beszámoló bejegyzései 
Hurrá, nyaralunk!
Balaton
Régen a családdal is mindig oda jártunk nyaralni, majd felnőttként is kedvenc maradt a Balaton. Megfogadtam, hogy oda minden évben egyszer el kell menni. Eddig sikerült ez a terv. Sokaknak a tenger jelent mindent, más Horvátországra esküszik, de én nem tudok betelni ezzel a tóval. Nekem a Balaton jelent mindent. Legyen az északi part, vagy a déli part. Megunhatatlan ez a tó és a környéke. Egyszerre inspirál, feldob, és végtelen nyugalmat érzek a közelében. Arról nem is beszélve, hogy már sokadszorra van jó hatással az éppen aktuális kisebb egészségügyi bajomra is. Gyógyvíz!
Siófok
Siófokon nagy élet van. Még mindig sok a német, egyre több a holland, és szomszédos országokból is jöttek páran. A németek már tapasztaltabbak, a család 3. kocsiját hozzák el, a hollandok még a legjobbal jönnek (vagy csak szimplán gazdagabbak). De nekem ez csak jó, mert autóbuzi vagyok.
Rengeteg akció van, az első nap egyet fizet kettőt kap kupon a koktélokra, a második nap már egyet fizet kettőt kap a koktélokra, a lángosra, a bambira, gyakorlatilag mindenre. Igaz, ezt a helyet kihagytuk. :) Ettől függetlenül azért nincs olcsóság, bár nem is vártam. A kareoke bár tök üres volt, csak egy nő égette magát. De a mini Palace (vagy mi) is olyan volt, hogy már délelőtt is bömbölt a tuc-tuc. Az kicsit fura volt, amikor egyszerre hallod Gerendás Péter visszafogott előadását, és a háttérben szól a tuc-tuc. Gerendás amúgy tök részegnek tűnt.
Elég sok rendőr volt, a közbiztonsággal meg voltam elégedve. Nem törték fel a BMW-met, nem is tudták volna, haha. :D
Kicsit meglepődtem, amikor sztriptíztáncosnő illegette magát a sétányon, upsz. De a leginkább a nyunyófesztivált néztem, áh, botrányos volt, néha nem is tudtam, hova nézzek. Elképesztő, ami ott van! :) De a nyunyókkal vigyázni kell, csak ráfázik az ember. Az én korosztályomból (amit hogy is nevezzek el, mondjuk legyen 20-as éveiben járó férfiak csoportja :P) is voltak szép számmal 10 pontosak, de amúgy csak ennyi, szerencsére most nem kell nekem nézelődni. :)
Volt egy német meleg pár, akik kézenfogva sétáltak este, cukik voltak, és bátrak. Minket is megnéztek. Biztos jó volt a radarjuk. Az enyém nem jó, én már azzal is gondban vagyok, hogy mindenki meleg fiúnak öltözik, pedig a többség nyilván nem az...
Tihany
Szép, egy csoda. Erről ódákat lehetne zengeni róla, de biztos mindenki volt már, így csak néhány apróság, ami negatív élmény. Nagyon drága ott minden, van olyan kávézó, ahol az eszpresszó 480, az apátságba pedig kereken 800 forintért engednek be. Vicc. Ami még meglepő volt, hogy minden második ingatlan eladó. Úgy vennék ott egyet... Régi álmom egy balatoni nyaraló, ház, bármi.
Coke Club
Hát, biztos egy kicsit sznob vagyok, de nekem nagyon bejött. Napközben tele van emberekkel, tele van modellfiúkkal és lányokkal, ami néha már egy kicsit túlzás volt, mert úgy éreztem, hogy minden a külső, és aki nem szuperszexi, az már selejt, de ezzel nem törődtem, inkább csak legeltettem a szemeimet. Arra pont jó. :) Még a tájidegen fehér homok is tetszett. Esténként sokkal jobb, szól a bejövős zene, nézzük az eget, közben hallom a Balaton zúgását, nem is kell ennél több. Az esti mozi is hangulatos az óriási kivetítőkön. Ja, és az alkalmazottak is ott vannak ám...
Trend
Majdnem elfelejtettem, hogy mi az új trend, mi az, ami a legfontosabb, mitől lesz valaki "menő". Nem a cipő, nem a póló, nem a hávájmintás nadrág a tuti, hanem a legfontosabb kiegészítő az óra! Minél nagyobb van, annál menőbb vagy - ezt a trendet fedeztem fel. De annyira így van, hogy még a lángost sütő fiúka kezén is egy böszme óra virított. Hogy olajos lesz, vagy megsérül, az senkit nem érdekel, legyen rajtad, csillogjon, és akkor menő vagy. Én maradok a visszafogott elegáns óráknál.
A legjobb
Megvolt a kötelező naplementés séta. Ez elég romantikus, hangulatos, szereti a szentimentális énem, és fotózni is érdemes ilyenkor. De az egészben a legjobb mégiscsak az, amikor a nap végén egymás mellett alszunk el... (meg hát). :)
Sting Budapesten - beszámoló
Várakozás
Már nyáron megvettem a jegyeket. Talán két héttel azután, hogy árusítani kezdték. Ennyire vártam. :) Ráadásul már akkor nagyon fogytak a jegyek. Az online foglalási rendszeren is jól látszott, de a jegyirodában is erről számoltak be. Mind elfogyott. Amit az is jól szemléltet, hogy a metrókijárattól az Aréna bejáratáig 10-en szólítottak meg, hogy jegyet vennének, de volt olyan is, aki csak egy papírt tartott: "need tickets". Nem lettem volna a helyükben.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az Exit heti koncertajánlójából kimaradt Sting és Royal Philharmonic Concert Orchestra. Hogy lehet kihagyni?! Hiába, amióta a Pesti Est csinálja, hanyatlás az egész, pedig előtte nagyon jó kis újság volt.
A színpad nálunk is ilyen volt. (Fotó: twice.hu)
A koncert
Magyar szavakkal kezdett. Régi bevált trükk ez, és most is működöttt. Aki megtanul pár szót magyarul, azt már nem lehet nem szeretni. :) Féltem, hogy mennyire lesz pörgős, mégiscsak klasszikus zenészekkel jött, de hamar eloszlott a félelmem, mert már az elején megénekeltetett minket. A dalok közt rövid kommentárok is voltak. Néha mókázott, táncolt, sok vizet ivott, amit egyszer levodkázott. :) Hatalmas életművéből 23 számot hallhattunk, majd 3+1 ráadást. Az utolsó dalt már egymagában, zenei kíséret nélkül adta elő. Pazar volt. A ráadások előtt, amikor már búcsúzni kezdett, és a zenészek neveit említette, olyan érzésem volt, hogy máris vége?! Ne már... Ez is jól mutatja, hogy ha az ember jól érzi magát, elröpül az idő. Újra és újra meg kellett állapítanom, hogy Stingnek még most is gyönyörű hangja van, és örök slágereket hozott össze. Megunhatatlan.
A királyi filharmonikusokról is meg kell emlékeznem. Tökéletes volt az együttműködés Stinggel. Bár nem vagyok zenész, így szakmailag nem is tudom értékelni, de nem is kell, nekem úgy volt jó, ahogy. Volt olyan hegedű-, illetve trombitaszóló, amit becsukott szemmel hallgattam, olyan szép volt. A végén pedig úgy emelgették a hangszereiket, ahogy a Critical Mass bringásai a bringájukat - így köszönték meg a nekik is szóló tapsot. Jó volt. :)
Hiába csempésztem be a fényképezőmet, végül egy képet se csináltam, mert nem nagyon tudtam. Pont mellettem állt három biztonságis, nem akartam kockáztatni, bár lehet elnézték volna, de a helyemről nem igazán tudtam volna jó képet csinálni. Ahogy láttam, a Shape of my heart-ot rögzítették a legtöbben. (Biztonságisnak lenni a legjobb állás, fix ülőhelyük volt, a koncertért nem kellett fizetniük, és még pénzt is kerestek azon az estén. :P)
A közönség
Leszámítva azt a pár embert, akik képtelenek voltak úgy érkezni, hogy időben elfoglalják a helyüket (legalább a művész(ek) iránti tiszteletből illik időben megérkezni), a közönség is hozzátett a koncerthez. Már az elején megénekeltetett minket a Mester (ahogy már írtam), és sokan énekeltünk is. A végén mindenki felállva tapsolt! Nem engedtük el, senki nem indult haza, csak akkor, amikor már a negyedik ráadás is megvolt, és kifele menet levette a fülest. Akkor tudtuk, hogy nem fog visszajönni.
Láttam egy-két prominens embert. Ott volt a Nemzeti Bank egyik alelnöke, vagy az MLSZ volt elnöke is, de őt inkább ne láttam volna. A közönség nagyon vegyes volt. A kisgyerekesektől (akiket inkább a szülők hoztak magukkal, minthogy ők akartak volna jönni :P) az idősebbekig minden korosztály jelen volt. A többség 20 és 40 között volt, hogy egy ilyen tág keretet mondjak. :) Sok fiatal vagy középkorú pár volt. Néhányan divatbemutatóra készültek, de a többségük igazán stílusosan, elegánsan öltözött föl. Volt egy-két ránézésre milliárdos ember. Nekik más a bőrük, ebből lehet felismerni őket. :)
Kifele menet sem volt tolongás, mindenki kulturáltan viselkedett. Sőt, a metróban azt vettem észre, hogy a lejáratnál, ahol az ellenőrök szoktak állni, nagyon sokan vannak. Neee, ezt most nem kellene, az embertömeg kb. 10 másodperc alatt megsemmisítene itt mindenféle ellenőrt - gondoltam magamban. De nem volt ellenőr, a tolongás azért keletkezett, mert mindenki kezelni akarta a jegyét! Jó, sok külföldi is volt köztük, de ez akkor is nagyon pozitív élmény volt.
Az élmény
A 2006-os budapesti koncert után ismét 10/10 pontos produkciót láttam. Talán csak Chris Bottit hiányoltam, de ő pár hete önállóan adott koncertet. (Azon nem voltam jelen, ezt még nem tudtam feldolgozni.) :P Azért jó, hogy Budapestre is eljönnek a világsztárok. Sting sokadszorra. A főváros kulturális élete tényleg világszínvonalú. Ez az élmény örökre megmarad, de már most várom a következő koncertet. Ahogy Sting is mondta a legvégén, sic: "See you again, viszlát!" Így legyen.
