premier bejegyzései 
Milk
Milk. Jó rég akartam írni róla. B.-nek hála a premier napján láttam. Bár voltak benne kicsit sarkított dolgok, de összességében nagyon tetszett. Vajon ki rendezte? Mondanom sem kell, hogy Gus Van Sant. Ezennel előlépett kedvenc rendezővé, minden elismerésem. :) A tartalom:
"1977-ben Harvey Milket beválasztották a San Francisco városának Felügyelői Testületbe, így ő lett az első olyan választott, magas közhivatali tisztséget betöltő ember Amerikában, aki nyíltan vállalta homoszexualitását. Győzelme nemcsak meleg jogi szempontból volt jelentős; egységbe kovácsolta a politikai spektrum különböző szereplőit, a nyugdíjasoktól kezdve a szakszervezeti dolgozókig. Harvey Milk alapjaiban változtatta meg az emberi jogokért folytatott harc természetét, és vált egész Amerika hősévé, szomorúan korai, 1978-ban bekövetkezett tragikus halála előtt."
A vezérvonal, a fő cselekmények mellett olyan filózásra okot adó mellékmondatok hangzanak el, mint például 1. "Tényleg azt hittem, hogy ő az igazi..." Ez olyan vörösmartys /Min a csalódás könnye rengedez?/ életérzést adott. 2. "40 felettivel nem randizom..." De újabb filó; 40 felett melegen? (A filmben mégis randizik vele.) :P 3. "Nekünk szükségünk van reményre, mert remény nélkül elveszünk..." A legerősebb mondat, amit csak a film tud visszaadni a maga drámaiságával. Hihetetlen, hogy közel egy év után is ennyire emlékszem ezekre a momentumokra is.
További érdekességek a filmhez kapcsolódóan. Találtam retro képet: az igazi Harvey Milk és Joe. :)
Az a Castro Camera nekem nagyon bejött. Már maga a helyiség, de a környék is.
A végére hagytam valamit, illetve valakit. Hogy nekem a filmből kellett megtudnom, hogy olyan, hogy James Franco létezik?! S milyen találó a neve... :)
Csak ajánlani tudom a filmet.
