anyu bejegyzései 
Anyák napjára
Szégyen-gyalázat, de nem tudom megjegyezni anyu kedvenc virágát. Mentségemre legyen (nincs mentség, haha), hogy nagyon sok virága van, és ennél is többet szeret. Szerencsére volt telefonos segítségem, tesómat hívtam, hogy most éppen melyik anyu kedvenc virága, vagy minek örülne. Először senki nem vette fel, remek. Gondoltam van időm, addig bemegyek valami édességért, az is legyen, édesszájú, mint a pici fia (aka én). Zárva a Tesco, zárva a Spar, éljen május elseje! Ilyen lenne a vasárnapi szabadnap, vizionáltam a jövőt. (Nem dőlt még el.) Végre megjött a telefonos segítség, angol muskátli a nyerő. Nagy mellénnyel mentem be a virágárushoz:
Én: Jó napot kívánok!
Eladó: Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
Én: Angol muskátlijuk van?
Kérdeztem, mint valami szakértő.
Eladó: Igen, összesen három.
Én: Ööö, akkor megmutatná, hogy melyik az? :)
Kicsit elvettem azt az örömét, amit akkor láttam az arcán, amikor az angol muskátliról kérdeztem, és talán azt gondolta, hogy végre valaki, aki nem a szokásos gerbera-rózsa-tulipán hármasból kér. :) Sebaj, kedves volt így is. Aztán azon filóztam, milyen lehet ez a napja. Főleg hozzáértő nők, és esetlen fiúk, férfiak sokaságát kell kiszolgálnia, de biztos tudja, hogy az esetlen fiúknak is van szíve, szinte senkinek nincs ennyire, hogy átírjuk Presser klasszikusát.
Eladó: vigyázzon, nehéz!
Mosolyogtam.
Én: uh, tényleg.
Anyu örült neki, még egy kis marketinges szöveggel is kiegészítettem: a királyi esküvő után angol muskátli dukál, de szerencsére ezt már nem vettük olyan komolyan. :)
A mai nap legszebb gondolata pedig az, hogy emlékezzünk meg az elhunyt édesanyákról is.
Tartalék
4 zacskó chips+1almaszirom, 8 tábla csoki, 16 üveg bor - ennyit halmoztam fel tartaléknak. Tisztára olyan lettem, mint anyukám, aki mindig "háborús" tartalékokat halmoz fel. Csak ami nála kristálycukor, konzerv és lekvár, az nálam chips, csoki és bor... Itt tartunk. :)
A másik, hogy egy kb. 45 perces útra is egy hétre elég olvasnivalót viszek magammal. De hogy miért? Erre nem tudom a választ. Mindenkinek vannak hülye dolgai. :)
Eheti
Politika
Vége a választásoknak, még nem alakult meg az új kormány, csak az irányokat látni, de eddig senki nem lóg lámpavason, senkinek nem kell csomagolnia, stb. Tényleg vannak hivatásos rettegők, ezt a kifejezést nagyon jól eltalálta Viktor. Nem lesz kolbászból a kerítés, biztos lesznek olyan döntések, amelyekkel majd nem értek egyet, de hogy az elmúlt 8 évnél csak jobb jöhet, az is biztos. A gazdasági-társadalmi problémák megoldása igen nehéz feladat lesz, rengeteg a munka, nagy a kihívás, de az is fontos lenne, hogy tudjunk benne hinni. Kicsit elegem van az állandó és folyamatos fanyalgásból; "úgyse lesz jobb, ez is ugyanolyan, soha semmi nem lesz jobb, te is kiábrándulsz" stb. Nem. Így nem lehet hozzáállni. Persze, a racionalitás talaján kell maradni, de ha van az emberben hit és remény, arra lehet építkezni. Kivételesen nem a vallásos hitről beszélek, hanem a jövőbe vetett hitről. Nekem nagyon tetszett a régi "merjünk nagyot álmodni" szlogen. Ha nem is nagyot, de merjünk álmodni. Szerintem most is szükség van rá. Fejben kell váltani. (Ami még engem is meglepett: a választások utáni közel 60 perces nemzetközi sajtótájékoztatón az életmód kisebbségek is említésre kerültek.)
A hét mondása
Ma hallottam, tényleg nagyon jó: "A hülyeség nem érdekel, ahhoz kevés az idő." Így van. :)
Az ideális és a nem ideális esetekről
Ideális esetben azért nem csaljuk meg a kedvesünket, mert szeretjük, és testileg-lelkileg-szellemileg kielégíti vágyainkat. Majdnem ideális esetben, amikor néha kinézünk, és egy-egy pillanatban mást is el tudnánk képzelni testi/lelki/szellemi társnak, akkor azért nem csaljuk meg a kedvesünket, mert szeretjük annyira, hogy még véletlenül sem okoznánk neki fájdalmat, és egy kis kalandért nem adjuk fel azt, amit/akit szeretünk. Nem ideális eset: azt nem értem, de gyakori.
Fájdalom és csodálat
Amennyire utálok fogorvoshoz menni, annyira csodálom azokat, akik ezt a hivatást választották.
Vasárnap
Anyák napja - ne felejtsétek el! (Már aki érintett, sajnos nem mindenki.)
Livin' my life
A darányi gólyák gondtalan élete vonz
Tegnap este úgy feküdtem le, hogy a még 1 perccel tovább dolog sem ment volna. Mikor már a levegővétel is nehézkes - így tudnám jellemezni. Az utóbbi időben az alvás olyan funkciót kapott, hogy kell, mert különben holnap fáradtabb leszek, és semmit nem fogok tudni elintézni. Elveszett a szunyáljunk egy jót érzés. Van ilyen? Persze. Ki ne szeretne aludni, ledőlni, pihenni, lustálkodni, vagy csak úgy henyélni?! :) Mint az evésnél, nem csak éhség miatt, hanem élvezni is kellene a falatokat. Kellene. Teljesen mindegy, hogy mi az. Egyik este zsíros kenyeret ettem hagymával - az egyik legízletesebb hideg vacsora. Közben elvesztettem a fonalat, de még a lustaságról annyit, hogy természetesen nem erről van szó. Ez botrány. :) Bár a zenét szerettem.
Natsume: megittuk az Akutyafáját, nekem nagyon ízlett. Nem vagyok szakember, így nem akarok okoskodni, hogy testes volt-e vagy sem. :) Finom volt, és azt éreztem, hogy egy kicsit mintha csipős lenne, olyan fűszeres, pikáns - nem tudom mi a jó kifejezés. :) A lényeg, hogy én is ajánlani tudom.
Jó látni a tavaszt, de érezni nem mindig kellemes. Az allergiaszezont nem csak a pollenjelentésekből érzem...
Kínában sem élnék.
Anyukámnál láttam a Story magazint, belenéztem. Huh. Havonta egyszer belenézek, de ez éppen elég is nekem. Viszont most volt benne egy-két érdekes cikk, aminek örültem. (6 oldal Orbán Viktor, hehe. :D, de nem ez.) Ricky Martin: "A fiaim miatt nem élhettem tovább hazugságban." "Végre önmagam lehetek." Ilyen és ehhez hasonló szalagcímekkel. Az ö CO-jában nem csak az az érdekes, hogy felvállalta, hanem hogy gyerekeket nevel! Képek itt. (Mondjuk a béranya etikai kérdéseket is felvet, de ez most maradjon zárójelben.) Jó, ha anyu ilyet is lát, olvas néha.
A darányi gólyákat nem lehet megunni. Bár jobb lenne egy real time kamera. De ettől függetlenül is igaz, hogy legszívesebben megsimogatnám őket, és gondtalanul repülnék velük.
Annyi mindent akartam még, de majd később.
