kep bejegyzései 
Vörösiszap
Hétfőn - az első hírek után - még nem is értettem, hogy miről van szó, de az első képek, majd a halálos áldozatok száma után világossá volt, hogy nagy a baj. Miután napok óta követem az eseményeket, nem tudok nem írni róla. Szörnyű az egész. Elnézve a képet, bennem még az is felmerült (tévesen), hogy itt valami robbant, mert gigantikus méretű az a betonfal. Micsoda nyomás lehetett, ha így darabokra törte. A bal felső sarokban lehet látni mekkora egy autó...
Elképzelem azt az embert, aki a terepjárójával menteni indul, majd rájön, hogy ezt ő sem éli túl, vagy azokat, akik egyszerűen nem tudtak elmenekülni, vagy azokat, akik a túlélésért küzdenek, miközben marja őket az anyag, vagy azokat, akiknek egy élet munkáját tette tönkre a katasztrófa, vagy azokat, akiket kitelepítettek, és abszolút bizonytalanságban vannak. Nyomasztó belegondolni ezekbe a sorsokba. Iszonyatosan nehéz lehet nekik, mint ahogy a felelős döntéshozóknak is. Kiürítsük a települést vagy se? Hol építsünk gátat, vagy hol ne? Mi legyen ezzel az egész vörösiszappal? Mi lesz, ha kiszárad és por lesz belőle? Mennyire káros, rákkeltő? Mi a jó döntés? Mázsás teher a vállakon. A jövőben sem lesz könnyebb: mi az ami mementó legyen, mit lehet újjáépíteni, ki költözik vissza, ki nem, ha nem, akkor hova költözik, ki épít házat, milyen házat, milyen maradandó testi és lelki sérüléseket szenvednek?! Kérdések százai, melyek válaszokra várnak.
Ahogy a fejleményeket követem, nem a gátőr lesz a katasztrófa egyetlen felelőse, sőt, a mai sajtótájékoztató után azt sem zárom ki, hogy az állam valamilyen formában bekebelezi a céget.
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy milyen emberek azok, akik a károsultak nevében kérnek pénzt, de valójában csalók, és maguknak gyűjtik... Ez pont olyan, mint amikor mentőautót rabolnak ki.
Bár fontos a munkájuk, de nem túl hiteles a WWF, amikor azt mondja, hogy már júniusban lehetett tudni, hogy baj van, mert akkor ők miért nem tettek semmit?! A Greenpeace is bocsánatkérésre kényszerült egy elhamarkodott közlemény után. Oda kell figyelni, fontos a munkájuk, de fontos a hitelesség is, főleg most. Például a légi felvételek igen hasznosak és érdekesek.
Tényleg nagyon fontos a hiteles tájékoztatás, ezért jó ez a kormány által létrehozott oldal, ahol naprakész információk vannak.
A világsajtóban is a hírek középpontjában vagyunk. A katasztrófa napok óta vezető hír a világsajtóban is, a CNN-től a BBC-ig rengeteg helyen. A BBC átfogó és naprakész tájékoztatása nagyon derék.
Hogy mit lehet tenni? A magyarok két dologban igen jók; a széthúzásban és az összefogásban. Utóbbira most is sok jó példát láthatunk. Rengeteg segélyszervezet van a helyszínen, pl. a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, Katolikus Karitasz, a Vöröskereszt, a Baptista Szeretetszolgálat, és még a krisnások is ételt osztottak a rászorulóknak. Szerintem ezek a szervezetek tudják igazán, hogy miből van elég, és mire van még szükség. Ma már leginkább pénzre. Mi is hívhatjuk a 1749-et, utalhatunk, de nehéz bárkit is erre invitálni, mert magunknak kell tudni, hogy mit adunk, vagy mit tudunk adni. Nemcsak anyagi segítség létezik, ha valaki tényleg nem tud adni, az sem baj, hiszen egy imát bárhol, bárkiért el lehet mondani, csak hinni kell benne.
Cigi, chips, böjt, stb.
Szerencsére nem dohányzom. Egészen minimális késztetés érzek csak arra, hogy néha rágyújtsak, egy 10-as skálán 0,1. Ráadásul ha már cigi lenne, akkor sznob is lennék, Davidoff, Dunhill vagy valami hasonlót szívnék, de mondom, nem kívánom. Régen csináltam olyat, hogy dohányosokat finom kérdésekkel és utalásokkal megpróbáltam lebeszélni róla. Hiba. Ezt minden dohányos utálja (nagyon :P), beláttam, leszoktam róla. Mindenki tisztában van a hatásaival, következményeive l, magának kell eldöntenie mit kezd ezzel. A családi barátok közt két ember is van, aki rákkal küzd (tüdő, gége). A drasztikus beavatkozásoknak köszönhetően jobban vannak, igaz, egy fél tüdő és két hangszalag bánta... Egyik rokonunk is tüdőrákban halt meg. Borzasztóan sokat szenvedett. Budapesten élek, sokszor igen szennyezett a levegő, sajnos nem kell cigizn i ahhoz, hogy tüdő/gége/szájrákos legyek.
De nem is a cigiről akartam ilyen hosszan írni, hanem az én káros szenvedélyemről, és ez nem más, mint a chips. Tudjuk milyen egészségtelen, mégis nagyon-nagyon szeretem... Emlékszik még valaki a Chio 500g-os dobozára? Na, én azt is meg tudtam volna enni - egyszerre. :) Pedig a Chio nem is a legfinomabb chipseket gyártja. Régen a svájci Zweifel volt a kedvencem, na, abból egy kamionnyit is megettem volna, de sajnos kivonultak a magyar piacról.
Manapság a paprikás Lay's a nyerő, de a csilis sem rossz. A Bahlsen-féle Crunchips se rossz, a Pringles egyenesen szuper - ez az árán is látszik (majdnem 1000Ft!) Egyébként a britek se normálisak, hogy sós-esetes chipset esznek, na, az még nekem se ízlik...
A lényeg, hogy be kell látnom, nagyon egészségtelen ez a chips. Le kell szoknom róla. Na nem teljesen, csak a mennyiségen és a gyakoriságon kell változtatni. Szerencsére nemrég felfedeztem A Nobilis almaszirmot. Majdnem olyan, mint a chips, de se cukor, se olaj, se ízfokozó, stb. Ráadásul finom! Arról nem is beszélve, hogy magyar termék. Ezért úgy döntöttem, úgyis itt a Nagyböjt, hogy Húsvétig - chips helyett - ezt fogom ropogtatni. (A már korábban felhalmozott 2 zacskó chipset a lejárattól függően azért még magamévá teszem. Nem pazarlunk. :D). Egy apró lépés az egészségesebb élet felé.
3 szösszenet
- Nem is tudtam, hogy ezt a számot Patrick Swayze énekli... (pedig a romantikus percekben helyet követel magának) :)
- Elfogadták az új Ptk.-t, ami szinte történelmi jelentőségű, s bár nem biztos, hogy jól sikerült, szinte biztos, hogy rajtam kívül senkit nem érdekel. :)
- Nahát, ilyen cikket a Népszabadságban?! Hogy mik vannak... Tiszta bulvár. Még jó, hogy időnként ránézek. :)
Vadak
az új srác
