család bejegyzései 
Unoka
Azért nem jó az, amikor anyukámat azzal húzza az egyik szomszéd, hogy ő most megy a kisunokájához, és azzal dicsekszik, hogy a lányát elveszik, kihangsúlyozva, hogy az Ő lányát, és hogy az Ő kisunokájához megy, stb. Hozzáteszem, egy olyan ember veszi el, akire korábban nekem azt mondta, hogy nem tekinti férfinak, mert nagyon kis puhány és nem viselkedik férfiasan... Ennyit erről. Ezzel tényleg érdemes dicsekedni. Azok a fránya külsőségek... Műboldogság. De anyunak tényleg szarul esik, mert ugye neki nincs, és ez az, amit nekem is rosszul esik. Elsősorban az van bennem, hogy senki ne bántsa az anyukámat. Nyilván anyu is leszarhatná, csak ő ennél érzékenyebb. Ezen viszont én nem tudok változtatni. Másodsorban viszont az zavar, hogy nyilván csinálhatnék én is kisunokát, talán még technikailag is megoldható lenne, csak a munkahelyi környezetben legalább öt nő van, akik felé lépést se kellene tennem, csak igent mondani... De ez nem így működik. Meg egyébként is (majdnem) mindig áll a f**om, de ez szintén nem így működik, na. És ez amúgy sem az én érdemem, hanem a társadalmunk helyzetét mutatja, hogy tele van a város pasira (és férje) vágyó szingli nővel, akik simán felajánlkoznak. De ez csak egy kitérő. Nem akarok megfelelni a társadalmi elvárásnak, nem akarok megfelelni senkinek (miközben tudat alatt valamilyen elvárásnak mind megfelelünk), és mások helyett sem dönthetek, csak anyut ne húzzák ezzel. Nincs konklúzió, csak ez járt a fejemben egyik este.
COooohh
Elmondtam a húgomnak. Reakció: tudtam. Remek! :) Ezután beszéltünk egy jót. A lehető legjobban áll a dolgokhoz. Szuper. Spontán jött az ötlet, egyszerűen elérkezettnek láttam az időt. Nincs bennem az, hogy előbb kellett volna, vagy hogy később, most éreztem úgy, hogy itt az idő, és kész. Érdekes, egyszerűen érzi az ember. Nem is izgultam annyit, mint gondoltam. De jó volt utána a "tudtam", mert egy csomó kérdést megspóroltam/tunk. A múlton nem rágódunk, inkább a jövőbe tekintünk.
Nem részletezek mindent, de azért arra kiváncsi voltam, hogy honnan tudja. Leginkább érezte. Ennyi válasz. Másrészt voltak jelek, kettőt említett: 1. Amikor korábban a barátommal találkoztam (mi nem volt kimondva, de mégis tudta, érezte), mindig kiöltöztem, nagyon odafigyeltem a megjelenésemre. Opsz. :) A másik egyértelmű jel nagyon mókás, és nem is olyan rég történt. Teniszről beszéltgettünk, amikor küldött pár képet a világelsőről. Ez volt az egyik:
Együtt néztük a képeket, amikor ehhez értem, hirtelen ezt mondtam: hm, de jó segge van. Na, azt mondta, ez is egyértelmű volt. Hát, lássuk be, valóban... :)))
Régen csináltam olyat, hogy kinéztem neki egy jóképű pasit (mondjuk ha éppen a TV-ben szerepelt, vagy az utcán voltunk), és szóltam neki, hogy nézd csak, neked találtam, hogy tetszik? Hányas? Ajtót nyitnál, ha kopogna? Hasonlók. Ezután már mondhatom azt is, hogy bocs, de őt megtartom magamnak. :) Sőt, ő is kinézhet nekem valakit. :)
Ezek vannak. Jókor jött ez most nekem.
Apu, anyu, főzőcske
Az milyen, hogy apám többet tud Harry Potterről, mint én? Mondjuk nem nehéz, mert én csak annyit tudok, hogy van... :)
---
Ez lesz a következő a főzőiskolában: tejszínes rozmaringos csirkecsíkok.
Anyukámnak mondtam nemrég egy ilyen közös vasárnapi ebédnél, hogy:
- Hű, ez nagyon finom, mi ez?
Ő:
- Tejszínes rozmaringos csirkecsíkok.
Én:
- Hogy kell ezt elkészíteni, nehéz?
Ő:
- Nem, nagyon egyszerű.
Örömmel kezd neki:
- A hagymát kicsit megdinszteled.
Én:
- Hogy mit csinálok a hagymával?!
Na, itt el is akadtunk a röhögéstől, de abban maradtunk, hogy legközelebb szól, ha ilyet csinál, és akkor (talán) megtanulom.
Még mielőtt cukorborsó-effektus alakulna ki, tudom, hogy a dinsztelés az ilyen pirítás vagy mi. :)
Apa, kezdődik...?!
(...)
SPF: igen, majd elutazom.
Apu: és fiú vagy lány?
Mi?? Milyen kérdés ez már?!
SPF: fiú...
Apu elfordul. Nem szól.
Én sem, elmegyek.
De legalább filózhat ezen, meg én is..., de én nem fogok többet mondani, csak gondolkodik rajta. Aztán ha lesz kérdése, válaszolok... Hirtelen jött. Nagyon.
A darányi gólyák gondtalan élete vonz
Tegnap este úgy feküdtem le, hogy a még 1 perccel tovább dolog sem ment volna. Mikor már a levegővétel is nehézkes - így tudnám jellemezni. Az utóbbi időben az alvás olyan funkciót kapott, hogy kell, mert különben holnap fáradtabb leszek, és semmit nem fogok tudni elintézni. Elveszett a szunyáljunk egy jót érzés. Van ilyen? Persze. Ki ne szeretne aludni, ledőlni, pihenni, lustálkodni, vagy csak úgy henyélni?! :) Mint az evésnél, nem csak éhség miatt, hanem élvezni is kellene a falatokat. Kellene. Teljesen mindegy, hogy mi az. Egyik este zsíros kenyeret ettem hagymával - az egyik legízletesebb hideg vacsora. Közben elvesztettem a fonalat, de még a lustaságról annyit, hogy természetesen nem erről van szó. Ez botrány. :) Bár a zenét szerettem.
Natsume: megittuk az Akutyafáját, nekem nagyon ízlett. Nem vagyok szakember, így nem akarok okoskodni, hogy testes volt-e vagy sem. :) Finom volt, és azt éreztem, hogy egy kicsit mintha csipős lenne, olyan fűszeres, pikáns - nem tudom mi a jó kifejezés. :) A lényeg, hogy én is ajánlani tudom.
Jó látni a tavaszt, de érezni nem mindig kellemes. Az allergiaszezont nem csak a pollenjelentésekből érzem...
Kínában sem élnék.
Anyukámnál láttam a Story magazint, belenéztem. Huh. Havonta egyszer belenézek, de ez éppen elég is nekem. Viszont most volt benne egy-két érdekes cikk, aminek örültem. (6 oldal Orbán Viktor, hehe. :D, de nem ez.) Ricky Martin: "A fiaim miatt nem élhettem tovább hazugságban." "Végre önmagam lehetek." Ilyen és ehhez hasonló szalagcímekkel. Az ö CO-jában nem csak az az érdekes, hogy felvállalta, hanem hogy gyerekeket nevel! Képek itt. (Mondjuk a béranya etikai kérdéseket is felvet, de ez most maradjon zárójelben.) Jó, ha anyu ilyet is lát, olvas néha.
A darányi gólyákat nem lehet megunni. Bár jobb lenne egy real time kamera. De ettől függetlenül is igaz, hogy legszívesebben megsimogatnám őket, és gondtalanul repülnék velük.
Annyi mindent akartam még, de majd később.
Mindent a karácsonyról
Soha nem vettem még fát 24-én délben, de így jár az ember, ha még 23-án is dolgozik, és a család többi tagja a fiatalabb férfira bízza ezt a "rendkívül megtisztelő" feladatot. A légyeg, hogy megvan és a tesóm is segített. Kicsit ferde, kicsit hiányos, de a miénk. :) Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :)
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Ajándékozás
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretek kapni, de tényleg jobb adni. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyaban. Az ajándéknak nem az értéke, nem a nagysága a fontos - ezek lényegtelen elemek. Az ajándéknak egyszerűen a szeretet megnyilvánulásának kell lennie. Ennyi. Ezért egy csók is lehet ajándék. S nem kerül semmibe. :) Ezt akciósan is el lehet játszani, két csók se kerül semmibe. :D Idén is több helyről hallottam, hogy nem lesz ajándékozás, akár anyagi, akár más okból. Szerencsés vagyok, mert nálunk van, és abban is szerencsés vagyok, hogy ez nem volt probléma, nem gond, hogy kinek mit adjak, sőt kifejezettem élvezem, hogy kreatív lehetek az ajándékok megtervezésében, beszerzésében. Sokaknek nyűg az egész, én meg éppen ezt élvezem benne, örömöt okoz. Hála Istennek forrás is volt rá. A szűk családban már mindenki megkapta a magáét (nem úgy, áthallásosan :P, hanem konkrétan) és jól sült el. De még van két ajándék adás-vétel, emiatt kicsit izgulok azért... :) Ja, ezt is szeretem a karácsonyban, az izgalmat.
Éjféli mise, család, tv, melegek karácsonya, Friderikusz, Mexikó
Éjféli misén nem voltam. A családban senki nem volt, így én sem. Sokat kellett volna gyalogolni, whisky-t és bort is ittam, szóval az ágy kényelmesebb volt. De aki még nem volt, annak ajánlom. :) Egy katkónak azért is öröm a karácsony, mert az neki nem fenyő ünnep, stb., hanem tényleg Jézus születése, és ez valódi keretet ad az egésznek. Szentestén az ember vagy a családjával van, vagy a párjával, vagy a kettő együtt, vagy egyedül van. Mondanom se kell, melyik a legrosszabb. A magányosak karácsonya végtelen szomorúsággal tölti el az embert. Mert ott van az a Resszkesstek betörők sorozat, amit gyerekként láttam először és azóta is megunhatatlan, és emlékszem, hogy az egyik legjobb dolog, amit szerettem a családi tévézésben, az, hogy együtt voltunk. Egy szobában, egy kanapén, együtt. Egy gyereknek ez a legnagyobb boldogság, de azt hiszem egy felnőttnek is. Tegnap is volt egy ilyen pillanat, a film utolsó 5 percét együtt néztük, tesók, szülők. Nem szándékosan, csak véletlenül (ami nincs ugyebár), ettünk, ittunk, ajándékoztunk és ott megpihentünk. Meghatódtam, basszus, előjöttek a régi családi tévzések - a világ legjobb dolga... Visszatérve a témára, karácsony, magány, egyedüllét. Élénken él bennem egy Friderikusz-interjú, amiben azt mondta, hogy szenteste elindul a városba kocsikázni, hogy ne legyen otthon magányosan. Egy másik interjúban meg állítólag azt mondta, hogy említésre se méltó kapcsolatokban élt. Szakmájában mindent elért, sikeres volt, gazdagságát sem titkolta, mégis, ami igazán fontos, az hiányzott/zik. Nem a kedvencem, de ennek most nincs is jelentősége, de úgy megmaradt bennem, hogy ezt nagyon nem szeretném megélni. Jó, az utóbbit már nem is fogom, az említésre se méltó kapcsolatot már bukom (aminek nagyon örülök) és ezzel úgy vagyok, mint az MTV-s 16 and Pregnant-tal, egy cseppet sem bánom, hogy ezeket bukom. :) No, remélem többé-kevésbé érthető, szóval ha az embernek nincsenek gyerekei, akkor is van családja, főleg, ha a párja a családja, és a családra mindig nagyon kell vigyázni, bármit, bárkit is takar ez a szó. Mert az én szüleim se élnek örökké, és a tesóim is előbb-utóbb családot alapítanak, akkor elmúlik ez az idilli karácsony (amiből remélem lesz még jópár), amit majd én is megmutatnék az én családomnak. Meg azért is, mert Budapesten élek, és nem Mexikóvárosban. (>olvasásra ajánlott)
Ajándék Nektek
Olvasóim sem maradhatnak ki az ajándékosztásból. Három ajándékom van. :) Az első a legjobb karácsonyi utazós szám. (Mexx, erről beszéltem.)
Aztán egy képes összeállítás ifjú római papokról. Mondjuk az értelmét még keresem, de poénnak jó. :) Mert ok, hogy a híveket közelebb kell hozni az egyházhoz, de a esztétikai élményen túl lehet hogy inkább buja vágyakat ébreszthet. :) Mindenesetre én olvasnám a L'Osservatore Romano-t. :) S még a facebook-on is fent vannak sok női rajongóval. :)
Végül az egyik legszebb szám, amit idén hallottam. Ez a harmadik ajándékom. :)
Ezzel kívánok boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!
Lux, kürtőskalács, rorate, André, család, H1N1, kiss of love
- Csütörtök éjjel belefutottam egy Lux Elvira portréfilmbe. Szeretem a dokumentumfilmeket, Lux Elvira is mindig érdekeseket mond, és ez így együtt különösen jó volt. Fantasztikus ahogy sztorizik. Nem fogom tudni visszaadni, meg kell nézni, de néhány apróság; hálás Ratkó Annának, mert így megszülethetett a gyereke - ennek örültem; a férjével lelkileg soha nem jött ki, mert teljesen más egyéniség, de a szex mindig nagyon jól működött - ezen befostam, de azért elgondolkodtató; azt mondja vannak olyan páciensei, akik elmesélik, hogy a férjük megcsalta őket, mire,Lux: ha az én férjem más nőre nézne, nemhogy megcsalna, úgy rúgnám ki, hogy csak na - igen :), s végül elmondta, hogy 61 éve élnek együtt - ezen meg pislogtam. m2
- A Nagyvárad téri aluljáróban csodás illatok vannak a kürtőskalácsosnak köszönhetően, amit ráadásul igen olcsón ad. Minden aluljáróba kellene egy ilyen. Hmm.
- Hihetetlen, hogy advent 4. vasárnapja jön és én még egy rorate misén se voltam. :( (Ezt most csak a katkók fogják érteni. Katkó by Captain.)
- A múltkor írtam a pécsi lövöldözésről, és akkor azt mondtam, hogy ha valaki beteg, akkor nem feltétlenül a börtönben a helye. De ha valaki nem beteg, és tudva&akarva megölte (!) az osztálytársát, akkora ez az ítélet elfogadhatatlan...
- Vásáry André kapcsán a kisebb kiselőadást tartottam a tág családnak, akik erősen lehurrogták az illetőt, hogy ha valakit férfi létére szoprán hanggal áldott meg az Úr, és még hallása is van, akkor neki ebből kell kihozni a legtöbbet, s nem szabad lehurrogni. Lehet fanyalogni, furcsán nézni, mást nézni, de ezért lehurrogni, azt nem. Szerintem egyébként egész jó amit csinál.
- H1N1. Az oltás után 14 napig frissítettem az élményeimet. Ajánlom okulásra, bizonytalankodóknak, meg mindenkinek, akit érdekel. Persze csak egy vagyok a sok közül. Azóta freeblogos oldal is van a témához kapcsolódóan, de ahhoz nincs közöm. :) Mindenesetre várom már azt az MTI-hírt, hogy "már nincs járvány"...
- Kiváncsi vagyok érkezik-e hozzászólás ehhez a vegyes bejegyzéshez. :) Még írnék pár dologról, de aludni kell.
- Kiss of love legyen a végszó. Így még én is tudok táncolni. :) A szűk farmer 'érdekes', a szám viszont annál jobb.
