munka bejegyzései 
A mai nap margójára
Az egy dolog, hogy nem szeretem a céges nőnapokat, de a közösség érdekeit előtérbe helyezem, nem vonom ki magam, sőt, még szépen is mosolygok hozzá. Főleg úgy, hogy reggel a főnököm vállamra tett kézzel megkérdezi, hogy ugye te is benne vagy? Háthogyafenébene! Van az a főnöki vállra helyezett kéz, mire nem lehet nemet mondani. :) De nem is akartam, mert tényleg fontos a közösség.
Egy dolog bántott. Szintén zenész kollégámat ketten is betalálták, az egyik a szemébe; a Boldog Nőnapot!-ra az volt a válasz, hogy: Neked is! És ez még úgy el is ment volna, ha nem sok ember előtt csinálja, és nem olyan hangszínnel, ahogy. Mert ez lehet akár jó poén is, de ott nem az volt. (Rajta csak látszik, de nincs kimondva, ő meg pláne nem hirdeti magáról.) A másik meg engem talált be, hogy egy fiú volt, aki nem férfiasan adott puszit, hanem olyan nőiesen, ugye tudom ki volt, és hogy ez milyen már? Tudom, ne bántsd már! Finoman elküldtem a g**ibe, izé, hogy nem kéne, örülj az ajándéknak, nem szabadna kifiguráznod, hogy lehetsz ilyen, gáz ez a hozzáállásod, stb. Már nem emlékszem, hogy mit is mondtam pontosan, de azt tudom, hogy kicsit behúzta a fülét-farkát, hogy jólvanjólvan.
Hát, ezek vannak. A férfiak egy kivételével mind úriemberek voltak. Annak az egynek meg szintén mondtam, hogy mi a gáz, mit nem illik.
Ez maradt meg a nőnapból, ami úgy bennem van még most is.
A nőket csókoltatom. Bár ilyen napot nem tarok, sorry. :)
(Néhány fiú olyan kis aranyos volt a városban azzal az egy szál virággal...)
Jah, az ajándék nőknek, fiúknak, mindenkinek:
Dilemma
Van egy szintén zenész kollégám. Nem hangoztatja, nincs kimondva, csak egyszerűen látszik rajta. Ezzel még nincs gond. Arra jó, hogy a kollégák véleményét le lehessen szűrni. Sajnos kiábrándító. "A buzi" - szólta le egyszer valaki. Bár többen is a Jobbikra szavaztak, ezért valahol sejtettem, hogy ez lesz... Rólam nem látni, és nem is vagyok olyan, aki ezt hangoztatná, meg ilyen hozzáállással amúgy is minek. Hiába multi, hiába az elvileg nyugati vállalati kultúra, ebben, és sok más kérdésben bizony sokan le vannak maradva, már ami az embereket illeti. Ez van.
Vagy én voltam túl kedves, vagy csak simán kiszúrt a kolléga. Most az a kérdés, hogy vajon felfedjem-e magamat, vagy ne. A helyzet talán olyan, hogy én tudom róla, és azt hiszem ő is tudja rólam, sőt, mindketten tudjuk egymásról, csak nincs kimondva. Közeledett, de én próbáltam nem átlépni egy bizonyos kollegiális határt, ezt tudomásul vette. Mi ez a határ? Egy kis rezgést lehet érezni köztünk, de ennyi. Aranyos, kedves, de nem tudom eldönteni, hogy csak barátkozni szeretne, vagy mást is. Attól tartok, hogy mást is. Ezzel van igazán a probléma. Most úgy érzem, ha elkezdünk barátkozni, annak más vége lenne. Én nem vagyok olyan, aki csak szex és más semmi, meg különben is van egy régi mondás, hogy házi nyúlra nem lövünk, és amúgy sem érzek mélyebb dolgokat. Arról nem is beszélve, ha bent ketten tudják, és netán rossz vége lesz, akkor már nem titok. (Persze ha lángoló szerelem lenne, akkor más lenne a helyzet. Nem sokat filóznék rajta.) Valahol úgy érzem, hogy ennek a barátkozásnak nem lenne jó vége. Biztos több lenne belőle, de annyira meg nem több, hogy azért érdemes lenne.
Egyébként ő állandóan csajokkal, kolleginákkal van (csak velük, igen, ez olyan tipikus), én meg nem. Én mindenkivel elvagyok. Szóval nem tudom. Nem tudom az egészet, hogy van értelme annak, hogy akár barátkozzunk, akár ennél többet is csináljunk. De pont ezért, az ennél több miatt érzem azt, hogy így komolyabban barátkozni se kellene. Ugyanakkor ott a másik oldal is, hogy megismerném, de valami mégis visszatart. Most úgy érzem, hogy ne erőltessük.
Film, álom, Fidesz, siker - eheti
Őrület, hogy még Húsvétkor is csak éjfél körül vetítenek egy olyan filmet, mint a Péter, a kőszikla. Nagyon sokáig bírtam, de a végére bealudtam. Hátborzongató volt látni, hogy ma is mennyire aktuális... Ráadásul elég jó film. Egy igazi klasszikus.
Többen mondják, hogy keveset írok magamról, személyeset. Tudom, hogy azok a legérdekesebbek (szex, randik, pletykák, részletek, stb.), de ezeket nem fogom itt leírni. Aki ír blogot, tudja milyen ez.
Éjjel azt álmodtam, hogy egy idős bácsival támogatjuk egymást. Neki hiányzott a fél lába, és nekem is. Nem csináltunk mást, mint néha együtt bicegtünk, máskor csak ültünk a padon, néztük az eget, és egymást bátorítottuk. Fura volt, mert azt éreztem, hogy bármilyen nehéz is, de boldogok vagyunk.
Bár eddig se titkoltam, mostanában mindenki leírja kire szavaz, így én is megteszem, a szívemre hallgatok, a Fideszre szavazok. :) Furcsa, hogy nincs olyan felfokozott hangulat, mint 4, vagy főleg 8 éve, de azért így is várom a sikert. A Vörösmarty téren is filózok, mert 8 év után jó lenne ezt is megélni, de csak azért nem mennék ki, mert a tv-ben még több hírt, adatot, infót kapnék, és azok is nagyon érdeklenek.
Nemrég csináltam ezt a szavazást. Igaz, nem mérvadó. Eddig 45-en szavaztak, így állunk:
Hiába nyer a Fidesz, az ország igen nehéz helyzetben van, talán ezért sem vagyok annyira felpörögve, mint 4 vagy 8 éve. Meg a biztos győzelem miatt is. Mondjuk ott még lesznek érdekességek: 2/3 igen vagy nem, de azt el akarom kerülni, hogy egy győzelem után ott ülök mélabún, hogy nem lett meg a 2/3... és ezt a sikert sem tudom megélni úgy, ahogy kell(ene).
Mert a siker megélése iszonyatosan fontos dolog. S ezt nem értik meg a multinál, hogy a főnökösködés nem csak a célok kitűzéséből, a szigorú szabályok lefektetéséből és az ennél is szigorúbb értékelésből áll, hanem nagyon fontos a vállveregetés is. Sőt! Mindenkinek szüksége van a sikerre, a sikerélményre. Ezt ők még nem látják, vagy nem tanulták. Mert ezt meg lehet tanulni. Nekem is a főiskolán világítottak rá erre - s milyen jól csinálták.
Egy kicsit hiányzik is a vizsgaidőszak. Jó, szar volt, stressz, tanulás, vizsgadrukk stb., de egy sikeres vizsga után olyan jó volt. Amennyire leszívott előtte, annyira feltöltődtem utána. Ez a munkában sokkal kevésbé van meg, vagy legalábbis nem ilyen intenzíven. Persze, itt van olyan, hogy fizetés, ami szintén nem elhanyagolható szempont. (Konkrétan: nagyon fontos.)
Visszatérve a sikerre. Minden pontnak örülni kell! Akár így is. :) A vége itt lemaradt, mert az a poén, itt jobban látszik.
