszebb szám, amit idén hallottam. Ez a harmadik ajándékom. :)
Ezzel kívánok boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!
Allee és a CO
Nemrég megnyílt Budapest legszebb bevásárlóközpontja - természetesen ki kellett próbálnom. Legfőképp azért, mert ezer, vagy inkább kétezer szállal kötődöm a környékhez. Gyerekkoromban a Skálába is sokszor jártunk. Amikor megtudtam, hogy lebontják, kicsit sajnáltam is, meg nem is, mert tudtam, hogy valami jobb lesz a helyén, és az akkori Skála nekem már nem annyira tetszett, inkább a gyerekkor és az emlékek azok, amiket sirathattam. Elkezdődött az építkezés, majd jött a válság. Mivel az ING finanszírozta, kicsit aggódtam, hogy az egész leáll, mert a válság elején megrogyott a cég, de aztán túlélte és a beruházás sem állt le. Egy hete megnyitott. Szerncsére a megnyitóra nem tudtam elmenni, mert dolgoztam, de délután már ott voltam, mert látni akartam :), de nem nagyon érzékeltem a gazdasági válságot és a recessziót. Rengeteg ember, tolongás az Electro World előtt... Nem igazán értem ezt, számomra nincs az az akció, ami a kulturált emberi viselkedét megelőzné. Persze, olcsó, megéri, na de normális emberként viselkedni sokkal inkább megéri. Mondjuk ebben Amerika még rosszabbul áll, ott már ember is halt, mikor eltaposták a betóduló emberek (?)... Visszatréve az áruházra, csodás. Nem túl nagy, átlátható, a dizájn is értékelhető, igényes anyagok, jó színválaszték, jó kajáldák, boltok, összességében szerintem a legjobb bevásárlóközpont Budapesten. Kedvenc márkáim is jelen vannak. Egyből vettem egy pólót a Zarában. :) A Van Graaf-ra voltam kiváncsi, új üzlet, első boltjuk hazánkban, tele jó márkával, de hát... szép az a Ralph Lauren, szép az a Pierre Cardin, de nagyon drágák... Mondjuk ezt is vártam, de gondoltam hátha - hát nem. :) Aztán ott az Interspar. Gyönyörű, úgy éreztem magam, mintha Bécsben lennék. Mondjuk én az újító marketingesek álma vagyok, Danette puding brazil kakaóval? Persze, mehet a kosrába! Danone Görög krémjoghurt? Persze, új, mehet a kosásrba! Nem folytatom. :) A sajtok is szépek, a gyümölcsök is szépek. Ja, pill., gyümölcsök. No, itt jön a CO. Most nem azt a CO-t (coming out) jelenti, hanem a szén-monoxidot. :) Sose gondoltam volna, hogy a CO nekem valaha mást is jelenteni fog, mint a szén-monoxid... *sóhaj*. Mondjuk hasonlóak egymáshoz, mindkettőben bele lehet halni - kis túlzással. Vissza gyümölcsökhöz. Tehát azért is jó ott lenni, mert nagyon jó illatuk van, és elnyomják a kipuffogógázt... Mert tényleg nagyon közel van a parkoló és tényleg érezni. Úgy néz ki, hogy nem is a CO-tól betegedtek meg az emberek (az ugye szagtalan), hanem a kipuffogógázoktól, amik szintén mérgezőek és szagosak. Mi is éreztük, és szegény pénztárosnak pont akkor kezdett fájni a feje. Aztán nem sokkal később jöttek a mentők és a hírek, hogy megint többen rosszul lettek. Attól tartok, arról van szó, hogy az átadási határidő miatt nem volt elég idő a tesztelésre, a próbára stb. Hiba. Egy észrevétel a megnyitóról és úgy általában a plázákról (de nem szeretem én ezt a szót, maradjunk a bevásárlóközpontnál, vagy ha valakinek van valami újító ötlete, azt szívesen fogadom, nyelvújítók előnyben): ma már nem csak plázacicák figyelhetők meg, hanem plázafiúkák is. Ennyi az észrevétel. :) Meg még annyi, hogy van egy ilyen mániám, hogy minden épületet biztonságtechnikailag is nézek, pl. nehezen észrevehetőek a menekülőútvonalak, és az emeleten a korlát alatt 15 centis rés van, amibe könnyen beleszorulhat egy kisgyerek keze/lába és tárgyak is könnyen leeshetnek, s ez nem jó, viszont a kinti burkolatok csúszásmentesek, ami fontos és okos gondolat volt. De ez nyilván nem sok embert érdekel, ezért be is fejezem. Hogy mit hiányolok? Egy ökumenikus kápolnát (nem csak itt), de ezt csak nemrég találtam ki és még nem gondoltam teljesen át, de szerintem ártani nem árthat. Ja, és már a Costa Caffee-ban is jártam. :) Összességében jó hely az Allee, csak ajánlani tudom.
2 Fonseca
Mindig nagy öröm, ha az ember új&jó - számára addig ismeretlen zenét - talál. Főleg, ha egyszerre két új előadót. Nemrég a MüPában lépett fel Robert Fonseca, s ennek hallatán rákerestem, mégis mit tud - hát tud! De véletlenül - azok nincsenek, ugyebár - találtam egy másik Fonseca-t, ő David. Más stílus, más zene, de mindkettő ötös - ahogy ezt mostanában a pesti szlengben mondják. :)
Íme Robert, a kubai. Néha vidám, néha belfelé fordulós énemnek tökéletes.
Itt meg David, a portugál. Néha vidám, néha befelé forduló énemnek szintén tökéletes.
No, és akkor a szentimentális dalszövegről nem is beszéltem...
Ever since I saw you
I want to hold you
Like you were the one
It sees right through me
A bullet it comes and takes me
And I love you I love you
I want you but I fear you
Who are u?
Who are u?
Ever since I saw you
I want to hold you
Like you were the one
Your feet rest on my shoes
I sing this song for you
Just to see you smile
And I love you I love you
I love you but I fear you
Who are u?
Who are u?
For how long
How strong do I still have to be?
How come you mean so much to me?
For how long
How strong do I still have to be?
How come you mean so much to me?
And I love you I love you
I want you but I fear you
Who are u?
who are you?(x4)
For how long
How strong do I still have to be?
How come you mean so much to me?
For how long
How strong do I still have to be?
- - -
Éljen mindkét Fonseca!
Sál, pogi, apró örömök
- Akkora divat lett ez az újfajta férfi sál, hogy nem fogok venni. Igaz, eddig se akartam. :) (Mexx, vettél végül?)
- Arra is rájöttem a héten (amikor Pesten is havazott), hogy még mindig gyermeki örömmel szemlélem a hóesést, és ez jól is van így.
- Elhatároztam, hogy még novemberben beszerzem a családi karácsonyi ajándékokat, mert most van hozzá kedvem, pénzem, időm és energiám. Szeretem magamban, hogy szeretek előre tervezni. :)
- Fraser Island-ről kaptam képeslapot - annyira jólesett.
- Kora reggel 3 fokos hidegben forró pogácsát enni... nincs rá szó, olyan jó... :)
- Ez a feldolgozás meg nagy-nagy kedvenc. Hazafelé, ábrándozásra, filózásra, álmodozásra tökéletes.
Bronz
