egyház bejegyzései 
Zenész hírek a nagyvilágból 60. - Kisfiúkat kasztráltatott a holland egyház
A holland katolikus egyház több fiatal fiút kasztráltatott az 50-es években, hogy kigyógyítsa őket állítólagos homoszexuális hajlamukból, írja az NRC Handelsblad. A lap forrásainak legalább tíz ilyen esetről van tudomásuk. Az állítások alapját az egykori műtéti beavatkozások elszenvedőinek vallomásai, orvosi jelentések, magánlevelek és ügyvédi dokumentumok képezik.
A kasztráltak olyan kiskorú fiúk voltak, akiket korábban katolikus iskolákban vagy internátusokban egyházi személyek megrontottak. A sebészeti beavatkozásokra az egyház fennhatósága alá tartozó pszichiátriai klinikákon került sor: a műtétek indikációja úgy hangzott, hogy a gyerekeket "meg kell szabadítani a betegségüktől". Hollandiában tavaly decemberben tették közzé egy vizsgálóbizottság jelentését, amelyből kiderült: 1945 után az ország katolikus egyházi intézményeiben több tízezer gyermeket rontottak, illetve erőszakoltak meg.
Bár már akkor felmerült annak a gyanúja, hogy sor került a kasztrálás mint "a homoszexualitás gyógyítását célzó terápiás módszer" alkalmazására, ez a körülmény nem került bele a jelentésbe. Wim Eijk, Utrecht érseke decemberben bocsánatot kért a visszaélések elszenvedőitől, majd a jelentés nyilvánosságra kerülése után úgy fogalmazott, hogy annak tartalma "szégyennel és fájdalommal tölt el".
Forrás: Index
SPF: ez tényleg szégyen. Rémes... Úgy látszik, hogy az 50-es évek Nyugaton is katasztrófa volt.
Mindent a karácsonyról
Soha nem vettem még fát 24-én délben, de így jár az ember, ha még 23-án is dolgozik, és a család többi tagja a fiatalabb férfira bízza ezt a "rendkívül megtisztelő" feladatot. A légyeg, hogy megvan és a tesóm is segített. Kicsit ferde, kicsit hiányos, de a miénk. :) Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :)
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Ajándékozás
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretek kapni, de tényleg jobb adni. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyaban. Az ajándéknak nem az értéke, nem a nagysága a fontos - ezek lényegtelen elemek. Az ajándéknak egyszerűen a szeretet megnyilvánulásának kell lennie. Ennyi. Ezért egy csók is lehet ajándék. S nem kerül semmibe. :) Ezt akciósan is el lehet játszani, két csók se kerül semmibe. :D Idén is több helyről hallottam, hogy nem lesz ajándékozás, akár anyagi, akár más okból. Szerencsés vagyok, mert nálunk van, és abban is szerencsés vagyok, hogy ez nem volt probléma, nem gond, hogy kinek mit adjak, sőt kifejezettem élvezem, hogy kreatív lehetek az ajándékok megtervezésében, beszerzésében. Sokaknek nyűg az egész, én meg éppen ezt élvezem benne, örömöt okoz. Hála Istennek forrás is volt rá. A szűk családban már mindenki megkapta a magáét (nem úgy, áthallásosan :P, hanem konkrétan) és jól sült el. De még van két ajándék adás-vétel, emiatt kicsit izgulok azért... :) Ja, ezt is szeretem a karácsonyban, az izgalmat.
Éjféli mise, család, tv, melegek karácsonya, Friderikusz, Mexikó
Éjféli misén nem voltam. A családban senki nem volt, így én sem. Sokat kellett volna gyalogolni, whisky-t és bort is ittam, szóval az ágy kényelmesebb volt. De aki még nem volt, annak ajánlom. :) Egy katkónak azért is öröm a karácsony, mert az neki nem fenyő ünnep, stb., hanem tényleg Jézus születése, és ez valódi keretet ad az egésznek. Szentestén az ember vagy a családjával van, vagy a párjával, vagy a kettő együtt, vagy egyedül van. Mondanom se kell, melyik a legrosszabb. A magányosak karácsonya végtelen szomorúsággal tölti el az embert. Mert ott van az a Resszkesstek betörők sorozat, amit gyerekként láttam először és azóta is megunhatatlan, és emlékszem, hogy az egyik legjobb dolog, amit szerettem a családi tévézésben, az, hogy együtt voltunk. Egy szobában, egy kanapén, együtt. Egy gyereknek ez a legnagyobb boldogság, de azt hiszem egy felnőttnek is. Tegnap is volt egy ilyen pillanat, a film utolsó 5 percét együtt néztük, tesók, szülők. Nem szándékosan, csak véletlenül (ami nincs ugyebár), ettünk, ittunk, ajándékoztunk és ott megpihentünk. Meghatódtam, basszus, előjöttek a régi családi tévzések - a világ legjobb dolga... Visszatérve a témára, karácsony, magány, egyedüllét. Élénken él bennem egy Friderikusz-interjú, amiben azt mondta, hogy szenteste elindul a városba kocsikázni, hogy ne legyen otthon magányosan. Egy másik interjúban meg állítólag azt mondta, hogy említésre se méltó kapcsolatokban élt. Szakmájában mindent elért, sikeres volt, gazdagságát sem titkolta, mégis, ami igazán fontos, az hiányzott/zik. Nem a kedvencem, de ennek most nincs is jelentősége, de úgy megmaradt bennem, hogy ezt nagyon nem szeretném megélni. Jó, az utóbbit már nem is fogom, az említésre se méltó kapcsolatot már bukom (aminek nagyon örülök) és ezzel úgy vagyok, mint az MTV-s 16 and Pregnant-tal, egy cseppet sem bánom, hogy ezeket bukom. :) No, remélem többé-kevésbé érthető, szóval ha az embernek nincsenek gyerekei, akkor is van családja, főleg, ha a párja a családja, és a családra mindig nagyon kell vigyázni, bármit, bárkit is takar ez a szó. Mert az én szüleim se élnek örökké, és a tesóim is előbb-utóbb családot alapítanak, akkor elmúlik ez az idilli karácsony (amiből remélem lesz még jópár), amit majd én is megmutatnék az én családomnak. Meg azért is, mert Budapesten élek, és nem Mexikóvárosban. (>olvasásra ajánlott)
Ajándék Nektek
Olvasóim sem maradhatnak ki az ajándékosztásból. Három ajándékom van. :) Az első a legjobb karácsonyi utazós szám. (Mexx, erről beszéltem.)
Aztán egy képes összeállítás ifjú római papokról. Mondjuk az értelmét még keresem, de poénnak jó. :) Mert ok, hogy a híveket közelebb kell hozni az egyházhoz, de a esztétikai élményen túl lehet hogy inkább buja vágyakat ébreszthet. :) Mindenesetre én olvasnám a L'Osservatore Romano-t. :) S még a facebook-on is fent vannak sok női rajongóval. :)
Végül az egyik legszebb szám, amit idén hallottam. Ez a harmadik ajándékom. :)
Ezzel kívánok boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!
A mormonok már a spájzban vannak
Biztos mindenki ismeri a mormon térítőket. Általában párosával járnak, ismertető jelük: vasalt fehér ing, mellkason kitűzött névjegy és egy Biblia a kézben. Nem biztosítási ügynökök, hanem mormon hittérítők. Nem is olyan régen történt, hogy lépek ki a kertkapun és belebotlok két ilyen figurába. Hopsz, már itt is? Az OK, hogy a belvárosban, a forgalmas csomópontokban, no de már a ház előtt is?! Ekkor jutott eszembe a cím. A mormonok már a spájzban vannak?? Meg is talált az egyik. Tört magyarsággal próbált téríteni, de... szegény, akkor még nem tudta, hogy egy katolikust sodort elé az élet. :) Azt kérdezte, hogy van-e problémám Istennel... Istennel? Semmi - mondtam neki. Ha azt kérdezte volna, hogy az egyházzal van-e bajom, akkor azt mondtam volna, hogy van 1-2
vitás kérdésünk, de ez sem szakító ok. Ezután is csak az Istenről kérdezgetett, márpedig nekem vele nincs bajom, maximum magammal lehet, de ez már más tészta. Jött a buszom, így elköszöntem. Bye-bye, srácok. :) Két dolgot fűznék hozzá a mormon térítő fiúkhoz. 1.) Nekem egy kicsit gyanús, hogy mindig két fiú jár-kel, jön-megy, térít, nem térít stb. Hm. :) De a rosszindulatomat felejtsük el, visszavontam. 2.) Minden elismerésem, hogy idejönnek a világ egyik végéről a világ másik végére (közepére? :P), és megtanulják a magyar nyelvet! Ezután még nekiállnak sokszor fafejű magyarokat téríteni... tényleg le a kalappal előttük! Nagyon erős hitük lehet, bár,az már más kérdés, hogy úgy tudom, kötelező egy ideig külföldön téríteniük, de ebben nem vagyok 100%-ig biztos, ennyire nem ismerem az egyházukat. Azért megnéznék egy statisztikát, vajon hány magyar embert térítettek meg/el.
