emlék bejegyzései 
Egyszer volt
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Kundera
Janelle Monae : 57821 (ft Deep Cotton) by Aguti
Egyszer volt egy fiú, aki nagyon szeretett. Aki tényleg így szeretett. Ő tudja mi az a szerelem. Ő tudja mi az a szenvedés. Ő tudta, érezte. Én tudtam, éreztem. Éreztem az erőt, a vágyat, a ragaszkodást, az álmot. Mindent. De nem tudtam viszonozni, így nem lett jó vége.
Most, hogy az általa készített - különféle idézetekkel becsomagolt - teát iszom, ezt meg kellett írnom. Mert bennem van. Hogy a blog néha betöltse az eredeti, klasszikus funkcióját is. Ez a két idézet is tőle van. Eltettem, mert aki egyszer bekerül a szívembe, az ott is mard.
Örülök, hogy évek után újra találkoztunk. Jó volt látni, hogy jól vagy. Sajnálom azt a sok szenvedést, amit átéltél, amit átéltünk.
Esti dal
Ki ad nekem vacsorát?*
Fülelnek, míg ballagok,
enej-denej-denejde,
felziháló csillagok.
Bánatot, ó érc-idő,
tudom, sokan aratnak,
enej-denej-denejde,
búm van elég magamnak.
(Szécsi Margit)
*A kérdés nem csak képletes, hiszen tényleg jókat főzött/sütött nekem. Még ma is megnyalom mind a tíz ujjamat. Ki ad nekem vacsorát?
Kamaszkorom legszebb dala 10.
Ezúttal két különböző klippel. Ez egyik a hivatalos, a másik a szomorúbb, aranyosabb. Most is nagyon szeretem ezt a számot. Még csak 10-nél tartok a sorozatomban, de ez már a második Radiohead.
Pillanatképek belőlem
De jó is volt az, amikor felírtuk a táblára: VAKÁCIÓ! :) Nem ma volt.
A VB eddigi meccsei igen gyengék voltak. Remélem hamarosan javul a helyzet.
Azokkal a reggeli kelésekkel valamit kezdeni kellene, hogy ne legyen mindig olyan nehéz. De mit lehet tenni?! Ezen dolgozni kell. A mai reggelemet is csak a U2 mentette meg.
Az már nagyon gáz, amikor a kukásautó sofőrje dobja ki a szemetet az ablakon...
Azért van annak egy bája, amikor a buszmegállóban hallom, hogy valami olyan furcsán brummog, felnézek, és egy tűzpiros Ferrari cabrio (!) suhan el.
Néztem a vagyonnyilatkozatokat. Vágó Gábor (LMP) beírt az ajándékok közé egy 150Ft-os kitűzőt és egy 1500Ft-os könyvet. Gratulálok, annyira nem lett más a politika... Utálom, ha ezt valaki poénra veszi. Az én adóbevallásom se poén, bár ez más, de akkor is több komolyságot várok el.
Tegnap zuhanyzás közben rájöttem, hogy kell az a társ. Jó, ha ott van egy lakásban. Nem kell mindig együtt lenni, együtt tenni, lehet és kell is mást csinálni, de jó tudni, ha a másik ott szöszmötöl a lakásban. Csak tudni, hogy van. Ott van.
Néztem a pipacsokat a villamossínek között. Hogy honnan van annyi ereje ennek a gyenge, vézna, nyeszlett növénynek, hogy a legmostohább körülmények között is kihajtson?! Nem tudom, csak tanulni lehet tőle. Meg csodálni. Megcsodálni.
Kamaszkorom legszebb dala 9.
Az érettségi margójára
Szegény érettségizők. Reggel nem járt a 4/6-os, bombariadó volt a Déliben. Nem elég az érettségi stressz, még ez is... Néhány öltönyös sráccal együtt utaztam, nem örültek neki, mikor megállt a közlekedés. Valahogy együtt éreztem velük. Az az igazság, hogy amióta leérettségiztem, mindig megállok egy pillanatra az érettségik idején.
Nagynak és okosnak éreztem magam, de kicsi és buta voltam. Buta értsd tapasztalatlan. Mert az igaz, hogy akkor elég sokrétű a tudása az embernek. Inkább nem csak magamról beszélek. Vártuk az új dolgokat, főiskola/egyetem/egyéb, kinek mi, de féltünk is tőle. Az érettségi közeledtével azt éreztük, hogy jó lenne már túl lenni rajta. Tanulás, felvételi (hova? miért?), tanulás, komoly döntések, tanulás, szalagavató, tanulás, szerenád, tanulás, érettségi, hogyan tovább?, megannyi új dolog, ami jó volt, de sokszor stresszes is. Tanulni, tanulni, tanulni aka Lenin. :) Ráadásul nagyon szerelmes voltam egy lányba, akit az orrom elől vittek el... Hősszerelmes voltam már akkor is.
Mindenki tudta, hogy az, ami a gimnáziumot, a kötöttséget és a közösséget jelentette, véget fog érni. Jó osztály volt, jó emberekkel, főleg a végére értünk össze, szerettem. Nem egy emberrel ma is tartom a kapcsolatot, de szétszéledtünk, mindenki másfelé, ahogy ez lenni szokott.
Az érettségi idején mi is néztük egymást a buszon, villamosan. Rácsodálkozás: ő is, te is, izgultunk. Egy lánnyal így ismerkedtem meg, leszólított :), azóta is jóban vagyunk. De a morcos boltos néni is megenyhült, mert a fia szintén akkor érettségizett. A családban is mindenki izgult, mindenkit érdekelt. Az egész olyan volt, mintha a világ közepén lennék, pedig nem voltam ott, csak úgy éreztem. Az is lehet, hogy az idő szebbé teszi, de ma is úgy érzem, jó volt akkor.
Nagyon gyorsan ment el az a négy éve, de azóta sokkal gyorsabban megy az idő...
Kamaszkorom legszebb dala 7-8.
A kettő együtt kicsit furcsa, de mindkettőt szeret(t)em. A Radiohead klipje is a legjobbak egyike.
Márc. 15.
Talán soha nem volt még ilyen szép a Google:
Nem hiszem, hogy ezzel politizálna, és azt se gondolom, hogy jobbos lenne. :) Egyszerűen szép. Egyébként idén itthon ünneplek, de emlékszem, amikor legutóbb a Dózsa-szobornál volt megemlékezés, akkor még Kaszás Attila szavalt. Négy éve volt, és ő már nincs köztünk. Mennyi minden megváltozott azóta... Minden tekintetben.
Kamaszkorom legszebb dala 6.
(Az a Zooropa nagyon el lett találva.)
Mindent a karácsonyról
Soha nem vettem még fát 24-én délben, de így jár az ember, ha még 23-án is dolgozik, és a család többi tagja a fiatalabb férfira bízza ezt a "rendkívül megtisztelő" feladatot. A légyeg, hogy megvan és a tesóm is segített. Kicsit ferde, kicsit hiányos, de a miénk. :) Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :)
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Ajándékozás
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretek kapni, de tényleg jobb adni. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyaban. Az ajándéknak nem az értéke, nem a nagysága a fontos - ezek lényegtelen elemek. Az ajándéknak egyszerűen a szeretet megnyilvánulásának kell lennie. Ennyi. Ezért egy csók is lehet ajándék. S nem kerül semmibe. :) Ezt akciósan is el lehet játszani, két csók se kerül semmibe. :D Idén is több helyről hallottam, hogy nem lesz ajándékozás, akár anyagi, akár más okból. Szerencsés vagyok, mert nálunk van, és abban is szerencsés vagyok, hogy ez nem volt probléma, nem gond, hogy kinek mit adjak, sőt kifejezettem élvezem, hogy kreatív lehetek az ajándékok megtervezésében, beszerzésében. Sokaknek nyűg az egész, én meg éppen ezt élvezem benne, örömöt okoz. Hála Istennek forrás is volt rá. A szűk családban már mindenki megkapta a magáét (nem úgy, áthallásosan :P, hanem konkrétan) és jól sült el. De még van két ajándék adás-vétel, emiatt kicsit izgulok azért... :) Ja, ezt is szeretem a karácsonyban, az izgalmat.
Éjféli mise, család, tv, melegek karácsonya, Friderikusz, Mexikó
Éjféli misén nem voltam. A családban senki nem volt, így én sem. Sokat kellett volna gyalogolni, whisky-t és bort is ittam, szóval az ágy kényelmesebb volt. De aki még nem volt, annak ajánlom. :) Egy katkónak azért is öröm a karácsony, mert az neki nem fenyő ünnep, stb., hanem tényleg Jézus születése, és ez valódi keretet ad az egésznek. Szentestén az ember vagy a családjával van, vagy a párjával, vagy a kettő együtt, vagy egyedül van. Mondanom se kell, melyik a legrosszabb. A magányosak karácsonya végtelen szomorúsággal tölti el az embert. Mert ott van az a Resszkesstek betörők sorozat, amit gyerekként láttam először és azóta is megunhatatlan, és emlékszem, hogy az egyik legjobb dolog, amit szerettem a családi tévézésben, az, hogy együtt voltunk. Egy szobában, egy kanapén, együtt. Egy gyereknek ez a legnagyobb boldogság, de azt hiszem egy felnőttnek is. Tegnap is volt egy ilyen pillanat, a film utolsó 5 percét együtt néztük, tesók, szülők. Nem szándékosan, csak véletlenül (ami nincs ugyebár), ettünk, ittunk, ajándékoztunk és ott megpihentünk. Meghatódtam, basszus, előjöttek a régi családi tévzések - a világ legjobb dolga... Visszatérve a témára, karácsony, magány, egyedüllét. Élénken él bennem egy Friderikusz-interjú, amiben azt mondta, hogy szenteste elindul a városba kocsikázni, hogy ne legyen otthon magányosan. Egy másik interjúban meg állítólag azt mondta, hogy említésre se méltó kapcsolatokban élt. Szakmájában mindent elért, sikeres volt, gazdagságát sem titkolta, mégis, ami igazán fontos, az hiányzott/zik. Nem a kedvencem, de ennek most nincs is jelentősége, de úgy megmaradt bennem, hogy ezt nagyon nem szeretném megélni. Jó, az utóbbit már nem is fogom, az említésre se méltó kapcsolatot már bukom (aminek nagyon örülök) és ezzel úgy vagyok, mint az MTV-s 16 and Pregnant-tal, egy cseppet sem bánom, hogy ezeket bukom. :) No, remélem többé-kevésbé érthető, szóval ha az embernek nincsenek gyerekei, akkor is van családja, főleg, ha a párja a családja, és a családra mindig nagyon kell vigyázni, bármit, bárkit is takar ez a szó. Mert az én szüleim se élnek örökké, és a tesóim is előbb-utóbb családot alapítanak, akkor elmúlik ez az idilli karácsony (amiből remélem lesz még jópár), amit majd én is megmutatnék az én családomnak. Meg azért is, mert Budapesten élek, és nem Mexikóvárosban. (>olvasásra ajánlott)
Ajándék Nektek
Olvasóim sem maradhatnak ki az ajándékosztásból. Három ajándékom van. :) Az első a legjobb karácsonyi utazós szám. (Mexx, erről beszéltem.)
Aztán egy képes összeállítás ifjú római papokról. Mondjuk az értelmét még keresem, de poénnak jó. :) Mert ok, hogy a híveket közelebb kell hozni az egyházhoz, de a esztétikai élményen túl lehet hogy inkább buja vágyakat ébreszthet. :) Mindenesetre én olvasnám a L'Osservatore Romano-t. :) S még a facebook-on is fent vannak sok női rajongóval. :)
Végül az egyik legszebb szám, amit idén hallottam. Ez a harmadik ajándékom. :)
Ezzel kívánok boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!
Kamaszkorom legszebb dala 4.
Előbb hallottam a zenéjét, és sokkal később láttam a filmet. Klasszikus. Igazi filmdráma. Mindent megnyert, amit lehetett (Berlin, Golden, Oscar, Grammy) Ezért még Bruce Springsteen-kazettát (!) is vettem. Kemény film.
"Andrew Beckett egy jólmenő nagyvállalat tehetséges ügyvédje homoszexuális. Ezt sikerül egészen addig titokban tartania, amíg meg nem támadja a halálos kór, az AIDS. A látható jelek miatt a vállalat elbocsátja Beckett-et, persze koholt vádak alapján. Andrew nem nyugszik bele a döntésbe, felkéri Joe Miller ügyvédet, vállalja el az ügyet. Joe először elutasítja a felkérést előítéletei miatt, de azután ügyvéd énje kerekedik felül, s elvállalja az ügyet."
A párkapcsolati drámáról nem is írnak, pedig... Ráadásul ma van az AIDS világnapja.
9/11
Sok mindenről lehetne írni ezzel kapcsolatban. Felelősség, politika, hatalom, harc, szélsőségek, összeesküvés-elméletek, stb., de ezek kevésbé érdekelnek. Persze fontos az ok-okozat-következmény is, érdemes ezt is elemezni, de mindebből kiemelkedik egy szempont, az események emberi oldala. (Igen, szentimentális vagyok, de ez köztudott és vállalt dolog.) Semmi sem lehet fontosabb az emberi oldalnál. A minapi évforduló kapcsán azon gondolkodtam, hogy vajon miért volt ez olyan megrázó. Milliók vesztek oda háborúkban, népirtásokban a XX. században (Lovas Istvánnak van is erről egy jó könyve), de ha csak az utóbbi pár évet nézem, akkor is százezreket vitt el a cunami, tízezreket az iraki háború, sőt, csak amerikai katonából többen vesztek oda, mint ahányan 2001. szeptember 11-én. (Azért ez is durva...) De mégis mi az, amitől 9/11 olyan emlékezetes és meghökkentő volt? Nem az Egyesült Államok sérthetetlenségébe vetett hit (volt ilyen?) bukása, hanem az, hogy előben láttuk háromezer ember tragikus halálát. A repülőn utazókét, az épületben dolgozékét, az ablakokból kiugrókét (!), a benti tűzoltókét és folytathatnám. (Zárójelben: le a kalappal a magyar tűzoltók előtt, milyen szépen enlékeztek meg a sorstársaikról.) Elvetemült terroristák, brutális eszközök, döbbenetes képek, tragikus sorsok (kinti és benti egyaránt), mindez élő egyenes adásban, talán ettől maradt ez olyan emlékezetes. Érdekes és elgondolkodtató, hogy nem csak Amerikában, hanem Magyarországon is mindenki emlékszik arra a napra, vagy pillantara, amikor tudomást szerezett róla. Aki megélte, mindenki tudja. Ugye, érdekes.
A Leonard Cohen-koncert
CD Fű. Egy kultikus hely. Minden ott kezdődött. A gimnáziumi évek alatt gyakran jártunk oda. Remek hely volt. (Ezer éve nem jártam ott, de most majd újra felfedezem, mondhatni visszatérek. Állítólag felújították és csak jókat hallottam róla.) Régen az tetszett benne, hogy sok fiatal járt oda, lehetett társasjátékozni (!) és teázni, és már akkor is dohánymentes volt (nagy respect). Ja, és a lényeg, ott hallottam először Leonard Cohen-t! Akkor még fogalmam sem volt, hogy kicsoda, de bármikor mentem, mindig az szólt. Néha U2. Az se rossz. :) A régi. Azóta tart a Cohen iránti "szerelem".
A koncertről. Már két hónappal előtte megvettem a jegyeket. Nem volt olcsó, de Cohen 75 éves, vagyis lehet, hogy utoljára láthatom élőben, tudtam, hogy nem meg kell venni. Megérte. Kicsit tarottam tőle, nehogy csalódás legyen, mégiscsak 75 éves, féltem, hogy öreguras lesz, vagy már nem a régi, ilyenek, de felesleges félelmek voltak.
Ahogy közeledett a koncert, újabb dolgokat tudtam meg róla. Állítólag egykori menedzsere megszabadította teljese vagyonától, amit nem igazán értek, de több helyen hallottam róla és ez így elég durva... Sokak szerint ezért is kezdett 200 állomásos turnéba. 75 évesen 200 állomás! Nálunk a 161. következett. Megtelt az Aréna. Csodálkoztam rajta meg nem is, de mindenképpen örültem a tömegnek. Nem egy mai értelemben vett sztár, mégis ennyien kiváncsiak rá. A közönség is meglepett. Sok középkorú anyuka/apuka elhozta a tizenéves gyermekét is. Jó volt látni. Bár a "kicsik" nem tudom mennyire élvezték, de én is tizenévesen hallottam először és tetszett, tehát minden lehet. :) Természetesen sok külföldi is volt. A koncert 10 perccel a meghirdetett időpont után kezdődött, ami teljesen rendben van. Nem volt két-három órás csúszás, nem voltak sztárallűrök, nem volt csilivili színpad, csak a zenészek voltak. Ahogy egy kritikában olvastam utána: "színházat csináltak" - és tényleg. Azok a tiszta és szép hangok... borsózott a hátam. Cohen hangja annyira egyedi, hogy nem lehet összetéveszteni. A Heti Válaszban így írtak róla: "a náthás grizzly medvéhez hasonlító síron túli basszus" - ennél jobban nem tudtam volna jellemezni. :) Nagyon élveztem, kettő kivételével minden számot ismertem, de eljött a vége és két kedvencemet még nem is hallottam. Hogy lehet ez? Nem értettem. Aztán jött a ráadás! A kedvenceimmel. A közönség felállt - mindenki - és így folytatódott az előadás. Nagyon kritikus szoktam lenni a közönséggel, de most le a kalappal, mindenki állt és tapsolt. Később olvastam, hogy 3 ráadás volt, de ezt nem értettem, mert én bizony 7 számra emlékszem :), ami plusz egy órát jelentett! Mindenki állt és tapsolt, Cohen nagyon együtt élt a közönséggel, látszott, hogy ő is élvezi, oda-vissza érezni lehetett ezt a szeretetet, rajongást, irtó jó volt. A porfi zenészek, a közönség és Mr. Leonard Cohen előtt is le a kalappal!
A koncert után újabb ritkaság volt - és ez is mindent elárul a koncertről -, hogy csak pozitív kritikát olvastam. Fn: "Amikor az alázat találkozik a tisztelettel." Nol: "Az év koncertje volt." De még az Indexen is csak jót írtak, pedig az ritka: "Leonard Cohennek állva tapsol az Aréna."
kamaszkorom legszebb dala 2., 3.
Az egyik:
A másik:
Ez a sorozat - kamaszkorom legszebb dala 1-20. - nem feltétlenül olyan számokat takar, amiket akkor írtak, amikor kamasz voltam, hanem olyanokat, amiket akkor hallottam és/vagy szerettem meg, és mivel az ember kamaszkora nagyon meghatározó (nekem ráadásul jól is sikerült - szerencsére), ezért a sírig elkísérnek. Azt már nem tudom, hogy mostanában miért nosztalgiázok... Ez a két szám egyszerre volt jó otthoni búbánatra és iskolai táborban lassúzni (ha az ember jó partnert fogott ki). Érdekes, hogy a rockbandák lassú számai éppen olyan ritkák, mint amennyire jól sikerülnek; nagyon.
kórházi könyvek 2.
Akkor a másik két könyvről. Az egyik Fabricius Gábor Puha Neon Fejlövés c. könyve, ami a sikeres emberek perverz látszatvilágáról szól - novellák formájában. Ez talán érthetetlen első hallásra, de lássunk inkább egy-két részletet egy interjúból: 
"A sikeres emberek attól sikeresek, hogy remekül alkalmazkodnak az élethez. Vasalt inget vesznek fel reggel, és kitakaríttatják az autóikat. Általában síelni is elutaznak, vitorláznak, meg lenéznek nyáron a tengerpartra egy kicsit. Sportolnak meg fodrászhoz járnak, és sokat tapsolnak. (...) A hajuk az identitásuk. A sikeres embereknek van még másuk is, ami megmutatja, hogy sikeresek. Ilyen például a nagy és nehéz órájuk vagy a drága töltőtolluk."
Kiemelném: "A hajuk az identitásuk" - ez kész. :)
"A könyv a társadalomról szól, a nyugati civilizáció alapjáról: a pénzről, hatalomról, szexről, médiáról, agymosásról. Azokat a pontokat kerestem, ahol ezek a fogalmak tetten érhetőek. Baromi nagy baj van a világgal, az egészséges fogyasztás helyett a fogyasztásra nevelés folyik, és mindeközben eltűnnek a közösségek őszinte kapcsolódási pontjai, a kulturális motívumok. A fogyasztás az identitásunkat is felülírja. Látom, hogy az öt éves fiamat is mi motiválja..."
"Nem vagyok nagy társaságba járó, sőt, magányos típus vagyok. Az embereket és az őszinte kapcsolatokat szeretem, utóbbi ritka ebben a világban." Itt kissé magamra ismertem.
"A siker és a pénz elválaszthatatlan fogalmak a könyvben. Egyenlőségjel van a kettő közt?
- Nem szerintem van egyenlőségjel, hanem eszerint a beteg világ szerint. Látom, milyen erőket mozgat meg egy lapos képernyős tévé akció a Tescóban. Látom, milyen műsoroknak óriási a nézettsége. Perverz az egész."
Érdekel ez a könyv, el fogom olvasni. A jövő héten meg is rendelem. Nem mintha nem állna itt egy csomó könyv, amit el szeretnék olvasni. :) Ezzel elárultam, hogy nem ezt a könyvet vittem a kórházba, hanem Böjte Csaba Ablak A Végtelenre c. művét, ami valójában egy nagy-nagy interjú vele, rengeteg remek verssel "illusztrálva" (Ady Endre, Mécs László, Weöres Sándor, József Attila, Sík Sándor, Pilinszky, Babits, Radnóti stb., stb.) Már a bevezetés is érdekes:
"Meggyőződésem, hogy valójában nincs istentagadó ember, viszont nem kevesen vannak, akik hamis képet kaptak Róla, és ezt a torz képet utasítják el. Lehet-e szeretni egy olyan Istent, aki megszállottan bűnre vadászik, és büntetésekkel, csapásokkal sújtja a gonoszokat, az ártatlanokat, az igazakat egyaránt? Lehet-e hinni olyan Istbenben, aki alszik az Égben, vagy megtörten szemléli teremtményei vergődését? Lehet-e bízni egy olyan Istenben, akinek lesújtani "fáj a karja"? (...) Ki az Isten? Milyen az Isten? Ha van, mit kér tőlünk?"
Aztán ilyen vicces történettel kezdődik:
"Az öreg néni letérdel Szent Antal szobra elé és kéri: "Küldj nekem száz lejt, olyan nagy szükségem van rá!" Meghallja ezt egy elvtárs, és azt mondja neki: "Ejnye, mama, nem gondolja, hogy a XXI. században szégyen egy szobor előtt imádkozni, segítséget kérni? Inkább adok a pártom nevében ennyi pénzt!" Zsebébe nyúl, de csak 98 lej van nála, és azt oda is adja. A néni megszámolja és a szobor felé fordulva így ad hálát: "Köszönöm, Szent Antal, hogy küldtél pénzt, de legközelebb ne az elvtárson keresztül tedd, mert lám-lám, két lejt ellopott belőle!"
Komolyabbra fordulva:
"Akármerre keresgéltem, azt láttam, hogy igazából csak azok az emberek kiegyensúlyozottak, akik Istent keresik, az ő közelébe élnek."
"Mi értelme van annak hogy egy fiú beleszeret egy lányba?! Nem tudom. Miért jó az Istenhez bújni? Nem tudom." Ennyi. :)
"A szenvedésre elsősorban a mi lelkünknek van szüksége: a tűzben próbálják, tisztítják meg az aranyat. A szenvedés közepette az ember sokkal tisztábban látja döntéseit, életét, és olyan új elhatározásra juthat, amely magasabb szintre emelheti a létét."
No, befejeztem az idézgetést, úgyse lehet eleget idézni. Bölcs és jó ember, érdemes rá figyelni. Az már más kérdés, hogy bent 10 oldalnál többet nem tudtam olvasni, mert hamar szédülni kezdtem - akkor kissé le voltam gyengülve... Örülök, hogy ezt vittem be, tényleg segített. Csak ajánlani tudom.
Köszönöm az énértem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozom senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm (részlet)
* Ady eredeti szöveggel
** Ady-t nagyon szeretem
*** Sok volt az idézet, de legalább beszélnek helyettem
kamaszkorom legszebb dala 1.
Fagylalt, hideg, a 7-es busz megáll, valaki felszáll, képzeld el, hogy egy olyan, egy ugyanolyan este van, kinevetem önmagam, végzetes vakáció, itt minden megtörténhet, ez egy komédia... tragikum, nagyon csendesek most az utcák, csenedek nagyon a léptek, szeretnék nélküled és érted, a 7-es busz megáll, valaki felszáll... gitár. Pádádádamm... pápádam tátádam.
De szerettem.
