Chris Botti bejegyzései 
Karácsonyra
Hihetetlen, de a történelem ismétli önmagát. Tavaly írtam: Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :) Idén is az utolsó pillanatra hagytam, de sikerült. Ennél is jobban örülök, hogy más is volt rorátén, pl. H.K., és van olyan olvasóm, kommentelőm, aki szintén jelezte, hogy meghoztam a kedvét, elment, és megérte. Warum is jelezte, hogy menne, remélem neki is sikerült. :) Tök jó érzés, úgy látszik, megéri ilyenekről is írnom, nem csak a tüneményesekről. :)
Igazából nem sok mindent tudnék hozzátenni az akkori bejegyzésemhez, szinte minden igaz most is:
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Az ajándékozásról írtakat is tartom. Nem az értéke számít, hanem az ajándék maga, és az ajándékozás aktusa. Tudom, hogy nem mindig működik, de én azt szeretem a legjobban, ha az ajándék meglepetés. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyban.
Az egésznek a szeretetről kell szólnia. De jól megírtam én ezt anno. :)
Csak annyival egészíteném ki, hogy idén is eszembe jutnak azok a sorsok, emberek, akik a környezetemben élnek, és kicsit máshogy karácsonyoznak idén, mint tavaly. Az egyik szomszéd meghalt egy hónapja, ott már nincs apa, férj, családfő. Az egyik volt iskolatárs apukája sem bírta elviselni a szenvedéseket, és önként vetett véget neki. Ott sincs már apa, férj, családfő. Az egyik családi ismerősnél annyira elhatalmasodtak az áttétek, hogy hamarosan ő is elmegy, a másiknál szintén nagy a küzdelem. (Borzasztó ez a rák, ahogy megeszi az embert...) Ez azért nehéz. Ők is eszembe jutnak, náluk egy kicsit más lesz az idei karácsony.
Idén is készültem ajándékkal. Az idén ez az egyik legjobb, legszebb zenei élményem:
Egyébként ők külön-külön is világsztárok, csak itthon még kevésbé ismertek. Együtt fenomenálisak, és az átélés, ahogy egymást követik, meg a tisztelet, az egész csodás. (Zárójel: lesz még más ajándékom is.)
Idén is van Calendario Romano. Mondjuk róla nehezen tudom elképzelni, hogy önmegtartóztat, de ez csak az én rosszindulatom. :) Vissza is vonom. :)
Az milyen már, hogy amíg ezt írtam, a Nat.Geo.-n olasz maffiózókról szóló film ment, most meg Hitlert látom, nah, őt már kikapcsolom. A Nat.Geo. is készült a karácsonyra. :) Mondjuk nekem a maffiás dolgok megunhatatlanok. Nemrég pont ezt kértem, köszönöm.
Azért az is igaz, hogy három nap után már kicsit sok a családból. :) De most még jöjjön a hal, a bor, majd a beigli vagy bejgli, hogy legyen egy nyelvészeti kérdés is a végére. :)
Boldog karácsonyt az olvasóimnak!
^
^^
^^^
(Ezek nem a régi szabad madarak, hanem karácsonyfa akart lenni.) :P
