karacsony bejegyzései 
Teljes lehet-e egy bumbi karácsonya?
Ismét egy karácsony, amit szép volt, jól sikerült. Még nincs vége, mert még rokonok jönnek-mennek, de a lényeg megvolt. Korábban többször (1,2) is írtam róla, hogy mit gondolok a karácsonyról, hogyan éltem/élem meg. Sajnálom azokat, akiknek nem lehet ünnep, akik képmutatásként, kiábrándultan, szomorúan élik meg, vagy sehogy nem élik meg, egy nap a többi közül, mert tényleg irtó jó dolog (is lehet) a karácsony. Meg lehet élni úgy, hogy ez Jézus születéséről és a szeretetről szóljon. Időnként melós, de meg lehet csinálni. Nekem a karácsony soha nem a toronyóráról szólt, de az a kis ajándék, amit annak veszel, akit szeretsz, az a világ legjobb dolga. Főleg, ha valóban meglepetés. No, de nem akarok ismét túl szentimentális lenni. :)
Inkább a fenti kérdésre kerestem a választ. Mert ugye az embernek jó esetben van egy családja, szülei, testvérei, vannak barátai és van A párja. Kevés bumbinak van gyereke, bár akad ilyen is. Egy idő után fogyatkozik a család, előbb nagyszülőkből lesz kevesebb, idővel szülőből is, és amikor jönne az az állapot, hogy a gyermek és a feleség a szűk család és a boldogság, a bumbi ott áll majd egyedül. Jobb esetben a párjával. Mert ha már ott a párja, az nagyon sokat jelent. Közben családja lehet a tesóknak is, tehát új szereplők is beléphetnek a család körébe.
Sok családnak gyermeke sincs, és vannak olyanok, akiknek hiába van családjuk, mégsem boldogok ettől, mert ellentétek, családi viszályok mérgezik a kapcsolatokat. A hatalmas különbségeket karácsonykor sem sikerül félretenni, eltűnik a nem is volt szeretet, s így lesz a karácsony egy kötelező családi aktus, feszültség, képmutatás, keserűség.
Bár továbbra is tartom, hogy az ideális állapot az, ha az embernek vannak szülei, testvérei, párja, és barátai, és békés családi körülmények között éli meg a karácsonyt, de a karácsony teljessége nem csak ettől függ. Amíg korábban, gyerekkoromban nagyrészt a szülőkön múlt, hogy milyen is lesz a karácsony, ahogy telnek az évek, azt vettem észre, hogy egyre inkább rajtam múlik, hogy milyen is lesz a karácsony.
Egy bumbi karácsonya akkor az igazi, a bumbiként lehet a család része. De ha vannak szerető rokonok, barátok, már az is valami. Ha már nem lesznek ősök, és nem lesz gyerek sem, akkor vajon mi lesz? Ez a félelmem az utóbbi időben enyhülni látszik. Egymásra is számítanunk kell. Bumbikarácsony is lesz. :) Nem jó félni a jövőtől, inkább tenni kell a máért, vagy a holnapért (magamnak is mondom), hogy egy bumbi karácsonya is teljes legyen, ahhoz pedig szeretet kell, elcsépelt, de tényleg ez a legfontosabb... Akkor lehet teljes a karácsony, ha szerető emberek veszik körül az embert. Csak akkor. Mindegy, milyen körülmények között.
Na, csak szentimentálisra sikeredett.
Karácsony előtt
- Egy roráté teljesítve! Nem sok, de valami. Kemény volt, de tényleg fejben dől el.
- Cipősdoboz is teljesítve.
- Pelenkát is vettem. (Végre jó valamire ez a dm kártya.)
- A fát is megvettem.
- Az ajándékok 90%-ban készen vannak.
- A szívem és az elmém is nyitott az ünnepekre. +Igyunk. :)
- Csak a rokonokat kell túlélni, haha. :) Persze, jó, hogy vannak.
- Dolgozom a két ünnep között.
Ha már
1. Ha már itt a tél, D. megkérdezte, hogy mi a véleményem a fülvédőről, mire én azt mondtam, hogy kicsit buzis, de miután a karácsonyi vásárban több fiúkán is láttam, rájöttem, hogy én arra a klasszikusra gondoltam, nem az újabbra, így át kell értékelnem a fülvédőt, csak kicsit buzis, vagy nem is az, sőt bizonyos esetekben kifejetetten cuki. (Ettől még nekem nem lesz.) :)
2. Ha már fülvédő, megemlíteném a másik nagy divatot: az idei tél nagy slágere az oroszos fülvédős sapka, amit én csak kucsmának hívok. Egyre több embernek van - a fül-orr gégészek nagy örömére. Legalább jó meleg. (Russian/Trooper Hats.)
3. Ha már karácsonyi vásár, ott le lehet adni egy cipősdobozt rászoruló gyerekeknek. Nagyon jó kezdeményezés, és katkóként nagyon támogatom ezt a baptista akciót.
4. Ha már lassan itt a karácsony, csináltam egy adventi koszorút. Kicsit béna, kicsit szegényes, de az enyém, olyan büszke vagyok rá... :)
5. Ha már pozitív élmények, hamarosan Sade koncertbeszámoló.
6. Ha már élmények, a Váci utcában nemrég freestyle focival próblákozott két fiúka, hogy pénzt keressen, de szegényeknek nem ment, mindig elgurult a labda. Pedig a 0 fokban pólóban és rövid nadrágban nyomta az egyik, és a zenét a telójukról próbálták prezentálni. Legalább annyira cukik voltak, mint amennyire bénák. :)
7. Ha már bénák, Barroso a spanyol g**i, édesjóistenem...
Karácsonyi üdvözlet
Külön köszönet Canalesnek (jobbra, az egyik legtehetségesebb spanyol focista), hogy a csapattársa karácsonyi üzenete közben végig a seggét vakargatja. :D
Karácsonyra
Hihetetlen, de a történelem ismétli önmagát. Tavaly írtam: Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :) Idén is az utolsó pillanatra hagytam, de sikerült. Ennél is jobban örülök, hogy más is volt rorátén, pl. H.K., és van olyan olvasóm, kommentelőm, aki szintén jelezte, hogy meghoztam a kedvét, elment, és megérte. Warum is jelezte, hogy menne, remélem neki is sikerült. :) Tök jó érzés, úgy látszik, megéri ilyenekről is írnom, nem csak a tüneményesekről. :)
Igazából nem sok mindent tudnék hozzátenni az akkori bejegyzésemhez, szinte minden igaz most is:
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Az ajándékozásról írtakat is tartom. Nem az értéke számít, hanem az ajándék maga, és az ajándékozás aktusa. Tudom, hogy nem mindig működik, de én azt szeretem a legjobban, ha az ajándék meglepetés. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyban.
Az egésznek a szeretetről kell szólnia. De jól megírtam én ezt anno. :)
Csak annyival egészíteném ki, hogy idén is eszembe jutnak azok a sorsok, emberek, akik a környezetemben élnek, és kicsit máshogy karácsonyoznak idén, mint tavaly. Az egyik szomszéd meghalt egy hónapja, ott már nincs apa, férj, családfő. Az egyik volt iskolatárs apukája sem bírta elviselni a szenvedéseket, és önként vetett véget neki. Ott sincs már apa, férj, családfő. Az egyik családi ismerősnél annyira elhatalmasodtak az áttétek, hogy hamarosan ő is elmegy, a másiknál szintén nagy a küzdelem. (Borzasztó ez a rák, ahogy megeszi az embert...) Ez azért nehéz. Ők is eszembe jutnak, náluk egy kicsit más lesz az idei karácsony.
Idén is készültem ajándékkal. Az idén ez az egyik legjobb, legszebb zenei élményem:
Egyébként ők külön-külön is világsztárok, csak itthon még kevésbé ismertek. Együtt fenomenálisak, és az átélés, ahogy egymást követik, meg a tisztelet, az egész csodás. (Zárójel: lesz még más ajándékom is.)
Idén is van Calendario Romano. Mondjuk róla nehezen tudom elképzelni, hogy önmegtartóztat, de ez csak az én rosszindulatom. :) Vissza is vonom. :)
Az milyen már, hogy amíg ezt írtam, a Nat.Geo.-n olasz maffiózókról szóló film ment, most meg Hitlert látom, nah, őt már kikapcsolom. A Nat.Geo. is készült a karácsonyra. :) Mondjuk nekem a maffiás dolgok megunhatatlanok. Nemrég pont ezt kértem, köszönöm.
Azért az is igaz, hogy három nap után már kicsit sok a családból. :) De most még jöjjön a hal, a bor, majd a beigli vagy bejgli, hogy legyen egy nyelvészeti kérdés is a végére. :)
Boldog karácsonyt az olvasóimnak!
^
^^
^^^
(Ezek nem a régi szabad madarak, hanem karácsonyfa akart lenni.) :P
Sade-napok, új dal
Sade-rajongóként közölnöm kell, hogy hosszú évek után végre itt az új szám. 2010-ben új album is lesz, ha minden igaz - még télen! Ennek úgy örülök, hogy ezt a hírt beteszem a karácsonyi ajándékok közé. Régebben akartam írni egy bejegyzést a Sade-napokról, amit azért hívok így, mert akkor 2-3 napig Sade-t hallgatok, s aki ismeri, az tudja, hogy az olyan ábrándozós, kicsit depressziós, kicsit reménykedős, kicsit mélabú, nem kicsit szentimentális, összességében nagyon lelket melengető. Nem is tudtam, hogy 50 éves?! Egyik nagy vágyam, hogy egy Sade-koncertre eljussak, most, hogy életre keltek, remélem koncertezni is fognak. Ha Cohen eljött, talán ő is eljön hozzánk.
Most, hogy a karácsonynak vége, és holnap ismét dolgozni kell, meg holnapután, meg azután, és 31-én is, vagyis a 4 napra kikapcsolt ébresztő újra bekapcsolva, így 9-10 helyett ismét 5.45-kor kelek, ami ma este kivitelezhetetlennek tűnik, de úgyis felkelek, viszont a mondat első felét elvesztettem :P, a lényeg, hogy Sade-t hallgatok. Olyan poszt-karácsonyi hangulat ez. De nézzük a jó oldalát; a munkának amúgy örülök, az utcán is kevesebben vannak, bent is kevesebben vannak, és még fizetés is lesz idén. :) Apró örömök.
Mindent a karácsonyról
Soha nem vettem még fát 24-én délben, de így jár az ember, ha még 23-án is dolgozik, és a család többi tagja a fiatalabb férfira bízza ezt a "rendkívül megtisztelő" feladatot. A légyeg, hogy megvan és a tesóm is segített. Kicsit ferde, kicsit hiányos, de a miénk. :) Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :)
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Ajándékozás
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretek kapni, de tényleg jobb adni. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyaban. Az ajándéknak nem az értéke, nem a nagysága a fontos - ezek lényegtelen elemek. Az ajándéknak egyszerűen a szeretet megnyilvánulásának kell lennie. Ennyi. Ezért egy csók is lehet ajándék. S nem kerül semmibe. :) Ezt akciósan is el lehet játszani, két csók se kerül semmibe. :D Idén is több helyről hallottam, hogy nem lesz ajándékozás, akár anyagi, akár más okból. Szerencsés vagyok, mert nálunk van, és abban is szerencsés vagyok, hogy ez nem volt probléma, nem gond, hogy kinek mit adjak, sőt kifejezettem élvezem, hogy kreatív lehetek az ajándékok megtervezésében, beszerzésében. Sokaknek nyűg az egész, én meg éppen ezt élvezem benne, örömöt okoz. Hála Istennek forrás is volt rá. A szűk családban már mindenki megkapta a magáét (nem úgy, áthallásosan :P, hanem konkrétan) és jól sült el. De még van két ajándék adás-vétel, emiatt kicsit izgulok azért... :) Ja, ezt is szeretem a karácsonyban, az izgalmat.
Éjféli mise, család, tv, melegek karácsonya, Friderikusz, Mexikó
Éjféli misén nem voltam. A családban senki nem volt, így én sem. Sokat kellett volna gyalogolni, whisky-t és bort is ittam, szóval az ágy kényelmesebb volt. De aki még nem volt, annak ajánlom. :) Egy katkónak azért is öröm a karácsony, mert az neki nem fenyő ünnep, stb., hanem tényleg Jézus születése, és ez valódi keretet ad az egésznek. Szentestén az ember vagy a családjával van, vagy a párjával, vagy a kettő együtt, vagy egyedül van. Mondanom se kell, melyik a legrosszabb. A magányosak karácsonya végtelen szomorúsággal tölti el az embert. Mert ott van az a Resszkesstek betörők sorozat, amit gyerekként láttam először és azóta is megunhatatlan, és emlékszem, hogy az egyik legjobb dolog, amit szerettem a családi tévézésben, az, hogy együtt voltunk. Egy szobában, egy kanapén, együtt. Egy gyereknek ez a legnagyobb boldogság, de azt hiszem egy felnőttnek is. Tegnap is volt egy ilyen pillanat, a film utolsó 5 percét együtt néztük, tesók, szülők. Nem szándékosan, csak véletlenül (ami nincs ugyebár), ettünk, ittunk, ajándékoztunk és ott megpihentünk. Meghatódtam, basszus, előjöttek a régi családi tévzések - a világ legjobb dolga... Visszatérve a témára, karácsony, magány, egyedüllét. Élénken él bennem egy Friderikusz-interjú, amiben azt mondta, hogy szenteste elindul a városba kocsikázni, hogy ne legyen otthon magányosan. Egy másik interjúban meg állítólag azt mondta, hogy említésre se méltó kapcsolatokban élt. Szakmájában mindent elért, sikeres volt, gazdagságát sem titkolta, mégis, ami igazán fontos, az hiányzott/zik. Nem a kedvencem, de ennek most nincs is jelentősége, de úgy megmaradt bennem, hogy ezt nagyon nem szeretném megélni. Jó, az utóbbit már nem is fogom, az említésre se méltó kapcsolatot már bukom (aminek nagyon örülök) és ezzel úgy vagyok, mint az MTV-s 16 and Pregnant-tal, egy cseppet sem bánom, hogy ezeket bukom. :) No, remélem többé-kevésbé érthető, szóval ha az embernek nincsenek gyerekei, akkor is van családja, főleg, ha a párja a családja, és a családra mindig nagyon kell vigyázni, bármit, bárkit is takar ez a szó. Mert az én szüleim se élnek örökké, és a tesóim is előbb-utóbb családot alapítanak, akkor elmúlik ez az idilli karácsony (amiből remélem lesz még jópár), amit majd én is megmutatnék az én családomnak. Meg azért is, mert Budapesten élek, és nem Mexikóvárosban. (>olvasásra ajánlott)
Ajándék Nektek
Olvasóim sem maradhatnak ki az ajándékosztásból. Három ajándékom van. :) Az első a legjobb karácsonyi utazós szám. (Mexx, erről beszéltem.)
Aztán egy képes összeállítás ifjú római papokról. Mondjuk az értelmét még keresem, de poénnak jó. :) Mert ok, hogy a híveket közelebb kell hozni az egyházhoz, de a esztétikai élményen túl lehet hogy inkább buja vágyakat ébreszthet. :) Mindenesetre én olvasnám a L'Osservatore Romano-t. :) S még a facebook-on is fent vannak sok női rajongóval. :)
Végül az egyik legszebb szám, amit idén hallottam. Ez a harmadik ajándékom. :)
Ezzel kívánok boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!
