The Economist bejegyzései 
Mindent a politikáról 1.
Miután szeretem a politikát, és (khm) mondjuk úgy, valamilyen szinten értek is hozzá, ezért elég gyakran foglalkozom vele. Nem középiskolás fokon. :) Konkrétan minden egyes nap. A politika izgalmas, mindig történik valami, egyáltalán nem unalmas. Hogy jó, vagy rossz, az már más kérdés. Néha én is igen dühös leszek.
Eddig csak keveset politizáltam a blogon, de ennek nincs különösebb jelentősége. Aki olvas, azt tudja mi a helyzet. Aki ismer, az többet is tud. :)
Azért írok most, mert egyszerűen elérkezett az idő, hogy a sok bölcs újságíró, politikus és blogger után én is megfogalmazzak valamit, valami olyat, amit máshol nem nagyon látok.
Muszáj darabokra szednem az írást, mert különben senki nem olvassa el, olyan hosszú lesz.
Index
Kezdjük közelmúltbeli eseményekkel. Van ez a rovat az Indexen, hogy Menő/Nem menő. Már ez is olyan, hogy nah, ki dönti ezt el?! Az Index? Nagyvonalú leszek, véleményszabadság van, mindenki leírhatja a véleményét. De zavar, hogy legutóbb is olyanokat írtak, ami szerintem nem hogy nem menő, de kifejezetten gáz. Erdély visszacsatolását ne a Nemzeti Színházban ünnepeljék a románok. Ebben semmi bántó nincsen, nehogymár mi kérjünk elnézést érte. Bárhol ünnepelhetnek a románok, de ne a Nemzetiben. Ebben semmi gyűlölködés, bunkóskodás nincsen, sőt, éppen a kölcsönös tisztelet az, amiért ennek így kell lenni. Mi sem a Román Nemzeti Szánházban ünnepeljük a II. bécsi döntést... Erre Bede Márton ír egy ilyen borzasztóan elvetemült - klasszikus SZDSZ-es butaságokat idéző - cikket, amibe ráadásul beleviszi Alföldi Róbert melegségét is. Igaz, hogy teljesen más kontextusban, de kivételesen nem a Jobbik vitte bele ebbe a vitába, mint korábban Novák Előd, aki Robertának nevezte az igazgatót. Azon is felháborodtam, mert bármennyire unszimpatikus, az emberi méltóságában - főleg a nevével - senki nem sérthető meg. (Akkor a fideszes képviselő állt ki Alföldi méltósága mellett.) Egyébként a múltkor elment mellettem az utcán Novák Előd. Hogy az milyen önelégülten jár?! Róla is külön fejezetben lehetne írni, de elég gáz, hogy ilyen emberek parlamenti képviselők lehetnek. Az előbb említett emberi méltóság, a keresztényi felebaráti szeretet (amire ő hivatkozik, de nem azt teszi), és a testi erőfölényem (kisebbeket nem bántunk elv) tartott vissza, hogy szóba elegyedjek vele. Visszatérve Bede Mártonhoz. Írása és hozzáállása távol áll tőlem, pedig nem hülye, bizonyos írásai kifejezetten tetszettek, és jól megvilágították a lényeget. Ha csak a (most búcsúzó) kamu villáminterjúkra gondolok, nagyon jók, három kedvencem is van: 1., 2., 3. (Tessék elolvasni! :P)
Nem az a baj, hogy ez a véleménye, mert legyen, el kell fogadni. Leginkább az zavar, hogy fönti a cikk is véleményvezér lehet. Mint Tóta W. Árpád egyes írásai. Már az a stílus... kirohanok a világból. Rémes. Legyünk már igényesebbek. Sokkal. És akkor a tartalomról még nem is beszéltem.
De ez a véleményem az egész Indexre igaz. Az állandó fikázás, fanyalgás, pesszimizmus elég kiábrándító. Ha csak azt olvasnám, már rég öngyilkos lettem volna, vagy én is azt vallanám, hogy innen menekülni kell, mert ez egy olyan ország, amiben csak rossz történik, és külföldön minden jobb. És most nem arról beszélek, hogy leírják azt, ami rosszul működik, hogy kritizálják a kormányt a egyes intézkedések miatt - legyen az bármilyen színű -, hogy korrupciós ügyekről rántják le a leplet, stb. Nagyon helyes, tegyék is, kell is, de az állandó pánikolás, nyafogás és sopánkodás egyáltalán NEM MENŐ!
Hit és hír
Nagyon messziről kezdem, de el kell mondanom, hogy mit is szerettem az első Orbán-kormányban. Voltak hibáik, a kisgazdáknak még több is, de egy dolgot szerettem akkoriban; egy lehetséges szebb, jobb jövőbe vetett hitet tudtak adni. Ez nagyon fontos. (Ezért is voltam rájuk dühös, amikor ezzel a hülye "rosszabbul élünk, mint négy éve" kampánnyal jöttek. El is bukták.) Obama is sokat köszönhet annak, hogy hogy egy szebb jövő ígéretét hitette el a többséggel, valódi változás kezdetéről beszélt. Mindenki erre vágyakozott. Jól csinálta. Persze kellettek hozzá Bush ballépései, hülye háborúi, (hazugságai) is. Látszik, hogy amióta Amerikában is csökken a szebb, jobb jövőbe, változásba vetett hit, Obama népszerűsége is csökken. (Igaz, kicsit túlzóak is voltak az elvárások. Bár érthetőek.) De ez csak egy kis kitérő, erről is hosszasan lehetne írni. A lényeg, hogy fontos ez a hit, és most nem a vallásos hitről beszélek.
Kifejezetten utálom, ha hazánk rossz hírét keltik. Lásd Paul Lendvai. Akiről most derült ki, hogy önként jelentett az elnyomó rendszernek. Ha igaz, mert ugye ezeket ma már nem lehet 100%-ban tudni, az igazi elnyomók nem kerültek pellengérre, de belőle kinézem... Nem ügynök volt, csak jelentett. Önként. Megértem, ha valakit a családjával fenyegettek, és nem mert nemet mondani, de aki önként jelentkezett, mint pl. Arató András, aki azt nyilatkozta, hogy azért volt besúgó, mert hitt abban a rendszerben, csak nem jött be... hát, ez nem igazán elfogadható. Nem tudom mennyire lehet elintézni egy "bocsi"-val. Azt is utálom, amikor Konrád György ország-világ előtt húzza le az országot, és a fasiszta Magyarország képét festi le (főleg Németországban). Ami régen is a legdurvább volt, hogy a zsidóknak csomagolniuk kell, ha a jobboldal kerül hatalomra. Elképesztő baromságok. Zoltai Gusztáv meg közbenjár az ügyészségnél Hunvald érdekében - vajon neki milyen kapcsolata, hatalma van?! Ott, ahol egyesek szerint elvileg csomagolni kell, mert itt kormányszintű antiszemitizmus van. Ma is hány és hány olyan írás jelenik meg, ahol hazánkat ócsárolják, talán az egyik brüsszeli tudósító, Lovas István tudna erről sokat mesélni. Néha megírja. Tanulságos. A kritikákra érdemes figyelni, sokat lehet belőle tanulni. Fontos, hogy mit írnak rólunk külföldön. Talán az egyik legfontosabb. De itt is széles látókörre van szükség. Mert aki először olvas egy hazánkat lehúzó cikket a The Economist hasábjain, az könnyen hivatkozik rá, hogy lám-lám, itt is ezt írják, és milyen igazuk van. De nem biztos, hogy tudja, hogy pl. a The Economist az elmúlt 15 évben nem írt jót hazánkról, főleg bizonyos időkben, amikor kifejezetten világvégét kiáltott. (Most konkrétumoktól függetlenül.) Ez meg már egy kicsit gáz. Hogy is mondjam, NEM MENŐ! Ki gépen száll főlébe, annak térkép e táj, s nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály.
Aktualitások
Erről majd a következő részben írok, mert így is sok lett. Alkotmánybíróság, magánynyugdíjpénztárak, Médiatanács, gazdasági helyzet, jó vagy rossz döntések, ki hol hibázott, minden maradjon így vagy se, innen menekülni kell, mert itt diktatúra van, vagy sem, hitelesség kérdése, és sok okosság lesz itt még. A hülyeséget nem fogom védeni, a rossz döntéseket se, de ész nélkül hőbörögni se fogok. A jó dolgokat is megemlítem, mert arról is keveset hallani. Aztán majd külföld, bevándorlás, Thilo Sarazzin, EU-elnökség, gazdasági válság, Írország, stb. Annyi minden van. De nem abban a stílusban, ahogy ez most megszokott. Se elveszi, bazmeg, se bekaphatja, bassza meg, se kurvaanyja, se komcsi-náci-geci, innen menekülni kell, baszod nem lesz. Még fasz se lesz. Amúgy ez ellen miért nem tiltakozik senki?! Nincsenek már ilyen igények? Ez NEM MENŐ!
---
Akit nem érdekel a politika, az találja ki az eldugott verseket (2). :)
