The Boys Are Back bejegyzései 
Anyátlanok
Újabb film, amiről írnom kell. Nem lesz mozis blog, néha írok magamról is. :) De ez a film friss, az élmény is, ezért leírom. Mikor elolvastam a tartalmát és megnéztem a trailert, már tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell. Nem tartott vissza a Pesti Est - egyébként jó - kritikájának utolsó, nagyon poénra gyúró, de a filmhez nem illő mondata. (A Pesti Estet azért sem szeretem mostanában, mert megvették az általam sokkal jobban szeretett Exitet.) Tartalom:
"Joe, a laza, nagydumás sportújságíró élete gyökeresen megváltozik felesége hirtelen, tragikus halálakor. Az otthoni feladatokból addig csak minimális részt vállaló férfinak egyedül kell felnevelnie két fiát, az anyja halálát igazán fel sem fogó, hat éves Artie-t, és az előző házasságából származó, lázadó tinédzser korszakát élő Harryt. Joe azonban úgy dönt, nem fogja hagyni, hogy a tragédia beárnyékolja a fiúk gyerekkorát, s mindent megtesz azért, hogy jó apa váljék belőle."
Összesen hatan voltunk a moziban, és ennek csak azért örültem, mert szeretem, ha kevesen vagyunk. Egyébként jó lenne, ha ilyen filmekre több néző járna. Bár igaz, hogy a többség szórakozni jár, és csak kevesen vannak, akik egy ilyen filmdrámára jegyet vesznek. Kivételesen multiplexben néztük meg, ahova nem nagyon járok, el is csodálkoztam, milyen modern minden. :)
Szívbemarkoló film, Clive Owen és a többiek nagyszerű alakításával. Olyan szívesen írnék róla egy csomó mindent, de most nem megy, mert még a hatása alatt vagyok. Mondjuk a Billy Elliot producerének hallatán gondolhattam volna, hogy ez lesz. Szentimentális vagyok, nem tagadom, megkönnyeztem. Ennek ellenére, vagy éppen éppen ezért: ezek a filmek nekem valók, nagyon megérintik a lelkemet. 9/10.
Trailer:
Az egyik legjobb betétdal:
