szülő bejegyzései 
Apa csak egy van
"Viselkedj már úgy, mint egy felnőtt!" - üvöltött rá a 6-8 év körüli gyermekére az anyuka a buszmegállóban. Inkább ne - gondoltam magamban. Egy gyerek ne viselkedjen úgy, mint egy felnőtt... Isten ments! Az anyuka viselkedjen úgy, mint egy felnőtt. A gyerek meg úgy, mint egy gyerek. Ilyenkor mindig bevillan, hogy vajon milyen szülő lennék, és hajlamos vagyok azt gondolni, hogy jó, vagy legalábbis a gyermekét rángató anyukánál jobb... Persze, kell a szigor is, de nem így. Mondjuk nem vinném a gyerek helyett az iskolatáskát (ha egészséges, persze). Nekem se vitték a szüleim. Jól is tették. Ha mindig azt látná a gyerek, hogy apu-anyu mindent elintéz, minden jelképes és tényleges terhet levesz a vállamról, akkor az sem jó. Az életre nevelés tényleg kicsit magasztos, de nagyon fontos kérdés. Hogy, mit, hogyan? Ezer kérdés, ezer különféle válasz, mindenesetre a gyereknek azt éreznie kell, hogy a szülő, jobb (esetben szülők) mindig mellette áll(nak), mindig számíthat rá(juk). Ez a legfontosabb, a szeretet és a bizalom. Egy jól működő családnál nincs jobb közeg egy gyerek számára, de a hangsúly nem oszlik meg a "jól működőn" és a "családon", csak együtt a legjobb közeg. Visszatérve a gyerek dilemmájára, az a kérdés is felmerül, hogy kinek van erre igénye, ki szeretne, ki nem. Egyszer F. meleg barátom válaszolta a kérdésemre: "Gyereket? Dehogy, magamról sem tudok gondoskodni." :) Nem anyagi értelemben kell érteni, nem szűkölködik. Egy gyerek tényleg hatalmas áldozatokat követel, de tegyük hozzá, életre szóló öröm, még úgy is, hogy abból legalább 18-20 év kemény munka. Legalább 20 éves aktív projekt, hogy ezzel a multiknál bevett szóhasználattal éljek. :) De nincs olyan szülő, aki azt mondaná, hogy nem érte meg. Vannak bennem ilyen kósza vágyak. Például irtó jó dolog lehet a fiammal focizni... De a focival is vigyázni kell, mert lehet, hogy nem szeretné. Nemrég az egyik kolléganőm mesélte, hogy beíratta a fiát valami küzdősport egyesületbe, hogy "legyen tökösebb". Szerinte jó dolog, bár a fia annyira nem szereti, mert ő olyan kis művészlélek, de ő nem szeretné, ha az lenne... Oh, jaj. Kétségtelen, hogy nagyon hasznos a küzdősport, én is jártam, fegyelemre, kitartásra, és sok más hasznos dologra nevel, de én szerettem. Ha a fia nem szereti, szerintem nem jó erőltetni, ha művészlélek, abban kell egyengetni, támogatni. Egyébkét azok alapján, amiket mesélt, nem tartom kizártnak, hogy a fiú meleg (lesz). De ha meleg lenne a fiú, akkor is ugyanúgy kell szeretni a gyereket. Mert a szeretet a lényeg. Szentimentálisra sikeredett, tudom. A sokszor problémás apa-meleg fiú kapcsolatokról nem is írtam, talán majd legközelebb. Zene. The Cure.
