szülők bejegyzései 
Szülők beszélgetése CO után, alvás előtt
A fiú elmondta szüleinek, hogy meleg.
A szülök lefekvéshez készülődnek.
Apa: Huh, basszus...
Anya: Engem is megdöbbentett.
Anya: De nehéz lehet most neki.
Apa: Nekünk se könnyű!
Anya: Nem.
Apa: De hogy lehet ez??
Apa: Elszúrtunk valamit?!
Anya: Nem tudom, nem hiszem.
Apa: Akkor??
Apa: Nem lehet hogy csak átmeneti?
Anya: Nem úgy tűnt...
Apa: De volt barátnője!
Anya: Volt.
Anya: De egy ideje nem mutatott be senkit.
Apa: Igaz...
Apa: Miért pont velünk?
Apa: Miért a mi fiunk???
Apa: Miért? Miért?
Anya: Nem tudom, csak azt tudom, hogy most neki sokkal nehezebb lehet
Anya: ...és ettől még ugyanúgy a gyerekünk.
Apa: De ez nem normális dolog.
Anya: Már mi?
Apa: Hogy fiúkkal csinálja... erre vágyik, fiúra!
Anya: Jó, de ha erre vágyik?! Ha így érzi...
Apa: De ez akkor se normális.
Anya: Nem ő lesz az első...
Anya: ...és nincs egyedül.
Apa: Akkor sem jó ez.
Anya: Ezt ne mi döntsük el.
Apa: Akkor mit döntsünk el?
Anya: Hogy hogyan dolgozzuk fel, hogyan segítsük.
Apa: Miben segítsük??
Apa: Én ezt nem támogatom.
Anya: És akkor mit akarsz csinálni?!
Apa: Azt még nem tudom.
Anya: Mert egyet csinálhatunk. A fiunk mellé állunk.
Anya: Akármi is lesz.
Apa: De hogy?!
Anya: Most azzal hogy nem viselkedünk úgy, mint akik nem értették meg.
Anya: A többit meg majd kitaláljuk.
Apa: Jó...
Apa: Azért hihetetlen szerencsés ez a gyerek, hogy ilyen anyja van.
Anya: Hogy érted?
Apa: Csodállak, ahogy ezt is kezeled.
Apa: Én majd' felrobbanok.
Anya: Én is izgulok, de segíteni kell a gyerekünket, próbálok jó anya lenni.
Apa: Ezért is vettelek el...
Anya: (mosolyog)
Kicsit később
Szótlanul egymás mellett.
Anya: Te sem alszol?
Apa: Nem... ezen agyalok.
Anya: (sóhaj)
Apa: Biztos nem álmodtam?!
Anya: Nem.
Anya: Valahogy majd megoldjuk ezt is.
Apa: Úgy legyen...
(SPF)
