haza bejegyzései 
Mindenki elmegy
Mármint külföldre. Egyrészt aggasztó, másrészt érthető. Nyelvtanulás, ösztöndíj, tapasztalat stb. Ezek érthető és logikus motivációk. De ott a másik, a munka és a hosszú távú letelepedés. Az a pont érdekel, amikor valaki eljut oda, és úgy dönt: megyek (mert menni kell). Ausztriában élő barátnőm mindig mondja, hogy menjek, mert más, jobb. A hozzáállás, az általános és a vállalati kultúra, a lehetőségek, az életkörülmények, és akkor a pénzről még nem is beszéltem... A kérdés az, hogy vajon egyszer nálam is eljön ez a pillanat? Barátnőm barátja azt mondta neki az indulás előtt, ha egyszer kijön, meglátja milyen, és nem akar visszamenni. Így történt. Jelen pillanatban egyikük sem akar hazajönni. Egyik tesóm két hónapja Franciaországban van gyakorlaton, ami azért még nem végállomás. Majd kifaggatom hogy maradna-e, jelenleg elég sokat dolgozik. Másik tesóm Afrikának vágott neki - sátor, kemping stb. Na, ezt biztos nem csinálnám. :) Ez azért más, inkább nyaralás. Zárójelben: jó volt látni, ahogy izgul az út előtt. Na nem ezért, önmagában, hanem azért, mert így kicsit megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok ilyen izgulós, viszont rájöttem, hogy hiába reméltem, hogy ez idővel jobb lesz, hát nem, a korral csak rosszabb. :) Visszatérve a témához, volt barátnőmtől (igen) kaptam egy 2010-es sydneyi meghívást! Amivel két probléma van, de előbb ismét egy zárójel: a "sydneyi" helyesírása. Szerintem így a jó, de állítólag van olyan Osiris-könyv, ami nem így hozza, viszont az MTA-nál így helyes. Azt hiszem, ezzel a kérdés eldőlt. :) Zárójel bezárva. Vissza a sydneyi problémákhoz. 1. Még nem találták fel, hogyan juthatunk el oda repülő nélkül. 2. Azért nem olcsó mulatság. De jelenleg az első probléma tűnik megoldhatatlannak. Az is lehet, hogy addigra hazajön, bár nem úgy néz ki. Egész más világ, ahogy meséli, eléldegélnek a jólétben. Mármint az ausztrálok. A bevándorlóknak kicsit nehezebb. A későbbi bevándorlóknak. :) Eszembe jutott, amit legutóbb a randizásról mondott. Ott nem hívják meg a fiúk a lányokat, szigorúan /2 a fizetésnél. Vagyis mindenki fizeti a sajátját. Megfontolandó, bár most nem érint a probléma. :) Visszatérve az alapkérdéshez: menni vagy nem menni?! Az egyik - a válság miatt kirúgott - kolléganőmnek is ez a terve, külföld, mert nincs más - ahogy mondja. Meg is értem. Én nem tervezem, de ahogy telik az idő, egyre jobban érlelődik a dolog. Vajon eljön az a pont?! Ha már Ausztráliát emlegettem, jöjjön egy kis INXS:
