sade bejegyzései 
Sade pazar
Annyira vártam már Sádét, hogy az elsők között próbáltam jegyet venni. Ehhez képest amikor megvettem, már a felét eladták... Nagyon drágák voltak a jegyek, de így is mind elfogyott. Ez történik akkor, amikor egy ilyen kaliberű világsztár nagyon ritkán koncertezik. Pár nappal előtte elkezdtem hangolni, meghallgattam a kedvenc számokat, és nagyon-nagyon vártam, hogy milyen lesz élőben. Nem titok, hogy a popbölcsésszel együtt mentünk, mert ő is nagyon szeretni. Hiába, valamit ért a jó zenéhez. :)
A koncert közel egyórás késéssel kezdődött, amiből fél óra a közönség számlájára írható, mert sokan nem tudtak időben odaérni. Ezt nem is értem, csak megtiszteljük az előadót azzal, hogy időben megérkezünk, nem?! Hát nem. A másik fél óra viszont már teltházas várakozás volt, de sebaj, addig kibeszéltünk mindent LEQ-kel. :)
Aztán elkezdődött a varázslat. Szó szerint, mert nem egyszer tátva maradt a szám. Ilyen hang nincs. És mégis van. :) Brutálisan jól szólt. Sade hangja mellett számomra meglepően nagy szerepet kapott a gitár és a basszus is igen jól dübörgött, amiért híresen oda és vissza vagyok. Sade életművének nagyságát mutatja, hogy szinte mindegyik dala sláger volt.
Meglepő módon szünet nem volt, pedig számítottam rá, ülőkoncerten szokott lenni, de ez nem volt gond. Az elején egy kicsit még elnyomta a zenekar Sadét, de a harmadik számnál már helyreállt a rend. Nálam talán a Smooth Operator volt a csúcspont, a zene is és a látvány is fantasztikus volt. Ez a felhőkarcolók között repülünk az éjszakában nálam mindent vitt. (A zürichi videóban jobban látni, de ez sem adja vissza az élő képet.)
A tinci-táncos Love is Found is elég rendesen ütött. Hangra, látványra, gitárra, mindenre értve.
Két számot nem ismertem, ezt és a Pearls-t, utóbbit majdnem megkönnyeztem, ahogy a Jezebelt is, az Is It a Crime-ot pedig ténylegesen is (2.). Szerencsére LEQ sem látta, mert ő is el volt varázsolva. :) Világslágerek jöttek egymás után. Mielőtt vége lett, bemutatta zenekarának tagjait, úgy tűnt, neki is tetszett a közönség, de ezt sose tudom megítélni, hogy mennyire megírt, és mennyire improvizáció. A ráadás előtt percekig állva tapsoltunk. A közönséggel - a későket leszámítva - meg voltam elégedve, teljesen kulturált volt. A ráadás - a szintén elég látványos - Cherish the Day volt, amire még át is öltözött a díva.
A végén azon tanakodtunk, hogy hányas osztályzatot érdemelne. 9 és 10 között filóztam, végül 10/9-esre értékelem, mert az elején nem volt tökéletes a hang (ami persze nem az ő hibája), és az egyórás késés is negatívum. Bár úgy tudom, Bécsben 1,5 órával később kezdődött. Ezt leszámítva tökéletes volt. A hang, a zenekar, és a látvány is.
Utána még megittunk egy üveg bort, amitől kissé bebaszcsiztam, de erről elég ennyi is. :)
A koncert után néhány nappal még mindig ülepedett az élmény, és arra jutottam, hogy azért is megérte, mert ezután már nem csak a szomorú órákban, félig depis, vagy éppen menthetetlenül szentimentális óráimban fogok Sadét hallgatni, hanem akkor is, ha erre a remek koncertre szeretnék emlékezni. Hiszen két évvel azután, hogy megírtam, teljesült a vágyam.
Bréking+8
0. Bréking!!! Whynot, LEQ, chris és a mindenki figyelmébe:
1. Mladics is a helyére került végre.
2. A MOL-nak is örülök.
3. Ugye jól tudom, hogy D. Tóth András szintén zenész? Aranyos. :)
4. A kondi öltözőjében azt mondja a 10-es skálán 20 pontos fiú a spanjának a saját testéről, hogy "fél év múlva jó lesz". Hahó, nincs otthon tükör, vagy ennyire nincs tisztában a dolgokkal, netán hiányzik az önbizalom??! Segítsek? :) Vagy még szerény is, mert akkor máris 40 pontnál tart... És akkor a foci előtti látványról nem is értekeztem. Mégiscsak van valami haszna ennek a kánikulának. :)
5. Persze nem minden a külső, de még mennyire nem. Nagyon nem. Ettől függetlenül a nyár Budapesten is beköszöntött... OMG! :)
6. A kisebb blogtalikon, illetve az iró-olvasó találkozón is jól éreztem magam.
7. Holnap BL-döntő magyar bíróval! Mindenhol ott vagyunk.
8. Ebbe a muzsikába már csak nem tud belekötni a gagaizmus (gagizmus, gazmus :P) bűvöletében élő Zenemanó.
Chris Rea - ismét lemaradtam
Olyan hülye érzés az, amikor azt érzed, hogy ott lett volna a helyed valahol, de mégse mentél... így jártam ezzel a tegnapi koncerttel is. Sok jelentkező nem volt, egyedül meg nem akartam menni. (Ezt már bánom.) Be kell látni, sokszor egyedül vagyok a zenéimmel. Igaz, azok néha igen távol vannak a mainstream-től (és ez a dolgaim nagy részére szintúgy igaz), de az ember azt szereti, amit a lelke szeret, ezt nem tudjuk befolyásolni. Nem is akarom. Ma este mégis azt teszem, amit ilyenkor nem szabad (sőt, szigorúan tilos!), mert attól jobb nem lesz, csak rosszabb, de Chris Rea zenéit hallgatom.
Josephine, az egyik nagy kedvenc:
A pokolba vezető út adott:
A tengernél is jó lett volna:
Egyébként a félelmek is megszűnnek egy idő után:
De hülye lennék, ha azt gondolnám, hogy ezzel vége:
Bánatomat egy "majd leközelebb" reménnyel és két Sade CD megrendelésével oldom. Bár az egyiket (Promise) még mégnezem egy használt CD boltban, de az újat megrendelem, hajlandó vagyok 2882Ft-ot fizetni érte. :) Egy (számomra) elmaradt Chris Rea koncert után Sade zenéjével vigasztalódom. Na erről beszélek, hogy nem a mainstream...
