személyes bejegyzései 
Teljes lehet-e egy bumbi karácsonya?
Ismét egy karácsony, amit szép volt, jól sikerült. Még nincs vége, mert még rokonok jönnek-mennek, de a lényeg megvolt. Korábban többször (1,2) is írtam róla, hogy mit gondolok a karácsonyról, hogyan éltem/élem meg. Sajnálom azokat, akiknek nem lehet ünnep, akik képmutatásként, kiábrándultan, szomorúan élik meg, vagy sehogy nem élik meg, egy nap a többi közül, mert tényleg irtó jó dolog (is lehet) a karácsony. Meg lehet élni úgy, hogy ez Jézus születéséről és a szeretetről szóljon. Időnként melós, de meg lehet csinálni. Nekem a karácsony soha nem a toronyóráról szólt, de az a kis ajándék, amit annak veszel, akit szeretsz, az a világ legjobb dolga. Főleg, ha valóban meglepetés. No, de nem akarok ismét túl szentimentális lenni. :)
Inkább a fenti kérdésre kerestem a választ. Mert ugye az embernek jó esetben van egy családja, szülei, testvérei, vannak barátai és van A párja. Kevés bumbinak van gyereke, bár akad ilyen is. Egy idő után fogyatkozik a család, előbb nagyszülőkből lesz kevesebb, idővel szülőből is, és amikor jönne az az állapot, hogy a gyermek és a feleség a szűk család és a boldogság, a bumbi ott áll majd egyedül. Jobb esetben a párjával. Mert ha már ott a párja, az nagyon sokat jelent. Közben családja lehet a tesóknak is, tehát új szereplők is beléphetnek a család körébe.
Sok családnak gyermeke sincs, és vannak olyanok, akiknek hiába van családjuk, mégsem boldogok ettől, mert ellentétek, családi viszályok mérgezik a kapcsolatokat. A hatalmas különbségeket karácsonykor sem sikerül félretenni, eltűnik a nem is volt szeretet, s így lesz a karácsony egy kötelező családi aktus, feszültség, képmutatás, keserűség.
Bár továbbra is tartom, hogy az ideális állapot az, ha az embernek vannak szülei, testvérei, párja, és barátai, és békés családi körülmények között éli meg a karácsonyt, de a karácsony teljessége nem csak ettől függ. Amíg korábban, gyerekkoromban nagyrészt a szülőkön múlt, hogy milyen is lesz a karácsony, ahogy telnek az évek, azt vettem észre, hogy egyre inkább rajtam múlik, hogy milyen is lesz a karácsony.
Egy bumbi karácsonya akkor az igazi, a bumbiként lehet a család része. De ha vannak szerető rokonok, barátok, már az is valami. Ha már nem lesznek ősök, és nem lesz gyerek sem, akkor vajon mi lesz? Ez a félelmem az utóbbi időben enyhülni látszik. Egymásra is számítanunk kell. Bumbikarácsony is lesz. :) Nem jó félni a jövőtől, inkább tenni kell a máért, vagy a holnapért (magamnak is mondom), hogy egy bumbi karácsonya is teljes legyen, ahhoz pedig szeretet kell, elcsépelt, de tényleg ez a legfontosabb... Akkor lehet teljes a karácsony, ha szerető emberek veszik körül az embert. Csak akkor. Mindegy, milyen körülmények között.
Na, csak szentimentálisra sikeredett.
Hogy milyen kutyát szeretnék?
Ilyet:
Golden retriver.
Vagy ilyet:
Labrador.
Vagy ilyet:
Erdélyi kopó.
De természetesen nagy kedvenc a magyar vizsla, a bernáthegyi, és még a shar pei is jöhet. :) Vágyak, vágyak, egyszer majd teljesülnek.
Képes
Miután sok mindenről nem lehet írni, komoly dolgokról szeretnék, de hulla vagyok hozzá, ezért újítok, képes bejegyzés következik, úgyse volt még ilyen. A képre kattintva nagyobb méretben is megjelenik.
1. Ajándék Máltáról. Köszönöm!
2. Ajándék gumicukor. Köszönöm!
3. Galambom. Cuki.
4. Boxerem - bemutatkozás helyett. :)
5. Boxerem hátul.
Mára ennyi, legyetek jók, ha tudtok! :)
Vasárnapi vasalás - update
A vasárnapi vasalás közben egy vadászrepülő hangját hallottam, és miután vadászgépbuzi is vagyok, ezért kirohantam, hogy megnézzem, de mire kiértem, már árkon-bokron túl volt... Ezután újra azt éreztem, amit korábban is, hogy ez a vasalás abszolút nem nekem való, nem az én dolgom lenne, nem az én kezembe való... :)
Chris kedvéért, és a népnek:
Lehet gyönyörködni, hallgatózni. Már messziről megismerem. :)
Ballagás és a Royal Wedding
Nem is gondoltam volna, hogy ebből bejegyzés lesz, de az lett, mert ki kell írni. Már reggel nosztalgiáztam, amikor láttam a sok öltönyös iskolást. Eszembe jutott a saját ballagásom. Nem akartam, hogy vége legyen a középiskolának, szerettem, a végére igazán jó társaság lett. Nagyon féltem az érettségitől is, mert én ilyen kis izgulós voltam. (Voltam? Vagyok.) A ballagással, majd az érettségi lezárultával tudtam, hogy vége egy korszaknak. Az öltönyös fiúkat látva előjöttek az érzések, emlékek, hogy mire vágytam akkor, és mire nem, hogyan néztem a jövőbe, mi teljesült, és mi nem, hogy mi mindent éltem át azóta. Nagyon furcsa így visszatekinteni. Egyszerre fájdalmas és örömteli, egyszerre jó és rossz, egyszerre sírok és nevetek, annyi minden volt az elmúlt években. Természetesen előjött a szentimentális énem, ahogy néztem az utcán a ballagókat, és a rokonaikat. Egy film jelenete lehetett volna az a pillanat, ahogy elment előttem egy virágokkal a kezében zavartan, de büszkén sétáló fiú, akit a szülei kísértek, akik még a gyermeküknél is büszkébbek voltak. Majd mielőtt eltűntek volna a lépcsőn, észrevettem, ahogy az anyuka a férje keze után nyúlt, majd miután megtalálta, úgy tűnt, hogy talán 18 éve nem szorították egymást ilyen boldogan és meghatottan. Hogy miért éppen ezeket veszem észre, azt én sem tudom, de szép volt.
Ezután jött a királyi esküvő, ami annyi helyen jött szembe, hogy nem lehetett kikerülni. Pedig nem igazán érdekel ez a fajta pompa és csillogás. Nem motiválnak a ruhák, a kalapok, a fényűzés. A királyi családoknál sokkal jobban érdekelnek a mai politikusok, miniszterelnökök, elnökök. (Tudom, tudom... :P) A hintó is olyan maradi, én inkább egy nagy német autóba ültem volna. :) Sorolhatnám még az (ellen)érveket, de nem teszem, mert ez is elvitte az érzéseimet. Már önmagában az, hogy a britek így tudnak ünnepelni, hogy így szeretik a trónörököst, hogy ilyen jól szervezték, és hogy munkaszüneti nap lett az esküvő. Ezt itthon is értékeltem volna. :) (Persze a Habsburgok nem lettek meghívva, mert a két család nincsen valami jóban, de le is töröltem a kárörvendő mosolyt az arcomról. Nem mintha nekem ők trónörökösök lennének.) :) Visszatérve a fontosabb dolgokra, azért vitt el az esküvő hangulata, mert én is olyan vagyok, aki szeretné egyszer kimondani, hogy holtomiglan holtodiglan, amíg a halál el nem választ. Nem a pompára, a ragyogásra, a felhajtásra, a csillogásra, vagy a papírra vágyom, hanem erre. Egyszer jó lenne ezt is megélni. Egyszer.
Rég írtam szentimentálisan, de néha vissza kell térni a gyökerekhez. Arról nem is beszélve, hogy sokszor ilyen vagyok. :)
Dalban mondom el
Ami nem igaz, csak egyszerűen ezek a kedvenc zenék mostanában, és szeretném itt is dokumentálni. :) Az új Radiohead és az új R.E.M. most kimaradnak, de azok is nagy kedvencek - természetesen. Mint ahogy a régiek is.
Mark Ronson | Somebody To Love Me by Jawhar
És még sokan mások, de most csak ennyihez volt erőm, meg elég is egyszerre.
Egyszer volt
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Kundera
Janelle Monae : 57821 (ft Deep Cotton) by Aguti
Egyszer volt egy fiú, aki nagyon szeretett. Aki tényleg így szeretett. Ő tudja mi az a szerelem. Ő tudja mi az a szenvedés. Ő tudta, érezte. Én tudtam, éreztem. Éreztem az erőt, a vágyat, a ragaszkodást, az álmot. Mindent. De nem tudtam viszonozni, így nem lett jó vége.
Most, hogy az általa készített - különféle idézetekkel becsomagolt - teát iszom, ezt meg kellett írnom. Mert bennem van. Hogy a blog néha betöltse az eredeti, klasszikus funkcióját is. Ez a két idézet is tőle van. Eltettem, mert aki egyszer bekerül a szívembe, az ott is mard.
Örülök, hogy évek után újra találkoztunk. Jó volt látni, hogy jól vagy. Sajnálom azt a sok szenvedést, amit átéltél, amit átéltünk.
Esti dal
Ki ad nekem vacsorát?*
Fülelnek, míg ballagok,
enej-denej-denejde,
felziháló csillagok.
Bánatot, ó érc-idő,
tudom, sokan aratnak,
enej-denej-denejde,
búm van elég magamnak.
(Szécsi Margit)
*A kérdés nem csak képletes, hiszen tényleg jókat főzött/sütött nekem. Még ma is megnyalom mind a tíz ujjamat. Ki ad nekem vacsorát?
Jövőre/idén
Nem kellett volna a munkahelyen inni, mert így már délben sokat mosolyogtam, és délutánra már minden rossz volt. Igaz, főnöki utasítás volt, de akkor is. (Egyáltalán dolgozni nem kellett volna. Mondjuk bejárni jó, mert kevesen vannak az utcán, nincs tolongás, tömeg, szóval, valahol mégis kell ez az egy hét együttlét.) Így sajnos kihagytam egy kedves invitálást, és egy ígéretesnek hangzó buzi díva műsort, vagy mit, OMG. :) Sajnálom. Majd legközelebb bepótolom. Legalább befejezhettem az év utolsó, vagy inkább első (már majdnem kész, időzített) bejegyzését.
Nem írok összegzést, jó sok minden történt idén. Csoda is volt, és csalódás is. Örömben és bánatban is bőven volt részem. Véletlenek nincsenek, és/de a saját butaságaimért sem hibáztathatok mást. A múltból tanulni kell, csak akkor válhat a hasznomra.
Hogy mit szeretnék jövőre? Erősödni: testben, lélekben, hitben, barátokban, egészségben, anyagiakban. Stressz tekintetében nagyon nehéz lesz a január, a február nem különben, így már az év eleje megköveteli az erőt. Persze szeretnék jobb ember lenni, azt úgyse lehet eleget gyakorolni, de ezt nem tudom megígérni, így inkább azt mondom, jövőre se legyek rosszabb, csak okosabb.
Hogy mit fogok másképp csinálni? Talán egy kicsit többet fogok magammal törődni. Nem egy brutális egoizmust kell ezalatt érteni, az úgyse az én világom. De több dolgot teszek majd magamért, és kicsit kevesebbet azokért, akiktől nem éreztem ugyanezt, nem éreztem a kölcsönösséget. A csillagokat is csak az arra érdemeseknek fogom lehozni. De nekik mind. :)
Nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, hogy a távolban van pár barátom. Ha találkozunk, hiába tudjuk a beszélgetést ott folytatni, ahol abbahagytuk, hiába van online kapcsolat, nekem szükségem van a jelenlétükre is. Az ölelése vagy egy jó szóra, arra az érzésre. Azt nem pótolja semmi. Mivel ez a helyzet nem fog változni, magamat kell megváltoztatnom. Ugye, az erő.
Vannak dolgok, amiket ha akarok, sem tudok megváltoztatni. Ilyen pl. a szívem. Nem a hús-vér, hanem ami mögötte (vagy inkább benne) van. Ami hol mennybe, hol sírba visz. Nem tudok változtatni rajta, így van jól. De több energiát kell abba fektetnem, hogy többet vigyen a mennybe, és kevesebbet a pokolba. Hogy ezt hogy fogom csinálni, még nem tudom, de egy biztos, hogy az eszemre és a megérzéseimre jobban oda kell figyelnem. Már csak azért is, mert azok jók.
Az hülyeség, hogy jövőre minden szép és jó lesz. Azt se lehet megfogadni, hogy jövőre csak mosolyogni fogok. Nem. Jövőre is lesznek nehéz napok, lesznek nagyon nehéz napok, netán elkeserítő pillanatok, vagy depressziós percek, órák, netán napok. Szinte biztos lesz szomorúság, bánat. Talán betegség is. Nem ringatom magam álomvilágba. Az élet tényleg nem habostorta. De ha ezekre felkészülök, ha minden nehézségre megvan a megfelelő válasz, tett, akkor nem lesz gond. És ez a lényeg. Hogy ezeket a helyzeteket mindig jól kezeljem. Ezt szeretném jövőre. És ahogy bánat biztos lesz, úgy öröm is, és ezeket a pillanatokat már várom is. :)
Egyre jobban tudom, hogy mit szeretnék, és azt is, hogy mit nem. Erre fogok összpontosítani. Annyi mindent szeretnék csinálni, hogy azt nem is tudom leírni. Meg kell ragadni a lehetőségeket.
Nincsenek nagy fogadalmak, sokkal inkább törekvések. Csak remélni tudom, hogy jövőre a tanknak tankcsapda, az úthengernek akadály leszek, a szúnyogot pedig úgy lecsapom, hogy helyben elpusztul. :) Huh, milyen képletesen fogalmaztam.
Egy fogadalmam van az új évre: többet fogok pihenni, mert ez így nem mehet tovább. Ennek az egy fogadalomnak a betartása is kemény lesz, de csak rajtam múlik.
Egy vágyam lenne a jövő évre, ha lehet kívánni: egy igaz embert az ölembe, aki legalább annyira szeret engem, mint én őt. Nincsenek különösen nagy elvárásaim. Tiszta érzések, tiszta tekintet, és legyen meg a kémia, ennyi. Illetve egy mégis van: magas érzelmi intelligencia, az kell, az tényleg kell.
Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen boldogabb a következő év, mint az idei. Mert ha rossz volt, csak jobb jöhet, ha jó volt, mindig lehet jobb is, nincs határ. :) Hinni kell benne, tenni kell érte.
Karácsonyra
Hihetetlen, de a történelem ismétli önmagát. Tavaly írtam: Kezdem egy jó hírrel: 23-án hajnalban sikerült felkelni és elmenni egy rorátéra, amit nem dicsekvésképp mondok (dehogynem), de tényleg nagyon örültem neki, és újabb bizonyítéka, hogy fejben dőlnek el a dolgok, ha valamit meg akarok csinálni, igenis sikerülhet. Az más kérdés, hogy utána két megálló között állva bealudtam a 4-6-oson. :) Idén is az utolsó pillanatra hagytam, de sikerült. Ennél is jobban örülök, hogy más is volt rorátén, pl. H.K., és van olyan olvasóm, kommentelőm, aki szintén jelezte, hogy meghoztam a kedvét, elment, és megérte. Warum is jelezte, hogy menne, remélem neki is sikerült. :) Tök jó érzés, úgy látszik, megéri ilyenekről is írnom, nem csak a tüneményesekről. :)
Igazából nem sok mindent tudnék hozzátenni az akkori bejegyzésemhez, szinte minden igaz most is:
Hogy mit szeretek a karácsonyban?
Mindent. Az előkészületeket, a készülődést, a várakozást, és lejobban a szentestét. Az mindent visz. Az a meghitt pillanat tényleg az egésznek a csúcspontja. Jó, persze az aznapi készülődésben van egy időszak, amikor már mindenki a másik agyára megy, néhány pillanatra egy kicsit mindenkiből sok lesz, de holtpontok mindenhol vannak. :)
Az ajándékozásról írtakat is tartom. Nem az értéke számít, hanem az ajándék maga, és az ajándékozás aktusa. Tudom, hogy nem mindig működik, de én azt szeretem a legjobban, ha az ajándék meglepetés. Addig nem is bontom ki a sajátomat, amíg nem látom a másik arcát, amikor bontja ki a tőlem kapott ajándékot. Ezt is szeretem a karácsonyban.
Az egésznek a szeretetről kell szólnia. De jól megírtam én ezt anno. :)
Csak annyival egészíteném ki, hogy idén is eszembe jutnak azok a sorsok, emberek, akik a környezetemben élnek, és kicsit máshogy karácsonyoznak idén, mint tavaly. Az egyik szomszéd meghalt egy hónapja, ott már nincs apa, férj, családfő. Az egyik volt iskolatárs apukája sem bírta elviselni a szenvedéseket, és önként vetett véget neki. Ott sincs már apa, férj, családfő. Az egyik családi ismerősnél annyira elhatalmasodtak az áttétek, hogy hamarosan ő is elmegy, a másiknál szintén nagy a küzdelem. (Borzasztó ez a rák, ahogy megeszi az embert...) Ez azért nehéz. Ők is eszembe jutnak, náluk egy kicsit más lesz az idei karácsony.
Idén is készültem ajándékkal. Az idén ez az egyik legjobb, legszebb zenei élményem:
Egyébként ők külön-külön is világsztárok, csak itthon még kevésbé ismertek. Együtt fenomenálisak, és az átélés, ahogy egymást követik, meg a tisztelet, az egész csodás. (Zárójel: lesz még más ajándékom is.)
Idén is van Calendario Romano. Mondjuk róla nehezen tudom elképzelni, hogy önmegtartóztat, de ez csak az én rosszindulatom. :) Vissza is vonom. :)
Az milyen már, hogy amíg ezt írtam, a Nat.Geo.-n olasz maffiózókról szóló film ment, most meg Hitlert látom, nah, őt már kikapcsolom. A Nat.Geo. is készült a karácsonyra. :) Mondjuk nekem a maffiás dolgok megunhatatlanok. Nemrég pont ezt kértem, köszönöm.
Azért az is igaz, hogy három nap után már kicsit sok a családból. :) De most még jöjjön a hal, a bor, majd a beigli vagy bejgli, hogy legyen egy nyelvészeti kérdés is a végére. :)
Boldog karácsonyt az olvasóimnak!
^
^^
^^^
(Ezek nem a régi szabad madarak, hanem karácsonyfa akart lenni.) :P
Kinek/kiknek a legnehezebb coming outolni?
Mindenkinek másnak. Egyedi sorsok, különböző kapcsolatok, viszonyok. Nehéz lehet elmondani apának, anyának, tesónak, barátnak, elsősorban azoknak, akik közel állnak az emberhez. De van egy csoport, akiknek talán a legnehezebb. Ez pedig a hetero fiúk/férfiak csoportja.
Nemrég megismerkedtem egy fiúval. (Nemrég, értsd fél éve. :P) Egyáltalán nem gay kapcsolatként, hanem teljesen máshogy. Normális, értelmes, okos, egyre többet beszélgettünk. Szinte mindenről, de a beszélgetések 80%-át vitte a sport, a foci, a politika és munka. Ami nem baj, sőt. :)
Nemrég előjöttek a párkapcsolati dolgok. Bár én erőltettem a témát, ő először kérdezett rá, hogy barátnő? Volt egy kis izgulás, gyomorgörcs, de úgy döntöttem, hogy új ismertség, normális, értelmes, elmondom neki, csak így lehet igazán őszinte a kapcsolat/barátság. Büszke voltam magamra, régen ilyet nem tettem volna, mert OK, hogy barátnőknek, melegeknek elmondja az ember, de lássuk be, hetero férfiaknak kevésbé. Erre a fogadtatás: szintén zenész... :) Óriási. :)
Jó, utólag visszagondolva; a párkapcsolati dolgokról csak nagyon felületesen beszéltünk, a csajozást mindketten elsunnyogtuk, meg is fordult a fejemben, hogy ő is íz az, de aztán elvetettem. Sport-politikia-foci-meló, egyre több személyes dolog, kicsit maradt a kisördög, de megint elvetettem. Talán van igazság abban, hogy valahol sejtettem, de mindig erősebb volt bennem az, hogy hetero. Emiatt lehet, hogy veszít az értékéből az, amiért büszke vagyok magamra, de így is örülök, hogy elmondtam, és hogy volt bátorságom hozzá. Az a momentum, hogy ő is meleg, az élet nagy játéka.
Azóta egyre többet beszélünk személyes dolgokról, és már gay dolgokról is. :)
Rózsa, dilemma, tejberizs, blog, foci, Milka, én
Van egy sivatagi rózsám, amit még tavasszal vettem egy dísznövény kiállításon. abban a hitben voltam, hogy élvezni fogja a nyarat, és reménykedtem, hogy esetleg virágozni is fog. Virágot nem hozott, a levelei elsárgultak, lehullottak. Szerencsére nem az összes, de már azon voltam, hogy kidobom, mert annyira szarul nézett ki. Erre jött az ősz, kevesebb napfény, hűvösebb klíma, és fejlődésnek indult. Úgy látszik, nem a meleget és a napfényt kedveli, hanem a hideget és a sötétet. Adtam neki egy új esélyt. Vagy ő nekem. :)
Dilemmám úgy áll, hogy kölcsönösen tudjuk egymásról. Ennyi.
A politikai bejegyzés coming soon. :)
A heti főzőcskézés csúcspontja a tejberizs volt. Egyedül csináltam, de sok segítséget kaptam Dr. Oetkertől. :) Ezzel mindent elárultam, de finom volt.
Kicsit sok blog tűnik el mostanában. Mi van veletek? (Mire leírtam, Tamás visszajött!) Új linkeket is ki fogok rakni, ha végre lesz rá energiám.
Látta már valaki ezt a Zuckerberg-filmet? Jó?
Focin totál szétrúgták a lábamat, ami kis túlzással azt jelenti, hogy az egyiken nincs olyan pont, ami ne lenne nyomásérzékeny, amellett, hogy kék-zöld-sárga-piros színben tündököl. De sebaj, a harc az harc. Az öltözőről meg annyit tudnék mesélni, de inkább nem teszem. :)
Vajon mennyire vagyok szentimentális ha az új, osztott Milkáról az jutott eszembe, hogy az egyik a tiéd, a másik az enyém? Csak később láttam, hogy mi van ráírva: for now - for later.
Kondi, álmok, szavazás
Kondi
Nagy, pufi gyerekként jött le a terembe. Általában több számmal nagyobb pólóban edzett. Szimpatikus volt, mindig normális, és rendesen köszönt. Legalább 15 kiló felesleg volt rajta, ha nem több. Kitartóan edzett, még a szarabb napjain is. Látszott rajta, hogy meg akar változni. Sokáig strandra se ment, mert nem akart így menni... A sok munkának eredménye lett. Teljesen átalakult, tiszta izom, egy deka felesleg sincs rajta. Ma már atlétában feszít, magabiztosan, büszkén jár le. Öröm nézni ezt az átalakulást. Jó példa arra, hogy ha valaki nagyon akar, meg tud változni. De kell hozzá kitartás.
Álmok
Nagyon hülye álmaim vannak mostanában. Nem is ez a baj, hanem inkább az, hogy életszerűek, és mindegyik negatív. Például: 1. kirúgnak a munkahelyemről, 2. meghal a kollégám (látom hogyan), 3. meghalnak a kedvenc focistáim (és nem csak miattuk vagyok szomorú, hanem a gyászoló gyerekeik miatt is), 4. a kondiban az egyik srác kezét amputálták, majd fél kézzel is lejár edzeni... Mindegyik után szomorúan és megrémülve ébredek. Nem jó. Mi lesz a következő?!
Szavazás
Nem mondom el kire szavaztam, úgyis mindenki tudja. :) Nem is erről fogok írni, hanem arról, hogy milyen furcsa véletlenek vannak. A környéken lakik egy fiú, akivel sokszor együtt utazunk a BKV-n, de a legkülönbözőbb időpontokban, tehát nem arról van szó, hogy mindig azonos időpontban együtt megyünk, együtt jövünk, aztán hello, hanem pont az ellenkezője, a legkülönfélébb időpontokban találkozunk. Azon túl, hogy olykor-olykor kölcsönösen nézzük egymást (gyanúsan nézzük egymást), semmi különös nincs. Szintén zenész? Miért nézzük így egymást? Hogyan lehetne ebből továbblépni? Ezek a kérdések foglalkoztatnak ilyenkor. Nyilván kell valami plusz, mert ez így önmagában kevés. Délelőtt mentem szavazni. Senki nem volt. Ellenőriztek, beírtam a négy X-et, majd lépnék ki, de kibe botlok az ajtóban? Na kibe? A fiúba. Régóta vallom, hogy nincsenek véletlenek :). De most se léptünk tovább, mert egyikünk se volt egyedül, mindenki rokonokkal szavazott. Meg nem is tudom, hogy lehetett volna. De azért vicces volt. :)
+
A választásról csak annyit, hogy mindig szomorúan állok a viszonylag alacsony részvétel előtt. Szerintem lehet választani, és élni kell ezzel a joggal, ha már ennyit küzdöttünk érte. Bár ez mindenkinek szíve joga.
Foci és Eva - egy őszi délután
Na persze, a részvétel.... hát nem. Sorozatban a harmadik vereség után egyáltalán nem vigasztal, hogy a részvétel a fontos. Most nem az. Csapatjátékban pláne. A győzelem örömét szeretném látni az arcokon. Egészen más, mint ez... Legközelebb nyerni kell, ez így nem mehet tovább. Ismét lett véres seb, de az nem érdekel, sőt, olyan harci dísz, mint egy csatából hazatért harcos. :) Még egy kicsit durcás gyerek vagyok (ezért a kép), de lassan lenyugszom. Ebben sokat segít az ősz - eddigi - legszebb dala. (Nem új, csak most találtam rá.) Semmi csillogás, semmi látványosság, az egész olyan szürke, Eva Cassidy sem egy Natalie Imbruglia, ennek ellenére, vagy talán pont ezért, nagyon tetszik, olyan tiszta az egész.
A blog, egy kis móka, és egy tragikus szerelem
A blogról
Talán észre lehetett venni, hogy egy kicsit szépítgettem a jobb oldalt, így egy kicsit átláthatóbb. A legtöbb komment funkció továbbra sem működik, már írtam a Hengerfejtömítésnek, de a válaszuk egy rövid videó volt, amiben nem volt benne a megoldás. A másik, ami a bloggal kapcsolatban feltűnhetett, hogy mostanában igen aktív vagyok. Ennek két oka van: 1. Szeretek blogolni. :) 2. Magamnak is bebizonyítom, hogy hiába van ezer dolgom, ha nagyon szeretném, akkor tudok rá időt szakítani. S lám, működik. Arról nem is beszélve, hogy a héten látogatottsági rekordot döntött, ami szintén jó érzés. Köszönöm. Még mielőtt wördpísz lesz, tényleg szeretem az olvasókat, kommentelőket.
Jack Bauer Palya Bea életében
Ezt nemrég olvastam, aki látta a 24-et, tudja miről beszél, óriási. Palya Beát amúgy is nagyon szeressük.
"Ha kérne, legyek a felesége, nagyon elgondolkodnék. Mert bár karjaiban naphosszat ringatóznék, nem lenne naphossz, nem lenne semmilyen hossz, percek sem, amit velem töltene. Na, talán percek, néhány rövid menetre. De több biztosan nem. Hisz' szeme felizzik, amint csörög a telefon (mindig csörög), és már indul és már a kocsiban ül és fegyverét egy erotikus, vesetájékhoz hátranyúló mozdulattal ellenőrzi, és ott van, megvan. És jön, lát, győz. Dehát élet ez?! A kiküldetéseivel szeretkezik, velem soha!!!" :) Folytatás.
Kinsey és a nimfománia
A HVG-ben olvastam Alfred Kinsey véleményét a nimfomániáról. Ezt is meg kell osztanom, tehát: nem létezőnek tekintette a betegséget, mivel szerinte a "nimfomán egyszerűen az, akinek az életében több a szex, mint a tiedben". Nagyon mókás fickó lehetett. :) Itt elérhető a cikk.
Kovács Erzsi és a rendszer tragédiája
Tegnap este a tv előtt ragadtam, annyira megható volt a XXI. Század, ami egy tragikus eseményt dolgozott fel. Halál a szerelemért - Az énekesnő több mint három évet ült börtönben, szerelmét, Szűcs Sándort, a Dózsa focistáját kivégezték. Az ilyen sorsok, filmek, történetek sokkal hatásosabbak a történelemkönyveknél. (Ha hiteles és objektív - most az volt.) Mindent elmondanak az 50-es évekről. Hogy miért leszek dühös a Rákosi/Biszku-féléktől, és azoktól, akik ezt fenntartották. Azt milyen lehet átélni, hogy a szerelmedet halálra ítélik...? Gyakorlatilag azért, mert szeretett... :(
Itt megtekinthető.
Én és a jazz
Egész jól vagyok. Sokat nyaldostam a sebeimet. Fáj még egy kicsit, de már sokkal jobban vagyok. Igazából az első három nap volt nagyon rossz.
Tegnap már kondiztam, ma fociztam, és a héten uszoda is lesz. Nem hagyom el magam. Megint volt a kondiban egy srác, aki félmeztelenül edzett. Utálom is őket, meg nem is. Mert nyilván beautiful meg minden, de akkor is, na. :) Egyébként még nem láttam, persze nem is jártam egy darabig, de az első találkozásnál is volt kézfogás és uramnak szólított, szóval respect és legalább 2 jópont. De ő is tetovált, és ez is ronda, mármint a tetoválás. :) Konditermi élményekről amúgy sem kellene beszámolnom.
Focin kikaptunk és estem egy nagyot, amiért le kell ragasztanom a még mindig vérző sebet, hogy ne legyen véres az ágynemű... de legalább volt foci. Mondjuk az újabb seb nem hiányzott. Tudjátok hogy fájnak a véres sebek fürdésnél?? Mindegy, katonadolog.
Nemrég vettem a Zarában egy pulcsit. Nagyon tetszik. Fekete kapucnis-erszényes, olyan bokszolós. Kívülről kemény, belül finom, selymes. Kicsit olyan, mint a borostás SPF és a lelke. :)
Egyébként a Pull&Bear új kollekciója egészen ígéretes. Csak két baj van vele: 1. Ki vesz új kollekciót? 2. Rám se jönnek ezek a ruhák. Az imént említett pulcsi is XXL-es, ami durva, a többi szűk volt. Nem vagyok én ekkora, de lehet, hogy a méretek mentek össze. Mostanában többektől is hasonlókat hallottam. Pedig régebben vettem én a Pullban is pólót. Amúgy mi a helyes kiejtés? pullendbír vagy pullendbeer? R. régen azt mondta, hogy az utóbbi, és ő igen jól beszélte a nyelvet, angolt tanított.
Mindenről beszélek, csak a lényegről nem. Jó lenne tudni, hogy mi van ezzel a fiúval, mert nagyon eltűnt. Éli világát, tudom. Pedig hiányzik nekem ez a rosszcsont lurkó varázsló. :) Lassan kezdek csak a jóra emlékezni, az a sok SMS, msn, csók, stb. És jó lenne tudni, hogy neki is hiányzom valamennyire, vagy neki is hiányoznak ezek a dolgok. Nem azért, mert ez bármin változtatna, csak jó érzéssel töltene el. Ennyi.
Néha meghallgatok egy-egy ilyen félig mókás dalt:
Természetesen Sade is megvolt. Nagyon ért ehhez. De mostanában jazzt is hallgatok. Régen utáltam a jazzt, minden bizonnyal azért, mert nem értettem. Szerintem a jazz szeretetéhez, megértéséhez bizonyos életkor és tapasztalat szükséges, csak utána hat. Ez a legújabb elméletem, de komolyan gondolom. :) Péládul itt van ez is. 50x hallgattam, és mindig találok benne valami újat. Csak csatlakozni tudok az egyik kommentelőhöz. (Wonderful... the full version of one of the greatist jazz fusion songs ever written.)
Elvagyok, megvagyok, múlik.
A bika, a matador és a tiszta szív
Régen Undr csinált ilyen öninterjút, most én is ezzel élek.
Szép volt? Nagyon. Jó volt? Nagyon. Szeretted? Nagyon.* Hirtelen jött? Igen. Intenzív volt? Igen. Új impulzusokat adott? Igen, sokat. Volt miatta álmatlan éjszakád? Volt. Mit szerettél benne a legjobban? A lelkét. És a testén? Mindent. Konkrétabban? Teljes egészében. Szexi? De még mennyire. Legalább egy konkrétumot mondjál, amit a legjobban szerettél rajta! A haját - amit ő nem szeret. :) Szuszogott a nyakadba? Igen. Szuszogott a nyakadban? Igen, ott is. Aludt a mellkasoson? Aludt. Jó volt? Miazhogy. Beszélt álmában? Igen. Értelmes szavakat is? Igen. Sokat alszik? Rengeteget. Voltak gyerekes dolgai? Ho-hó, de nem mondom el. :) Zavart? Nem, inkább édes.
Mi volt a legrosszabb? Amikor kiderült, hogy nem fog menni. Fájt? Nem kicsit. Könnyek? Voltak. Ciki? Dehogy. Emberből vagyok, addig jó, amíg sírni tudok/tudok sírni. Hogy érezted magad ekkor? Mint egy kifáradt bika, aki arra vár, hogy a matador végre ledöfje. (Zárójel: A matadornak mindig könnyű, jön, öl, és még ünneplik is.) Leszel még új erős bika? Nincs más választásom. Mertél nagyot álmodni? Mertem, pedig nem akartam, de biztattak. Beleélted magad? Bele. Annyi tervem, ötletem volt, ami most ködbe vész.
Megbántad? Nem. jobb lett volna, ha az eszedre hallgatsz? Talán. Biztos. Akkor mégis miért? Mert az érzelmek nem racionálisak. Mert ezek az érzelmek tudnak a mennybe repíteni, itt a földön is - és ez jó. Nagyon jó. Csak visszaszállni nem jó. Nagyon nem jó. Mi hiányzik majd a legjobban? A csókja, az éjszakába nyúló beszélgetések, a filmnézés végig összekulcsolt kézzel, és még folytathatnám... Sokat csókolóztatok? Rengeteget. Sokat beszéltetek? Igen. Sokat beszél? Igen. :) Vizes fétised kielégíttetett? Igen, nem is egyszer. Még a haját is megmostam. :) Az nagyon jó.
Írtál már bejegyzést a vonaton? Soha, Miért szeretsz vonatozni? Mert a gondolataim szabadon szállnak? Miért utálsz vonatozni? Mert az előbbi olykor fájdalmas. Igaz, hogy annak fáj jobban, aki jobban szeret? Igaz. Ez valakinek a hibája? Nem, ez csak tény. Megint úgy érzed, hogy a nagy szíved fog sírba vinni? Igen. Vigasztal az "egyszer fent, máskor lent" vagy az "így kellett lennie", vagy a "biztos van oka"? Szerinted???
Ki veszített többet? Szeretném azt hinni, hogy ő, de ha így lenne, nem érezném magam így. De nem szeretném, ha hogy bárki is így élje meg. Neked is vannak hibáid? Persze, jó sok. Mi az, ami igazán téged jellemez? A szívből jövő tiszta érzések. Úgy érzed, páratlan a világon? (Milyen kérdés ez? :P) Igen, úgy érzem, ami biztos nem igaz, és szeretném, ha páros lenne.
Mi lesz most? Nagy levegő, sóhaj. Azt csak Isten tudja. Felállsz? Nincs más út.
Kell neked ez a sok érzelem? Igen. Visszakérdezek: választás kérdése? Hm. Kell neked ez a szerelem dolog? Igen. Kell neked ez a blog? Igen. Társas lény vagy? Igen. Azért ez már jobban hangzik, nem? De. Hazafelé már fotóztam is. Van benned harag? Jó lenne, mert az éltet, de nincs. Ugyan már, szeretem... Lesz tartalékláng? Még nem tudom mi, de valami biztos lesz.
Ki tudna most úgy igazán megvigasztalni? Csak ő. Mivel? Nem kellenek nagy dolgok, csak egyszerű szavak: értelek, érezlek, tudom, tudom - ilyesmi.
.
.
.
Hazaérek. Kifogytam a szavakból. Iszom egy kis pálinkát. Egészség.
.
.
* Ez nem teljesen stimmel: helytelen a múlt idő.
.
Eddig a tegnapi, innentől a mai. Rémes volt a nap, nem is tudom hogy dolgoztam, de mindent tisztességgel megcsináltam. A focit lemondtam, pedig azt szökőévente egyszer szoktam. Hétvégén lett volna egy kis ünneplés, de most nem lesz. Direkt bebaszni nem az én világom. Nah, az első csúnya szó a blogon, pedig úgy vigyáztam rá, hogy legalább itt ne. A következő napokban baromira fontos döntéseket kell meghoznom (CO, tanulás, pénz, munka, jövő). Csak tiszta fejjel lehet jól dönteni, ami most még nincs meg. Sokkal könnyebb lett volna, ha ez most nem így alakul, de ugye a nehezebb út erősít. Csak nem tudom, hogy még hova?! Egy motoros majdnem tett róla, hogy ne kelljen ilyenekről döntenem, de még időben észrevettem. SPF élni szeretne, boldogan élni. Lehetne?
Film, álom, Fidesz, siker - eheti
Őrület, hogy még Húsvétkor is csak éjfél körül vetítenek egy olyan filmet, mint a Péter, a kőszikla. Nagyon sokáig bírtam, de a végére bealudtam. Hátborzongató volt látni, hogy ma is mennyire aktuális... Ráadásul elég jó film. Egy igazi klasszikus.
Többen mondják, hogy keveset írok magamról, személyeset. Tudom, hogy azok a legérdekesebbek (szex, randik, pletykák, részletek, stb.), de ezeket nem fogom itt leírni. Aki ír blogot, tudja milyen ez.
Éjjel azt álmodtam, hogy egy idős bácsival támogatjuk egymást. Neki hiányzott a fél lába, és nekem is. Nem csináltunk mást, mint néha együtt bicegtünk, máskor csak ültünk a padon, néztük az eget, és egymást bátorítottuk. Fura volt, mert azt éreztem, hogy bármilyen nehéz is, de boldogok vagyunk.
Bár eddig se titkoltam, mostanában mindenki leírja kire szavaz, így én is megteszem, a szívemre hallgatok, a Fideszre szavazok. :) Furcsa, hogy nincs olyan felfokozott hangulat, mint 4, vagy főleg 8 éve, de azért így is várom a sikert. A Vörösmarty téren is filózok, mert 8 év után jó lenne ezt is megélni, de csak azért nem mennék ki, mert a tv-ben még több hírt, adatot, infót kapnék, és azok is nagyon érdeklenek.
Nemrég csináltam ezt a szavazást. Igaz, nem mérvadó. Eddig 45-en szavaztak, így állunk:
Hiába nyer a Fidesz, az ország igen nehéz helyzetben van, talán ezért sem vagyok annyira felpörögve, mint 4 vagy 8 éve. Meg a biztos győzelem miatt is. Mondjuk ott még lesznek érdekességek: 2/3 igen vagy nem, de azt el akarom kerülni, hogy egy győzelem után ott ülök mélabún, hogy nem lett meg a 2/3... és ezt a sikert sem tudom megélni úgy, ahogy kell(ene).
Mert a siker megélése iszonyatosan fontos dolog. S ezt nem értik meg a multinál, hogy a főnökösködés nem csak a célok kitűzéséből, a szigorú szabályok lefektetéséből és az ennél is szigorúbb értékelésből áll, hanem nagyon fontos a vállveregetés is. Sőt! Mindenkinek szüksége van a sikerre, a sikerélményre. Ezt ők még nem látják, vagy nem tanulták. Mert ezt meg lehet tanulni. Nekem is a főiskolán világítottak rá erre - s milyen jól csinálták.
Egy kicsit hiányzik is a vizsgaidőszak. Jó, szar volt, stressz, tanulás, vizsgadrukk stb., de egy sikeres vizsga után olyan jó volt. Amennyire leszívott előtte, annyira feltöltődtem utána. Ez a munkában sokkal kevésbé van meg, vagy legalábbis nem ilyen intenzíven. Persze, itt van olyan, hogy fizetés, ami szintén nem elhanyagolható szempont. (Konkrétan: nagyon fontos.)
Visszatérve a sikerre. Minden pontnak örülni kell! Akár így is. :) A vége itt lemaradt, mert az a poén, itt jobban látszik.
Húsvéti szösszenet
Túlpörögve, ez a helyzet. Időben, térben, blogban, mindenhogy. A helyzet az, hogy annyi minden érdekel, annyi mindent csinálok/nék, hogy amikor odajutok, hogy van egy kis szabadidőm, nem tudom hol kezdjem el... Ugyanez érvényes az olvasásra, a blogírásra és szinte mindenre. Igaz a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, nem is unatkozom, de egyszerűen kevés az a 24 óra. Régóta próbálok javítani a hatékony időbeosztáson, de még nem sikerült tökéletesre fejleszteni. Úgy látom ez másnál is probléma. Majd valahogy megoldjuk. Addig Húsvét. Ez a videó annyira kifejező. Nekem igazából ezt jelenti a Húsvét, erről szól. 30 másodperc a lényeg, utána 8 perc score jön, ami szintén szép. (Én is azok közé tartoztam, akik anno az utolsó jelenet után a stáblista végéig a moziban maradtak. Bár nem lógtam ki, mert mindenki maradt. Érdekes volt.)
R.I.P.
Nekem soha nem volt háziállatom, de ha másnak elpusztul és fáj, akkor nekem is fáj.
