kocert bejegyzései 
Michael
Az egyik leghíresebb, az egyik legjobb hangú, az egyik legtöbbet játszott, az egyik legbotrányosabb, stb., soroljam még? Ismét nálunk járt a világsztár. Bár a legutóbbi koncerten még én is riszáltam a seggemet, most másra készültünk. Szimfonikusokkal jött - ma ez a menő.
Az ilyen nagy koncerteken mindig végigmérem az embereket. Mindenki kicsípi magát, egyesek talán túlságosan is, de nekik ki kell tűnni. :) Volt egy-két homi pár, de nem sok. Mindenki kulturált volt, itt már nem jellemzőek a villongások, és az egyszerű viselkedés. Jó, volt egy kis sznobizmus is, de belefér. :)
Azzal kezdődött, hogy a közönség egy része késett vagy fél órát. Nem a sztárra kellett várni, a közönség egy része nem tudott időben megjelenni. Szerintem ez nagyon gáz. Ha ő késett volna, lehetett volna poénkodni, hogy biztos épp a hitelkártyával van elfoglalva, még az utolsót felszívja, de így nem. Különben is egykor meghalt a szerelme, ki tudná ezt ép ésszel feldolgozni?! Szóval van itt enyhítő körülmény.
Miután ténylegesen is teltház lett, elkezdődött a koncert. Az elején olyan számokkal nyitott, amiket nem is ismertem - később kiderül, hogy ezek a legújabbak. Nagyon jó volt a látványterv, az egész színpadot behálózta a virtuális játék. A hangjáról is csak áradozni tudok. A zenekar kissé háttérbe szorult, de talán pont így volt megtervezve. A szünet után már ismertebb számokat is elővett. Feldolgozásokat is voltak, mondanom sem kell, kisebb orgazmusom volt a Roxanne után, Sting bácsi is ott figyelt a szívemben, és a fülemben. (Kivételesen a dán változatot raktam be, mert kicsit jobb minőségű, mint a magyar koncerten rögzített felvétel.)
A ráadásnál csinált egy másik koncertet, a régi nagy slágerekből válogatott, elkezdte riszálni a seggét, ehhez nagyon ért, a közönség pedig tombolt. Mindenki állt, táncolt, énekelt, ami egy ülőkoncerten nem semmi. Nem engedtük el, bármit csinált, visszatapsoltuk. Meg is kaptuk a magunkét: "you are fucking beautiful". A koncert is ilyen jó volt. :) Bár a Jesus to a Child nagyon hiányzott nekem...
Koncert után
Az ugye teljesen normális, hogy a koncert (bocsánat, A KONCERT) utáni nap azzal telik, hogy az előző estéről készült videókat nézek, beszámolókat, kritikákat olvasok. Kicsit olyan, mint egy győztes meccs után. Akkor interjúkat, elemzéseket olvas az embert. Hiába, az élményt minden ízében érezni kell.
Jó látni, hogy Leonard Cohen után most is csak pozitív kritikákat, élménybeszámolókat lehetett olvasni. Hogy csak párat említsek:
Metropol: Három tökéletes óra Stinggel
Népszabadság: Egyszerűen tökéletes - Sting teltházas koncertje az Arénában
Index: Pattogó karmester a dübörgő Arénában
Meg is lepődtem, hogy az állandóan mindent lefikázó Index is csak jókat tudott írni, ráadásul címlapon, vezető hírként hozta a koncert beszámolóját:
Arról nem is beszélve, hogy az én beszámolómat a hivatalos magyar rajongói oldal is közzétette. Kell ennél több? :)
Ha egy dalt kellene választanom, akkor (ma) azt mondanám, hogy az All would envy tetszett a legjobban. Ez a videó nem adja vissza azt az élményt és hangulatot, de azért nekem előjönnek az emlékek. :) (A videón a második, 3:50-ről.)
Még jó, hogy nem vagyok még mindig a hatása alatt... :)
Wow
Egy levegőt szívtam a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) énekesével, nem akartam, hogy vége legyen, kész vagyok. Fantasztikus volt. Nem tudok aludni... :)
Boxer nélkül
A brutálisan elszaporodott szúnyogok ellen kemény harcot folytatok. Több csatát elvesztettem már, de a háborúnak még nincs vége!
Látta valaki a Biszku-filmet? Az is érdekel. Bár az előző filmemet se látta senki, de azért hátha. (Az engem érdeklő filmek már csak ilyenek.)
Mekkora divat lett az, hogy boxer(/alsó) nélkül húzzuk fel a nadrágot?! Jó az, kényelmes? Még nem próbáltam. Így mégse mehetek dolgozni, focizni, kondiba, kávézóba, vásárolni, sehova. Mondjuk annyira nem is vonz, csak filózok rajta, hogy milyen lehet, ha már ennyire népszerű. :)
Több gólt is rúgtam focin. Igen, jó volt. Igen jó volt. :)
Sting-jegyek betárazva. Egész jó áron, egész jó helyre vettem. Úgy várom, de hol van még?! 5 hónap... Azért örülök neki. Most látom, hogy egy nappal később másik koncert is lesz ott, de az már nem annyira érdekel. :) Úgy hallottam mindkettőre elég szépen fogynak a jegyek. Olvasóim vajon melyik koncertre mennének inkább?
Sting - Roxanne (Live Acoustic) Feat.Branford Marselis
A Leonard Cohen-koncert
CD Fű. Egy kultikus hely. Minden ott kezdődött. A gimnáziumi évek alatt gyakran jártunk oda. Remek hely volt. (Ezer éve nem jártam ott, de most majd újra felfedezem, mondhatni visszatérek. Állítólag felújították és csak jókat hallottam róla.) Régen az tetszett benne, hogy sok fiatal járt oda, lehetett társasjátékozni (!) és teázni, és már akkor is dohánymentes volt (nagy respect). Ja, és a lényeg, ott hallottam először Leonard Cohen-t! Akkor még fogalmam sem volt, hogy kicsoda, de bármikor mentem, mindig az szólt. Néha U2. Az se rossz. :) A régi. Azóta tart a Cohen iránti "szerelem".
A koncertről. Már két hónappal előtte megvettem a jegyeket. Nem volt olcsó, de Cohen 75 éves, vagyis lehet, hogy utoljára láthatom élőben, tudtam, hogy nem meg kell venni. Megérte. Kicsit tarottam tőle, nehogy csalódás legyen, mégiscsak 75 éves, féltem, hogy öreguras lesz, vagy már nem a régi, ilyenek, de felesleges félelmek voltak.
Ahogy közeledett a koncert, újabb dolgokat tudtam meg róla. Állítólag egykori menedzsere megszabadította teljese vagyonától, amit nem igazán értek, de több helyen hallottam róla és ez így elég durva... Sokak szerint ezért is kezdett 200 állomásos turnéba. 75 évesen 200 állomás! Nálunk a 161. következett. Megtelt az Aréna. Csodálkoztam rajta meg nem is, de mindenképpen örültem a tömegnek. Nem egy mai értelemben vett sztár, mégis ennyien kiváncsiak rá. A közönség is meglepett. Sok középkorú anyuka/apuka elhozta a tizenéves gyermekét is. Jó volt látni. Bár a "kicsik" nem tudom mennyire élvezték, de én is tizenévesen hallottam először és tetszett, tehát minden lehet. :) Természetesen sok külföldi is volt. A koncert 10 perccel a meghirdetett időpont után kezdődött, ami teljesen rendben van. Nem volt két-három órás csúszás, nem voltak sztárallűrök, nem volt csilivili színpad, csak a zenészek voltak. Ahogy egy kritikában olvastam utána: "színházat csináltak" - és tényleg. Azok a tiszta és szép hangok... borsózott a hátam. Cohen hangja annyira egyedi, hogy nem lehet összetéveszteni. A Heti Válaszban így írtak róla: "a náthás grizzly medvéhez hasonlító síron túli basszus" - ennél jobban nem tudtam volna jellemezni. :) Nagyon élveztem, kettő kivételével minden számot ismertem, de eljött a vége és két kedvencemet még nem is hallottam. Hogy lehet ez? Nem értettem. Aztán jött a ráadás! A kedvenceimmel. A közönség felállt - mindenki - és így folytatódott az előadás. Nagyon kritikus szoktam lenni a közönséggel, de most le a kalappal, mindenki állt és tapsolt. Később olvastam, hogy 3 ráadás volt, de ezt nem értettem, mert én bizony 7 számra emlékszem :), ami plusz egy órát jelentett! Mindenki állt és tapsolt, Cohen nagyon együtt élt a közönséggel, látszott, hogy ő is élvezi, oda-vissza érezni lehetett ezt a szeretetet, rajongást, irtó jó volt. A porfi zenészek, a közönség és Mr. Leonard Cohen előtt is le a kalappal!
A koncert után újabb ritkaság volt - és ez is mindent elárul a koncertről -, hogy csak pozitív kritikát olvastam. Fn: "Amikor az alázat találkozik a tisztelettel." Nol: "Az év koncertje volt." De még az Indexen is csak jót írtak, pedig az ritka: "Leonard Cohennek állva tapsol az Aréna."
