kultura bejegyzései 
Munkácsy, WAMP, Meki, Moha, Olasz Kávézó
Krisztus-trilógia
Ricsivel megnéztük Munkácsy Krisztus-trilógiáját, még amíg a székesfővárosban van, mert nem sokáig lesz itt. Nem is tudom már, hogy ezelőtt mikor jártam a Nemzeti Galériában, talán kisgyerekként. A bejáratnál elegáns, nyakkendő-inges jegykezelő fiatalemberek, igazán stílusos, a helyhez illő megjelenéssel, és kulturált viselkedéssel, útbaigazítással. A belépőben benne volt az állandó kiállítás megtekintése is, így viszonylag rendszertelenül, de rengeteg alkotást megnéztünk. Talán kicsit sokat is. :) Ennyit nem lehet egyszerre befogadni. Mérhetetlenül nagy kinccsel rendelkezik a Galéria. Sok olyan terem volt, ahol senki nem volt, ha netán valaki kárt okozni menne, sajnos megtehetné... Mi művelődni és gyönyörködni mentünk. :)
A fő művet, a Krisztus-trilógiát fülhallgatós biztonsági őrök védték, legalább 3x kellett megmutatni a jegyet, mire bejutottunk oda. A látvány tényleg pazar. Már a képek mérete is lenyűgöző. Nekem a Golgota tetszett a legjobban, illetve az volt a leghatásosabb. Percekig nézi az ember. Eszembe is jutott Ady úr, hogy
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Még a kupolába is felmentünk, ami tőlem nagy szó. Én remegő lábakkal, de legalább Ricsi bátrabb volt. Csudás a város, tényleg. Egyébként a Galériában vannak olyan kis zegzugok, ahol romantikázni is lehet, mármint mindenki a maga szerelmével, de ez csak nekem jutott eszembe, haha. :)
Belegondolni is rossz, mi lett volna akkor, ha a Trilógia egyik darabja is ott lett volna a daru alatt...
A Trilógia április végéig Budapesten van, érdemes megnézni, utána nem tudom hol lesz, mert a három festménynek három különböző tulajdonosa van, talán visszaviszik Debrecenbe.
WAMP
A WAMP-on már nem először jártam, de mindig Bééélabával. :) Idén is megállapítható, hogy legalább olyan kreatív a magyar nemzet, mint amennyire drágák a kiállított tárgyak. Utóbbi sajnos. Láttam PaPe hátát, majd elveszett a tömegben. Nagyon sokan voltak, sőt, a végére befutott pár LMP-s tüntető is. Én meg leginkább a kutyákkal voltam elfoglalva, mert sokan hoztak négylábút, és mind nagyon értelmes (és tüneményes) kutya volt. Szerencsére az elveszett beagle is megtalálta a gazdiját.
Magyar Meki
SP-vel kipróbáltuk a magyaros kajákat a Mekiben. Mondjuk ez túlzás, mert egyikünk sem kívánta se a csalamádés hamburgert, se a kislángost. A házias hasábburgonya zöldfűszeres mártással nagyon finom volt. A somlói egy erős közepes. Állítólag a vasalt csirkeszendvics se volt rossz, de megállapítottuk, hogy a Meki is drága hely. (Pl. a KFC olcsóbb.) Sebaj, kaptam különleges chipset, amelyet akkor még nem fogyaszthattam el, pedig kívántam, de majd most, Húsvétkor. Köszi! :)
Moha Galéria
Mexxszel a Moha Kávézót (kávézó és galéria egyben) próbáltuk ki, nemrég nyitott. Durva, hogy két év után találkoztunk újra. Nekem csak a hely tetszett, valakinek a pincér is. :) Beszéltünk, sétáltunk, a wifit is használtuk, ill. ő, haha, sőt, meg lettem reikizve. :) A kávézónak tényleg van ilyen zöld fala (zöldfala?). Az egész hely igényesnek tűnik, a WC-re is szántak energiát és pénzt. Helyes.
Olasz Kávézó
Az Olasz Intézet kávézóját is teszteltük a héten, de ezt nem részletezem, csak annyit, hogy jó volt. :) Illetve a helyről írhatok. Igazán egyedi, tényleg van stílusa. Nincs túl sok hely, és a WC felé érdemes vigyázni, mert én úgy bevertem a fejemet, hogy rendesen megszédültem, és még dudorom is lett... A pincében van a mosdó. A bor nem olcsó, de legalább az édesség (desszert) nagyon-nagyon finom. És az olasz ital is. :) Érdemes kipróbálni. (A kép innen.)
Különleges helyekre ellátogatni öröm, új dolgokat kipróbálni jó, de értékes emberekkel találkozni megfizethetetlen. Minden másra ott a Mastercard. És tényleg így van. :)
Pánik
Hónapokkal ezelőtt meg akartam nézni a Pánik c. darabot a Nemzetiben, de mindig nagyon hamar elfogytak a jegyek. Olyan is volt, hogy kértem jegyet a legkésőbbi időpontra, de az még nem volt kitűzve. Végül sikerült megoldani, és a héten megnéztük.
Maga a színház (az épület) csodálatos, szerintem nagyon szép. Modern, elegáns, tiszta. Jó oda betérni. A belépés után egyből egy kiállítás fogadott, amiről nem is tudtam, de érdekes, hogy miről szól, és hogy miért éppen most találkoztam vele. Mindenesetre véletlenek nincsenek. Nem mondhatom el senkinek - Havadtőy Sámuel kiállítása. Hatalmas négyzeteken különböző színekben, mintákban azt lehet olvasni, hogy Nobody knows that I am gay. Majd a végén van egy kis oltárkép kereszttel. Egyszerű, mégis elgondolkodtató kiállítás.
Hogy milyen összefüggés van a színházigazgató és a kiállítás között, azt nem tudom, de köztudott, hogy szintén zenész. (Egyébként nekem nem szimpatikus, nagyképű stílusa nem igazán jön be.)
De essék szó a darabról is, az a lényeg. Reméltem, hogy régi kedvencem, Miklós Marcell is játszani fog, mert a kiírás szerint ő alakította volna az egyik szerepet (a három közül), de végül a rendező, Rába Roland ugrott be helyette. Nem derült ki, hogy miért, de az új tájékoztatóban már vele hirdetik, így lehet végleg kiírták. Miklós Marcellt a Kísértések c. filmben lehetett látni, kiváncsi lettem volna mit alakít felnőttként, sajnálom, hogy nem ő játszott, de a rendező alakítása is príma volt. A Gobbi Hilda Színpad egy kisebb terem. Négy-öt sorban hagyományos székeken, a színpad előtt/mellett pedig bárszékeken vagy babzsákfoteleken (!) is helyet lehetett foglalni.
Lássuk miről szól a darab:
"Három fiatal férfi egy lakásban: egy tervezőgrafikus, egy liftügynök és egy tévés műsorvezető. Ketten testvérek, a harmadik a barátjuk. Egyikük már régebb óta pánikbeteg, a másikuk éppen most lett az, és lehet, hogy a harmadik sem ússza meg, csak idő kérdése, hogy mikor és mitől tör rá a para. Korunk (anti)hősei." - írja a Színházajánló.
"Az egyik férfi "halott", a másik "elmebeteg", a harmadikon "iszonyú a szorítás". Kettő értelmiségi (testvérek), egy üzletkötő (a barátjuk). Figyelik, gúnyolják, szánják a másikat; botcsinálta terápiákkal orvosolják egymás baját. A pánikot." - írja a Revizor.
Valóban fekete komédia, ahogy a hivatalos tájékoztatóban írják. Két nagyon komoly problémáról, a depresszióról és a pánikbetegségről szól, azt dolgozza fel, sokszor viccesen, néhol komolyan. Marton Róbert, Szabó Kimmel Tamás és Rába Roland is remek volt. Nekem tetszett, ajánlom, 8/10.
Azt a kamerát is használták a darab közben. A képen balról jobbra: Szabó Kimmel Tamás, Marton Róbert, Miklós Marcell.
Pécs EKF 2010
Először is éljen Pécs és a kultúra! De most jöjjön a másik oldal, amiért a pécsiek lehet, hogy nem fognak szeretni. :) A nagyobb beruházások nem készültek el, kicsit úgy állnak, mint Pesten a 4-es metró, majdnem elkészült a 25x kitolt határidőre... Az igazság az, hogy én már a helyszínnel sem értettem egyet, mert Budapestnek örültem volna a legjobban (mindenkinek haza húz a szíve :P), de mivel a főváros már így is kulturális központ, ésszerű és logikus, hogy az egyik vidéki nagyváros és/vagy megyeszékhely legyen az egyik jelölt. Debrecent láttam a legalkalmasabbnak, a legfelkészültebbnek, de végül olyan politikai döntés született, amely P
écs mellett döntött. Aztán jöttek a botrányok, sorozatban távoztak a projektirodától, a polgármestereket tragédiák érték, mondhatni a szegény embert még az ág is húzza, de azért biztos vannak felelősök is... Meg itt ez a logo. Most őszintén, valaki el tudja olvasni, hogy Pécs? Mert nekem ez is olyan fura. Meglátja egy külföldi és max. szöszmötöl vele, hogy mi ez?! Egyértelmű, világos, könnyen megjegyezhető, hamar rögzülő logot kellett volna tervezni, még én is megcsináltam volna - ingyen, hazaszeretetből. :) Mindezeket nem fikázásból, nem kiábrándultságból mondom, hanem azért, mert ha valamit lehet jól, jobban csinálni, akkor csináljuk úgy, mert úgy a végén is sokkal jobb lesz/lenne minden.
A másik két helyszínen nem hiszem, hogy ennyi gond lenne, Essen biztos felkészült, Isztambul meg olyan böszme, hogy ott felkészületlenül is simán meg lehet csinálni. De ha már így alakult, akkor egy dolgot tehetek, nagyon drukkolok, mert szeretném, ha jól sikerülne! Nézzük a programot, illetve nézném, de még a honlap se jön be, wááá :((((. Biztos nem bírta a mai leterheltséget. Pedig tényleg drukkolok, olyan jó lenne, ha jól sikerülne. Szerencsére másol is meg lehet nézni a programokat. Engem a Bauhaus-kiállítás nagyon érdekelne, és ez a fotoblog is igazán jól sikerült. Flatley nem igazán motivál, bár sokan szeretik. Essenben Bobby McFerrin lép fel (lásd lent, óriási), Isztambulba a U2 érkezik (igaz, a turnéjuk részeként), de ha Stinget sikerülne elhozni, annak nagyon örülnék. Mondjuk szállást már biztos nem találnék... és Sting se biztos még (és nem csak miatta kellene lemenni), de reménykedjünk. Hajrá, Pécs!
2 Fonseca
Mindig nagy öröm, ha az ember új&jó - számára addig ismeretlen zenét - talál. Főleg, ha egyszerre két új előadót. Nemrég a MüPában lépett fel Robert Fonseca, s ennek hallatán rákerestem, mégis mit tud - hát tud! De véletlenül - azok nincsenek, ugyebár - találtam egy másik Fonseca-t, ő David. Más stílus, más zene, de mindkettő ötös - ahogy ezt mostanában a pesti szlengben mondják. :)
Íme Robert, a kubai. Néha vidám, néha belfelé fordulós énemnek tökéletes.
Itt meg David, a portugál. Néha vidám, néha befelé forduló énemnek szintén tökéletes.
No, és akkor a szentimentális dalszövegről nem is beszéltem...
Ever since I saw you
I want to hold you
Like you were the one
It sees right through me
A bullet it comes and takes me
And I love you I love you
I want you but I fear you
Who are u?
Who are u?
Ever since I saw you
I want to hold you
Like you were the one
Your feet rest on my shoes
I sing this song for you
Just to see you smile
And I love you I love you
I love you but I fear you
Who are u?
Who are u?
For how long
How strong do I still have to be?
How come you mean so much to me?
For how long
How strong do I still have to be?
How come you mean so much to me?
And I love you I love you
I want you but I fear you
Who are u?
who are you?(x4)
For how long
How strong do I still have to be?
How come you mean so much to me?
For how long
How strong do I still have to be?
- - -
Éljen mindkét Fonseca!
