mozi bejegyzései 
Weekend
Zsír új brit film. Rendhagyó szerelmi dráma. Nagyon meleg. De mikor fogom én ezt látni?!
(A szeptemberi bejegyzések között találtam, piszkozat maradt...)
Másnaposok, Zara, múlt, rádió, Pén, zene
1. Úgy vártam a Másnaposok 1-et, hogy hűdejólesz, mert mindenki áradozott róla. Aztán Lost (akivel mindig véletlenül találkozunk a vársoban) volt az első, aki mondta, hogy nem olyan nagy szám, és ezzel el is ültette a bogarat. Megnéztük. Tényleg nem estem hasra. Majd jött a második rész, az egy fokkal jobb volt, de egy 6-osnál nem tudnék többet adni. A legjobban a vége tetszett, a képes rész. De látni kellett már ezeket, és a lényeg azon van, hogy megnéztük. Bradley Cooper egész sármos, és Justin Bartha sem panaszkodhat. :)
2. Zara - Sale - 14.000 helyett 4.000 HUF, megéri.
3. Régen, amikor még kezdő zenész voltam, valahogy rátaláltam az iwiw-en egy fiúra, akire mindig úgy tekintettem, mint valami görög félistenre. Elég gyakran ránéztem, van-e új képe, hol járt, stb. Mindig vágyakozva tekintettem rá. Soha nem ismertük egymást. Én tudom a nevét, tudom, hogy meleg, ő semmit nem tud rólam. Eltelt pár év. Mit ad Isten, mostanában elég gyakran (kétnaponta) együtt utazunk a munkahelyem környékén. Fura élőben látni, bár nem néz ki rosszul, de se nem görög, se nem félisten, és még meg is nézett. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem akkor. Elégtétel, megnyugvás, de tényleg nem tudom szavakba önteni, nagyon érdekes érzés. És a legjobb az, hogy már nincs szükségem rá, és még meg is nézett, őrület. Ugye értik, amit mondok?
4. Rádióban, én? Nem tudom elképzelni. Még. :)
5. A Facebook folytatja. De már angolul teszi föl a kérdést! Fri - Pén, LOL.
6. Egy kis filmzene bééélabának. Amikor még a Cafén hallgattuk az egy órás filmzenés műsort, de rég volt, jó is volt. Műsor sincs már, Café sincs már.
Ausente
Marco Berger új filmjében egy 16 éves fiú (aki idősebbnek néz ki) megpróbálja elcsábítani férfi testnevelő tanárát. (Vajon korábban hányan játszottak el ezzel a gondolattal?) Mindent megtesz érte, végül sikerül nála töltenie egy éjszakát...
Én csak ennyit tudok róla, mielőbb látni kellene a filmet. Valahol ezt mondta a rendező: the intention is not to punish him but to understand him without judging.
Az IMDb-nél 7-es osztályzatot kapott, ami nem rossz. Egerben már moziban is vetítik?
Szerelem, humor, CO - mozi Özpetekkel
Szombaton a Szerelem, pasta, tenger c. film magyarországi ősbemutatóján jártam (a Puskin moziban, köszönet a szervezőnek), ahol a rendező személyesen is jelen volt. Egyébként a film eredeti címe Mine Vaganti, ami nem tükrözi a magyar címet, Özpetek finoman utalt is rá, hogy inkább nem is mond semmit erre. :) Ferzan Özpetekről tudni kell, hogy vállaltan homoszexuális, és a filmjeiben is rendszeresen visszatérő motívum a melegség. Ez a film pedig kifejezetten erről szólt. (Aki nem akarja tudni, hogy miről szól, hagyja ki a következő bekezdést.)
A filmről
Két fivér, mindkettő meleg, de a szülők elég konzervatívok, ezért egyikük sem meri felvállalni otthon. Az egyikük eltervezi, hogy a családi asztalnál kitálal, ezt a tervét elmondja a testvérének, aki - a legnagyobb megdöbbenésére - megvalósítja a másik tervét. Az apjuk nem akarja elfogadni, sőt, felfogni se tudja, kitagadja, majd infarktust kap, amit túlél. Ezután kezdődnek csak a bonyodalmak. Rengeteg vicces jelenettel, igazi olasz komédiával, családdal, időnként komoly bölcsességekkel és drámával. Nekem nagyon tetszett. A főszereplő mellett a nagymama alakítását kell kiemelnem, mindkettő nagyon profi. Kritikákat ne olvassatok, mert megy a szokásos nyafogás, pedig aki ezt a filmet nem élvezi, az nagyon savanyú. 9/10.
Személyes
Ha komolyra fordítom a szót, éppen ez az, amiért félek otthon elmondani, hogy nem tudnák feldolgozni, és a vérnyomásával küzdő apám netán szintén infarktust kapna. Még azt is meg tudnám emészteni, hogy nem tudja feldolgozni, sőt, ennél rosszabbat is, az áldozat szerepet tudom kezelni, de azt, hogy az egészségére menjen, netán az életébe kerüljön, azt már nehezen. Hasonlóságot véltem felfedezni apám hozzáállása, és a filmbeli apa között. Érdekes módon Özpetek az apjának ajánlotta a filmet, bár azt nem kérdeztem meg tőle, így nem is tudtam meg, hogy a filmben mennyi volt az önéletrajzi ihletésű motívum. Az is megfordult a fejemben, hogy megnézetem velük, oszt' jónapot.
Özpetekről
Nagyon szimpatikus volt. Az elején mondott pár szót, majd elment, és a végére jött vissza. A film után kérdezni is lehetett tőle. Közben kiderült, hogy a vetítéssel egy időben megrendezett Bari Nemzetközi Film- és Televíziós Fesztiválon vagy öt díjat nyert a film! Többek között a legjobb rendezői cím, és a legjobb forgatókönyv is az övé lett. :) Csak azért volt Budapesten, mert korábban megígérte, hogy itt lesz, elvileg a díjátadón kellett volna lennie. Hát nem drága?! :) A mozit is megdicsérte. Valahogy előjött a török származása, amire egy történet végén azt mondta, hogy neki nem tanították az iskolában, hogy az "ősei" a fél világot legyilkolták. :) Volt egy okoskodó magyar, aki olaszul kérdezett, kicsit bele is zavarodott, a vége az lett, hogy Özpetek azt mondta neki: nyugodtan visszavonhatod a kérdésedet. :) A legvégén vastapsot kapott, amit teljesen megérdemelt. Kezet is fogtam vele, ez az élmény örökre megmarad.
A közönségről
Látványosan sok meleg volt, főleg párok, de erre számítani lehetett. :) Én egy olasz fiú mellett ültem, de ő nem volt meleg, barátnője volt. A ránézésre melegek (micsoda kategória :P) között 25-35/40 év volt a domináns. Azért néhol már befigyelt a kis pocak és az őszülő halánték. :) Mindenki kulturált volt, de egy dolgon elfilóztam: remélem, hogy 40 évesen majd tudni fogom a határaimat, korlátaimat, és úgy is fogok öltözködni. De mondom, mindenki normális volt, egy is elég ahhoz, hogy elfilózzak valamin. Ennél a jelenetnél kicsit felrobbant a mozi, ami valahol érthető, bár kicsit buzis. :) A részlet végén pedig a második legromantikusabb jelenet látható.
Sok részletet ki lehetne emelni, ami mókás volt, még kettőt, aztán befejezem, nézzétek meg. :) Az elsőben az látható, amikor Tomasso római meleg barátai megérkeznek a családi házba, ahol semmit nem tudnak a melegségükről - azok a fejek, nézések... :) A másodikhoz nem kell kommentár. Igaz, ezek csak annak igazán mókásak, aki már látta a filmet.
Happiness
Kézfogás, pár szó, autogram, közös fénykép. 
Mondom KÉZFOGÁS, PÁR SZÓ, AUTOGRAM, KÖZÖS FÉNYKÉP!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Soha nem gondoltam volna.
Kész vagyok, teljesen. Őrület.
Na, majd még írok az egészről, mert nagyon jó volt, a film is, a rendező is, meg minden, a másik tali is... :)
A földrengésből nem éreztem semmit, de attól tartok, hogy én okoztam. Elnézést. :) Csodás este volt.
A happiness vajon mi? :)
Három a magyar igazság: KÉZFOGÁS, PÁR SZÓ, AUTOGRAM, KÖZÖS FÉNYKÉP. :)
És akkor a legromantikusabb jelenet a filmből. Hm. :)
Szerelem, pasta, tenger / Mine Vaganti
Prisma blogolt róla, így tőle az infó. (Onnan loptam :), innen is köszönet). Mivel Özpetek-filmről van szó, írnom kellett róla. (Özpetek mindig szívesen nyúl a meleg témákhoz, ott van pl. a Törökfürdő, az is egy jó film.). Röviden a filmről:
Az olasz tésztagyáros család két reménysége - Tommaso és Antonio - mindketten másképp képzelik el az életüket, mint ahogy felmenőik szeretnék, s ebből komoly galiba támad a családi asztal körül. Tommaso nagy bejelentésre készül: tudatni tervezi szüleivel, hogy homoszexuális, és tőlük távol, Rómában, íróként szeretné folytatni az életét. Így Antonióra marad a hagyományosan családi üzlet, a tésztaüzem vezetése, de legszívesebben ő is menekülne a feladat elől. Valamelyiküknek azonban áldozatot kell hozni. A fiúk döntéseit a sokat látott nagymama segíti, akinek szív dolgaiban mindig is megvolt a határozott véleménye. S ha ő nem lenne elég meggyőző, megérkeznek a már amúgy is hangos családi villába Tommasso római barátai, akik szintén befolyásolni szeretnék az események alakulását.
Jónak tűnik. Remélem a Puskinban, vagy a Művészben láthatjuk majd.
Az amerikai
Félve ültem be a filmre, mert elég lehúzós kritikákat olvastam (Index, mi más... szegények, nem értették, vagy nem vágják a filmművészet ezen részét.), és a szakértő is azt mondta, hogy ez nem egy jó film, és dög unalom az egész. De a barátnőmmel együtt vagyunk annyira Clooney rajongók, hogy a negatív előjelek ellenére megnéztük. Nem bántuk meg. Kétségtelen, hogy ha valaki ránéz a plakátra, megnézi az előzetest, egészen más filmre számít, mint ami valójában. Nem egy pörgős akciófilm, sokkal inkább egy művészfilmes krimi. De annak nagyon jó. Ritkán látni ebben a kategóriában filmeket. Gyönyörű vágóképek, egyes jeleneteknél remek művészfilmes megoldások. Igen, sokszor lassú a film, de szép. (A giccses pillangós rész pedig inkább mókás, mint romantikus.) Azért izgalmak is vannak, nem olyan unalmas ez a film. Ráadásul a vége abszolút nem amerikai filmes befejezéssel zárul. A történeten sokat lehetett volna még javítani, nem voltak nagy fondorlatok, ez igaz. De voltak hangulatos olasz kisvárosi (falu?) képek, szép női mellek (:P), félmeztelen Clooney (nem hoz lázba), fegyverropogás (lázba hoz), bűnbánó pap (ami Captainnek és Lostnak is tetszene), és aki ilyen bölcsességeket is mond a gazdagság kapcsán:
Gazdag ember az, aki Istent hordja a lelkében.
Furcsa, hogy pont egy ilyen filmben jön szembe az okosság. Clooney pedig hozta azt, amiért szeretem/szeretjük: elegáns, stílusos, bölcs, laza, okos, ügyes, tovább is van, mondjam még? :) Egyszerűen olyan megjelenése és a hangja van, amiért be kell ülni a moziba. 7/10.
A film után még megnéztem pár oldalt, hogy tényleg csak nekünk tetszett-e a film, de nem. Mások mellett a Filmbuzi is jót írt róla. Idézem (részlet): "Amit el szeretnék mondani róla, hogy a lassúság mellett egyszerűen gyönyörű a film." Köszönöm. Úgy látszik, a buziknak tényleg jobb a művészi érzékük. Haha. :)
Tőzsdecápák 2.
Egy hete leadták az első részt (első, értsd 23 évvel ezelőtti :P), ami jó alapozás volt a folytatáshoz. Ehhez képest meglepett a második rész, mert ami engem érdekelt volna, a tőzsde, a bennfentes kereskedés, a pénz, a hatalom, az összeesküvések, maga a krimi része, az szinte háttérbe szorult az erős érzelmi szálhoz képest. Ettől függetlenül jó volt, gyönyörű New York-i vágóképekkel és ilyen bölcsességekkel:
"A szerénységben benne van az erény szó."
"Meg kéne kapaszkodnunk egymásban, különben az egésznek mi értelme?!"
"Erkölcsi kockázat vagy."
Utóbbi tetszik a legjobban. :) Osztályozva 7/10. Szegény Michael Douglas-en már látszik az idő vasfoga (de azért jó volt), pedig ahogy hallom, tényleg nincs jól... Viszont Shia LaBeouf-ben van valami cuki faktor, és az a bárgyú tekintet is aranyos. Megölelgettem volna, amikor sírt, vagy amikor reggel nem volt kedve kikelni az ágyból. :)
Meg azt a fiút is, aki egyedül nézte a filmet. Bár sokan járnak egyedül moziba. Régen én is voltam. de most nem. Na mindegy, ez csak egy ilyen kis kitérő. Német nyelvterületen tényleg ilyen plakáttal fut? Miért?
Biszku Béla a Mammutban
Nem ott néztük meg, mert sajnos elég kevés helyen vetítik, de volt egy ilyen mondat a filmben. Szegény Fónay Jenő (56-os halálraítélt) majdnem infarktust kapott, amikor megtudta, hogy kiről készül a film, és hogy az illető még él, sőt, a film készítői találkoztak vele. Azt mondja: "biztos csak éjjel mer kimenni az utcára". Nem. Fónay őszinte reakciója a film legdrámaibb pillanata, és abban minden benne van. Már ezért is érdemes megnézni. Balás-Piri László gondolatai is igen érdekesek. Néha úgy éreztem, hogy Skrabski Fruzsina lehetett volna egy kicsit felkészültebb is, és látszik, hogy ez egy első filmes produkció, de ezeket a gyerekbetegségeket leszámítva tetszett. Nagyon jó, hogy ilyen filmek is készülnek, hogy fiatal újságírók gondolják úgy, hogy itt még jó sok dolog nincs rendezve. Mondjuk én régi UFI-, Reakció-, és Mandiner-olvasó vagyok, ezért egy kicsit elfogult. 8/10.
Anyátlanok
Újabb film, amiről írnom kell. Nem lesz mozis blog, néha írok magamról is. :) De ez a film friss, az élmény is, ezért leírom. Mikor elolvastam a tartalmát és megnéztem a trailert, már tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell. Nem tartott vissza a Pesti Est - egyébként jó - kritikájának utolsó, nagyon poénra gyúró, de a filmhez nem illő mondata. (A Pesti Estet azért sem szeretem mostanában, mert megvették az általam sokkal jobban szeretett Exitet.) Tartalom:
"Joe, a laza, nagydumás sportújságíró élete gyökeresen megváltozik felesége hirtelen, tragikus halálakor. Az otthoni feladatokból addig csak minimális részt vállaló férfinak egyedül kell felnevelnie két fiát, az anyja halálát igazán fel sem fogó, hat éves Artie-t, és az előző házasságából származó, lázadó tinédzser korszakát élő Harryt. Joe azonban úgy dönt, nem fogja hagyni, hogy a tragédia beárnyékolja a fiúk gyerekkorát, s mindent megtesz azért, hogy jó apa váljék belőle."
Összesen hatan voltunk a moziban, és ennek csak azért örültem, mert szeretem, ha kevesen vagyunk. Egyébként jó lenne, ha ilyen filmekre több néző járna. Bár igaz, hogy a többség szórakozni jár, és csak kevesen vannak, akik egy ilyen filmdrámára jegyet vesznek. Kivételesen multiplexben néztük meg, ahova nem nagyon járok, el is csodálkoztam, milyen modern minden. :)
Szívbemarkoló film, Clive Owen és a többiek nagyszerű alakításával. Olyan szívesen írnék róla egy csomó mindent, de most nem megy, mert még a hatása alatt vagyok. Mondjuk a Billy Elliot producerének hallatán gondolhattam volna, hogy ez lesz. Szentimentális vagyok, nem tagadom, megkönnyeztem. Ennek ellenére, vagy éppen éppen ezért: ezek a filmek nekem valók, nagyon megérintik a lelkemet. 9/10.
Trailer:
Az egyik legjobb betétdal:
Leo kéglije
Megnéztük a Leo kéglije (El cuarto de Leo / Leo's Room) c. uruguayi-argentin (!) filmdrámát. Röviden a tartalom:
"A Montevideóban élő Leo jóképű huszonéves férfi, aki az utóbbi időben elhidegült barátaitól, barátnőjétől. Depressziójának oka, hogy bár sokáig küzdött ellenne, immár belátta, ő valójában a fiúkhoz vonzódik. Titokban az interneten próbál ismerkedni, de amikor el jönne a konkrét randevú ideje, inába száll a bátorsága. Elkezd pszichológushoz járni, mert szíve mélyén még mindig problémaként tekint nemi identitására. Közben újra találkozik egykori osztálytársnőjével, aki bár más jellegű, de szintén súlyos magánéleti problémákkal küzd."
Bár volt egy-két vontatott rész, de összességében tetszett. Félelem, szorongás, útkeresés, menekülés, depresszió, elfogadás, vívódás, remény - ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni. 8/10. Ráadásul annyira édes ez a Leo. :)
Milk
Milk. Jó rég akartam írni róla. B.-nek hála a premier napján láttam. Bár voltak benne kicsit sarkított dolgok, de összességében nagyon tetszett. Vajon ki rendezte? Mondanom sem kell, hogy Gus Van Sant. Ezennel előlépett kedvenc rendezővé, minden elismerésem. :) A tartalom:
"1977-ben Harvey Milket beválasztották a San Francisco városának Felügyelői Testületbe, így ő lett az első olyan választott, magas közhivatali tisztséget betöltő ember Amerikában, aki nyíltan vállalta homoszexualitását. Győzelme nemcsak meleg jogi szempontból volt jelentős; egységbe kovácsolta a politikai spektrum különböző szereplőit, a nyugdíjasoktól kezdve a szakszervezeti dolgozókig. Harvey Milk alapjaiban változtatta meg az emberi jogokért folytatott harc természetét, és vált egész Amerika hősévé, szomorúan korai, 1978-ban bekövetkezett tragikus halála előtt."
A vezérvonal, a fő cselekmények mellett olyan filózásra okot adó mellékmondatok hangzanak el, mint például 1. "Tényleg azt hittem, hogy ő az igazi..." Ez olyan vörösmartys /Min a csalódás könnye rengedez?/ életérzést adott. 2. "40 felettivel nem randizom..." De újabb filó; 40 felett melegen? (A filmben mégis randizik vele.) :P 3. "Nekünk szükségünk van reményre, mert remény nélkül elveszünk..." A legerősebb mondat, amit csak a film tud visszaadni a maga drámaiságával. Hihetetlen, hogy közel egy év után is ennyire emlékszem ezekre a momentumokra is.
További érdekességek a filmhez kapcsolódóan. Találtam retro képet: az igazi Harvey Milk és Joe. :)
Az a Castro Camera nekem nagyon bejött. Már maga a helyiség, de a környék is.
A végére hagytam valamit, illetve valakit. Hogy nekem a filmből kellett megtudnom, hogy olyan, hogy James Franco létezik?! S milyen találó a neve... :)
Csak ajánlani tudom a filmet.
Raw Love / Amor Crudo
Ez a film annyira friss, hogy még meleg - a mondat maradjon kétértelmű. Fent a trailer, lent a film. Kimondott szavak, kimondatlan érzések, öröm és szomorúság, egyszerre szerelmes, játékos és drámai. Olyan SPF-es film. :) Ma este éljenek az argentin rövidfilmek!
Raw Love (Amor Crudo) - With English Subtitles
Uploaded by martindeus. - Check out other Film & TV videos.
Mitől más?
Mi történik akkor, ha egy észak-keleti konzervatív város polgármesterválasztásán a jelöltek között egy hivatalosan homoszexuális férfi szerepel, aki másságából gyűjt erőt? És mi történik akkor, ha a választási kampány során hősünk beleszeret jobb kezébe, aki történetesen nő? Mit szólnak a választók, az ellenfelek, a férfi hivatalos élettársa? És végül mit súg a férfi szíve? - Erről szól a Mitől más? (Diverso da chi?) c. olasz film. Olasz filmfesztivál a héten!
Találtam egy jobb képet a főszereplőről, Luca Argenteroról, és úgy döntöttem, hogy a művészet és a művész úr iránti tiszteletből közzéteszem. :)
