koncert bejegyzései 
Sade pazar
Annyira vártam már Sádét, hogy az elsők között próbáltam jegyet venni. Ehhez képest amikor megvettem, már a felét eladták... Nagyon drágák voltak a jegyek, de így is mind elfogyott. Ez történik akkor, amikor egy ilyen kaliberű világsztár nagyon ritkán koncertezik. Pár nappal előtte elkezdtem hangolni, meghallgattam a kedvenc számokat, és nagyon-nagyon vártam, hogy milyen lesz élőben. Nem titok, hogy a popbölcsésszel együtt mentünk, mert ő is nagyon szeretni. Hiába, valamit ért a jó zenéhez. :)
A koncert közel egyórás késéssel kezdődött, amiből fél óra a közönség számlájára írható, mert sokan nem tudtak időben odaérni. Ezt nem is értem, csak megtiszteljük az előadót azzal, hogy időben megérkezünk, nem?! Hát nem. A másik fél óra viszont már teltházas várakozás volt, de sebaj, addig kibeszéltünk mindent LEQ-kel. :)
Aztán elkezdődött a varázslat. Szó szerint, mert nem egyszer tátva maradt a szám. Ilyen hang nincs. És mégis van. :) Brutálisan jól szólt. Sade hangja mellett számomra meglepően nagy szerepet kapott a gitár és a basszus is igen jól dübörgött, amiért híresen oda és vissza vagyok. Sade életművének nagyságát mutatja, hogy szinte mindegyik dala sláger volt.
Meglepő módon szünet nem volt, pedig számítottam rá, ülőkoncerten szokott lenni, de ez nem volt gond. Az elején egy kicsit még elnyomta a zenekar Sadét, de a harmadik számnál már helyreállt a rend. Nálam talán a Smooth Operator volt a csúcspont, a zene is és a látvány is fantasztikus volt. Ez a felhőkarcolók között repülünk az éjszakában nálam mindent vitt. (A zürichi videóban jobban látni, de ez sem adja vissza az élő képet.)
A tinci-táncos Love is Found is elég rendesen ütött. Hangra, látványra, gitárra, mindenre értve.
Két számot nem ismertem, ezt és a Pearls-t, utóbbit majdnem megkönnyeztem, ahogy a Jezebelt is, az Is It a Crime-ot pedig ténylegesen is (2.). Szerencsére LEQ sem látta, mert ő is el volt varázsolva. :) Világslágerek jöttek egymás után. Mielőtt vége lett, bemutatta zenekarának tagjait, úgy tűnt, neki is tetszett a közönség, de ezt sose tudom megítélni, hogy mennyire megírt, és mennyire improvizáció. A ráadás előtt percekig állva tapsoltunk. A közönséggel - a későket leszámítva - meg voltam elégedve, teljesen kulturált volt. A ráadás - a szintén elég látványos - Cherish the Day volt, amire még át is öltözött a díva.
A végén azon tanakodtunk, hogy hányas osztályzatot érdemelne. 9 és 10 között filóztam, végül 10/9-esre értékelem, mert az elején nem volt tökéletes a hang (ami persze nem az ő hibája), és az egyórás késés is negatívum. Bár úgy tudom, Bécsben 1,5 órával később kezdődött. Ezt leszámítva tökéletes volt. A hang, a zenekar, és a látvány is.
Utána még megittunk egy üveg bort, amitől kissé bebaszcsiztam, de erről elég ennyi is. :)
A koncert után néhány nappal még mindig ülepedett az élmény, és arra jutottam, hogy azért is megérte, mert ezután már nem csak a szomorú órákban, félig depis, vagy éppen menthetetlenül szentimentális óráimban fogok Sadét hallgatni, hanem akkor is, ha erre a remek koncertre szeretnék emlékezni. Hiszen két évvel azután, hogy megírtam, teljesült a vágyam.
A zombiktól a rozmaringig
1. Én nem tudom, hogy Amerikában milyen a médiatörvény, de hogy ilyen képeket - a figyelmeztetés ellenére - is le lehet hozni, az kemény. (Csak az nézze meg, aki kibírja a levágott emberi fejet!) A képek egyébként néhány amerikai katona háborús túlkapásait mutatják. Elszomorító, hogy a háború milyen zombikat csinál a katonákból... De erről ennyit, mert a képek még engem is sokkoltak. Tényleg ne nézzétek meg, ha jót akartok magatoknak, de le kellett írnom.
2. Cohn-Bendit mindenbe beleszól, mindenhez ért? Az alkotmányhoz is? Kicsit sok már... Kiváncsian várom a teljes interjút.
Ennyit ezekről, jöjjenek a könnyedebb témák.
3. Új lakó érkezett a házba, egy fiú, macskával. Persze egyből összefutottunk párszor, de csak ennyi a történet. :)
4. A kondiba is új fiú érkezett, de olyan, hogy én ilyet még nem láttam. Mintha egy amerikai filmből jött volna ki a (mindenben tökéletes) egyetemista. 10-es skálán olyan 25 pontot ért el, és még a "bocsit" is olyan cukin mondta, amikor útban volt... (Persze egy pillanatig sem volt útban.) :)
5. Az a fiú, aki a Sparban egy zsömle mellé 4 üveg sört vett, vajon éhesebb, vagy szomjasabb volt?
6. Kezd nehéz lenni a böjt, bár ezt nem kellene leírni, hiszen úgy derék dolog, ha békével tűröm, mindenesetre érdekes, hogy a Chio pont most jött ki az új termékével, a Naturával, ami a csomagolás szerint 100%-ban természetes összetevőkből áll. (?) Sosem ettem még rozmaringos chipset... Próbálta már valaki? Húsvét napján ez lesz az első. :) Az is érdekes, hogy azt írják rá, hogy sült krumpliszeletek.
7. Erről nem írhatok, de jó.
8. Még nem vettem jegyet a Sting koncertre, és valamiért elbizonytalanodtam, mert annyira tökéletes volt az előző, nem tudom, hogy mennyire lehet azt megismételni fél éven belül. Ugyanakkor Sting az Sting.
9. Az empátia a legnagyobb hiánycikk napjainkban. Sajnos ez a hét bölcsessége.
10. Az iPhone-ban tényleg nincs FM-rádió? De gagyi... :) Használja valaki a Deezert?
Sting Budapesten - beszámoló
Várakozás
Már nyáron megvettem a jegyeket. Talán két héttel azután, hogy árusítani kezdték. Ennyire vártam. :) Ráadásul már akkor nagyon fogytak a jegyek. Az online foglalási rendszeren is jól látszott, de a jegyirodában is erről számoltak be. Mind elfogyott. Amit az is jól szemléltet, hogy a metrókijárattól az Aréna bejáratáig 10-en szólítottak meg, hogy jegyet vennének, de volt olyan is, aki csak egy papírt tartott: "need tickets". Nem lettem volna a helyükben.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az Exit heti koncertajánlójából kimaradt Sting és Royal Philharmonic Concert Orchestra. Hogy lehet kihagyni?! Hiába, amióta a Pesti Est csinálja, hanyatlás az egész, pedig előtte nagyon jó kis újság volt.
A színpad nálunk is ilyen volt. (Fotó: twice.hu)
A koncert
Magyar szavakkal kezdett. Régi bevált trükk ez, és most is működöttt. Aki megtanul pár szót magyarul, azt már nem lehet nem szeretni. :) Féltem, hogy mennyire lesz pörgős, mégiscsak klasszikus zenészekkel jött, de hamar eloszlott a félelmem, mert már az elején megénekeltetett minket. A dalok közt rövid kommentárok is voltak. Néha mókázott, táncolt, sok vizet ivott, amit egyszer levodkázott. :) Hatalmas életművéből 23 számot hallhattunk, majd 3+1 ráadást. Az utolsó dalt már egymagában, zenei kíséret nélkül adta elő. Pazar volt. A ráadások előtt, amikor már búcsúzni kezdett, és a zenészek neveit említette, olyan érzésem volt, hogy máris vége?! Ne már... Ez is jól mutatja, hogy ha az ember jól érzi magát, elröpül az idő. Újra és újra meg kellett állapítanom, hogy Stingnek még most is gyönyörű hangja van, és örök slágereket hozott össze. Megunhatatlan.
A királyi filharmonikusokról is meg kell emlékeznem. Tökéletes volt az együttműködés Stinggel. Bár nem vagyok zenész, így szakmailag nem is tudom értékelni, de nem is kell, nekem úgy volt jó, ahogy. Volt olyan hegedű-, illetve trombitaszóló, amit becsukott szemmel hallgattam, olyan szép volt. A végén pedig úgy emelgették a hangszereiket, ahogy a Critical Mass bringásai a bringájukat - így köszönték meg a nekik is szóló tapsot. Jó volt. :)
Hiába csempésztem be a fényképezőmet, végül egy képet se csináltam, mert nem nagyon tudtam. Pont mellettem állt három biztonságis, nem akartam kockáztatni, bár lehet elnézték volna, de a helyemről nem igazán tudtam volna jó képet csinálni. Ahogy láttam, a Shape of my heart-ot rögzítették a legtöbben. (Biztonságisnak lenni a legjobb állás, fix ülőhelyük volt, a koncertért nem kellett fizetniük, és még pénzt is kerestek azon az estén. :P)
A közönség
Leszámítva azt a pár embert, akik képtelenek voltak úgy érkezni, hogy időben elfoglalják a helyüket (legalább a művész(ek) iránti tiszteletből illik időben megérkezni), a közönség is hozzátett a koncerthez. Már az elején megénekeltetett minket a Mester (ahogy már írtam), és sokan énekeltünk is. A végén mindenki felállva tapsolt! Nem engedtük el, senki nem indult haza, csak akkor, amikor már a negyedik ráadás is megvolt, és kifele menet levette a fülest. Akkor tudtuk, hogy nem fog visszajönni.
Láttam egy-két prominens embert. Ott volt a Nemzeti Bank egyik alelnöke, vagy az MLSZ volt elnöke is, de őt inkább ne láttam volna. A közönség nagyon vegyes volt. A kisgyerekesektől (akiket inkább a szülők hoztak magukkal, minthogy ők akartak volna jönni :P) az idősebbekig minden korosztály jelen volt. A többség 20 és 40 között volt, hogy egy ilyen tág keretet mondjak. :) Sok fiatal vagy középkorú pár volt. Néhányan divatbemutatóra készültek, de a többségük igazán stílusosan, elegánsan öltözött föl. Volt egy-két ránézésre milliárdos ember. Nekik más a bőrük, ebből lehet felismerni őket. :)
Kifele menet sem volt tolongás, mindenki kulturáltan viselkedett. Sőt, a metróban azt vettem észre, hogy a lejáratnál, ahol az ellenőrök szoktak állni, nagyon sokan vannak. Neee, ezt most nem kellene, az embertömeg kb. 10 másodperc alatt megsemmisítene itt mindenféle ellenőrt - gondoltam magamban. De nem volt ellenőr, a tolongás azért keletkezett, mert mindenki kezelni akarta a jegyét! Jó, sok külföldi is volt köztük, de ez akkor is nagyon pozitív élmény volt.
Az élmény
A 2006-os budapesti koncert után ismét 10/10 pontos produkciót láttam. Talán csak Chris Bottit hiányoltam, de ő pár hete önállóan adott koncertet. (Azon nem voltam jelen, ezt még nem tudtam feldolgozni.) :P Azért jó, hogy Budapestre is eljönnek a világsztárok. Sting sokadszorra. A főváros kulturális élete tényleg világszínvonalú. Ez az élmény örökre megmarad, de már most várom a következő koncertet. Ahogy Sting is mondta a legvégén, sic: "See you again, viszlát!" Így legyen.
Chris Rea - ismét lemaradtam
Olyan hülye érzés az, amikor azt érzed, hogy ott lett volna a helyed valahol, de mégse mentél... így jártam ezzel a tegnapi koncerttel is. Sok jelentkező nem volt, egyedül meg nem akartam menni. (Ezt már bánom.) Be kell látni, sokszor egyedül vagyok a zenéimmel. Igaz, azok néha igen távol vannak a mainstream-től (és ez a dolgaim nagy részére szintúgy igaz), de az ember azt szereti, amit a lelke szeret, ezt nem tudjuk befolyásolni. Nem is akarom. Ma este mégis azt teszem, amit ilyenkor nem szabad (sőt, szigorúan tilos!), mert attól jobb nem lesz, csak rosszabb, de Chris Rea zenéit hallgatom.
Josephine, az egyik nagy kedvenc:
A pokolba vezető út adott:
A tengernél is jó lett volna:
Egyébként a félelmek is megszűnnek egy idő után:
De hülye lennék, ha azt gondolnám, hogy ezzel vége:
Bánatomat egy "majd leközelebb" reménnyel és két Sade CD megrendelésével oldom. Bár az egyiket (Promise) még mégnezem egy használt CD boltban, de az újat megrendelem, hajlandó vagyok 2882Ft-ot fizetni érte. :) Egy (számomra) elmaradt Chris Rea koncert után Sade zenéjével vigasztalódom. Na erről beszélek, hogy nem a mainstream...
Pécs EKF 2010
Először is éljen Pécs és a kultúra! De most jöjjön a másik oldal, amiért a pécsiek lehet, hogy nem fognak szeretni. :) A nagyobb beruházások nem készültek el, kicsit úgy állnak, mint Pesten a 4-es metró, majdnem elkészült a 25x kitolt határidőre... Az igazság az, hogy én már a helyszínnel sem értettem egyet, mert Budapestnek örültem volna a legjobban (mindenkinek haza húz a szíve :P), de mivel a főváros már így is kulturális központ, ésszerű és logikus, hogy az egyik vidéki nagyváros és/vagy megyeszékhely legyen az egyik jelölt. Debrecent láttam a legalkalmasabbnak, a legfelkészültebbnek, de végül olyan politikai döntés született, amely P
écs mellett döntött. Aztán jöttek a botrányok, sorozatban távoztak a projektirodától, a polgármestereket tragédiák érték, mondhatni a szegény embert még az ág is húzza, de azért biztos vannak felelősök is... Meg itt ez a logo. Most őszintén, valaki el tudja olvasni, hogy Pécs? Mert nekem ez is olyan fura. Meglátja egy külföldi és max. szöszmötöl vele, hogy mi ez?! Egyértelmű, világos, könnyen megjegyezhető, hamar rögzülő logot kellett volna tervezni, még én is megcsináltam volna - ingyen, hazaszeretetből. :) Mindezeket nem fikázásból, nem kiábrándultságból mondom, hanem azért, mert ha valamit lehet jól, jobban csinálni, akkor csináljuk úgy, mert úgy a végén is sokkal jobb lesz/lenne minden.
A másik két helyszínen nem hiszem, hogy ennyi gond lenne, Essen biztos felkészült, Isztambul meg olyan böszme, hogy ott felkészületlenül is simán meg lehet csinálni. De ha már így alakult, akkor egy dolgot tehetek, nagyon drukkolok, mert szeretném, ha jól sikerülne! Nézzük a programot, illetve nézném, de még a honlap se jön be, wááá :((((. Biztos nem bírta a mai leterheltséget. Pedig tényleg drukkolok, olyan jó lenne, ha jól sikerülne. Szerencsére másol is meg lehet nézni a programokat. Engem a Bauhaus-kiállítás nagyon érdekelne, és ez a fotoblog is igazán jól sikerült. Flatley nem igazán motivál, bár sokan szeretik. Essenben Bobby McFerrin lép fel (lásd lent, óriási), Isztambulba a U2 érkezik (igaz, a turnéjuk részeként), de ha Stinget sikerülne elhozni, annak nagyon örülnék. Mondjuk szállást már biztos nem találnék... és Sting se biztos még (és nem csak miatta kellene lemenni), de reménykedjünk. Hajrá, Pécs!
Sade-napok, új dal
Sade-rajongóként közölnöm kell, hogy hosszú évek után végre itt az új szám. 2010-ben új album is lesz, ha minden igaz - még télen! Ennek úgy örülök, hogy ezt a hírt beteszem a karácsonyi ajándékok közé. Régebben akartam írni egy bejegyzést a Sade-napokról, amit azért hívok így, mert akkor 2-3 napig Sade-t hallgatok, s aki ismeri, az tudja, hogy az olyan ábrándozós, kicsit depressziós, kicsit reménykedős, kicsit mélabú, nem kicsit szentimentális, összességében nagyon lelket melengető. Nem is tudtam, hogy 50 éves?! Egyik nagy vágyam, hogy egy Sade-koncertre eljussak, most, hogy életre keltek, remélem koncertezni is fognak. Ha Cohen eljött, talán ő is eljön hozzánk.
Most, hogy a karácsonynak vége, és holnap ismét dolgozni kell, meg holnapután, meg azután, és 31-én is, vagyis a 4 napra kikapcsolt ébresztő újra bekapcsolva, így 9-10 helyett ismét 5.45-kor kelek, ami ma este kivitelezhetetlennek tűnik, de úgyis felkelek, viszont a mondat első felét elvesztettem :P, a lényeg, hogy Sade-t hallgatok. Olyan poszt-karácsonyi hangulat ez. De nézzük a jó oldalát; a munkának amúgy örülök, az utcán is kevesebben vannak, bent is kevesebben vannak, és még fizetés is lesz idén. :) Apró örömök.
eheti
- Az ARC plakátkiállítás 3. helyezettje nálam abszolút első. :) Sasvári Dóra, Szűcs Adrienn: Újrakezdés magyar módra - ez a címe. Innen gratulálok! Óriási. Az a durva, hogy egy kicsit bennem is megvan, néha én is ilyen vagyok... egy kicsit, de sajnos igaz. :)
- Négy nap alatt érkezett meg Ausztráliából egy képeslap. Mondom 4 nap, Ausztráliából! Dárga Magyar Posta, ha egyszer sikerülne ezt elsajátítani, nagyon örülnék. A stratégiai vállalatok privatizálását nem támogatom, de ha egyszer a Deutsche Post megvenne a Magyar Postát, az biztos minőségi javulást hozna. Persze erre nem lenne szükség, ha jól működne a cég. Ja, a lényeg, ismét látogatásra invitáltak, ajjaj. :)
- Végre van pisztáciás puding. Kipróbáltam, finom. Sok köze nincs a pisztációhoz, de nem is baj, az aromának/ból élünk. :) Szép zöld. Régen még szavaztam is rá a Danone honlapján, de akkor nem nyert, 1%-kal kevesebb szavazatot kapott, a Danone pedig csak most kapcsolt, hogy lenne rá igény. Amúgy a boltokban előbb volt, mint a honlapjukon, ez is olyan danone-os... (Jól írtam? Látens? Sp?) :)
- A hírek szerint jövőre végre Budapesten koncertezik a U2! Bár az utóbbi időben nem kápráztattak el, de olyan nagy az életmű, hogy abból lehet szemezgetni. Sőt, amíg ilyeneket tudnak, addig nem halt meg az igazi U2.
mr leonard cohen, köszönjük!
