filó bejegyzései 
Unoka
Azért nem jó az, amikor anyukámat azzal húzza az egyik szomszéd, hogy ő most megy a kisunokájához, és azzal dicsekszik, hogy a lányát elveszik, kihangsúlyozva, hogy az Ő lányát, és hogy az Ő kisunokájához megy, stb. Hozzáteszem, egy olyan ember veszi el, akire korábban nekem azt mondta, hogy nem tekinti férfinak, mert nagyon kis puhány és nem viselkedik férfiasan... Ennyit erről. Ezzel tényleg érdemes dicsekedni. Azok a fránya külsőségek... Műboldogság. De anyunak tényleg szarul esik, mert ugye neki nincs, és ez az, amit nekem is rosszul esik. Elsősorban az van bennem, hogy senki ne bántsa az anyukámat. Nyilván anyu is leszarhatná, csak ő ennél érzékenyebb. Ezen viszont én nem tudok változtatni. Másodsorban viszont az zavar, hogy nyilván csinálhatnék én is kisunokát, talán még technikailag is megoldható lenne, csak a munkahelyi környezetben legalább öt nő van, akik felé lépést se kellene tennem, csak igent mondani... De ez nem így működik. Meg egyébként is (majdnem) mindig áll a f**om, de ez szintén nem így működik, na. És ez amúgy sem az én érdemem, hanem a társadalmunk helyzetét mutatja, hogy tele van a város pasira (és férje) vágyó szingli nővel, akik simán felajánlkoznak. De ez csak egy kitérő. Nem akarok megfelelni a társadalmi elvárásnak, nem akarok megfelelni senkinek (miközben tudat alatt valamilyen elvárásnak mind megfelelünk), és mások helyett sem dönthetek, csak anyut ne húzzák ezzel. Nincs konklúzió, csak ez járt a fejemben egyik este.
Fliegauf, cigi, melegfront, böjt
1. Igen nagy siker, hogy Fliegauf Bence elhozta az Ezüstmedévét Berlinből, innen is gratulálok, de azt meg tudja mondani valaki, hogy miért, és mióta lett a Benedekből Bence?!
2. Végtelenül bosszantó, amikor azt látom, hogy az apuka úgy bagózik a kocsiban, hogy hátul ülnek a gyerekek...
3. Elkezdtem érzékeny lenni a melegfrontra. Korábban sose fájt a fejem ilyenek miatt. Biztos öregszem.
4. A héten kezdődik a nagyböjti időszak. Iszonyúan durván megy az idő, most volt karácsony... Újra azt fogadom meg, hogy 40 napig nem eszem chipset. Úgyis egészségtelen. A csoki és a bor lenne még nagy kihívás, de ezekhez még gyenge vagyok. :)
Könnyed esti olvasmány
Előbb elolvasom, aztán majd hőbörgök.
"Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság."
Ez mondjuk jó.
Teljes lehet-e egy bumbi karácsonya?
Ismét egy karácsony, amit szép volt, jól sikerült. Még nincs vége, mert még rokonok jönnek-mennek, de a lényeg megvolt. Korábban többször (1,2) is írtam róla, hogy mit gondolok a karácsonyról, hogyan éltem/élem meg. Sajnálom azokat, akiknek nem lehet ünnep, akik képmutatásként, kiábrándultan, szomorúan élik meg, vagy sehogy nem élik meg, egy nap a többi közül, mert tényleg irtó jó dolog (is lehet) a karácsony. Meg lehet élni úgy, hogy ez Jézus születéséről és a szeretetről szóljon. Időnként melós, de meg lehet csinálni. Nekem a karácsony soha nem a toronyóráról szólt, de az a kis ajándék, amit annak veszel, akit szeretsz, az a világ legjobb dolga. Főleg, ha valóban meglepetés. No, de nem akarok ismét túl szentimentális lenni. :)
Inkább a fenti kérdésre kerestem a választ. Mert ugye az embernek jó esetben van egy családja, szülei, testvérei, vannak barátai és van A párja. Kevés bumbinak van gyereke, bár akad ilyen is. Egy idő után fogyatkozik a család, előbb nagyszülőkből lesz kevesebb, idővel szülőből is, és amikor jönne az az állapot, hogy a gyermek és a feleség a szűk család és a boldogság, a bumbi ott áll majd egyedül. Jobb esetben a párjával. Mert ha már ott a párja, az nagyon sokat jelent. Közben családja lehet a tesóknak is, tehát új szereplők is beléphetnek a család körébe.
Sok családnak gyermeke sincs, és vannak olyanok, akiknek hiába van családjuk, mégsem boldogok ettől, mert ellentétek, családi viszályok mérgezik a kapcsolatokat. A hatalmas különbségeket karácsonykor sem sikerül félretenni, eltűnik a nem is volt szeretet, s így lesz a karácsony egy kötelező családi aktus, feszültség, képmutatás, keserűség.
Bár továbbra is tartom, hogy az ideális állapot az, ha az embernek vannak szülei, testvérei, párja, és barátai, és békés családi körülmények között éli meg a karácsonyt, de a karácsony teljessége nem csak ettől függ. Amíg korábban, gyerekkoromban nagyrészt a szülőkön múlt, hogy milyen is lesz a karácsony, ahogy telnek az évek, azt vettem észre, hogy egyre inkább rajtam múlik, hogy milyen is lesz a karácsony.
Egy bumbi karácsonya akkor az igazi, a bumbiként lehet a család része. De ha vannak szerető rokonok, barátok, már az is valami. Ha már nem lesznek ősök, és nem lesz gyerek sem, akkor vajon mi lesz? Ez a félelmem az utóbbi időben enyhülni látszik. Egymásra is számítanunk kell. Bumbikarácsony is lesz. :) Nem jó félni a jövőtől, inkább tenni kell a máért, vagy a holnapért (magamnak is mondom), hogy egy bumbi karácsonya is teljes legyen, ahhoz pedig szeretet kell, elcsépelt, de tényleg ez a legfontosabb... Akkor lehet teljes a karácsony, ha szerető emberek veszik körül az embert. Csak akkor. Mindegy, milyen körülmények között.
Na, csak szentimentálisra sikeredett.
Az miért van...
...hogy a passzív bumbik utálnak kezet fogni? Na jó, a többsége.
Pokoli lecke
Ez a Pokoli lecke még ma is nagy hatással van rám. Biztos, hogy nálam a három legmélyebben ható, legütősebb filmek közé tartozik. Kamaszkoromban láttam először. A szereposztás miatt mentünk el megnézni a Metro moziba (már nincs). Robert De Niro, Dustin Hoffman, Brad Pitt, Kevin Bacon, elég nagy nevek, és azt hittem egy kemény, de izgalmas film lesz. Kicsit rosszul is lettem a moziban, amikor leesett a tantusz, hogy miről is szól. Azóta többször láttam, nagyon kemény, de jó film. Csak utána mindig szomorú leszek, és valami tehetetlenség érzés fog el.
Blog, 13p, X, giccs, dm, kék chips, advent, nóta, Viki, DiVino
1. Elindult az elmélkedés, hogy mi van a blogokkal, vagy mi lesz velük. Igen, kicsit kevesebb élő blog van, és átalakult ez az egész. Más, mint régen, sokan eltűntek, feladták, és kevesebben írnak rendszeresen. Bár jobban örülnék, ha nagyobb élet lenne, de én még mindig szeretem a blogolást. Egyre kevesebb időm van rá, de amíg szeretem és tudom, csinálom. A Tumblr nekem nem ugyanaz. Bár gyorsabb, rövidebb, de valahogy személytelenebb. Szóval nekem még nem lesz. :)
2. Köszönöm annak, aki megírta, hogy a Néni klipje 13 perces, így nem szántam rá ennyi időt. 3 percet még megért volna (ami így is nagy változás magamhoz képest), de ennyit már nem. Igaz, így lefikázni sem tudom, szóval ezt még át kell gondolni. :)
3. Mindkét kedvencem bejutott az X-Faktor döntőjébe, szuper. Baricz Gergővel összefutottam a Corvin bejáratánál. Nagyon cuki, csak a mellemig ér. Az Allee-ban viszont Carlos Perez ment el mellettem, nos, neki meg én érek a melléig, egy óriás.
4. Tamás, ezt néked küldöm. Olyan "szép", midenféle amerikai giccs benne van... :)
5. Nem igazán értettem, hogy az óvszer miért lett ilyen drága, már azt hittem, valami válságadót vetettek ki erre is, de aztán a DM-ből átmentem a Rossmannba, ahol ötszáz forinttal olcsóbb volt.
6. Tényleg van kék chips? Ez komoly? Vajon mit tud? (Remélem a kék chipsnek nem lesz köze a kék osztrigához.)
7. Advent 3. vasárnapján kell a rózsaszín gyertyát meggyújtani. Jövő héten el kell menni rorátéra. Azért írom le, hogy nyomást gyakoroljak magamra. :)
8. Jó ebédhez szól a nóta. Szép zene, szép klip.
9. Mindenki kiakadt Vikin, pedig szerintem most éppen jól döntött. Megint előbb ment a hőbörgés, minthogy bárki is tudná, hogy miről szól a megállapodás. Nagyon komoly dolgokról szól. Elég egy Index-címlap, és már mindenki tudja az okosat. Na de politikáról majd később.
10. A DiVinot melegen ajánlom. Mondjuk nem olcsó, és egy elég érdekes a pesti burzsuj fiatalság, de úgy berúgtam 3 deci bortól, hogy csak na. Vagy ilyen jó minőségű volt, vagy csak a fáradtság miatt, vagy öregszem... De legalább nem vagyok alkesz. :)
A csudálatos Anglia 2011-ben
Szörnyű ez a videó is, fényes nappal...
Szegénység, bevándorlók, leszakadó rétegek, amiről mindenhol írnak, de szerintem nem lehet mindet a szegénység számlájára írni. "A rendősök lelőttek egy férfit, aki igazoltatás közben rájuk támadt." Egy 28 éves, 4 gyermekes apuka miért támad a rendőrökre?! Hol vannak a rendfenntartók? Mert ez a hátrálás nem igazán hatékony... Már a franciaországi eseményeknél is azon filóztam, hogy több ezer autó felgyújtását, üzletek kifosztását miért nem követi a tulajdonosok reakciója, netán bosszúja? Vagy miért nem alakul ki valami önvédelmi mozgalom? Mert az, hogy ezek után nő a bevándorlás-ellenesség, szinte természetes... Valami megoldás kell, mert ez nem állapot. Igen, oktatás, munka, stb., ezek mindenképpen segítenének, de valami más is kell még, hogy rend legyen. Megértem a bevándorlók, leszakadók nehézségeit, de ezt az erőszakot már nem. És azt sem, hogy ezt hagyják elburjánzani.
Forrás: dailymail, bbc, további képek: dailymail
Vegyes felvágott
Ma ismét nálunk koncertezik Sting, de ezúttal nem mentem, mert 1. fél éve tökéletes koncertet adott, 2. két másik világsztárt is szeretnék megnézni az idén, mindkettő Budapestre jön, az egyikre már megvannak a jegyek, de róluk később. / Ha már zenés hír: na de Lady?! / Márkás Kínai Áruk Központja nyílik? Hogy mi van?! :) / Bárki bármit mond, szerintem nem illik erősen hagymás ételeket fogyasztani munkahelyen. / Ismét bombariadó volt az Allee-ban, csúcsidőben. Tényleg súlyos büntetést érdemelne az illető. / Gyógynövényes krémet használok a bajomra, remélem büszke lesz rám warum. :) Eddig jobb eredményeket ért el, mint a gyári gyógyszerek. / Lemennék a Balaton Soundra is, minden napra jut valaki, aki érdekel, Hősök, Mika, Jazzanova, Armin van Buuren, de sajnos nem megyek. (A Hősök kakukktojás nekem, mióta lépnek fel ilyeneken?) / Mizu? Tibi, aki tud enni - nagyon beteg. / Szombaton nagy meccs lesz: V. Klicsko - D. Haye, és a Duna közvetíti! / Ma ketten is kerestek a cívisvárosból, mindenki a székesfővárosban járt, egyikükre SMS-en keresztül "vigyáztam", a másiktól rengeteg ajándékot kaptam - érdemtelenül, de köszönöm! :) / Van egy galambom az ablakban. Kezdetben hesegettem, zajt csaptam, hogy menjen el, de mindig visszatért. Megszerettem, ha ennyire ragaszkodik hozzám, rosszat nem akarhat. / Daedalus, kezdődhet a 8 hetes csere! / A biopárizsi vajon mi? Evett már valaki?
Másnaposok, Zara, múlt, rádió, Pén, zene
1. Úgy vártam a Másnaposok 1-et, hogy hűdejólesz, mert mindenki áradozott róla. Aztán Lost (akivel mindig véletlenül találkozunk a vársoban) volt az első, aki mondta, hogy nem olyan nagy szám, és ezzel el is ültette a bogarat. Megnéztük. Tényleg nem estem hasra. Majd jött a második rész, az egy fokkal jobb volt, de egy 6-osnál nem tudnék többet adni. A legjobban a vége tetszett, a képes rész. De látni kellett már ezeket, és a lényeg azon van, hogy megnéztük. Bradley Cooper egész sármos, és Justin Bartha sem panaszkodhat. :)
2. Zara - Sale - 14.000 helyett 4.000 HUF, megéri.
3. Régen, amikor még kezdő zenész voltam, valahogy rátaláltam az iwiw-en egy fiúra, akire mindig úgy tekintettem, mint valami görög félistenre. Elég gyakran ránéztem, van-e új képe, hol járt, stb. Mindig vágyakozva tekintettem rá. Soha nem ismertük egymást. Én tudom a nevét, tudom, hogy meleg, ő semmit nem tud rólam. Eltelt pár év. Mit ad Isten, mostanában elég gyakran (kétnaponta) együtt utazunk a munkahelyem környékén. Fura élőben látni, bár nem néz ki rosszul, de se nem görög, se nem félisten, és még meg is nézett. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem akkor. Elégtétel, megnyugvás, de tényleg nem tudom szavakba önteni, nagyon érdekes érzés. És a legjobb az, hogy már nincs szükségem rá, és még meg is nézett, őrület. Ugye értik, amit mondok?
4. Rádióban, én? Nem tudom elképzelni. Még. :)
5. A Facebook folytatja. De már angolul teszi föl a kérdést! Fri - Pén, LOL.
6. Egy kis filmzene bééélabának. Amikor még a Cafén hallgattuk az egy órás filmzenés műsort, de rég volt, jó is volt. Műsor sincs már, Café sincs már.
Ballagás és a Royal Wedding
Nem is gondoltam volna, hogy ebből bejegyzés lesz, de az lett, mert ki kell írni. Már reggel nosztalgiáztam, amikor láttam a sok öltönyös iskolást. Eszembe jutott a saját ballagásom. Nem akartam, hogy vége legyen a középiskolának, szerettem, a végére igazán jó társaság lett. Nagyon féltem az érettségitől is, mert én ilyen kis izgulós voltam. (Voltam? Vagyok.) A ballagással, majd az érettségi lezárultával tudtam, hogy vége egy korszaknak. Az öltönyös fiúkat látva előjöttek az érzések, emlékek, hogy mire vágytam akkor, és mire nem, hogyan néztem a jövőbe, mi teljesült, és mi nem, hogy mi mindent éltem át azóta. Nagyon furcsa így visszatekinteni. Egyszerre fájdalmas és örömteli, egyszerre jó és rossz, egyszerre sírok és nevetek, annyi minden volt az elmúlt években. Természetesen előjött a szentimentális énem, ahogy néztem az utcán a ballagókat, és a rokonaikat. Egy film jelenete lehetett volna az a pillanat, ahogy elment előttem egy virágokkal a kezében zavartan, de büszkén sétáló fiú, akit a szülei kísértek, akik még a gyermeküknél is büszkébbek voltak. Majd mielőtt eltűntek volna a lépcsőn, észrevettem, ahogy az anyuka a férje keze után nyúlt, majd miután megtalálta, úgy tűnt, hogy talán 18 éve nem szorították egymást ilyen boldogan és meghatottan. Hogy miért éppen ezeket veszem észre, azt én sem tudom, de szép volt.
Ezután jött a királyi esküvő, ami annyi helyen jött szembe, hogy nem lehetett kikerülni. Pedig nem igazán érdekel ez a fajta pompa és csillogás. Nem motiválnak a ruhák, a kalapok, a fényűzés. A királyi családoknál sokkal jobban érdekelnek a mai politikusok, miniszterelnökök, elnökök. (Tudom, tudom... :P) A hintó is olyan maradi, én inkább egy nagy német autóba ültem volna. :) Sorolhatnám még az (ellen)érveket, de nem teszem, mert ez is elvitte az érzéseimet. Már önmagában az, hogy a britek így tudnak ünnepelni, hogy így szeretik a trónörököst, hogy ilyen jól szervezték, és hogy munkaszüneti nap lett az esküvő. Ezt itthon is értékeltem volna. :) (Persze a Habsburgok nem lettek meghívva, mert a két család nincsen valami jóban, de le is töröltem a kárörvendő mosolyt az arcomról. Nem mintha nekem ők trónörökösök lennének.) :) Visszatérve a fontosabb dolgokra, azért vitt el az esküvő hangulata, mert én is olyan vagyok, aki szeretné egyszer kimondani, hogy holtomiglan holtodiglan, amíg a halál el nem választ. Nem a pompára, a ragyogásra, a felhajtásra, a csillogásra, vagy a papírra vágyom, hanem erre. Egyszer jó lenne ezt is megélni. Egyszer.
Rég írtam szentimentálisan, de néha vissza kell térni a gyökerekhez. Arról nem is beszélve, hogy sokszor ilyen vagyok. :)
Furcsaságok
Az a helyzet, hogy sok-sok mondatot kell(ene) lefordítanom, a legegyszerűbbtől (Szeretlek - komolyan, hát nem édes?!) a legnehezebbig - elég, ha nekem az. Házit írok, vicc, na mindegy. :) Vannak köztük mókásak, és egészen elgondolkodtatóak is. Utóbbira példa a következő: Félek, ez minden, amit adhatok. Ezután leállok, és ezen filózok egy darabig... Van olyan, ami egyrészt gyanús, másrészt nem is értem: Sok férfi van sok bútorban, de egy bútorban csak egy férfi van. He? :) De hogy olyan mondatot is kapok, hogy Mióta jár Jóska Gézával? (sic!), az már erősen elgondolkodtató... :)
Mindent a politikáról 3. - Alkotmányozzunk!
Úgy döntöttem inkább külön posztot szánok az alkotmányozásra, a médiáról, médiatörvényről, hamburgeradóról, cigiről, és minden másról majd később.
Kell új alkotmány?
Ez az első kérdés, ami felmerülhet az egész alkotmányozási folyamattal kapcsolatban. Szerintem minden 2/3-os támogatottságot elért politikai erőben fölmerül egy ilyen szándék, és ez valahol érthető is, hiszen minden politikai párt célja a többség bizalmának (és ezáltal a kormányzás lehetőségének) a megszerzése, és az általa jónak vélt út megvalósítása. A 2/3-os többséggel, akkor azzal a lehetőséggel is élve, de természetesen nem visszaélve. Ráadásul 20 éve eltelt a rendszerváltozás óta, és talán abban is van valami, hogy Az egykori keleti blokk államai közül a demokratikus átalakulás után egyedül hazánkban nem készült formálisan is új alkotmány. Szerintem az alkotmányozás maga indokolt. Az már más kérdés, hogy most valóban ez a legfontosabb dolog, vagy nem? Talán nem, hiszen a mindennapi gondok minden előrébb vannak, lásd kilakoltatás, megélhetés, munkanélküliség, stb., de ha egyszer nem kezdjük el, sose lesz új alkotmány. Viszont abban van valami, hogy nyugodtan lehetne több időt szentelni rá, akár egy évet is, hiszen ebben a kérdésben valóban nem sürget a tatár. Még akkor sem, ha az ellenzéki pértok magatartása is sokat elárul, de erről később.
Hogyan alkotmányozzunk?
Nehéz kérdés, hogy a 2/3-os többség önmagában elég felhatalmazást jelent-e, mert a kampányban volt szól az alkotmányozásról, konkrétumokról már kevésbé, de maga a többség ad egy felhatalmazást. A kérdés az, hogy mire? Minél nagyobb konszenzust szeretnénk, annál szélesebb körben kell megvitatni az új koncepciót, tervet, meghallgatni a javaslatokat, stb.
Egy kérdőív mindenképpen jó ötlet. Amit én is megkaptam, abban voltak megfoghatatlan kérdések is. Például hogyan védheti az alkotmány a közösen elfogadott társadalmi értékeket, mint a munka, a család, a rend és az egészség (3.)? Hogy védjük a családot? Védjük, ezzel egyet tudok érteni, de hogyan? Hogy tiltjuk a melegek házasságát? Ettől még nem lesz megvédve a család az alkoholista apától, vagy az egyre gyakoribb válástól. Vagy hogy van ez? Hogy valósul meg a munka védelme, ha előtte közalkalmazottakat indoklás nélkül is ki lehetett rúgni? Hogy egy-két ellentmondásra rávilágítsak. Rendben, védjük, de milyen konkrét formában? Ugyanakkor fontos, hogy az emberi jogok védelme benne legyen. Nézhetjük másik oldalról is. Igen, fontos a család intézménye, mert egy jól működő család még mindig a legjobb közösségi létforma, de akkor védjük meg a család minden tagját, legyen az beteg nagymama, fogyatékos gyerek, egészséges szülő, és ugyanígy egy meleg gyerek is, vagyis egy család minden egyes tagját védjük meg az új alkotmányban.
Szavazati jog a több gyermeket nevelőknek? (4.)
Nem, ezzel én nem értek egyet. Persze van abban valami, hogy ne 2-3 millió nyugdíjas döntsön el mindent, de ezt mégsem tartom jó ötletnek. A technikai részletekről nem is beszélve: ki döntsön, az anya? Miért nem az apa? Hogy senki ne legyen diszkriminálva. Vagy egy ide, egy oda? Ha 7 gyerek van, hány szavazatot ér? Mi van a cigányokkal? Nem okozna túl nagy társadalmi feszültséget ez az egész? Mondjuk szívesen olvasnék ilyen szociológiai kutatásokat, ha egyáltalán készültek.
Életfogytiglan? (11.) Hát, ezt a kérdés nem tudtam megítélni. Bár itt nem volt kérdés, de a halálbüntetést sem támogatom, és a tényleges életfogytiglannal is hadilábon állok. Jár egy új esély? Persze vannak olyan súlyú bűncselekmények, ahol nincs más racionális döntés, de valahogy mégsem tudtam behúzni...
Nem tudom, hogy ez a vizsgálóbizottságos kérdés (12.) mennyire olyan súlyú, hogy az alkotmányban lenne a helye, de szerintem nem. Arról nem is beszélve, hogy ha kötelezővé is teszik a bizottság előtt való megjelentést, azzal még nem sokat léptünk előre, mert a parlamenti vizsgálóbizottságok sarkalatos pontja mindig az eredményesség volt, és az, hogy soha semminek nem lett következménye. Ezt a problémát most sem szabályozzák, és lehet, hogy nem is itt kellene.
Az átlátható közbeszerzéssel (7.) egyetértek, de ezt nem a közbeszerzési törvényben kellene rögzíteni? A gyereknevelés költségeinek megadóztatását tiltó kérdéssel (5.) is egyetértek, de lássuk be, nagyon demagóg ez a kérdés így, ebben a formában. Mégis hogyan működne ez?
Egyet tudok érteni azzal, hogy az új alkotmány védje a nemzeti vagyont, a termőföldet és a vízkészletet (10.), és a Kárpát-medence természeti sokféleségét is (9.). Bár a konkrétumokra kiváncsi lennék. Támogathatónak tartom, hogy az új alkotmány fejezze ki a határon túl élő magyarsággal való nemzeti összetartozás értékét (8.). Értékét, itt nagyon szépen fogalmaztak. Ez kifejezetten tetszik.
Tetszik a jövő nemzedékek iránti kötelezettségvállalás (6.), aminek még az LMP is kifejezetten örült. A konkrétumok most is érdekelnek. Az eladósodottság mértékének a szabályozása (2.) fontos, de én itt a második lehetőségre szavaztam, mert gazdasági krízishelyzet bármikor lehet, nem csak világválság idején, hanem akár egy természeti, vagy egészségügyi katasztrófa esetén is. Szerintem ez a racionális.
Az első kérdést hagytam a végére. Csak állampolgári jogok legyenek benne az új alkotmányban, vagy kötelezettségek is (1.)? Az oskolában szokták volt mondani, hogy a gyereknek vannak jogai is kötelességei is. Akkor talán a felnőttekre is igaz, nem? :)
Egyéb észrevételek
Kicsit keveselltem a végén azt a három sort, amit nekem hagytak, de azért kitöltöttem azt is. Megtettem, amit a haza megkívánt. Kicsit úgy érzem, hogy rohanunk, nem kell, nyugodtan legyen idő a kibeszélésre, az átbeszélése, sehova nem kell sietni. Szerintem helyesebb lenne egy évig gyűjteni a javaslatokat, módosítani a módosításra szoruló pontokat, aztán utána elfogadni. Hogy tényleg jobban magaménak érezhessem az új alkotmányt. Bár az is igaz, hogy sokan vannak olyanok, akiknek lehetne bármilyen az új tervezet, mindenképpen elvetnék, mert csak akkor lehetnek igazi antinarancsok.
Legyen népszavazás?
Mindkettő mellett vannak érvek és ellenérvek. Alapjában véve támogatnék egy népszavazást, döntsön a nép alapon, de nem biztos, hogy sok eredménye lenne. Szerintem ha a Fidesz népszavazásra bocsátaná, még meg is nyerné a többség támogatását. De ha elmegy 30%, akkor az legitimálja az új alkotmányt? Akkor az lenne a következő ellenérv, hogy 70% nem(mel) szavazott, így nem legitim az új alkotmány. Márpedig ismerve a részvételi hajlandóságot, kb. ez lenne. Az ellenzéki pártok pedig egy általános kormányellenes szavazásra építenének egy óriási kampányt, amiben az egész kérdésnek a lényege veszne el. Szóval alapjában véve támogatom a népszavazást, de a körülményeket ismerve nem sok értelmét látom. (Akkor még lehet példálózni, hogy hol volt népszavazás, és hol nem, az Egyesült Államokban és Németországban például nem volt.)
Kereszténység, Szent Korona, Isten, magzatvédelem
A koncepció azt írja: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.” „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait, és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát.”
Ha nem esünk túlzásokba, akkor elfogadhatónak tartom a kereszténység és a Szent Korona megemlítését, mivel nem a Szent Korona-tan került bele, hanem csak egy utalás a Koronára. A kereszténységet is meg lehet említeni, ha azt nézzük, hogy például a Szent István-i templomépítésnek (tíz falu építsen egyet) is volt nemzetmegtartó szerepe, mint ahogy a török időkben is fontos volt a kereszténység. Ez a történelmünk része, kár lenne letagadni. Ettől még 2011-től sem lesz államvallás a kereszténység, főleg úgy, hogy kitérnek a többi vallásra is: "Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait". Ez így vállalható.
Ettől még nem fonódik össze az állam és az egyház, nem lesz államvallás a kereszténység, hogy a buta félelmekről is írjak, nem kell ettől félni. Egyébként az állam és az egyház különválasztása már a Bibliában is szerepel: "Istennek ami az Istené, a császárnak, ami a császáré". De ez csak egy ilyen kis kitérő. Ha Isten neve úgy kerül bele, hogy utalunk rá, hogy vannak hívők és nem hívők, akkor nincs vele bajom, mert hívőként is azt mondom, hogy mindkettőnek helye van benne, hiszen együtt alkotunk egy nemzetet. Ha belegondolok, hogy az Amerikai Egyesült Államokban még a pénzen is utalnak Istenre...
A magzatvédelem is nagyon fontos, akárhogy nézzük, a fogantatástól kezdődik az élet, de az abortusz tiltása talán túl erős lett volna. Ettől függetlenül nem baj, ha erősebben van hangsúlyozva a magzati lét védelme. Ők úgysem tudnak védekezni. (Állítólag még Obama is a „partial-birth abortion” híve, azaz annak, amikor a magzatot még szülés közben is megölhetik egy injekcióval, mivel „még nem született meg teljesen” Ehhez nem értek, ezért nem mennék bele, de elég durván hangzik.)
Magyar Köztársaság vagy Magyarország?
Mindenki Magyarországot használ a köznyelvben, ezzel nincs baj. Csak Gyurcsány köztársaságozott állandóan, az mindig idegesített. Most majd ő fog idegeskedni.
A kormánypárti és az ellenzéki magatartásról
Már utaltam rá, hogy a kormánypértok lehetnének kicsit lassabbak, körültekintőbbek, a részletekre jobban oda lehetne figyelni, és bizonyos társadalmi csoportok hangjára is figyelni kellene. Feléjük az a kritikám, hogy tényleg kicsit erőből tolják ezt az egész alkotmányozást, és siettetik, miközben nyugodtan lehetne több időt és odafigyelést szánni rá. Az ellenzéknek tett gesztusok például jók voltak.
Az ellenzéki pártok meg a saját kis politikai érdeküknek megfelelően játszanak. Lehet Más a Politika? Kivonulnak és feltételeket szabnak? A Fidesz mennyi bírálatot kapott, amikor kivonult Gyurcsány miatt... Most ők is ezt csinálják? Miközben van egy saját koncepciójuk! Pont ez mutatja, hogy nekik politikailag nem érdekük, hogy legyen egy új alkotmány, sőt, az se, hogy sikeres legyen. Miben más így a politika? Semmiben. Tessék bemenni és vitatkozni, érvelni, javaslatot tenni, stb. Mert így tényleg olyan, mint a régi SZDSZ, akik 5%-kal mindent megszabtak. Ráadásul a kérdéseik szintén a népámítás kategóriájába tartoznak. Miben más így a politika?
Az MSZP dettó, de tőlük nem is vártam mást.
A Jobbik még a legkonstruktívabb ebben a kérdésben.
A benyújtott javaslatról március 22-én kezdődik a vita, a zárószavazás április 18-án lehet, meglátjuk mi változik addig.
Gratulálok annak, aki végigolvasta! :)
Egyszer volt
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Kundera
Janelle Monae : 57821 (ft Deep Cotton) by Aguti
Egyszer volt egy fiú, aki nagyon szeretett. Aki tényleg így szeretett. Ő tudja mi az a szerelem. Ő tudja mi az a szenvedés. Ő tudta, érezte. Én tudtam, éreztem. Éreztem az erőt, a vágyat, a ragaszkodást, az álmot. Mindent. De nem tudtam viszonozni, így nem lett jó vége.
Most, hogy az általa készített - különféle idézetekkel becsomagolt - teát iszom, ezt meg kellett írnom. Mert bennem van. Hogy a blog néha betöltse az eredeti, klasszikus funkcióját is. Ez a két idézet is tőle van. Eltettem, mert aki egyszer bekerül a szívembe, az ott is mard.
Örülök, hogy évek után újra találkoztunk. Jó volt látni, hogy jól vagy. Sajnálom azt a sok szenvedést, amit átéltél, amit átéltünk.
Esti dal
Ki ad nekem vacsorát?*
Fülelnek, míg ballagok,
enej-denej-denejde,
felziháló csillagok.
Bánatot, ó érc-idő,
tudom, sokan aratnak,
enej-denej-denejde,
búm van elég magamnak.
(Szécsi Margit)
*A kérdés nem csak képletes, hiszen tényleg jókat főzött/sütött nekem. Még ma is megnyalom mind a tíz ujjamat. Ki ad nekem vacsorát?
Marad
:):O:D:D:D:D<3:P:):O:(:S:P
Ez is marad a leblogolhatatlan dolgok között, ezért inkább beszéljen a zene. Az első egy történelmi mű a dzsessz világából. (Csak Custos miatt írom így.) :P A gyönyörű felvezetés után 5:50-től sír az elektromos gitár. A második meg azért, mert nagyon odab***. :)
Kit/mit képviseljünk?
Mostanában tanárhoz járok. Nem lényeges, hogy miért és kihez. Sokkal lényegesebb az, ami a mai élmény után foglalkoztat. Történt ugyanis, hogy az egyik téma kapcsán a tanár felhozta, hogy volt neki meleg tanítványa is. Gondoltam előbb figyelő üzemmódra térek, aztán majd meglátjuk, mit fűzök hozzá. Tanárom elmondása szerint a zenész kolléga állandóan szexuális töltetű/célú vicceket mesélt, ami - elmondása szerint - mókás volt egy darabig, de néha már egy kicsit sok. Az ő melegsége is így derült ki, hogy a tanár megkérdezte, hogy miért mesél ennyi szexista viccet, mire az illető az válasza az volt, hogy "nálunk" ez a szokás.
Nálunk? - kérdezett a tanár.
Igen, nálunk, melegeknél - mondta a srác.
Így tudta meg a tanárom az ő melegségét. Mondjuk önmagában nincs is ezzel semmi gond. A tanárom szerint szimpatikus volt a srác, fel is készítette rendesen, és a melegekkel sincs semmi baja, abszolút elfogadó. De ezután direkt nem mondtam el, pedig lett volna rá alkalmam. Mert bizonyítani szeretnék neki. Olyat, amit nem kell bizonyítanom, de mégis szeretném megtenni. Azt, hogy az a kép, ami eddig kialakult rólam, pozitívabb legyen. Nem mintha eddig ne adta volna jelét, hogy csíp :), de mégis többet akarok. Hogy a melegekről kialakult képét is kicsit javítsam. Miután már jobban megismert, és kicsit elvarázsoltam (talán sikerül), utána tudja meg. Hogy legyen egy másik képe is a melegekről. Mert az egyik maghatározó élménye az volt, hogy a melegek szexista vicceket mesélnek, és ha ezt egy meleg mondja, akkor utána természetes, hogy ő is úgy adja tovább, hogy "náluk állítólag ez a szokás". Pedig nem. Én nem szoktam a tanáraim és idegen emberek előtt szexista vicceket mesélni. Nem ez ismertető jelem, és biztos nem mondanék olyat, hogy nálunk ez a szokás. Mert hülyeség, vagy mindenhol szokás, vagy sehol nem.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy mi alapján ítélnek meg bennünket. Steiner Kristóf azt mondta egyszer, hogy ő nem képvisel senkit, nem képviseli a melegeket, csak saját magát. (Az más kérdés, hogy lehet, hogy jobb is, csak ettől még azok, akik általa ismerik meg a melegséget, erősen hozzájuk kapcsolják a melegekkel kapcsolatos élményeiket). Vagyis akarva-akaratlanul képvisel valamit. Valahol igaza van, de azt hiszem az is megkerülhetetlen, hogy ne csak magamat képviseljem, hanem a melegeket is. Ha egyáltalán lehet. (Lehet?) De hogy ez miben körvonalazódik ki, azt még magam sem tudom, csak most így érzem.
Mindenesetre akkor, amikor a srác azt mondta, hogy "nálunk (melegeknél) ez a szokás", akkor engem is egy kalap alá vett magával, miközben nem érzem magam vele egy kalap alatt, mégis utána ítélnek meg. Érthető amit mondok? Talán kicsit nehezen fejeztem ki a magam... :)
Egyébként én még mindig kicsit kívülállónak érzem magam az egész meleg világban, ha lehet ilyet mondani. Így viszont problémás a képviselet is. Vagy a kisebbség kisebbségét képviseljem? Vagy csak magamat? No, mi a megoldás? Vagy csak annyi, hogy nem kell azt mondani, hogy a melegek ilyenek-olyanok, mert ennél sokszínűbbek? Mint a nem melegek.
Mozart, cigi, Ozon, film, Legend, élni - e heti
Ha Isten akarja, akkor én is akarom!
Wolfgang Amadeus Mozart >
1. Hm, Mozart nem csak a zenéhez értett.
2. Megint egy kisebbség tagja vagyok, de ennek most kifejezetten örülök:
"Az EU 100 millió dohányosából 2,4 millió magyar, és míg az unióban 27 százalék a dohányosok aránya, a magyaroknak 30,5 százaléka. Az is kiderült, hogy a 20-29 éves korosztály dohányzik a legnagyobb arányban. A kutatásban 10-19 évesek is részt vettek, és bár közülük is már minden második cigarettázik, a 20-29 éves korosztályban a dohányosok aránya még magasabb, 59,9 százalék volt."
De durva, a korosztályom 60%-a cigizik... Kár. :( (Forrás) Mint a cikk is bizonyítja, Európa nyugatibb felén már tudják, mit kell tenni.
3. Most, hogy Özpetek megvolt, François Ozon a következő célpontom. :) Ő is sok meleg témájú filmet készített, és szintén zenész - ennyi a hasonlóság köztük. Az egyik filmjét még a régi blogomban reklámoztam, ezt itt is meg fogom tenni, mert érdemes.
4. Ha már mozi, van egy vágyam: egy művészfilmben szerepelni. Pedig nem vagyok színész, és könnyen lehet, hogy tehetségem sincs hozzá, de egyre erősebb ez a vágyam. Fura. Talán egyszer teljesül.
5. Semmit sem sikerült megvalósítanom a többet fogok pihenni célkitűzésből. Elkeserítő, mert a jövőben sem látom a kivitelezés lehetőségét.
6. Hétvégén újabb földrengés várható, én szóltam. Most egy kicsit elmentem élni, megélni.
De szeret(t)em ezt a klipet. Jó hétvégét! :)
Nyugdíj
Nekem is döntenem kell, hogy a magán vagy az állami legyen. Nem érzem nagy döntésnek, nincs bennem félsz, nem vívódtam napokig. Ezer érv volt mindkettő mellett, és ellen. Egyesek szimplán politikai okok miatt döntöttek a magán mellett, mások pont ezért az állami mellett. Sokan attól félnek, hogy elvész a pénzük, ha az állami nyugdíjat választják, mások éppen a magánban éreznek komoly kockázatot. Mindkét oldalon voltak buta és ésszerű érvek. Egy-kettőn én is elgondolkodtam.
1. Az államiban nem érdemes maradni, mert néhány éven belül úgyis bedől az egész, és az állam nem tud nyugdíjat fizetni, vagyis elvész a pénzem, nincs biztonságban.
Ugyan, ha bedől a nyugdíjkassza, akkor az egész ország dől be, szóval akkor már minden mindegy, ez nem egy reális érv.
2. Az államiból kevesebbet kap vissza az ember.
Lehet, bár nem tudhatjuk. Ha addigra nem tudok valamit felmutatni, nem erősödtem meg úgy anyagilag, akkor minden mindegy.
3. A magánpénztárak (rövidítve írom) eljátsszák a pénzemet, túlságosan kockázatosak.
Ebben is van gazság, lásd a 2008-as értesítőt... De az is igaz, hogy azóta már összeszedték magukat, és nekik is érdekük, hogy sikeresek legyenek. Még nem fizettek ki pénzt, így ezt a működést, még nem ismertük meg a gyakorlatban. Tudtommal a jobbak úgy működnek, hogy minél közelebb van a kifizetés ideje, annál kevésbé kockázatos portfólióba kerül a pénz, és fordítva. Tehát nekik sem érdekük, hogy elkótyavetyéljék a pénzemet.
4. Csődbe fognak menni a magánpénztárak.
A jelen állás szerint nem feltétlenül, de szinte biztos, hogy összeolvad néhány. A működési költségeken úgyis spórolniuk kell. Ettől még működni fognak.
5. Megoldás az önkéntes pénztár.
Ez igaz, de ettől még dönteni kell a másik kettő közül. De bármelyikben marad az ember, érdemes élni vele.
6. Ősök. (Ez egy olyan érv, amit kevés helyen láttam a pro és kontra vitában.) Anyu, apu, nagyik, köszi mindent, de én nem fogom fizetni a ti nyugdíjatokat! Cöh.
Hát, erősen elgondolkodtató. Mit kaptunk, és mit adunk vissza? Ez egy empatikus, szociálisan érzékeny érv (is lehet).
7. Úgysem éljük meg, tök mindegy.
Az a helyzet, hogy - sajnos - én is ezt gondolom. Mire én nyugdíjas leszek, addigra már legalább 70 év lesz a nyugdíjkorhatár - többek között azért, hogy ne dőljön be a rendszer, ami egész Európában gond. Az emelés is európai tendencia. 70 év a mai életritmusban? Szinte kizárt... Néha úgy érzem, hogy a fele se lesz meg.
8. Van annyi pénzem, hogy nem éri meg az állami? Keresek (majd) annyit? Mi lesz a reálhozamommal? Elvész?
Jó kérdés, ezt még ők sem tudják kiszámolni. A jövőt meg én nem tudom. Ha volt reálhozamom, azt elvileg kipostázzák.
Konklúzió
Összességében azt kell mondjam, hogy nincs bennem para, hogy megélem a nyugdíjaskort, éppen ezért, vagy ettől függetlenül, de nem rettegek attól, hogy mi lesz a nyugdíjammal. Sokkal inkább azért aggódom, hogy lesz-e egyáltalán annyi saját megtakarításom, befektetésem, ha valami véletlen folytán mégis addig élnék, akkor legyen valami, és ne szoruljak a Hildre.
A nyugdíjtól tartani nem kell, félni jó lesz. A nyugdíjtól tartani nem kell félni, jó lesz.
Ugye mindenki érzi, hogy a bejegyzésnek nem volt magyar politikai vonatkozása? :) Legalábbis nem arról szólt a bejegyzés.
Ja, és hogy döntöttem? Ha valakit érdekel, kitalálhatja. :) Addig is drukkolok, hogy mindenki úgy döntsön, ahogy neki a legjobb. Csak semmi pánik.
---
(Custos: Mit kapok? :P)
Annyi minden van...
...amiről írni lehetne, és szeretnék is, de a stressz mindent visz. Mindent elvisz. Hazafelé elalszom a buszon, este, lefekvéskor viszont nem tudok gyorsan elaludni, mint általában. Itthon pörgök, bent hulla vagyok. Hosszú hetek után végre megszűnt a legfőbb stresszforrás. Nem részletezem, legalábbis itt nem. De ezt, így, ebben a formában megélni, átélni, tapasztalni, hááát, kemény volt. A külföldi topmenedzsereknek tényleg térkép e táj, de ahogy a főnökünk küzdött, az igazán elismerésre méltó. Ennyit erről, jobb, ha homályban maradnak a konkrétumok.
2. Megrázott a Nyugati téri tragédia, és annyira elszomorító, hogy milyen felelőtlen emberek vannak. Megint halál kellett ahhoz, hogy észbe kapjunk, észbe kapjanak az illetékesek... De erről nem írok, inkább 979 posztját várom.
3. Találkoztam valakivel, aki anno nagyon szeretett engem, róla, és erről külön bejegyzés lesz, már amennyire leblogolható. Mindenesetre örültem, hogy találkoztunk.
4. Ha minden igaz, egy hét múlva találkozni fogok Özpetekkel. OMG! :)
5. Ricsivel Szatyroztunk. Ő bebaszcsizott, én nem (annyira). :) Az üzletvezető(nek kinéző fiatalember) végig (időt jelöl) stírölt minket, de legalább megállapítottuk, hogy nem is olyan rossz. :) Jót dumáltunk. Számomra kiderült, hogy 1. ha nem is vagyok (annyira) pletykás, de hallgatni szeretem, 2. piásabban mindenkinek megered a nyelve. :) Azt még nem is kérdeztem utána; hogy tetszett a hely? A mafla pincéreket leszámítva... :)
6. Politikáról is szeretnék írni, mert úgy látom, másokat is érdekel. Nagyon helyes, a közélet megkerülhetetlen. (IO, megjavult a legkommenteltebb doboz!) Előre csak annyit, hogy a diktatúra korában, a sajtószabadság teljes hiányában sokan próbálják elhitetni velem, hogy milyen tragédia történt az Európai Parlamentben, de nekem nekem nagyon tetszett OVi kiállása. Máris megy a nagy Cohn-Bendit lájkolás. Én meg azt várom már, amikor Cohn-Bendit José Bovéval együtt szétver egy budapesti Mekit... :) Ahhoz a múltat is ismerni kell. De ne szaladjunk ennyire előre, majd jön a poszt.
7. Ha jön, mert azon is el kell gondolkodnom, hogy mi lesz a bloggal, mert kicsit sok elfoglaltságom lesz februártól, és megfordult a fejemben, hogy a csúcson kell abbahagyni (a szerénység vajon mi? :P), de attól tartok, hogy én is azok közé tartozom, akik ezt nem tudják megtenni. Túlságosan szeretem ezt az egészet...
Véradás
Most az van, hogy adhatnék vért, mert kijönnek hozzánk. Adhatnék, ha akarnék. Adhatnék, ha őszinte lennék. Adhatnék, ha eddig csak nőkkel foglalatoskodtam volna. Azzal, hogy szembejött velem ez a probléma, utánanéztem, mi is van a hivatalos nyilatkozatban és a tájékoztatóban.
Részlet a nyilatkozatból:
Részlet a tájékoztatóból:
Tényleg furcsa, hogy a "férfiak közötti nemi kapcsolat" önmagában veszélyes. Igaz, vannak olyan statisztikák, amelyekről én is írtam korábban, és amire könnyen hivatkozni lehet: "Az FDA adatai szerint az 1977 óta férfival nemi kapcsolatra lépett férfiak körében a HIV-fertőzöttség a népesség átlagához képest hatvanszoros, az első véradókhoz képest pedig nyolcszázszoros." De akkor sem jó ez így.
Mondjuk ez mindenhol probléma, nem hazai sajátosság, hiszen a világ más részein is így van; a már említett Amerikában, Kínában, vagy Belgiumban is.
De hogy ne legyen ez ilyen komor bejegyzés, azon is érdemes elgondolkodni, vajon hány meleg nem fél a tűtől?! :) Mondjuk én nem, igaz, nem nézek oda a szúrás pillanatában.
Érdekes írás a témában: „Köszönjük NEM!”, avagy miért nem adhatnak vért a homo- és biszexuálisok.
Ti adnátok vért?
Jövőre/idén
Nem kellett volna a munkahelyen inni, mert így már délben sokat mosolyogtam, és délutánra már minden rossz volt. Igaz, főnöki utasítás volt, de akkor is. (Egyáltalán dolgozni nem kellett volna. Mondjuk bejárni jó, mert kevesen vannak az utcán, nincs tolongás, tömeg, szóval, valahol mégis kell ez az egy hét együttlét.) Így sajnos kihagytam egy kedves invitálást, és egy ígéretesnek hangzó buzi díva műsort, vagy mit, OMG. :) Sajnálom. Majd legközelebb bepótolom. Legalább befejezhettem az év utolsó, vagy inkább első (már majdnem kész, időzített) bejegyzését.
Nem írok összegzést, jó sok minden történt idén. Csoda is volt, és csalódás is. Örömben és bánatban is bőven volt részem. Véletlenek nincsenek, és/de a saját butaságaimért sem hibáztathatok mást. A múltból tanulni kell, csak akkor válhat a hasznomra.
Hogy mit szeretnék jövőre? Erősödni: testben, lélekben, hitben, barátokban, egészségben, anyagiakban. Stressz tekintetében nagyon nehéz lesz a január, a február nem különben, így már az év eleje megköveteli az erőt. Persze szeretnék jobb ember lenni, azt úgyse lehet eleget gyakorolni, de ezt nem tudom megígérni, így inkább azt mondom, jövőre se legyek rosszabb, csak okosabb.
Hogy mit fogok másképp csinálni? Talán egy kicsit többet fogok magammal törődni. Nem egy brutális egoizmust kell ezalatt érteni, az úgyse az én világom. De több dolgot teszek majd magamért, és kicsit kevesebbet azokért, akiktől nem éreztem ugyanezt, nem éreztem a kölcsönösséget. A csillagokat is csak az arra érdemeseknek fogom lehozni. De nekik mind. :)
Nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, hogy a távolban van pár barátom. Ha találkozunk, hiába tudjuk a beszélgetést ott folytatni, ahol abbahagytuk, hiába van online kapcsolat, nekem szükségem van a jelenlétükre is. Az ölelése vagy egy jó szóra, arra az érzésre. Azt nem pótolja semmi. Mivel ez a helyzet nem fog változni, magamat kell megváltoztatnom. Ugye, az erő.
Vannak dolgok, amiket ha akarok, sem tudok megváltoztatni. Ilyen pl. a szívem. Nem a hús-vér, hanem ami mögötte (vagy inkább benne) van. Ami hol mennybe, hol sírba visz. Nem tudok változtatni rajta, így van jól. De több energiát kell abba fektetnem, hogy többet vigyen a mennybe, és kevesebbet a pokolba. Hogy ezt hogy fogom csinálni, még nem tudom, de egy biztos, hogy az eszemre és a megérzéseimre jobban oda kell figyelnem. Már csak azért is, mert azok jók.
Az hülyeség, hogy jövőre minden szép és jó lesz. Azt se lehet megfogadni, hogy jövőre csak mosolyogni fogok. Nem. Jövőre is lesznek nehéz napok, lesznek nagyon nehéz napok, netán elkeserítő pillanatok, vagy depressziós percek, órák, netán napok. Szinte biztos lesz szomorúság, bánat. Talán betegség is. Nem ringatom magam álomvilágba. Az élet tényleg nem habostorta. De ha ezekre felkészülök, ha minden nehézségre megvan a megfelelő válasz, tett, akkor nem lesz gond. És ez a lényeg. Hogy ezeket a helyzeteket mindig jól kezeljem. Ezt szeretném jövőre. És ahogy bánat biztos lesz, úgy öröm is, és ezeket a pillanatokat már várom is. :)
Egyre jobban tudom, hogy mit szeretnék, és azt is, hogy mit nem. Erre fogok összpontosítani. Annyi mindent szeretnék csinálni, hogy azt nem is tudom leírni. Meg kell ragadni a lehetőségeket.
Nincsenek nagy fogadalmak, sokkal inkább törekvések. Csak remélni tudom, hogy jövőre a tanknak tankcsapda, az úthengernek akadály leszek, a szúnyogot pedig úgy lecsapom, hogy helyben elpusztul. :) Huh, milyen képletesen fogalmaztam.
Egy fogadalmam van az új évre: többet fogok pihenni, mert ez így nem mehet tovább. Ennek az egy fogadalomnak a betartása is kemény lesz, de csak rajtam múlik.
Egy vágyam lenne a jövő évre, ha lehet kívánni: egy igaz embert az ölembe, aki legalább annyira szeret engem, mint én őt. Nincsenek különösen nagy elvárásaim. Tiszta érzések, tiszta tekintet, és legyen meg a kémia, ennyi. Illetve egy mégis van: magas érzelmi intelligencia, az kell, az tényleg kell.
Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen boldogabb a következő év, mint az idei. Mert ha rossz volt, csak jobb jöhet, ha jó volt, mindig lehet jobb is, nincs határ. :) Hinni kell benne, tenni kell érte.
Karácsonyra
Hihetetlen, de a történelem ismétli önmagát. Tavaly írtam: Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :) Idén is az utolsó pillanatra hagytam, de sikerült. Ennél is jobban örülök, hogy más is volt rorátén, pl. H.K., és van olyan olvasóm, kommentelőm, aki szintén jelezte, hogy meghoztam a kedvét, elment, és megérte. Warum is jelezte, hogy menne, remélem neki is sikerült. :) Tök jó érzés, úgy látszik, megéri ilyenekről is írnom, nem csak a tüneményesekről. :)
Igazából nem sok mindent tudnék hozzátenni az akkori bejegyzésemhez, szinte minden igaz most is:
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Az ajándékozásról írtakat is tartom. Nem az értéke számít, hanem az ajándék maga, és az ajándékozás aktusa. Tudom, hogy nem mindig működik, de én azt szeretem a legjobban, ha az ajándék meglepetés. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyban.
Az egésznek a szeretetről kell szólnia. De jól megírtam én ezt anno. :)
Csak annyival egészíteném ki, hogy idén is eszembe jutnak azok a sorsok, emberek, akik a környezetemben élnek, és kicsit máshogy karácsonyoznak idén, mint tavaly. Az egyik szomszéd meghalt egy hónapja, ott már nincs apa, férj, családfő. Az egyik volt iskolatárs apukája sem bírta elviselni a szenvedéseket, és önként vetett véget neki. Ott sincs már apa, férj, családfő. Az egyik családi ismerősnél annyira elhatalmasodtak az áttétek, hogy hamarosan ő is elmegy, a másiknál szintén nagy a küzdelem. (Borzasztó ez a rák, ahogy megeszi az embert...) Ez azért nehéz. Ők is eszembe jutnak, náluk egy kicsit más lesz az idei karácsony.
Idén is készültem ajándékkal. Az idén ez az egyik legjobb, legszebb zenei élményem:
Egyébként ők külön-külön is világsztárok, csak itthon még kevésbé ismertek. Együtt fenomenálisak, és az átélés, ahogy egymást követik, meg a tisztelet, az egész csodás. (Zárójel: lesz még más ajándékom is.)
Idén is van Calendario Romano. Mondjuk róla nehezen tudom elképzelni, hogy önmegtartóztat, de ez csak az én rosszindulatom. :) Vissza is vonom. :)
Az milyen már, hogy amíg ezt írtam, a Nat.Geo.-n olasz maffiózókról szóló film ment, most meg Hitlert látom, nah, őt már kikapcsolom. A Nat.Geo. is készült a karácsonyra. :) Mondjuk nekem a maffiás dolgok megunhatatlanok. Nemrég pont ezt kértem, köszönöm.
Azért az is igaz, hogy három nap után már kicsit sok a családból. :) De most még jöjjön a hal, a bor, majd a beigli vagy bejgli, hogy legyen egy nyelvészeti kérdés is a végére. :)
Boldog karácsonyt az olvasóimnak!
^
^^
^^^
(Ezek nem a régi szabad madarak, hanem karácsonyfa akart lenni.) :P
Tökös srácoktól a bordáig - e heti
1. Hihetetlen, hogy Advent első vasárnapja van. Kettőt pislogok és vége az évnek.
2. Ha hideg van, biztos gyakrabban vagyok borostás, mert védi az arcomat.
3. Belevaló tökös srácok a fiatal magyar focisták! Elkapták, leteperték.
4. De a világ másik végén is tökös srácok élnek! Kemény. Én is kérek egy madarat az égből. :)
5. Az SPF, a Zara, vagy a Reserved előszeretettel varr olyan címkét a ruháikba, amik irritálják az ember bőrét. Le lehet vágni, van is rajta ilyen jel, de ha levágom, honnan tudom, hogy lehet őket mosni?! Mi lehet a megoldás? Címke nem irritáló anyagból vagy, rövidebb címke, vagy nincs címke, festékkel nyomják bele az infókat.
6. Hetek óta zárva a Móriczon a Meki. Nem is tudom mikor volt ilyen. Talán még soha. Akkor lesz itt igazi válság, ha már a Meki is bezár a Körtéren. Most csak felújítják.
7. Kamarás Iván tényleg Domestost reklámoz?? Ennyire nem jött be neki Amerika?
8. Ricsit is megemlítem, legyen sztár. :)
9. Én eddig kártyáztam, de most van egy CD, amit csak PayPal-lal lehet megvenni. Van valakinek bármilyen tapasztalata? Azon túl, hogy biztonságosabb.
10. Szeretném megnézni Munkácsy Krisztus-trilógiáját, ha már a városomban van. Ápr. 30-ig lehet - ezt csak magamnak, hogy ne felejtsem el. :) Tényleg olyan briliáns, látta valaki? Debreceniek, pécsiek? Amúgy óriási szerencse, hogy az a daru nem nyomta össze, nagyon durva volt... Kész csoda.
11. Hiányzik az oldalbordám... :S
12. Ezt úgy zenéstül-lábastul lájkolom. (Kész, leírtam, már én is használom ezt a szót, végem. :P)
Nem szabad
Nem szabad vele vitába szállni, nem szabad rá - közvetlenül - reagálni, nem szabad hozzászólni, nem szabad hagyni, hogy ő domináljon, nem szabad neki teret engedni, nem szabad, hogy egy pillanatig is azt érezze, hogy egy szint. Nem szabad hagyni, hogy bepiszkítson bármit is, ami érték, ami másnak fontos. Nem szabad hagyni, hogy győzzön. Ignorálni kell. Ami nem illik oda, azt pedig törölni. Egyetértek Kristóffal. Ez a legjobb megoldás.
Érdekes kérdés, hogy aki így gyűlölködik, mit keres egy meleg blogon? Mert ha szimplán gyűlöletből, említésre se méltó. Ha pedig azért, mert tudat alatt ő is meleg, és abban a stádiumban van, hogy másokon vezeti le azt a feszültséget, ami benne van, mert nem akarja elfogadni magát, akkor tudjuk, hogy ilyen is van. Szegény. Sajnálatra méltó.
Csak azért írom ezt, mert régen is volt ilyen probléma. (Talán az őskövületek emlékeznek rá.) Akkor is hasonló volt a helyzet, páran reagáltak rá, próbálták meggyőzni, de nem sikerült. Persze, mert nem lehet. Akkor a többség a hanyagolni kell módszert választotta. Andreo, kitartás!
Mindenszentek
Sokan még mindig azt hiszik, hogy ma van halottak napja, és ezért van munkaszüneti nap, de nem így van, ma mindenszentek ünnepe van, halottak napja holnap lesz. Miről/kiről is szól ez a mindenszentek napja? A válasz nagyon egyszerű: minden igaz emberről. Ennyi. Mindenkiről, legyen az vértanú, áldozat, vagy csak egy egyszerű hétköznapi ember, aki igaz életet élt. Halloween semmit nem jelent nekem, a tökkel sem igazán tudok mit kezdeni, de mindenszentek napját az egyik legszebb ünnepnek tartom. Zene a névtelen szenteknek és mindenkinek:
Dilemma
Van egy szintén zenész kollégám. Nem hangoztatja, nincs kimondva, csak egyszerűen látszik rajta. Ezzel még nincs gond. Arra jó, hogy a kollégák véleményét le lehessen szűrni. Sajnos kiábrándító. "A buzi" - szólta le egyszer valaki. Bár többen is a Jobbikra szavaztak, ezért valahol sejtettem, hogy ez lesz... Rólam nem látni, és nem is vagyok olyan, aki ezt hangoztatná, meg ilyen hozzáállással amúgy is minek. Hiába multi, hiába az elvileg nyugati vállalati kultúra, ebben, és sok más kérdésben bizony sokan le vannak maradva, már ami az embereket illeti. Ez van.
Vagy én voltam túl kedves, vagy csak simán kiszúrt a kolléga. Most az a kérdés, hogy vajon felfedjem-e magamat, vagy ne. A helyzet talán olyan, hogy én tudom róla, és azt hiszem ő is tudja rólam, sőt, mindketten tudjuk egymásról, csak nincs kimondva. Közeledett, de én próbáltam nem átlépni egy bizonyos kollegiális határt, ezt tudomásul vette. Mi ez a határ? Egy kis rezgést lehet érezni köztünk, de ennyi. Aranyos, kedves, de nem tudom eldönteni, hogy csak barátkozni szeretne, vagy mást is. Attól tartok, hogy mást is. Ezzel van igazán a probléma. Most úgy érzem, ha elkezdünk barátkozni, annak más vége lenne. Én nem vagyok olyan, aki csak szex és más semmi, meg különben is van egy régi mondás, hogy házi nyúlra nem lövünk, és amúgy sem érzek mélyebb dolgokat. Arról nem is beszélve, ha bent ketten tudják, és netán rossz vége lesz, akkor már nem titok. (Persze ha lángoló szerelem lenne, akkor más lenne a helyzet. Nem sokat filóznék rajta.) Valahol úgy érzem, hogy ennek a barátkozásnak nem lenne jó vége. Biztos több lenne belőle, de annyira meg nem több, hogy azért érdemes lenne.
Egyébként ő állandóan csajokkal, kolleginákkal van (csak velük, igen, ez olyan tipikus), én meg nem. Én mindenkivel elvagyok. Szóval nem tudom. Nem tudom az egészet, hogy van értelme annak, hogy akár barátkozzunk, akár ennél többet is csináljunk. De pont ezért, az ennél több miatt érzem azt, hogy így komolyabban barátkozni se kellene. Ugyanakkor ott a másik oldal is, hogy megismerném, de valami mégis visszatart. Most úgy érzem, hogy ne erőltessük.
Fiúk, OMG, Corvin, CBA, kisgatya - eheti
Ezt gyorsan le kell írnom. Ismét láttam az OMG fiút a 4/6-oson! Kicsit zavarban volt, mert hol az ajtóhoz ment, hol "visszajött hozzám" (értsd mellém állt), és többször nézett (!), és továbbra is OMG, áhhh... A ruhájából és a mozgásából 100%-ig biztos vagyok benne, hogy szintén zenész, de nem vészes, sőt, édes. :) Csak ne lett volna ott a kollégám... Viszont a szavazásos fiút a választás óta nem láttam... :( Reggel pedig rájöttem, hogy csókhiányom van. 20 centire volt egy jobb fülbevalós, és azon gondolkodtam, milyen lenne... de volt önkontrollom. :) Aztán láttam, hogy a balban is van, meg különben sem biztos, hogy jelentett nála valamit. Na, ennyit erről a témáról. :)
Ma megnéztük a Corvin Sétányt. Nekem nagyon tetszett, elsősorban azért, mert sokkal jobb annál, mint ami eddig ott volt. Az épületben is vannak szerethető dolgok, például a bevásárlóközpontba bevitt csatornafedelek nagyon dizájnosak/design-osak (?). Az üzletek jó része még nincs kiadva, de ügyesen megoldották, berendezték a kirakatokat. Az egyetlen kávézó is igen szépen lett kialakítva, de sajnos senki nem volt ott, mármint vendég, és az elég hülyén néz ki, hogy senki nem ül be/ül bent. Az is tetszett, hogy a biztonsági őrök - akiknek a nagy száma a környék miatt is indokolt - nem fos színű egyenruhában, vagy béna zakóban vannak, hanem úgy néznek ki, mintha a bevásárlóközpont üzletei szponzorálták volna őket. Persze a pulcsi és a nadrág színe mindenkinél ugyanaz, de sokkal jobban mutatnak így, mint máshol, és könnyebben elvegyülnek a tömegben.
Az alagsorban van egy 3000 négyzetméteres CBA Príma. Nagyon jó, minden van, ráadásul olyan termékek is, amik máshol nincsenek. A helyben sült tejfölös péklángos nagyon-nagyon finom volt. Ja, és vannak helyben készült kész kaják is, amiket dobozban vihet el a főzni nem tudó, vagy nem akaró ember. Az édességes sorokhoz nem szabad mennem, ez egyértelmű (utólag) :), a boros szoba pedig szenzációs. Bár kicsit sokalltam a külföldi borokat. Fizetés után nem szabad bemenni, ezt nem lehet finanszírozni... :)
Még annyit, hogy 5 fokban kisgatyában focizni, gólt rúgni, majd utána otton a kádban forró vízben ülve olvasni, közben tökös fickónak érezni magam - megfizethetetlen. :)
54 éve - update
Tavaly már írtam róla egy szösszenetet két videóval kiegészítve. 1956 még mindig sokat jelent nekem, ezért egy rövid bejegyzéssel idén is meg kell emlékeznem róla. Egyrészt köszönjük, Google! Ezt elsősorban a külföldön lévő olvasóknak, mert ott azért nem jelenik meg, lásd a német vagy az olasz Google, és a .com is ezekre a helyi oldalakra vált, így csak a .hu-n látható, de azért nagyon szép. Másrészt itt van a Time 1957-es januári címlapja. Az év embere lett a magyar forradalmár. Ebben minden benne van. Bár a forradalom elbukott, a szellemiségének tovább kell élnie.
Update: azt még elfelejtettem mondani, hogy nagyon tetszik, hogy a négyes-hatos vonalán - a Combinokon, hangosbemondón keresztül - 56-os eseményekről emlékeznek meg egy-egy mondatban.
Barát, Vackor, Ákos
"Csak akkor lesznek barátaid, ha te magad is barátként viselkedsz."
Ralph Waldo Emerson >
De ki volt ez a bölcs ember? A Wiki szerint amerikai esszéíró, költő, unitárius lelkész és a transzcendentalista mozgalom vezetője a XIX. század elején. Vajon ki tudja, hogy mi az a transzcendentalista mozgalom? :) Házassága ellenére vannak bizonyítékok, melyek arra mutatnak, hogy biszexuális volt. A Harvardon töltött korai évek alatt saját magát "különösképpen vonzónak" találta egy elsőshöz, akit Martin Gaynek hívtak (Gay! :P - SPF), és aki szexuális töltetű verseket írt. Gay talán csak az első volt, aki iránt Emerson érdeklődött, Walt Whitmannal még számosan voltak. Vagyis nem cicózott. :)
Saját magát "különösképpen vonzónak" találta - ez a megfogalmazás, ez kész. :)
De van itt más is. Vackor meghódította Európát. Simán beférne a Tüneményes rovatba - igaz, kicsit más aspektusból.
Nekem is van bélyeggyűjteményem. Az is hódíthatna már... :)
Ákos új szerzeménye is egész jól sikerült, tetszik.
Foci, viszketés, tz vs. zh, bányászok - eheti
Focin nyertünk, aminek nagyon örültem. Úgy látszik, hogy ami régen természetes volt, ma már nem az, örülni kell neki. Így múlik el a világ dicsősége? Azért remélem nem. :)
Tudja valaki, hogy mi az, ami a viszketés során felszabadul az ember szervezetében? Mert az nagyon jó. Abból az anyagból kéne. :) Most mindenki vakargatja magát. :D Pedig csak akkor olyan jó, ha viszket, és úgy vakarod.
Kondiban mondja nekem a kis 17 éves, hogy milyen sok TZ-t kell írnia. Belegondoltam, hogy amikor én TZ-ket írtam, még nem rövidítettük, és amikor először hallottam a TZ kifejezésről, én már rég ZH-kat írtam. :)
Hihetetlen volt, ahogy kimentették a chilei bányászokat. Mindegyiküknek úgy örültem, mintha honfitársaink lennének, vagy bármilyen kötődésem lenne hozzájuk, pedig nem, csak a szimpla emberi szolidaritás erősödött fel bennem, de nagyon. Ráadásul élőben követhettük az egészet. Azóta sok új infó derült ki róluk, pl. ez is szép:
Urzúának, a csoport vezetőjének az volt a filozófiája, hogy a sorsunkat el kell fogadni. Minden nap elmondta nekünk, hogy legyen erőnk. Azt mondta, hogy ha megtalálnak, akkor az a sorsunk, ha nem, akkor az volt számunkra megírva. A felszín olyan távol volt, hogy nem volt semmi remény. Az erő magától jött, soha nem imádkoztam előtte, de akkor megtanultam imádkozni, hogy közelebb kerüljek Istenhez – mondta.
Majd elolvasnám azt a könyvet, amit együtt írnak, vagy róluk írnak. Egy része biztos a pszichológiai könyvek része lesz.
