depresszió bejegyzései 
Sade-napok, új dal
Sade-rajongóként közölnöm kell, hogy hosszú évek után végre itt az új szám. 2010-ben új album is lesz, ha minden igaz - még télen! Ennek úgy örülök, hogy ezt a hírt beteszem a karácsonyi ajándékok közé. Régebben akartam írni egy bejegyzést a Sade-napokról, amit azért hívok így, mert akkor 2-3 napig Sade-t hallgatok, s aki ismeri, az tudja, hogy az olyan ábrándozós, kicsit depressziós, kicsit reménykedős, kicsit mélabú, nem kicsit szentimentális, összességében nagyon lelket melengető. Nem is tudtam, hogy 50 éves?! Egyik nagy vágyam, hogy egy Sade-koncertre eljussak, most, hogy életre keltek, remélem koncertezni is fognak. Ha Cohen eljött, talán ő is eljön hozzánk.
Most, hogy a karácsonynak vége, és holnap ismét dolgozni kell, meg holnapután, meg azután, és 31-én is, vagyis a 4 napra kikapcsolt ébresztő újra bekapcsolva, így 9-10 helyett ismét 5.45-kor kelek, ami ma este kivitelezhetetlennek tűnik, de úgyis felkelek, viszont a mondat első felét elvesztettem :P, a lényeg, hogy Sade-t hallgatok. Olyan poszt-karácsonyi hangulat ez. De nézzük a jó oldalát; a munkának amúgy örülök, az utcán is kevesebben vannak, bent is kevesebben vannak, és még fizetés is lesz idén. :) Apró örömök.
Mindent a karácsonyról
Soha nem vettem még fát 24-én délben, de így jár az ember, ha még 23-án is dolgozik, és a család többi tagja a fiatalabb férfira bízza ezt a "rendkívül megtisztelő" feladatot. A légyeg, hogy megvan és a tesóm is segített. Kicsit ferde, kicsit hiányos, de a miénk. :) Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :)
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Ajándékozás
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretek kapni, de tényleg jobb adni. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyaban. Az ajándéknak nem az értéke, nem a nagysága a fontos - ezek lényegtelen elemek. Az ajándéknak egyszerűen a szeretet megnyilvánulásának kell lennie. Ennyi. Ezért egy csók is lehet ajándék. S nem kerül semmibe. :) Ezt akciósan is el lehet játszani, két csók se kerül semmibe. :D Idén is több helyről hallottam, hogy nem lesz ajándékozás, akár anyagi, akár más okból. Szerencsés vagyok, mert nálunk van, és abban is szerencsés vagyok, hogy ez nem volt probléma, nem gond, hogy kinek mit adjak, sőt kifejezettem élvezem, hogy kreatív lehetek az ajándékok megtervezésében, beszerzésében. Sokaknek nyűg az egész, én meg éppen ezt élvezem benne, örömöt okoz. Hála Istennek forrás is volt rá. A szűk családban már mindenki megkapta a magáét (nem úgy, áthallásosan :P, hanem konkrétan) és jól sült el. De még van két ajándék adás-vétel, emiatt kicsit izgulok azért... :) Ja, ezt is szeretem a karácsonyban, az izgalmat.
Éjféli mise, család, tv, melegek karácsonya, Friderikusz, Mexikó
Éjféli misén nem voltam. A családban senki nem volt, így én sem. Sokat kellett volna gyalogolni, whisky-t és bort is ittam, szóval az ágy kényelmesebb volt. De aki még nem volt, annak ajánlom. :) Egy katkónak azért is öröm a karácsony, mert az neki nem fenyő ünnep, stb., hanem tényleg Jézus születése, és ez valódi keretet ad az egésznek. Szentestén az ember vagy a családjával van, vagy a párjával, vagy a kettő együtt, vagy egyedül van. Mondanom se kell, melyik a legrosszabb. A magányosak karácsonya végtelen szomorúsággal tölti el az embert. Mert ott van az a Resszkesstek betörők sorozat, amit gyerekként láttam először és azóta is megunhatatlan, és emlékszem, hogy az egyik legjobb dolog, amit szerettem a családi tévézésben, az, hogy együtt voltunk. Egy szobában, egy kanapén, együtt. Egy gyereknek ez a legnagyobb boldogság, de azt hiszem egy felnőttnek is. Tegnap is volt egy ilyen pillanat, a film utolsó 5 percét együtt néztük, tesók, szülők. Nem szándékosan, csak véletlenül (ami nincs ugyebár), ettünk, ittunk, ajándékoztunk és ott megpihentünk. Meghatódtam, basszus, előjöttek a régi családi tévzések - a világ legjobb dolga... Visszatérve a témára, karácsony, magány, egyedüllét. Élénken él bennem egy Friderikusz-interjú, amiben azt mondta, hogy szenteste elindul a városba kocsikázni, hogy ne legyen otthon magányosan. Egy másik interjúban meg állítólag azt mondta, hogy említésre se méltó kapcsolatokban élt. Szakmájában mindent elért, sikeres volt, gazdagságát sem titkolta, mégis, ami igazán fontos, az hiányzott/zik. Nem a kedvencem, de ennek most nincs is jelentősége, de úgy megmaradt bennem, hogy ezt nagyon nem szeretném megélni. Jó, az utóbbit már nem is fogom, az említésre se méltó kapcsolatot már bukom (aminek nagyon örülök) és ezzel úgy vagyok, mint az MTV-s 16 and Pregnant-tal, egy cseppet sem bánom, hogy ezeket bukom. :) No, remélem többé-kevésbé érthető, szóval ha az embernek nincsenek gyerekei, akkor is van családja, főleg, ha a párja a családja, és a családra mindig nagyon kell vigyázni, bármit, bárkit is takar ez a szó. Mert az én szüleim se élnek örökké, és a tesóim is előbb-utóbb családot alapítanak, akkor elmúlik ez az idilli karácsony (amiből remélem lesz még jópár), amit majd én is megmutatnék az én családomnak. Meg azért is, mert Budapesten élek, és nem Mexikóvárosban. (>olvasásra ajánlott)
Ajándék Nektek
Olvasóim sem maradhatnak ki az ajándékosztásból. Három ajándékom van. :) Az első a legjobb karácsonyi utazós szám. (Mexx, erről beszéltem.)
Aztán egy képes összeállítás ifjú római papokról. Mondjuk az értelmét még keresem, de poénnak jó. :) Mert ok, hogy a híveket közelebb kell hozni az egyházhoz, de a esztétikai élményen túl lehet hogy inkább buja vágyakat ébreszthet. :) Mindenesetre én olvasnám a L'Osservatore Romano-t. :) S még a facebook-on is fent vannak sok női rajongóval. :)
Végül az egyik legszebb szám, amit idén hallottam. Ez a harmadik ajándékom. :)
Ezzel kívánok boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!
A pécsi lövöldözésről
Sajnos nálunk is megtörtént az, amit előbb Amerikában, később Európában is döbbenettel néztünk. Az iskolai lövöldözés az egyik legbrutálisabb bűncselekémény. Nem csoda, hogy a BBC is beszámolt róla. Mint régen, amikor az Oktogonnál, a Mekiben lövöldözött egy ámokfutó. Nyilván az elhunyt családjának a legnehezebb, de szenved ettől mindenki, az ismerősök, csoporttársak, és mindenki, akit valamilyen szinten érint, sőt, talán maga az elkövető is. Több helyen felmerült, hogy majd egy sztárügyvédnek sikerül elintéznie, hogy bolondnak nyilvánítsák, és megússza a börtönt. Lehet. De mi van, ha tényleg nem beszámítható? Elolvastam minden ezzel kapcsolatos hírt. Az egyik igazságügyi orvosszakértő szerint már 15 éves (!) kora óta hangokat hall, s ezért már többször is orvoshoz fordult. Valamennyire tisztában volt vele, hogy ezt csak ő hallja, tehát neki van baja, és ezért kért segítséget. Mindez súlyos depresszióval párosult, ami önmagában is kegyetlen betegség. (Ugye a súlyos depresszió nem az, hogy depis vagyok, mert szar napom volt, nem, ez egy nagyon komoly betegség.) Az ügyvéd nyilatkozatából kiindulva nem hiszem, hogy mindez a védelem taktikája lenne, én sem a lövöldöző védelmében beszélek, de ha valaki ilyen beteg, akkor neki gyógykezelésre van szüksége, mégpedig minél hamarabb. Nem ítélhetek, majd a szakértők kiderítik, hogy ki a felelős ezért, egyáltalán van-e felelős, s talán a klasszikus kérdésre is választ kapunk: "meg lehetett volna előzni?".
Egyből eszembe jutott az Elefánt c. film, amiről már korábban is írtam. Kitűnő rendezéssel és nagyon jó amatőr színészekkel készült. A film a 10 évvel ezelőtti Columbine-tragédiát dolgozza fel. Amiről eredeti felvételek is készültek. Azóta kiderült, hogy voltak árulkodó jelek, nagyobb odafigyeléssel talán megelőzhető lett volna a tragédia. Az Elefántot moziban láttam, és - bár tudtam miről szól - megdöbbentett. Maga a film, a lövöldözés, az elkorcsosult személyiségük, és a rövid homoerotikus jelenet is. (A fiúk sose csókolóztak, ezért egymással próbálták ki a zuhany alatt.) Ez első videó a trailer, a második a lövöldözős rész.
-
-
