nyugdíj bejegyzései 
Nyugdíj
Nekem is döntenem kell, hogy a magán vagy az állami legyen. Nem érzem nagy döntésnek, nincs bennem félsz, nem vívódtam napokig. Ezer érv volt mindkettő mellett, és ellen. Egyesek szimplán politikai okok miatt döntöttek a magán mellett, mások pont ezért az állami mellett. Sokan attól félnek, hogy elvész a pénzük, ha az állami nyugdíjat választják, mások éppen a magánban éreznek komoly kockázatot. Mindkét oldalon voltak buta és ésszerű érvek. Egy-kettőn én is elgondolkodtam.
1. Az államiban nem érdemes maradni, mert néhány éven belül úgyis bedől az egész, és az állam nem tud nyugdíjat fizetni, vagyis elvész a pénzem, nincs biztonságban.
Ugyan, ha bedől a nyugdíjkassza, akkor az egész ország dől be, szóval akkor már minden mindegy, ez nem egy reális érv.
2. Az államiból kevesebbet kap vissza az ember.
Lehet, bár nem tudhatjuk. Ha addigra nem tudok valamit felmutatni, nem erősödtem meg úgy anyagilag, akkor minden mindegy.
3. A magánpénztárak (rövidítve írom) eljátsszák a pénzemet, túlságosan kockázatosak.
Ebben is van gazság, lásd a 2008-as értesítőt... De az is igaz, hogy azóta már összeszedték magukat, és nekik is érdekük, hogy sikeresek legyenek. Még nem fizettek ki pénzt, így ezt a működést, még nem ismertük meg a gyakorlatban. Tudtommal a jobbak úgy működnek, hogy minél közelebb van a kifizetés ideje, annál kevésbé kockázatos portfólióba kerül a pénz, és fordítva. Tehát nekik sem érdekük, hogy elkótyavetyéljék a pénzemet.
4. Csődbe fognak menni a magánpénztárak.
A jelen állás szerint nem feltétlenül, de szinte biztos, hogy összeolvad néhány. A működési költségeken úgyis spórolniuk kell. Ettől még működni fognak.
5. Megoldás az önkéntes pénztár.
Ez igaz, de ettől még dönteni kell a másik kettő közül. De bármelyikben marad az ember, érdemes élni vele.
6. Ősök. (Ez egy olyan érv, amit kevés helyen láttam a pro és kontra vitában.) Anyu, apu, nagyik, köszi mindent, de én nem fogom fizetni a ti nyugdíjatokat! Cöh.
Hát, erősen elgondolkodtató. Mit kaptunk, és mit adunk vissza? Ez egy empatikus, szociálisan érzékeny érv (is lehet).
7. Úgysem éljük meg, tök mindegy.
Az a helyzet, hogy - sajnos - én is ezt gondolom. Mire én nyugdíjas leszek, addigra már legalább 70 év lesz a nyugdíjkorhatár - többek között azért, hogy ne dőljön be a rendszer, ami egész Európában gond. Az emelés is európai tendencia. 70 év a mai életritmusban? Szinte kizárt... Néha úgy érzem, hogy a fele se lesz meg.
8. Van annyi pénzem, hogy nem éri meg az állami? Keresek (majd) annyit? Mi lesz a reálhozamommal? Elvész?
Jó kérdés, ezt még ők sem tudják kiszámolni. A jövőt meg én nem tudom. Ha volt reálhozamom, azt elvileg kipostázzák.
Konklúzió
Összességében azt kell mondjam, hogy nincs bennem para, hogy megélem a nyugdíjaskort, éppen ezért, vagy ettől függetlenül, de nem rettegek attól, hogy mi lesz a nyugdíjammal. Sokkal inkább azért aggódom, hogy lesz-e egyáltalán annyi saját megtakarításom, befektetésem, ha valami véletlen folytán mégis addig élnék, akkor legyen valami, és ne szoruljak a Hildre.
A nyugdíjtól tartani nem kell, félni jó lesz. A nyugdíjtól tartani nem kell félni, jó lesz.
Ugye mindenki érzi, hogy a bejegyzésnek nem volt magyar politikai vonatkozása? :) Legalábbis nem arról szólt a bejegyzés.
Ja, és hogy döntöttem? Ha valakit érdekel, kitalálhatja. :) Addig is drukkolok, hogy mindenki úgy döntsön, ahogy neki a legjobb. Csak semmi pánik.
---
(Custos: Mit kapok? :P)
