VB 2010 bejegyzései 
Szép volt, jó volt
Vége a VB-nek. Bajnokok lettek a bajnokok. Örülök, mint állat. :) De azóta kicsit szomorú is vagyok. Ennek is vége. Négy év múlva lesz a következő. Nem akarom azt mondani, hogy a VB-k az életem fordulópontjai, mert azért nem így van, de négy év alatt sok mindent lehet tenni, és fordítva is igaz. Miközben már most hiányzik az esti zümmögés, a vuvuzela, olyan kérdések vannak bennem, hogy>
Négy év múlva is megnyerjük? (jük - igen.) :P
Mi lesz velem négy év múlva?
Kivel nézem majd?
Hol nézem?
Mit fogok akkor csinálni?
Egyáltalán élek-e még?! Ki tudja.
No, de még mielőtt ezekbe belegondolnék, inkább átadom magam az örömnek és az ünneplésnek, mert van mit! Felejthetetlen volt. Tegnap este jó lehetett spanyolnak lenni, bár én magyarként is boldog voltam. :) Azóta is és szívom magamba a szép pillanatokat:
Iker Casillas élő adásban csókolta meg barátnőjét, a riporter Sara Carbonerót a világbajnoki győzelem után.
"Nagyon boldog vagyok. Megérdemeltük ezt a sikert. Szeretném megköszönni a támogatást a szüleimnek, a testvéremnek" - mondta Iker Casillas a meccs lefújása után barátnőjének, a Telecinco riporterének, Sara Carbonerónak nyilatkozva.
Itt abbahagyta a spanyol együttes csapatkapitánya, elérzékenyült, majd el is mosolyodott. Barátnője folytatta volna azzal, hogy minden bizonnyal a csapattársainak is hálás, ám ekkor Casillas csak annyit mondott: "Neked is köszönök mindent", és élő adásban megcsókolta.
Van ennél romantikusabb? :)
A spanyolok mellett szimpatikus volt Uruguay is. 3,5 milliós nemzet, és a csapat a legjobb négy között! Hatalmas dolog. Legjobb tudásuk szerint küzdöttek és még az a kezezés is "aranyos" volt nekem. A 120. percben már senki nem tudja, hogy fiú vagy lány, ezért nálam nagyon emberi pillanat volt az is. 
A másik szimpatikus csapat az USA volt. Le a kalappal előttük. Küzdöttek, hajtottak, sose adták fel, és nem színészkedtek. Náluk nem szokás. Amikor Clinton lement az öltözőbe, még ők hatódtak meg, hogy a nagy Clinton lement hozzájuk. Szerénység.
De vissza a győztesekhez, így ünnepeltek Spanyolországban, ezen ott lettem volna. :)
VB 2010 - start!
Ez az egyik stadion. Nagyon jól néz ki, tetszik, de az is igaz, hogy én nem rendeznék VB-t olyan országban, ahol a szurkolók, a játékosok, az újságírók, tehát a vendégek veszélyben vannak... Reméljük nem lesz nagyobb gond. Ma kezdődik a VB, ami azt jelenti, hogy a blog is tartaléklángra kerül. (Bár ez még nem 100%.) Napi 2-3 meccs lesz, aminek a jó részét szeretném megnézni. Sajnos a munka nagyban hátráltatja ezt a tervemet, fél 2-es és 4 órai kezdéssel egy csomó meccsről lemaradok. :( Elvileg a nyitómeccset se láttam volna, de jókor jött a betegség, így azt is láthatom. Mindig van öröm az ürömben. Igaz, az Index online közvetíti, de ha azt nézem, akkor meg dolgozni nem tudok, de majd valahogy megtalálom a megoldást erre a problémára is.
Gyerekként kis füzetben vezettem az eredményeket, képeket gyűjtöttem, stb. Ma már egy Excel-táblában vezetem a történéseket. Ebből nem lehet kinőni. :) Ilyenkor minden a foci körül forog. Az egész világ erre figyel, a cégek minden marketinglehetőséget kihasználnak, még nálunk is, lásd a labdát formázó Zwack Unicumot, vagy a labdát a Szamos Marcipántól, vagy a különleges Milka csokit. stb. De a legjobb reklámokat a Mastercard csinálja/csináltatja.
Lesznek győztesek és vesztesek, sírás a szomorúságtól vagy az örömtől, és különleges hírek a foci világából. Engem ez a történet hatott meg:
Fiának súlyos betegsége miatt nem tér vissza a világbajnokságra készülő ausztrál labdarúgó-válogatott dél-afrikai edzőtáborába a kapus Brad Jones. A Middlesbrough játékosa szombaton utazott el Franciaországba a családjához. Fia, a négyéves Luca leukémiás.
„Öt hétig tart a gyógykezelés, és itt szeretnék lenni vele, ameddig csak lehet - nyilatkozta szerdán a 28 éves hálóőr. - Keményen dolgoztam, hogy bekerüljek a keretbe, de ez a szörnyű hír mindent más megvilágításba helyezett.”
Nehéz bármit is mondani.
Természetesen focizni is szeretek. Gólt lőni jobb, mint egy orgazmus. :) De maga a játék a lényeg. Bár a foci megítélésében kevésbé vagyok empatikus, de tudom, hogy sokakat nem érdekel. Főleg a nők és a melegek azok, akiket kevésbé köt le, (ha lehet ilyen halmazokba sorolni a focit szeretőket és nem szeretőket). Nekik nehezebb lesz ez az egy hónap, kénytelenek mással foglalkozni, vagy álmodozni vagy álmodozni... :) De az is lehet, hogy egyesek a férjuruk kedvében járnak majd. :)
Sajnos idén sem jutottunk ki a világbajnokságra, így a "Hajrá Magyarok!" is elmard, de remélem egyszer kijutunk... addig is Viva Espana!
