Európa bejegyzései 
EP - középpontban Magyarország
Azon kevesek közé tartozom, akik végighallgatták a magyar vitát az EP-ben. Kb. 3 órás volt. Van még valaki, aki ezt megtette? Nagyon tanulságos volt. Most nem mennék bele mindenféle konkrét intézkedésbe, mert azokról majd írok külön, de erről a vitáról mondanék pár szót. Egyrészt le a kalappal Viktor előtt. Nem kellett volna elmennie, de ő odament és majdhogynem az volt, hogy "ide lőjetek". Ezt amúgy ellenfelei is elismerték. De utána is teljesen visszafogott volt, reápolitikus képét mutatta, okosan vitázott, érvelt, de amikor kellett, kiállt az országért. Sokkal európaibb volt, mint ott pár ember. Hogy egy példát említsek. Az euroszkeptikusokról annyit mondott, hogy nem ért egyet velük, de az ő álláspontjuk is egy európai álláspont. Ezt el kell fogadni, mert ők is a közösség részei. Abszolút így van. (Természetesen nem az euroszkepticizmuson a lényeg, hanem az elven.)
Tetszett, hogy nem kokikat és sallereket osztogatott, bár részemről lehetett volna kiosztani párat, hanem az együttműködésre törekedett, a nagy ellenszélben is. Hozzáteszem, az ellenszelet részben saját magának köszönhette, de a vitában az is nyilvánvalóvá vált, hogy sok-sok derék ember aknamunkája is benne van, lásd Konrád Györgyét, aki ezzel a cselekedetével nálam nagyon nagy mélységekbe került. Mondjuk eddig sem tündökölt... Bokros Lajos is dettó. Egyébként ha ő is olyan nagy liberális demokrata lenne, már rég lemondott volna, mondván, a pártja is megszűnt, aki kiküldte... Az utódja meg nem őt akarja.
Persze kiderült pár dolog, hogy Guy Verhofstadt sem volt mindig olyan liberális a hazájában, és az is, hogy Cohn-Bendit egy picit flekkes. Az antiszemita kártya is egy szép európai liberális érték amúgy. Nekem mindig az volt a bajom a legnagyobb liberálisokkal, hogy valójában nem azok...
Az EP-képviselők jól egymásnak estek. Ez időnként mókás is volt. Az egyikük Padániába hívta Viktort, erre a másik szólt, hogy olyan állam nincs is. :) Amúgy tetszett a litván, az olasz és a lengyel képviselők kiállása. Az elnök pedig annyiszor vette el a hangot az időkeretet túllépő képviselőktől, ahányszor csak lehetett. Bekiabálások is voltak rendesen. Semmivel nem jobb a helyzet, mint nálunk, vagy máshol.
Ja, persze megjelentek a kritikusok, hogy most az a baj, hogy Viktor engedékeny meg puha volt, máskor az a baj, hogy kemény, hát, ez is csak azt bizonyítja, hogy van egy réteg, amelyik nem tud elvonatkoztatni a fóbiától. Ez a baj.
Helyes, ha megvizsgálják Magyarország törvényeit, hogy az összhangban van-e az európai (uniós) elvekkel, de csak akkor, ha nincs kettős mérce. Rengetegen azt sem tudták, hogy mi van, konkrétumokat nem tudtak, csak hallottak ezt-azt, és ezzel hiteltelenítik a vizsgálatokat. Tényleg örülnék neki, ha ezeket a vitákat el lehetne simítani, de tényleg érvek alapján és ne politikai indokkal, hogy tényleg ne térjünk el a közösségi szabályoktól (ha van ilyen) és elvektől (van ilyen). Orbán mintha váltott volna, talán fölismerte, hogy így is lehet. Ennek örülök, nem kell mindenkivel harcban állni. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy tényleg azon megy már csak a vita a jegybanktörvény kapcsán, hogy az elnök és a Monetáris Tanács tagjai tegyenek-e esküt az alkotmányra, vagy sem?! Tudja valaki hogy működik ez a németeknél vagy a franciáknál, netán Luxemburgban? Ez most tényleg fontos?!
Tanulságos volt végighallgatni. Köszönet érte a Lánchíd Rádiónak!
Az Eurovízió margójára 2.
Akkor kapcsoltam ki, amikor Szlovákiától egy pontot se kaptunk. Amit egyébként nem hiszek el, biztos meghekkelték a szlovák hatóságok, mert nem létezik, hogy a több mint félmilliós felvidéki magyarságtól legalább egy pontot ne kaptunk volna... Igaz, elsősorban a fáradtság miatt kapcsoltam ki, mert már annyira hulla voltam, és nem hiányzott egy ilyen vég, hogy szegény Kati alig kap pontokat. Úgy feküdtem, le, hogy hátha valami csoda történik. :) Olyan ez, mint amikor a fociban a magyar válogatottat verik, rossz nézni, fáj, szomorú. :( Nyilván, ha van remény, akkor nincs az a fáradtság, ami ledönt, de így volt. Jó, persze semmi új nem történt, évek óta úgy szavaznak, hogy a svéd a dánra, a ciprusi a görögre, az osztrák a németre, a román a moldávra, az angol az írre, stb. Nem is ez dönti el, hanem a köztes szavazatok. Ebben maradtunk alul. Pedig mi vagyunk az egyetlen ország, amelyet a saját nemzete vesz körül.
De valójában nincs okunk búsulni, Katit az egész ország szerette, mindenki egy emberként drukkolt neki, erre tényleg rég volt példa. Legalább ebben nemzeti egység volt. Arról nem is beszélve, hogy a YouTube-on is szépen szerepel a letöltéseket illetően.
(Az újabb magyargyalázó indexes cikkel nem kell törődni. Érdekes, hogy a vélemény rovatban jelenik meg, de kommentelni már nem lehet.)
Köszönjük Katinak, és mindenkinek, aki ezen dolgozott, beletette szívét-lelkét! Szép volt!
Még annyit, hogy beleköthetnék, hogy Azerbajdzsán mióta Európa? De inkább nem teszem, hiszen az ő sikerük mutatja, hogy egyszer talán nekünk is sikerülhet. Másrészt, gondoljunk bele, micsoda siker ez egy kis országnak, milyen boldogság lehet most ott.
Jövőre Helsinkibe is elmennék. :)
