szép bejegyzései 
Itt a tavasz...
...fűben ülni klassz. :) Haha. Nem rosszra gondolni! :) Annyi szó esett más róla, hogy most inkább beszéljenek a képek. Anton Hysen a nyíltan vállalt meleg focista.
"Vérfertőző" modellek
Azt írják, hogy egyre konkrétabban vérfertőznek a brazil modellikrek.
Mondjuk az incselkedés talán még nem az, de kétségtelen, hogy necces, ha tesók.
Pedig bjutiful, de ugye az nem minden... :) Mindenki döntse el maga:
Szép lenne
Könnyed esti romantika, vidáman, a végén mégis visszatérve a realitásokhoz. (Via Whynot.)
A munka közben küldött SMS-es annyira igaz.
A bögrés gyűrűfelhúzást elraktározom.
A többiről meg majd álmodozom.
Nicolas Cazalé azért befigyel
Holnap meg egy filmje lesz itt terítéken.
Patrick
Lájkolnám a kis Schwarzit, csak meg ne tudja a fater, mert akkor nekem annyi. :)
Na, ma kb. ennyihez volt energiám. :S
Zenés csoda
Erről miért nem tudtam eddig? Ráadásul magyar! Csudás.
Teljes lehet-e egy bumbi karácsonya?
Ismét egy karácsony, amit szép volt, jól sikerült. Még nincs vége, mert még rokonok jönnek-mennek, de a lényeg megvolt. Korábban többször (1,2) is írtam róla, hogy mit gondolok a karácsonyról, hogyan éltem/élem meg. Sajnálom azokat, akiknek nem lehet ünnep, akik képmutatásként, kiábrándultan, szomorúan élik meg, vagy sehogy nem élik meg, egy nap a többi közül, mert tényleg irtó jó dolog (is lehet) a karácsony. Meg lehet élni úgy, hogy ez Jézus születéséről és a szeretetről szóljon. Időnként melós, de meg lehet csinálni. Nekem a karácsony soha nem a toronyóráról szólt, de az a kis ajándék, amit annak veszel, akit szeretsz, az a világ legjobb dolga. Főleg, ha valóban meglepetés. No, de nem akarok ismét túl szentimentális lenni. :)
Inkább a fenti kérdésre kerestem a választ. Mert ugye az embernek jó esetben van egy családja, szülei, testvérei, vannak barátai és van A párja. Kevés bumbinak van gyereke, bár akad ilyen is. Egy idő után fogyatkozik a család, előbb nagyszülőkből lesz kevesebb, idővel szülőből is, és amikor jönne az az állapot, hogy a gyermek és a feleség a szűk család és a boldogság, a bumbi ott áll majd egyedül. Jobb esetben a párjával. Mert ha már ott a párja, az nagyon sokat jelent. Közben családja lehet a tesóknak is, tehát új szereplők is beléphetnek a család körébe.
Sok családnak gyermeke sincs, és vannak olyanok, akiknek hiába van családjuk, mégsem boldogok ettől, mert ellentétek, családi viszályok mérgezik a kapcsolatokat. A hatalmas különbségeket karácsonykor sem sikerül félretenni, eltűnik a nem is volt szeretet, s így lesz a karácsony egy kötelező családi aktus, feszültség, képmutatás, keserűség.
Bár továbbra is tartom, hogy az ideális állapot az, ha az embernek vannak szülei, testvérei, párja, és barátai, és békés családi körülmények között éli meg a karácsonyt, de a karácsony teljessége nem csak ettől függ. Amíg korábban, gyerekkoromban nagyrészt a szülőkön múlt, hogy milyen is lesz a karácsony, ahogy telnek az évek, azt vettem észre, hogy egyre inkább rajtam múlik, hogy milyen is lesz a karácsony.
Egy bumbi karácsonya akkor az igazi, a bumbiként lehet a család része. De ha vannak szerető rokonok, barátok, már az is valami. Ha már nem lesznek ősök, és nem lesz gyerek sem, akkor vajon mi lesz? Ez a félelmem az utóbbi időben enyhülni látszik. Egymásra is számítanunk kell. Bumbikarácsony is lesz. :) Nem jó félni a jövőtől, inkább tenni kell a máért, vagy a holnapért (magamnak is mondom), hogy egy bumbi karácsonya is teljes legyen, ahhoz pedig szeretet kell, elcsépelt, de tényleg ez a legfontosabb... Akkor lehet teljes a karácsony, ha szerető emberek veszik körül az embert. Csak akkor. Mindegy, milyen körülmények között.
Na, csak szentimentálisra sikeredett.
Be szép...
via Redblek.
Hurrá, nyaralunk!
Balaton
Régen a családdal is mindig oda jártunk nyaralni, majd felnőttként is kedvenc maradt a Balaton. Megfogadtam, hogy oda minden évben egyszer el kell menni. Eddig sikerült ez a terv. Sokaknak a tenger jelent mindent, más Horvátországra esküszik, de én nem tudok betelni ezzel a tóval. Nekem a Balaton jelent mindent. Legyen az északi part, vagy a déli part. Megunhatatlan ez a tó és a környéke. Egyszerre inspirál, feldob, és végtelen nyugalmat érzek a közelében. Arról nem is beszélve, hogy már sokadszorra van jó hatással az éppen aktuális kisebb egészségügyi bajomra is. Gyógyvíz!
Siófok
Siófokon nagy élet van. Még mindig sok a német, egyre több a holland, és szomszédos országokból is jöttek páran. A németek már tapasztaltabbak, a család 3. kocsiját hozzák el, a hollandok még a legjobbal jönnek (vagy csak szimplán gazdagabbak). De nekem ez csak jó, mert autóbuzi vagyok.
Rengeteg akció van, az első nap egyet fizet kettőt kap kupon a koktélokra, a második nap már egyet fizet kettőt kap a koktélokra, a lángosra, a bambira, gyakorlatilag mindenre. Igaz, ezt a helyet kihagytuk. :) Ettől függetlenül azért nincs olcsóság, bár nem is vártam. A kareoke bár tök üres volt, csak egy nő égette magát. De a mini Palace (vagy mi) is olyan volt, hogy már délelőtt is bömbölt a tuc-tuc. Az kicsit fura volt, amikor egyszerre hallod Gerendás Péter visszafogott előadását, és a háttérben szól a tuc-tuc. Gerendás amúgy tök részegnek tűnt.
Elég sok rendőr volt, a közbiztonsággal meg voltam elégedve. Nem törték fel a BMW-met, nem is tudták volna, haha. :D
Kicsit meglepődtem, amikor sztriptíztáncosnő illegette magát a sétányon, upsz. De a leginkább a nyunyófesztivált néztem, áh, botrányos volt, néha nem is tudtam, hova nézzek. Elképesztő, ami ott van! :) De a nyunyókkal vigyázni kell, csak ráfázik az ember. Az én korosztályomból (amit hogy is nevezzek el, mondjuk legyen 20-as éveiben járó férfiak csoportja :P) is voltak szép számmal 10 pontosak, de amúgy csak ennyi, szerencsére most nem kell nekem nézelődni. :)
Volt egy német meleg pár, akik kézenfogva sétáltak este, cukik voltak, és bátrak. Minket is megnéztek. Biztos jó volt a radarjuk. Az enyém nem jó, én már azzal is gondban vagyok, hogy mindenki meleg fiúnak öltözik, pedig a többség nyilván nem az...
Tihany
Szép, egy csoda. Erről ódákat lehetne zengeni róla, de biztos mindenki volt már, így csak néhány apróság, ami negatív élmény. Nagyon drága ott minden, van olyan kávézó, ahol az eszpresszó 480, az apátságba pedig kereken 800 forintért engednek be. Vicc. Ami még meglepő volt, hogy minden második ingatlan eladó. Úgy vennék ott egyet... Régi álmom egy balatoni nyaraló, ház, bármi.
Coke Club
Hát, biztos egy kicsit sznob vagyok, de nekem nagyon bejött. Napközben tele van emberekkel, tele van modellfiúkkal és lányokkal, ami néha már egy kicsit túlzás volt, mert úgy éreztem, hogy minden a külső, és aki nem szuperszexi, az már selejt, de ezzel nem törődtem, inkább csak legeltettem a szemeimet. Arra pont jó. :) Még a tájidegen fehér homok is tetszett. Esténként sokkal jobb, szól a bejövős zene, nézzük az eget, közben hallom a Balaton zúgását, nem is kell ennél több. Az esti mozi is hangulatos az óriási kivetítőkön. Ja, és az alkalmazottak is ott vannak ám...
Trend
Majdnem elfelejtettem, hogy mi az új trend, mi az, ami a legfontosabb, mitől lesz valaki "menő". Nem a cipő, nem a póló, nem a hávájmintás nadrág a tuti, hanem a legfontosabb kiegészítő az óra! Minél nagyobb van, annál menőbb vagy - ezt a trendet fedeztem fel. De annyira így van, hogy még a lángost sütő fiúka kezén is egy böszme óra virított. Hogy olajos lesz, vagy megsérül, az senkit nem érdekel, legyen rajtad, csillogjon, és akkor menő vagy. Én maradok a visszafogott elegáns óráknál.
A legjobb
Megvolt a kötelező naplementés séta. Ez elég romantikus, hangulatos, szereti a szentimentális énem, és fotózni is érdemes ilyenkor. De az egészben a legjobb mégiscsak az, amikor a nap végén egymás mellett alszunk el... (meg hát). :)
Oh
- Na, finomat főztem?
- Igen. Nagyon.
- Akkor hozzád mehetek...?
Oh. :D
A bölcsőtől a sírig / Do Começo ao Fim
Már több helyen olvastam róla, de sose néztem utána, hogy mégis mi ez a - kicsit félek tőle, mert időnként _túl_ romantikus vagyok - film. A bölcsőtől a sírig című filmnek abszolút itt a helye ebben a blogban.
A hatéves Thomas legjobb barátja féltestvére, a 12 éves Francisco. Julieta megkönnyebbüléssel és örömmel fogadja, hogy fia, Francisco olyan jól kijön második férjével és annak fiával, Thomas-szal, de néhány szomszéd rossz szemmel tekint a szerintük túl közeli, már-már "egészségtelen" barátságra. Ahogy a fiúk egyre cseperednek, a köztük levő kötelék úgy erősödik. Szüleik halála után a 21 éves Thomas és a 27 éves Francisco végül hajlandóak szembenézni a ténnyel, hogy testileg is vonzódnak egymáshoz.
Az előzetesek (történet, videók, kommentek) alapján nagyon is felkeltette az érdeklődésemet. Már a képkockákba beleszerettem... Azért írjon, aki már látta! A Pride-on vetítik, biztos gyorsan elkelnek a jegyek. De ami késik, nem múlik. Látni kell.
Filme/Movie - Do começo ao fim/From beginning to end from Eliel Fonseca on Vimeo.
Anyák napjára
Szégyen-gyalázat, de nem tudom megjegyezni anyu kedvenc virágát. Mentségemre legyen (nincs mentség, haha), hogy nagyon sok virága van, és ennél is többet szeret. Szerencsére volt telefonos segítségem, tesómat hívtam, hogy most éppen melyik anyu kedvenc virága, vagy minek örülne. Először senki nem vette fel, remek. Gondoltam van időm, addig bemegyek valami édességért, az is legyen, édesszájú, mint a pici fia (aka én). Zárva a Tesco, zárva a Spar, éljen május elseje! Ilyen lenne a vasárnapi szabadnap, vizionáltam a jövőt. (Nem dőlt még el.) Végre megjött a telefonos segítség, angol muskátli a nyerő. Nagy mellénnyel mentem be a virágárushoz:
Én: Jó napot kívánok!
Eladó: Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
Én: Angol muskátlijuk van?
Kérdeztem, mint valami szakértő.
Eladó: Igen, összesen három.
Én: Ööö, akkor megmutatná, hogy melyik az? :)
Kicsit elvettem azt az örömét, amit akkor láttam az arcán, amikor az angol muskátliról kérdeztem, és talán azt gondolta, hogy végre valaki, aki nem a szokásos gerbera-rózsa-tulipán hármasból kér. :) Sebaj, kedves volt így is. Aztán azon filóztam, milyen lehet ez a napja. Főleg hozzáértő nők, és esetlen fiúk, férfiak sokaságát kell kiszolgálnia, de biztos tudja, hogy az esetlen fiúknak is van szíve, szinte senkinek nincs ennyire, hogy átírjuk Presser klasszikusát.
Eladó: vigyázzon, nehéz!
Mosolyogtam.
Én: uh, tényleg.
Anyu örült neki, még egy kis marketinges szöveggel is kiegészítettem: a királyi esküvő után angol muskátli dukál, de szerencsére ezt már nem vettük olyan komolyan. :)
A mai nap legszebb gondolata pedig az, hogy emlékezzünk meg az elhunyt édesanyákról is.
Ballagás és a Royal Wedding
Nem is gondoltam volna, hogy ebből bejegyzés lesz, de az lett, mert ki kell írni. Már reggel nosztalgiáztam, amikor láttam a sok öltönyös iskolást. Eszembe jutott a saját ballagásom. Nem akartam, hogy vége legyen a középiskolának, szerettem, a végére igazán jó társaság lett. Nagyon féltem az érettségitől is, mert én ilyen kis izgulós voltam. (Voltam? Vagyok.) A ballagással, majd az érettségi lezárultával tudtam, hogy vége egy korszaknak. Az öltönyös fiúkat látva előjöttek az érzések, emlékek, hogy mire vágytam akkor, és mire nem, hogyan néztem a jövőbe, mi teljesült, és mi nem, hogy mi mindent éltem át azóta. Nagyon furcsa így visszatekinteni. Egyszerre fájdalmas és örömteli, egyszerre jó és rossz, egyszerre sírok és nevetek, annyi minden volt az elmúlt években. Természetesen előjött a szentimentális énem, ahogy néztem az utcán a ballagókat, és a rokonaikat. Egy film jelenete lehetett volna az a pillanat, ahogy elment előttem egy virágokkal a kezében zavartan, de büszkén sétáló fiú, akit a szülei kísértek, akik még a gyermeküknél is büszkébbek voltak. Majd mielőtt eltűntek volna a lépcsőn, észrevettem, ahogy az anyuka a férje keze után nyúlt, majd miután megtalálta, úgy tűnt, hogy talán 18 éve nem szorították egymást ilyen boldogan és meghatottan. Hogy miért éppen ezeket veszem észre, azt én sem tudom, de szép volt.
Ezután jött a királyi esküvő, ami annyi helyen jött szembe, hogy nem lehetett kikerülni. Pedig nem igazán érdekel ez a fajta pompa és csillogás. Nem motiválnak a ruhák, a kalapok, a fényűzés. A királyi családoknál sokkal jobban érdekelnek a mai politikusok, miniszterelnökök, elnökök. (Tudom, tudom... :P) A hintó is olyan maradi, én inkább egy nagy német autóba ültem volna. :) Sorolhatnám még az (ellen)érveket, de nem teszem, mert ez is elvitte az érzéseimet. Már önmagában az, hogy a britek így tudnak ünnepelni, hogy így szeretik a trónörököst, hogy ilyen jól szervezték, és hogy munkaszüneti nap lett az esküvő. Ezt itthon is értékeltem volna. :) (Persze a Habsburgok nem lettek meghívva, mert a két család nincsen valami jóban, de le is töröltem a kárörvendő mosolyt az arcomról. Nem mintha nekem ők trónörökösök lennének.) :) Visszatérve a fontosabb dolgokra, azért vitt el az esküvő hangulata, mert én is olyan vagyok, aki szeretné egyszer kimondani, hogy holtomiglan holtodiglan, amíg a halál el nem választ. Nem a pompára, a ragyogásra, a felhajtásra, a csillogásra, vagy a papírra vágyom, hanem erre. Egyszer jó lenne ezt is megélni. Egyszer.
Rég írtam szentimentálisan, de néha vissza kell térni a gyökerekhez. Arról nem is beszélve, hogy sokszor ilyen vagyok. :)
A mai nap margójára
Az egy dolog, hogy nem szeretem a céges nőnapokat, de a közösség érdekeit előtérbe helyezem, nem vonom ki magam, sőt, még szépen is mosolygok hozzá. Főleg úgy, hogy reggel a főnököm vállamra tett kézzel megkérdezi, hogy ugye te is benne vagy? Háthogyafenébene! Van az a főnöki vállra helyezett kéz, mire nem lehet nemet mondani. :) De nem is akartam, mert tényleg fontos a közösség.
Egy dolog bántott. Szintén zenész kollégámat ketten is betalálták, az egyik a szemébe; a Boldog Nőnapot!-ra az volt a válasz, hogy: Neked is! És ez még úgy el is ment volna, ha nem sok ember előtt csinálja, és nem olyan hangszínnel, ahogy. Mert ez lehet akár jó poén is, de ott nem az volt. (Rajta csak látszik, de nincs kimondva, ő meg pláne nem hirdeti magáról.) A másik meg engem talált be, hogy egy fiú volt, aki nem férfiasan adott puszit, hanem olyan nőiesen, ugye tudom ki volt, és hogy ez milyen már? Tudom, ne bántsd már! Finoman elküldtem a g**ibe, izé, hogy nem kéne, örülj az ajándéknak, nem szabadna kifiguráznod, hogy lehetsz ilyen, gáz ez a hozzáállásod, stb. Már nem emlékszem, hogy mit is mondtam pontosan, de azt tudom, hogy kicsit behúzta a fülét-farkát, hogy jólvanjólvan.
Hát, ezek vannak. A férfiak egy kivételével mind úriemberek voltak. Annak az egynek meg szintén mondtam, hogy mi a gáz, mit nem illik.
Ez maradt meg a nőnapból, ami úgy bennem van még most is.
A nőket csókoltatom. Bár ilyen napot nem tarok, sorry. :)
(Néhány fiú olyan kis aranyos volt a városban azzal az egy szál virággal...)
Jah, az ajándék nőknek, fiúknak, mindenkinek:
Egyszer volt
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Kundera
Janelle Monae : 57821 (ft Deep Cotton) by Aguti
Egyszer volt egy fiú, aki nagyon szeretett. Aki tényleg így szeretett. Ő tudja mi az a szerelem. Ő tudja mi az a szenvedés. Ő tudta, érezte. Én tudtam, éreztem. Éreztem az erőt, a vágyat, a ragaszkodást, az álmot. Mindent. De nem tudtam viszonozni, így nem lett jó vége.
Most, hogy az általa készített - különféle idézetekkel becsomagolt - teát iszom, ezt meg kellett írnom. Mert bennem van. Hogy a blog néha betöltse az eredeti, klasszikus funkcióját is. Ez a két idézet is tőle van. Eltettem, mert aki egyszer bekerül a szívembe, az ott is mard.
Örülök, hogy évek után újra találkoztunk. Jó volt látni, hogy jól vagy. Sajnálom azt a sok szenvedést, amit átéltél, amit átéltünk.
Esti dal
Ki ad nekem vacsorát?*
Fülelnek, míg ballagok,
enej-denej-denejde,
felziháló csillagok.
Bánatot, ó érc-idő,
tudom, sokan aratnak,
enej-denej-denejde,
búm van elég magamnak.
(Szécsi Margit)
*A kérdés nem csak képletes, hiszen tényleg jókat főzött/sütött nekem. Még ma is megnyalom mind a tíz ujjamat. Ki ad nekem vacsorát?
Marad
:):O:D:D:D:D<3:P:):O:(:S:P
Ez is marad a leblogolhatatlan dolgok között, ezért inkább beszéljen a zene. Az első egy történelmi mű a dzsessz világából. (Csak Custos miatt írom így.) :P A gyönyörű felvezetés után 5:50-től sír az elektromos gitár. A második meg azért, mert nagyon odab***. :)
Karácsonyra
Hihetetlen, de a történelem ismétli önmagát. Tavaly írtam: Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :) Idén is az utolsó pillanatra hagytam, de sikerült. Ennél is jobban örülök, hogy más is volt rorátén, pl. H.K., és van olyan olvasóm, kommentelőm, aki szintén jelezte, hogy meghoztam a kedvét, elment, és megérte. Warum is jelezte, hogy menne, remélem neki is sikerült. :) Tök jó érzés, úgy látszik, megéri ilyenekről is írnom, nem csak a tüneményesekről. :)
Igazából nem sok mindent tudnék hozzátenni az akkori bejegyzésemhez, szinte minden igaz most is:
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Az ajándékozásról írtakat is tartom. Nem az értéke számít, hanem az ajándék maga, és az ajándékozás aktusa. Tudom, hogy nem mindig működik, de én azt szeretem a legjobban, ha az ajándék meglepetés. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyban.
Az egésznek a szeretetről kell szólnia. De jól megírtam én ezt anno. :)
Csak annyival egészíteném ki, hogy idén is eszembe jutnak azok a sorsok, emberek, akik a környezetemben élnek, és kicsit máshogy karácsonyoznak idén, mint tavaly. Az egyik szomszéd meghalt egy hónapja, ott már nincs apa, férj, családfő. Az egyik volt iskolatárs apukája sem bírta elviselni a szenvedéseket, és önként vetett véget neki. Ott sincs már apa, férj, családfő. Az egyik családi ismerősnél annyira elhatalmasodtak az áttétek, hogy hamarosan ő is elmegy, a másiknál szintén nagy a küzdelem. (Borzasztó ez a rák, ahogy megeszi az embert...) Ez azért nehéz. Ők is eszembe jutnak, náluk egy kicsit más lesz az idei karácsony.
Idén is készültem ajándékkal. Az idén ez az egyik legjobb, legszebb zenei élményem:
Egyébként ők külön-külön is világsztárok, csak itthon még kevésbé ismertek. Együtt fenomenálisak, és az átélés, ahogy egymást követik, meg a tisztelet, az egész csodás. (Zárójel: lesz még más ajándékom is.)
Idén is van Calendario Romano. Mondjuk róla nehezen tudom elképzelni, hogy önmegtartóztat, de ez csak az én rosszindulatom. :) Vissza is vonom. :)
Az milyen már, hogy amíg ezt írtam, a Nat.Geo.-n olasz maffiózókról szóló film ment, most meg Hitlert látom, nah, őt már kikapcsolom. A Nat.Geo. is készült a karácsonyra. :) Mondjuk nekem a maffiás dolgok megunhatatlanok. Nemrég pont ezt kértem, köszönöm.
Azért az is igaz, hogy három nap után már kicsit sok a családból. :) De most még jöjjön a hal, a bor, majd a beigli vagy bejgli, hogy legyen egy nyelvészeti kérdés is a végére. :)
Boldog karácsonyt az olvasóimnak!
^
^^
^^^
(Ezek nem a régi szabad madarak, hanem karácsonyfa akart lenni.) :P
I'm Here
I'm Here is a 30-minute love story about the relationship between two robots living in L.A. A love story in an absolut world.
Ha valakit érdekel egy friss és aranyos rövidfilm, vagy csak az érzelmi intelligenciáját szeretné fejleszteni, akkor nézze meg. Valamivel biztos gazdagabb lesz. Nekem tetszett, pedig távol állnak tőlem az ilyen filmek. 7/10.
Trailer:
A film:
Húsvéti szösszenet
Túlpörögve, ez a helyzet. Időben, térben, blogban, mindenhogy. A helyzet az, hogy annyi minden érdekel, annyi mindent csinálok/nék, hogy amikor odajutok, hogy van egy kis szabadidőm, nem tudom hol kezdjem el... Ugyanez érvényes az olvasásra, a blogírásra és szinte mindenre. Igaz a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, nem is unatkozom, de egyszerűen kevés az a 24 óra. Régóta próbálok javítani a hatékony időbeosztáson, de még nem sikerült tökéletesre fejleszteni. Úgy látom ez másnál is probléma. Majd valahogy megoldjuk. Addig Húsvét. Ez a videó annyira kifejező. Nekem igazából ezt jelenti a Húsvét, erről szól. 30 másodperc a lényeg, utána 8 perc score jön, ami szintén szép. (Én is azok közé tartoztam, akik anno az utolsó jelenet után a stáblista végéig a moziban maradtak. Bár nem lógtam ki, mert mindenki maradt. Érdekes volt.)
