bánat bejegyzései 
Másnaposok, Zara, múlt, rádió, Pén, zene
1. Úgy vártam a Másnaposok 1-et, hogy hűdejólesz, mert mindenki áradozott róla. Aztán Lost (akivel mindig véletlenül találkozunk a vársoban) volt az első, aki mondta, hogy nem olyan nagy szám, és ezzel el is ültette a bogarat. Megnéztük. Tényleg nem estem hasra. Majd jött a második rész, az egy fokkal jobb volt, de egy 6-osnál nem tudnék többet adni. A legjobban a vége tetszett, a képes rész. De látni kellett már ezeket, és a lényeg azon van, hogy megnéztük. Bradley Cooper egész sármos, és Justin Bartha sem panaszkodhat. :)
2. Zara - Sale - 14.000 helyett 4.000 HUF, megéri.
3. Régen, amikor még kezdő zenész voltam, valahogy rátaláltam az iwiw-en egy fiúra, akire mindig úgy tekintettem, mint valami görög félistenre. Elég gyakran ránéztem, van-e új képe, hol járt, stb. Mindig vágyakozva tekintettem rá. Soha nem ismertük egymást. Én tudom a nevét, tudom, hogy meleg, ő semmit nem tud rólam. Eltelt pár év. Mit ad Isten, mostanában elég gyakran (kétnaponta) együtt utazunk a munkahelyem környékén. Fura élőben látni, bár nem néz ki rosszul, de se nem görög, se nem félisten, és még meg is nézett. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem akkor. Elégtétel, megnyugvás, de tényleg nem tudom szavakba önteni, nagyon érdekes érzés. És a legjobb az, hogy már nincs szükségem rá, és még meg is nézett, őrület. Ugye értik, amit mondok?
4. Rádióban, én? Nem tudom elképzelni. Még. :)
5. A Facebook folytatja. De már angolul teszi föl a kérdést! Fri - Pén, LOL.
6. Egy kis filmzene bééélabának. Amikor még a Cafén hallgattuk az egy órás filmzenés műsort, de rég volt, jó is volt. Műsor sincs már, Café sincs már.
Jövőre/idén
Nem kellett volna a munkahelyen inni, mert így már délben sokat mosolyogtam, és délutánra már minden rossz volt. Igaz, főnöki utasítás volt, de akkor is. (Egyáltalán dolgozni nem kellett volna. Mondjuk bejárni jó, mert kevesen vannak az utcán, nincs tolongás, tömeg, szóval, valahol mégis kell ez az egy hét együttlét.) Így sajnos kihagytam egy kedves invitálást, és egy ígéretesnek hangzó buzi díva műsort, vagy mit, OMG. :) Sajnálom. Majd legközelebb bepótolom. Legalább befejezhettem az év utolsó, vagy inkább első (már majdnem kész, időzített) bejegyzését.
Nem írok összegzést, jó sok minden történt idén. Csoda is volt, és csalódás is. Örömben és bánatban is bőven volt részem. Véletlenek nincsenek, és/de a saját butaságaimért sem hibáztathatok mást. A múltból tanulni kell, csak akkor válhat a hasznomra.
Hogy mit szeretnék jövőre? Erősödni: testben, lélekben, hitben, barátokban, egészségben, anyagiakban. Stressz tekintetében nagyon nehéz lesz a január, a február nem különben, így már az év eleje megköveteli az erőt. Persze szeretnék jobb ember lenni, azt úgyse lehet eleget gyakorolni, de ezt nem tudom megígérni, így inkább azt mondom, jövőre se legyek rosszabb, csak okosabb.
Hogy mit fogok másképp csinálni? Talán egy kicsit többet fogok magammal törődni. Nem egy brutális egoizmust kell ezalatt érteni, az úgyse az én világom. De több dolgot teszek majd magamért, és kicsit kevesebbet azokért, akiktől nem éreztem ugyanezt, nem éreztem a kölcsönösséget. A csillagokat is csak az arra érdemeseknek fogom lehozni. De nekik mind. :)
Nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, hogy a távolban van pár barátom. Ha találkozunk, hiába tudjuk a beszélgetést ott folytatni, ahol abbahagytuk, hiába van online kapcsolat, nekem szükségem van a jelenlétükre is. Az ölelése vagy egy jó szóra, arra az érzésre. Azt nem pótolja semmi. Mivel ez a helyzet nem fog változni, magamat kell megváltoztatnom. Ugye, az erő.
Vannak dolgok, amiket ha akarok, sem tudok megváltoztatni. Ilyen pl. a szívem. Nem a hús-vér, hanem ami mögötte (vagy inkább benne) van. Ami hol mennybe, hol sírba visz. Nem tudok változtatni rajta, így van jól. De több energiát kell abba fektetnem, hogy többet vigyen a mennybe, és kevesebbet a pokolba. Hogy ezt hogy fogom csinálni, még nem tudom, de egy biztos, hogy az eszemre és a megérzéseimre jobban oda kell figyelnem. Már csak azért is, mert azok jók.
Az hülyeség, hogy jövőre minden szép és jó lesz. Azt se lehet megfogadni, hogy jövőre csak mosolyogni fogok. Nem. Jövőre is lesznek nehéz napok, lesznek nagyon nehéz napok, netán elkeserítő pillanatok, vagy depressziós percek, órák, netán napok. Szinte biztos lesz szomorúság, bánat. Talán betegség is. Nem ringatom magam álomvilágba. Az élet tényleg nem habostorta. De ha ezekre felkészülök, ha minden nehézségre megvan a megfelelő válasz, tett, akkor nem lesz gond. És ez a lényeg. Hogy ezeket a helyzeteket mindig jól kezeljem. Ezt szeretném jövőre. És ahogy bánat biztos lesz, úgy öröm is, és ezeket a pillanatokat már várom is. :)
Egyre jobban tudom, hogy mit szeretnék, és azt is, hogy mit nem. Erre fogok összpontosítani. Annyi mindent szeretnék csinálni, hogy azt nem is tudom leírni. Meg kell ragadni a lehetőségeket.
Nincsenek nagy fogadalmak, sokkal inkább törekvések. Csak remélni tudom, hogy jövőre a tanknak tankcsapda, az úthengernek akadály leszek, a szúnyogot pedig úgy lecsapom, hogy helyben elpusztul. :) Huh, milyen képletesen fogalmaztam.
Egy fogadalmam van az új évre: többet fogok pihenni, mert ez így nem mehet tovább. Ennek az egy fogadalomnak a betartása is kemény lesz, de csak rajtam múlik.
Egy vágyam lenne a jövő évre, ha lehet kívánni: egy igaz embert az ölembe, aki legalább annyira szeret engem, mint én őt. Nincsenek különösen nagy elvárásaim. Tiszta érzések, tiszta tekintet, és legyen meg a kémia, ennyi. Illetve egy mégis van: magas érzelmi intelligencia, az kell, az tényleg kell.
Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen boldogabb a következő év, mint az idei. Mert ha rossz volt, csak jobb jöhet, ha jó volt, mindig lehet jobb is, nincs határ. :) Hinni kell benne, tenni kell érte.
