Royal Philharmonic Concert Orchestra bejegyzései 
Koncert után
Az ugye teljesen normális, hogy a koncert (bocsánat, A KONCERT) utáni nap azzal telik, hogy az előző estéről készült videókat nézek, beszámolókat, kritikákat olvasok. Kicsit olyan, mint egy győztes meccs után. Akkor interjúkat, elemzéseket olvas az embert. Hiába, az élményt minden ízében érezni kell.
Jó látni, hogy Leonard Cohen után most is csak pozitív kritikákat, élménybeszámolókat lehetett olvasni. Hogy csak párat említsek:
Metropol: Három tökéletes óra Stinggel
Népszabadság: Egyszerűen tökéletes - Sting teltházas koncertje az Arénában
Index: Pattogó karmester a dübörgő Arénában
Meg is lepődtem, hogy az állandóan mindent lefikázó Index is csak jókat tudott írni, ráadásul címlapon, vezető hírként hozta a koncert beszámolóját:
Arról nem is beszélve, hogy az én beszámolómat a hivatalos magyar rajongói oldal is közzétette. Kell ennél több? :)
Ha egy dalt kellene választanom, akkor (ma) azt mondanám, hogy az All would envy tetszett a legjobban. Ez a videó nem adja vissza azt az élményt és hangulatot, de azért nekem előjönnek az emlékek. :) (A videón a második, 3:50-ről.)
Még jó, hogy nem vagyok még mindig a hatása alatt... :)
Sting Budapesten - beszámoló
Várakozás
Már nyáron megvettem a jegyeket. Talán két héttel azután, hogy árusítani kezdték. Ennyire vártam. :) Ráadásul már akkor nagyon fogytak a jegyek. Az online foglalási rendszeren is jól látszott, de a jegyirodában is erről számoltak be. Mind elfogyott. Amit az is jól szemléltet, hogy a metrókijárattól az Aréna bejáratáig 10-en szólítottak meg, hogy jegyet vennének, de volt olyan is, aki csak egy papírt tartott: "need tickets". Nem lettem volna a helyükben.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az Exit heti koncertajánlójából kimaradt Sting és Royal Philharmonic Concert Orchestra. Hogy lehet kihagyni?! Hiába, amióta a Pesti Est csinálja, hanyatlás az egész, pedig előtte nagyon jó kis újság volt.
A színpad nálunk is ilyen volt. (Fotó: twice.hu)
A koncert
Magyar szavakkal kezdett. Régi bevált trükk ez, és most is működöttt. Aki megtanul pár szót magyarul, azt már nem lehet nem szeretni. :) Féltem, hogy mennyire lesz pörgős, mégiscsak klasszikus zenészekkel jött, de hamar eloszlott a félelmem, mert már az elején megénekeltetett minket. A dalok közt rövid kommentárok is voltak. Néha mókázott, táncolt, sok vizet ivott, amit egyszer levodkázott. :) Hatalmas életművéből 23 számot hallhattunk, majd 3+1 ráadást. Az utolsó dalt már egymagában, zenei kíséret nélkül adta elő. Pazar volt. A ráadások előtt, amikor már búcsúzni kezdett, és a zenészek neveit említette, olyan érzésem volt, hogy máris vége?! Ne már... Ez is jól mutatja, hogy ha az ember jól érzi magát, elröpül az idő. Újra és újra meg kellett állapítanom, hogy Stingnek még most is gyönyörű hangja van, és örök slágereket hozott össze. Megunhatatlan.
A királyi filharmonikusokról is meg kell emlékeznem. Tökéletes volt az együttműködés Stinggel. Bár nem vagyok zenész, így szakmailag nem is tudom értékelni, de nem is kell, nekem úgy volt jó, ahogy. Volt olyan hegedű-, illetve trombitaszóló, amit becsukott szemmel hallgattam, olyan szép volt. A végén pedig úgy emelgették a hangszereiket, ahogy a Critical Mass bringásai a bringájukat - így köszönték meg a nekik is szóló tapsot. Jó volt. :)
Hiába csempésztem be a fényképezőmet, végül egy képet se csináltam, mert nem nagyon tudtam. Pont mellettem állt három biztonságis, nem akartam kockáztatni, bár lehet elnézték volna, de a helyemről nem igazán tudtam volna jó képet csinálni. Ahogy láttam, a Shape of my heart-ot rögzítették a legtöbben. (Biztonságisnak lenni a legjobb állás, fix ülőhelyük volt, a koncertért nem kellett fizetniük, és még pénzt is kerestek azon az estén. :P)
A közönség
Leszámítva azt a pár embert, akik képtelenek voltak úgy érkezni, hogy időben elfoglalják a helyüket (legalább a művész(ek) iránti tiszteletből illik időben megérkezni), a közönség is hozzátett a koncerthez. Már az elején megénekeltetett minket a Mester (ahogy már írtam), és sokan énekeltünk is. A végén mindenki felállva tapsolt! Nem engedtük el, senki nem indult haza, csak akkor, amikor már a negyedik ráadás is megvolt, és kifele menet levette a fülest. Akkor tudtuk, hogy nem fog visszajönni.
Láttam egy-két prominens embert. Ott volt a Nemzeti Bank egyik alelnöke, vagy az MLSZ volt elnöke is, de őt inkább ne láttam volna. A közönség nagyon vegyes volt. A kisgyerekesektől (akiket inkább a szülők hoztak magukkal, minthogy ők akartak volna jönni :P) az idősebbekig minden korosztály jelen volt. A többség 20 és 40 között volt, hogy egy ilyen tág keretet mondjak. :) Sok fiatal vagy középkorú pár volt. Néhányan divatbemutatóra készültek, de a többségük igazán stílusosan, elegánsan öltözött föl. Volt egy-két ránézésre milliárdos ember. Nekik más a bőrük, ebből lehet felismerni őket. :)
Kifele menet sem volt tolongás, mindenki kulturáltan viselkedett. Sőt, a metróban azt vettem észre, hogy a lejáratnál, ahol az ellenőrök szoktak állni, nagyon sokan vannak. Neee, ezt most nem kellene, az embertömeg kb. 10 másodperc alatt megsemmisítene itt mindenféle ellenőrt - gondoltam magamban. De nem volt ellenőr, a tolongás azért keletkezett, mert mindenki kezelni akarta a jegyét! Jó, sok külföldi is volt köztük, de ez akkor is nagyon pozitív élmény volt.
Az élmény
A 2006-os budapesti koncert után ismét 10/10 pontos produkciót láttam. Talán csak Chris Bottit hiányoltam, de ő pár hete önállóan adott koncertet. (Azon nem voltam jelen, ezt még nem tudtam feldolgozni.) :P Azért jó, hogy Budapestre is eljönnek a világsztárok. Sting sokadszorra. A főváros kulturális élete tényleg világszínvonalú. Ez az élmény örökre megmarad, de már most várom a következő koncertet. Ahogy Sting is mondta a legvégén, sic: "See you again, viszlát!" Így legyen.
