gyerek bejegyzései 
Zenész hírek a nagyvilágból 34. - Meleg apukának lenni
Elsőként került egy világhírű meleg páros neve a "Év apukája" névsorába.
Sir Elton John és párja, David Furnish meglepődött.Történt ugyanis, hogy mindkettejüket nevezték a hírességek év apukái címre. Márpedig - bizonyos szempontból - történelmi pillanatra került sor, hiszen a hagyományos díjra eddig kizárólag heteroszexuális apukák kaphattak jelölést. A világhírű zenész tavaly karácsonykor fogadta örökbe a kis Zacharyt.
Tavaly Peter Andre győzött, az akkor öt éves Junior és három éves Tiamii édesapja. Idén a leendő díjazottak névsorából nem hiányzik David Beckham, Wayne Rooney neve is.
"Tudtam, hogy nem lesz könnyű az életünk - nyilatkozta a 63 éves énekes. De Zacharyt teljes szívünkkel neveljük az életre, s reméljük a gyerekkora értékesen és szeretetben telik el. Megadunk neki mindent, amire szüksége lehet és ami tőlünk telik: szeretetet, szabadságot és stabilitást."
Forrás: Híradó
SPF: tavaly Peter Andre győzött??? Hova jut a világ? De rég hallottam róla... :)
Komolyra fordítva a szót, sok minden eszembe jutott. Elsőnek az, hogy nem merész-e egy kicsit 63 évesen gyereket vállalni? A díj abszolút nem érdekel, azzal most nem foglalkoznék, arra biztos jó, hogy ráirányítsa a figyelmet a melegek gyerekvállalásának kérdésére.
A béranyaság komoly etikai kérdéseket vet fel - legalábbis bennem, nem tudom más hogy van ezzel, de szerintem bonyolult ügy. Ricky Martin is így lett apuka, C. Ronaldonak is így született gyermeke (ami számomra érthetetlen, mert hivatalosan nem meleg, és minden ujjára 100 lányt kaphatna, mégis béranyával jött világra a gyereke, szóval ez kicsit fura...). Steiner Kristófék is hasonlóan szeretnének gyereket. Bár ők dajkaanyában gondolkoznak, ami önmagában is szebb megfogalmazás, igaz, kicsit mást is jelent, hiszen egy közeli barátjuk szülné meg a gyereket, akit időnként meglátogatna, bár alapvetően ők nevelnék.
Azt gondolná az ember, hogy a melegek többségében nincs meg a gyerek iránti vágy (ahogy egyik meleg barátom fogalmazott korábban: magamról sem tudok gondoskodni, nemhogy másról, és nem anyagi értelemben.) De szerintem idővel mindenkiben felmerül, hogy mi lenne ha...
Magyarországon jelenleg kivitelezhetetlen, legalábbis jogi értelemben. (Bár Terry Black esete nem feltétlenül ezt mutatja. Mondjuk nem tudom követni, hogy ő most éppen melyik nem képviselője, de ennek most nincs jelentősége.) Nem jogi értelemben is sok minden kell hozzá: hosszú, stabil párkapcsolat, közös szándék, viszonylag jó anyagi körülmények, és egy olyan környezet, ahol a gyerek nem látná ennek kárát nap mint nap. Mert OK, hogy otthon szeretetben nő fel, de ha minden nap bántják, csúfolják az iskolában, edzésen, a házban, egyéb helyeken, akkor nem az igazi. A szülőnek se. Mert aki egyszer szülő lesz, annak onnantól kezdve a szeme fénye, az élete a gyerek. És ami a gyereknek fáj, az a szülőnek is.
Bennem van ilyen vágy, szeretnék majd egyszer gyereket, de ma teljesen kivitelezhetetlennek látom a dolgot. Már a melegházasság is kemény falakba ütközik, mi lenne a gyerekvállalással?! Pedig úgy érzem - és lehet, hogy ez egy kicsit ego, de tényleg bennem van - hogy jó apa lennék...
Igen, jó lenne egyszer együtt rúgni a bőrt, de ha ne adj Isten Lady Gagát szeretné, akkor elvinném a koncertre, mert mindegy, hogy mit szeret, csak boldog legyen a gyerekem.
Zenész hírek a nagyvilágból 19. - a derék meleg kisfiú
Egy michigani tanárt egy napra felfüggesztettek, mert egy diákjával levetette rasszista jelképet ábrázoló övcsatját, egy másikat pedig kiküldött az óráról, mert megjegyzéseket tett a melegekre. Jay McDowellt egy olyan diákja védte meg egy szakmai bizottság előtt, aki kilenc évesen majdnem végzett magával, mert a többiek csúfolták homoszexualitása miatt. A 14 éves Graeme Taylor azóta igazi hős lett az interneten, hiszen egy olyan közegben állt ki a melegek jogaiért, ahol a kirekesztő nézeteiről ismert Ku Klux Klan állítólag igen aktív. Folytatás.
Forrás: Velvet
SPF: Amellett, hogy a fiú nagyon értelmes, és derék dolgot is cselekedett, engem más fogott meg. OK, hogy most 14 éves, és már ennyire tisztában van magával (egyébként még nem is mutál!), de hogy 9 évesen is tudta?! Hm, ne már.
--- Update
Egyesek már elnököt csinálnának belőle. :)
Apa csak egy van
"Viselkedj már úgy, mint egy felnőtt!" - üvöltött rá a 6-8 év körüli gyermekére az anyuka a buszmegállóban. Inkább ne - gondoltam magamban. Egy gyerek ne viselkedjen úgy, mint egy felnőtt... Isten ments! Az anyuka viselkedjen úgy, mint egy felnőtt. A gyerek meg úgy, mint egy gyerek. Ilyenkor mindig bevillan, hogy vajon milyen szülő lennék, és hajlamos vagyok azt gondolni, hogy jó, vagy legalábbis a gyermekét rángató anyukánál jobb... Persze, kell a szigor is, de nem így. Mondjuk nem vinném a gyerek helyett az iskolatáskát (ha egészséges, persze). Nekem se vitték a szüleim. Jól is tették. Ha mindig azt látná a gyerek, hogy apu-anyu mindent elintéz, minden jelképes és tényleges terhet levesz a vállamról, akkor az sem jó. Az életre nevelés tényleg kicsit magasztos, de nagyon fontos kérdés. Hogy, mit, hogyan? Ezer kérdés, ezer különféle válasz, mindenesetre a gyereknek azt éreznie kell, hogy a szülő, jobb (esetben szülők) mindig mellette áll(nak), mindig számíthat rá(juk). Ez a legfontosabb, a szeretet és a bizalom. Egy jól működő családnál nincs jobb közeg egy gyerek számára, de a hangsúly nem oszlik meg a "jól működőn" és a "családon", csak együtt a legjobb közeg. Visszatérve a gyerek dilemmájára, az a kérdés is felmerül, hogy kinek van erre igénye, ki szeretne, ki nem. Egyszer F. meleg barátom válaszolta a kérdésemre: "Gyereket? Dehogy, magamról sem tudok gondoskodni." :) Nem anyagi értelemben kell érteni, nem szűkölködik. Egy gyerek tényleg hatalmas áldozatokat követel, de tegyük hozzá, életre szóló öröm, még úgy is, hogy abból legalább 18-20 év kemény munka. Legalább 20 éves aktív projekt, hogy ezzel a multiknál bevett szóhasználattal éljek. :) De nincs olyan szülő, aki azt mondaná, hogy nem érte meg. Vannak bennem ilyen kósza vágyak. Például irtó jó dolog lehet a fiammal focizni... De a focival is vigyázni kell, mert lehet, hogy nem szeretné. Nemrég az egyik kolléganőm mesélte, hogy beíratta a fiát valami küzdősport egyesületbe, hogy "legyen tökösebb". Szerinte jó dolog, bár a fia annyira nem szereti, mert ő olyan kis művészlélek, de ő nem szeretné, ha az lenne... Oh, jaj. Kétségtelen, hogy nagyon hasznos a küzdősport, én is jártam, fegyelemre, kitartásra, és sok más hasznos dologra nevel, de én szerettem. Ha a fia nem szereti, szerintem nem jó erőltetni, ha művészlélek, abban kell egyengetni, támogatni. Egyébkét azok alapján, amiket mesélt, nem tartom kizártnak, hogy a fiú meleg (lesz). De ha meleg lenne a fiú, akkor is ugyanúgy kell szeretni a gyereket. Mert a szeretet a lényeg. Szentimentálisra sikeredett, tudom. A sokszor problémás apa-meleg fiú kapcsolatokról nem is írtam, talán majd legközelebb. Zene. The Cure.
