Elton John bejegyzései 
Zenész hírek a nagyvilágból 34. - Meleg apukának lenni
Elsőként került egy világhírű meleg páros neve a "Év apukája" névsorába.
Sir Elton John és párja, David Furnish meglepődött.Történt ugyanis, hogy mindkettejüket nevezték a hírességek év apukái címre. Márpedig - bizonyos szempontból - történelmi pillanatra került sor, hiszen a hagyományos díjra eddig kizárólag heteroszexuális apukák kaphattak jelölést. A világhírű zenész tavaly karácsonykor fogadta örökbe a kis Zacharyt.
Tavaly Peter Andre győzött, az akkor öt éves Junior és három éves Tiamii édesapja. Idén a leendő díjazottak névsorából nem hiányzik David Beckham, Wayne Rooney neve is.
"Tudtam, hogy nem lesz könnyű az életünk - nyilatkozta a 63 éves énekes. De Zacharyt teljes szívünkkel neveljük az életre, s reméljük a gyerekkora értékesen és szeretetben telik el. Megadunk neki mindent, amire szüksége lehet és ami tőlünk telik: szeretetet, szabadságot és stabilitást."
Forrás: Híradó
SPF: tavaly Peter Andre győzött??? Hova jut a világ? De rég hallottam róla... :)
Komolyra fordítva a szót, sok minden eszembe jutott. Elsőnek az, hogy nem merész-e egy kicsit 63 évesen gyereket vállalni? A díj abszolút nem érdekel, azzal most nem foglalkoznék, arra biztos jó, hogy ráirányítsa a figyelmet a melegek gyerekvállalásának kérdésére.
A béranyaság komoly etikai kérdéseket vet fel - legalábbis bennem, nem tudom más hogy van ezzel, de szerintem bonyolult ügy. Ricky Martin is így lett apuka, C. Ronaldonak is így született gyermeke (ami számomra érthetetlen, mert hivatalosan nem meleg, és minden ujjára 100 lányt kaphatna, mégis béranyával jött világra a gyereke, szóval ez kicsit fura...). Steiner Kristófék is hasonlóan szeretnének gyereket. Bár ők dajkaanyában gondolkoznak, ami önmagában is szebb megfogalmazás, igaz, kicsit mást is jelent, hiszen egy közeli barátjuk szülné meg a gyereket, akit időnként meglátogatna, bár alapvetően ők nevelnék.
Azt gondolná az ember, hogy a melegek többségében nincs meg a gyerek iránti vágy (ahogy egyik meleg barátom fogalmazott korábban: magamról sem tudok gondoskodni, nemhogy másról, és nem anyagi értelemben.) De szerintem idővel mindenkiben felmerül, hogy mi lenne ha...
Magyarországon jelenleg kivitelezhetetlen, legalábbis jogi értelemben. (Bár Terry Black esete nem feltétlenül ezt mutatja. Mondjuk nem tudom követni, hogy ő most éppen melyik nem képviselője, de ennek most nincs jelentősége.) Nem jogi értelemben is sok minden kell hozzá: hosszú, stabil párkapcsolat, közös szándék, viszonylag jó anyagi körülmények, és egy olyan környezet, ahol a gyerek nem látná ennek kárát nap mint nap. Mert OK, hogy otthon szeretetben nő fel, de ha minden nap bántják, csúfolják az iskolában, edzésen, a házban, egyéb helyeken, akkor nem az igazi. A szülőnek se. Mert aki egyszer szülő lesz, annak onnantól kezdve a szeme fénye, az élete a gyerek. És ami a gyereknek fáj, az a szülőnek is.
Bennem van ilyen vágy, szeretnék majd egyszer gyereket, de ma teljesen kivitelezhetetlennek látom a dolgot. Már a melegházasság is kemény falakba ütközik, mi lenne a gyerekvállalással?! Pedig úgy érzem - és lehet, hogy ez egy kicsit ego, de tényleg bennem van - hogy jó apa lennék...
Igen, jó lenne egyszer együtt rúgni a bőrt, de ha ne adj Isten Lady Gagát szeretné, akkor elvinném a koncertre, mert mindegy, hogy mit szeret, csak boldog legyen a gyerekem.
