szomorú bejegyzései 
A galambtól a maciig
Miután megvolt az idei év eddigi legfosabb-szarabb napja, visszatérek az éterbe. Igaz, kicsit olyan lettem, mint az ember sarkán a bőr. Az is megkeményedett, alkalmazkodik a helyzethez. Már nem tudok úgy bezuhanni. És ez amúgy jó így.
0. Látom mindenki belassult blogügyileg. Megértem, mert én sem tudok már a túlóráktól írni.
1. Megint itt a galamb az ablakban, sőt már hárman vannak, biztos lett egy gyerekük. Már nemhogy elzavarni nem akarom, de még be is fogadnám, látva, hogy fülét-farkát behúzva fáznak a mínusz tizenkettőben, és a tolluk is tiszta hó. De kaját nem fogok adni, azért ne szokjanak ide.
2. Szomorú történet a Malév vége, de ebbe most nem mennék bele mélyebben, mert az sok lenne. De nekem kellenek felelősök, kell, hogy legyen következménye, ahogy új, szebb jövőkép is kellene. És én a dolgozókat sajnálom a legjobban...
3. Abszurd lenne, ha a magyar miniszter járulna hozzá az újabb verespataki bányászathoz, bár ebbe nem ástam bele magam, remélem nem így lesz. Amúgy ott is milyen tüntetések vannak? Vajon milyen vége lesz annak?
4. Cukik ezek a szalagtűzött fiúk. Én is büszkén hordtam anno...
5. Az Aréna Plázában amúgy konstans nyunyófesztivál van?! :)
6. Rászoktam a világszínvonalú magyar zenékre, de erről majd külön, itt az egyik macis-kutyás (kicsit beteg, de aranyos) újdonság.
Propaganda
Till Attila Propagandáját éjfél előtt fél órával kell leadni, hogy senki ne láthassa, de ilyenek az értelmesebb műsorok, általában későn kezdődnek... Igaz, nem vagyok egy Tilla Attila rajongó, de most nem nagyon tudtam elkapcsolni, se kikapcsolni, pedig már aludni kellett volna. Alföldi volt az egyik alanya, róla szólt a műsor (több mint) fele. Mindene megvan, hobbiból festeget, a munkája az élete, a Nemzetit vezeti (még egy darabig, de nem sokáig), rendez is, játszik is, azt csinálja, amit szeret, amihez ért, ráadásul nem szűkölködik. Van egy édes kutyája is. Nem mondta ki, hogy szintén zenész, mert ezt ma még ő sem meri, amit meg is értek, még akkor is, ha mindenki tudja róla, de nem ez a lényeg. A műsor legdrámaibb része az volt, amikor utal rá, hogy rettenetesen magányos és ezt nagyon rosszul viseli. Nem így, nem ebben a formában, szép szavakkal, utalásokkal, de nagyon erős hatása volt. Nyilván sok a bumbi a környezetében, a színházi és a filmes világban se kell messzire menni, de ahogy lejön, hogy borzasztóan hiányzik neki egy társ, hogy így nem éppen boldog, az kemény. Sajnáltam. És igazából ez az, ami üt, meg az utána következő kérdések a távolabbi jövőt illetően. Majd én is? Ez lesz? Lehet? Egy kutya, aki segít túllendíteni a végtelenül magányos perceket? Ugye nem? De lehet.
Teljes lehet-e egy bumbi karácsonya?
Ismét egy karácsony, amit szép volt, jól sikerült. Még nincs vége, mert még rokonok jönnek-mennek, de a lényeg megvolt. Korábban többször (1,2) is írtam róla, hogy mit gondolok a karácsonyról, hogyan éltem/élem meg. Sajnálom azokat, akiknek nem lehet ünnep, akik képmutatásként, kiábrándultan, szomorúan élik meg, vagy sehogy nem élik meg, egy nap a többi közül, mert tényleg irtó jó dolog (is lehet) a karácsony. Meg lehet élni úgy, hogy ez Jézus születéséről és a szeretetről szóljon. Időnként melós, de meg lehet csinálni. Nekem a karácsony soha nem a toronyóráról szólt, de az a kis ajándék, amit annak veszel, akit szeretsz, az a világ legjobb dolga. Főleg, ha valóban meglepetés. No, de nem akarok ismét túl szentimentális lenni. :)
Inkább a fenti kérdésre kerestem a választ. Mert ugye az embernek jó esetben van egy családja, szülei, testvérei, vannak barátai és van A párja. Kevés bumbinak van gyereke, bár akad ilyen is. Egy idő után fogyatkozik a család, előbb nagyszülőkből lesz kevesebb, idővel szülőből is, és amikor jönne az az állapot, hogy a gyermek és a feleség a szűk család és a boldogság, a bumbi ott áll majd egyedül. Jobb esetben a párjával. Mert ha már ott a párja, az nagyon sokat jelent. Közben családja lehet a tesóknak is, tehát új szereplők is beléphetnek a család körébe.
Sok családnak gyermeke sincs, és vannak olyanok, akiknek hiába van családjuk, mégsem boldogok ettől, mert ellentétek, családi viszályok mérgezik a kapcsolatokat. A hatalmas különbségeket karácsonykor sem sikerül félretenni, eltűnik a nem is volt szeretet, s így lesz a karácsony egy kötelező családi aktus, feszültség, képmutatás, keserűség.
Bár továbbra is tartom, hogy az ideális állapot az, ha az embernek vannak szülei, testvérei, párja, és barátai, és békés családi körülmények között éli meg a karácsonyt, de a karácsony teljessége nem csak ettől függ. Amíg korábban, gyerekkoromban nagyrészt a szülőkön múlt, hogy milyen is lesz a karácsony, ahogy telnek az évek, azt vettem észre, hogy egyre inkább rajtam múlik, hogy milyen is lesz a karácsony.
Egy bumbi karácsonya akkor az igazi, a bumbiként lehet a család része. De ha vannak szerető rokonok, barátok, már az is valami. Ha már nem lesznek ősök, és nem lesz gyerek sem, akkor vajon mi lesz? Ez a félelmem az utóbbi időben enyhülni látszik. Egymásra is számítanunk kell. Bumbikarácsony is lesz. :) Nem jó félni a jövőtől, inkább tenni kell a máért, vagy a holnapért (magamnak is mondom), hogy egy bumbi karácsonya is teljes legyen, ahhoz pedig szeretet kell, elcsépelt, de tényleg ez a legfontosabb... Akkor lehet teljes a karácsony, ha szerető emberek veszik körül az embert. Csak akkor. Mindegy, milyen körülmények között.
Na, csak szentimentálisra sikeredett.
Pokoli lecke
Ez a Pokoli lecke még ma is nagy hatással van rám. Biztos, hogy nálam a három legmélyebben ható, legütősebb filmek közé tartozik. Kamaszkoromban láttam először. A szereposztás miatt mentünk el megnézni a Metro moziba (már nincs). Robert De Niro, Dustin Hoffman, Brad Pitt, Kevin Bacon, elég nagy nevek, és azt hittem egy kemény, de izgalmas film lesz. Kicsit rosszul is lettem a moziban, amikor leesett a tantusz, hogy miről is szól. Azóta többször láttam, nagyon kemény, de jó film. Csak utána mindig szomorú leszek, és valami tehetetlenség érzés fog el.
Bánat
Szomorúan tapasztaltam, hogy 2,5 hónap termése kommentestül ment a kukába.
Sokan anyázzák a freeeblogot, és meg is értem őket. Azért ez nem játék. Három hónapja csináltak utoljára biztonsági mentést? Ez komoly? OK, vannak rendszerhibák, kiamardások, de ez már durva. Mekkora felelőtlenség?! Tudom, hogy kis cég, meg nincs pénz, blabla, de akkor írják ki, hogy ezt a kaksit kínáljuk.
Ráadásul az sem tetszett, ahogy ezt kezelik, egy kicsit magas lóról. Ne felejtsük már el, hogy mi szolgáltattuk a tartalmat! Ők adták a hátteret, mi a tartalmat. Ha mi nem lennénk, reklámok sem lennének... meg semmi sem.
És akkor most én szarakodjak a bejegyzések visszahozatalával? Nyilván nem dolgozik az ember, és pont ilyenekre van ideje, energiája. Ráadásul a lényeg - az összes komment - elveszett. Azt nem lehet visszahozni. Kellett nekem ilyen gyakran posztolni...
Custos, 979, warum, köszi a segítséget, amit tudok, megmentek, csak beleöltem időt+energiát, nem hagynám veszni.
Mindig kitartottam a freeblog mellett, de most nálam is elásták magukat. Nem tudom, hogy mi lesz; költözés, folytatás, vagy befejezés. Pár nap múlva eldől.
Annyi mindent akartam, de...
...egész nap az a gyerek járt a fejemben, aki az egyiptomi nyaralás végén elveszítette a szüleit, így árván tért haza.
Hiányzott
Leszáll? - kérdezte a fiatal középiskolás a villamoson.
Igen. - válaszoltam.
Nem volt jó érzés, azzal nyugtattam magam, hogy biztos nagyon illedelmes egy fiú, de nem sikerült megnyugtatni a lelkemet. Hiányzott a végéről az "sz".
(Majd írok jókról is, mert most sok van, de ezt dokumentálni kellett.)
A mai nap margójára
Az egy dolog, hogy nem szeretem a céges nőnapokat, de a közösség érdekeit előtérbe helyezem, nem vonom ki magam, sőt, még szépen is mosolygok hozzá. Főleg úgy, hogy reggel a főnököm vállamra tett kézzel megkérdezi, hogy ugye te is benne vagy? Háthogyafenébene! Van az a főnöki vállra helyezett kéz, mire nem lehet nemet mondani. :) De nem is akartam, mert tényleg fontos a közösség.
Egy dolog bántott. Szintén zenész kollégámat ketten is betalálták, az egyik a szemébe; a Boldog Nőnapot!-ra az volt a válasz, hogy: Neked is! És ez még úgy el is ment volna, ha nem sok ember előtt csinálja, és nem olyan hangszínnel, ahogy. Mert ez lehet akár jó poén is, de ott nem az volt. (Rajta csak látszik, de nincs kimondva, ő meg pláne nem hirdeti magáról.) A másik meg engem talált be, hogy egy fiú volt, aki nem férfiasan adott puszit, hanem olyan nőiesen, ugye tudom ki volt, és hogy ez milyen már? Tudom, ne bántsd már! Finoman elküldtem a g**ibe, izé, hogy nem kéne, örülj az ajándéknak, nem szabadna kifiguráznod, hogy lehetsz ilyen, gáz ez a hozzáállásod, stb. Már nem emlékszem, hogy mit is mondtam pontosan, de azt tudom, hogy kicsit behúzta a fülét-farkát, hogy jólvanjólvan.
Hát, ezek vannak. A férfiak egy kivételével mind úriemberek voltak. Annak az egynek meg szintén mondtam, hogy mi a gáz, mit nem illik.
Ez maradt meg a nőnapból, ami úgy bennem van még most is.
A nőket csókoltatom. Bár ilyen napot nem tarok, sorry. :)
(Néhány fiú olyan kis aranyos volt a városban azzal az egy szál virággal...)
Jah, az ajándék nőknek, fiúknak, mindenkinek:
Utolsó napjaim
.jpg)
Utolsó napjaim / Le Temps qui reste / Time to Leave
Özpetek után beharangoztam Ozont, ráadásul warum még valamilyen szinten emlékezett a régi blogomban említett ajánlómra, és ez annyira feldobott, hogy újra írok arról a bizonyos filmről. Miután egyszer már írtam róla, ezért is tudom, hogy egészen pontosan 2008.06.08.-án 22.00-kor adta le a Duna Tv, remélem hamarosan újra műsorra tűzik.
"...melyben a főhős egy fiatal, sikeres fényképész, aki 30 évesen szembesül azzal, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg, és már csak néhány hónapja van hátra. A megható történet végigkíséri Romaint halál felé vezető útján, a néző átélheti vele az emberekkel való kapcsolatában és a lelkében végbemenő változásokat." Port.hu
"Ozon az egyik legjobb kortárs francia filmrendező, ha nem is a legjobb, filmjei tökéletes példái mind a szerkesztési bravúrnak, mind az emberi érzelmek legmélyebb és legőszintébb feltárásának. Ozon rendszerint eljátszik hőseivel, megkísérti és megcsalatja őket, mielőtt feloldozást kapnának, ám ez a film más. Romain, a halálos beteg meleg fotós utolsó napjainak meséje messze legszemélyesebb és egészen biztosan legszebb filmje, amely mentes minden sallangtól. Romain megtudja, hogy áttételes rákja van, majd elkezdi felszámolni kapcsolatait munkában, családban és szerelemben, ám mégis kap egy utolsó alkalmat a boldogságra, amikor egy idegen nő furcsa kéréssel fordul hozzá. Est.hu
Rég láttam ahhoz, hogy most újat írjak róla, de az biztos, hogy egy nagyon drámai film, igencsak elgondolkodtató, és teljesen normális, ha a végén megkönnyezi az ember... A második videó csodálatosan szép. Nem tudom milyen osztályzatot adjak, én is rég láttam, de már ezért a befejezésért jár a 8/10.
Egyszer volt
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Kundera
Janelle Monae : 57821 (ft Deep Cotton) by Aguti
Egyszer volt egy fiú, aki nagyon szeretett. Aki tényleg így szeretett. Ő tudja mi az a szerelem. Ő tudja mi az a szenvedés. Ő tudta, érezte. Én tudtam, éreztem. Éreztem az erőt, a vágyat, a ragaszkodást, az álmot. Mindent. De nem tudtam viszonozni, így nem lett jó vége.
Most, hogy az általa készített - különféle idézetekkel becsomagolt - teát iszom, ezt meg kellett írnom. Mert bennem van. Hogy a blog néha betöltse az eredeti, klasszikus funkcióját is. Ez a két idézet is tőle van. Eltettem, mert aki egyszer bekerül a szívembe, az ott is mard.
Örülök, hogy évek után újra találkoztunk. Jó volt látni, hogy jól vagy. Sajnálom azt a sok szenvedést, amit átéltél, amit átéltünk.
Esti dal
Ki ad nekem vacsorát?*
Fülelnek, míg ballagok,
enej-denej-denejde,
felziháló csillagok.
Bánatot, ó érc-idő,
tudom, sokan aratnak,
enej-denej-denejde,
búm van elég magamnak.
(Szécsi Margit)
*A kérdés nem csak képletes, hiszen tényleg jókat főzött/sütött nekem. Még ma is megnyalom mind a tíz ujjamat. Ki ad nekem vacsorát?
Marad
:):O:D:D:D:D<3:P:):O:(:S:P
Ez is marad a leblogolhatatlan dolgok között, ezért inkább beszéljen a zene. Az első egy történelmi mű a dzsessz világából. (Csak Custos miatt írom így.) :P A gyönyörű felvezetés után 5:50-től sír az elektromos gitár. A második meg azért, mert nagyon odab***. :)
Véradás
Most az van, hogy adhatnék vért, mert kijönnek hozzánk. Adhatnék, ha akarnék. Adhatnék, ha őszinte lennék. Adhatnék, ha eddig csak nőkkel foglalatoskodtam volna. Azzal, hogy szembejött velem ez a probléma, utánanéztem, mi is van a hivatalos nyilatkozatban és a tájékoztatóban.
Részlet a nyilatkozatból:
Részlet a tájékoztatóból:
Tényleg furcsa, hogy a "férfiak közötti nemi kapcsolat" önmagában veszélyes. Igaz, vannak olyan statisztikák, amelyekről én is írtam korábban, és amire könnyen hivatkozni lehet: "Az FDA adatai szerint az 1977 óta férfival nemi kapcsolatra lépett férfiak körében a HIV-fertőzöttség a népesség átlagához képest hatvanszoros, az első véradókhoz képest pedig nyolcszázszoros." De akkor sem jó ez így.
Mondjuk ez mindenhol probléma, nem hazai sajátosság, hiszen a világ más részein is így van; a már említett Amerikában, Kínában, vagy Belgiumban is.
De hogy ne legyen ez ilyen komor bejegyzés, azon is érdemes elgondolkodni, vajon hány meleg nem fél a tűtől?! :) Mondjuk én nem, igaz, nem nézek oda a szúrás pillanatában.
Érdekes írás a témában: „Köszönjük NEM!”, avagy miért nem adhatnak vért a homo- és biszexuálisok.
Ti adnátok vért?
Jövőre/idén
Nem kellett volna a munkahelyen inni, mert így már délben sokat mosolyogtam, és délutánra már minden rossz volt. Igaz, főnöki utasítás volt, de akkor is. (Egyáltalán dolgozni nem kellett volna. Mondjuk bejárni jó, mert kevesen vannak az utcán, nincs tolongás, tömeg, szóval, valahol mégis kell ez az egy hét együttlét.) Így sajnos kihagytam egy kedves invitálást, és egy ígéretesnek hangzó buzi díva műsort, vagy mit, OMG. :) Sajnálom. Majd legközelebb bepótolom. Legalább befejezhettem az év utolsó, vagy inkább első (már majdnem kész, időzített) bejegyzését.
Nem írok összegzést, jó sok minden történt idén. Csoda is volt, és csalódás is. Örömben és bánatban is bőven volt részem. Véletlenek nincsenek, és/de a saját butaságaimért sem hibáztathatok mást. A múltból tanulni kell, csak akkor válhat a hasznomra.
Hogy mit szeretnék jövőre? Erősödni: testben, lélekben, hitben, barátokban, egészségben, anyagiakban. Stressz tekintetében nagyon nehéz lesz a január, a február nem különben, így már az év eleje megköveteli az erőt. Persze szeretnék jobb ember lenni, azt úgyse lehet eleget gyakorolni, de ezt nem tudom megígérni, így inkább azt mondom, jövőre se legyek rosszabb, csak okosabb.
Hogy mit fogok másképp csinálni? Talán egy kicsit többet fogok magammal törődni. Nem egy brutális egoizmust kell ezalatt érteni, az úgyse az én világom. De több dolgot teszek majd magamért, és kicsit kevesebbet azokért, akiktől nem éreztem ugyanezt, nem éreztem a kölcsönösséget. A csillagokat is csak az arra érdemeseknek fogom lehozni. De nekik mind. :)
Nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, hogy a távolban van pár barátom. Ha találkozunk, hiába tudjuk a beszélgetést ott folytatni, ahol abbahagytuk, hiába van online kapcsolat, nekem szükségem van a jelenlétükre is. Az ölelése vagy egy jó szóra, arra az érzésre. Azt nem pótolja semmi. Mivel ez a helyzet nem fog változni, magamat kell megváltoztatnom. Ugye, az erő.
Vannak dolgok, amiket ha akarok, sem tudok megváltoztatni. Ilyen pl. a szívem. Nem a hús-vér, hanem ami mögötte (vagy inkább benne) van. Ami hol mennybe, hol sírba visz. Nem tudok változtatni rajta, így van jól. De több energiát kell abba fektetnem, hogy többet vigyen a mennybe, és kevesebbet a pokolba. Hogy ezt hogy fogom csinálni, még nem tudom, de egy biztos, hogy az eszemre és a megérzéseimre jobban oda kell figyelnem. Már csak azért is, mert azok jók.
Az hülyeség, hogy jövőre minden szép és jó lesz. Azt se lehet megfogadni, hogy jövőre csak mosolyogni fogok. Nem. Jövőre is lesznek nehéz napok, lesznek nagyon nehéz napok, netán elkeserítő pillanatok, vagy depressziós percek, órák, netán napok. Szinte biztos lesz szomorúság, bánat. Talán betegség is. Nem ringatom magam álomvilágba. Az élet tényleg nem habostorta. De ha ezekre felkészülök, ha minden nehézségre megvan a megfelelő válasz, tett, akkor nem lesz gond. És ez a lényeg. Hogy ezeket a helyzeteket mindig jól kezeljem. Ezt szeretném jövőre. És ahogy bánat biztos lesz, úgy öröm is, és ezeket a pillanatokat már várom is. :)
Egyre jobban tudom, hogy mit szeretnék, és azt is, hogy mit nem. Erre fogok összpontosítani. Annyi mindent szeretnék csinálni, hogy azt nem is tudom leírni. Meg kell ragadni a lehetőségeket.
Nincsenek nagy fogadalmak, sokkal inkább törekvések. Csak remélni tudom, hogy jövőre a tanknak tankcsapda, az úthengernek akadály leszek, a szúnyogot pedig úgy lecsapom, hogy helyben elpusztul. :) Huh, milyen képletesen fogalmaztam.
Egy fogadalmam van az új évre: többet fogok pihenni, mert ez így nem mehet tovább. Ennek az egy fogadalomnak a betartása is kemény lesz, de csak rajtam múlik.
Egy vágyam lenne a jövő évre, ha lehet kívánni: egy igaz embert az ölembe, aki legalább annyira szeret engem, mint én őt. Nincsenek különösen nagy elvárásaim. Tiszta érzések, tiszta tekintet, és legyen meg a kémia, ennyi. Illetve egy mégis van: magas érzelmi intelligencia, az kell, az tényleg kell.
Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen boldogabb a következő év, mint az idei. Mert ha rossz volt, csak jobb jöhet, ha jó volt, mindig lehet jobb is, nincs határ. :) Hinni kell benne, tenni kell érte.
Tökös srácoktól a bordáig - e heti
1. Hihetetlen, hogy Advent első vasárnapja van. Kettőt pislogok és vége az évnek.
2. Ha hideg van, biztos gyakrabban vagyok borostás, mert védi az arcomat.
3. Belevaló tökös srácok a fiatal magyar focisták! Elkapták, leteperték.
4. De a világ másik végén is tökös srácok élnek! Kemény. Én is kérek egy madarat az égből. :)
5. Az SPF, a Zara, vagy a Reserved előszeretettel varr olyan címkét a ruháikba, amik irritálják az ember bőrét. Le lehet vágni, van is rajta ilyen jel, de ha levágom, honnan tudom, hogy lehet őket mosni?! Mi lehet a megoldás? Címke nem irritáló anyagból vagy, rövidebb címke, vagy nincs címke, festékkel nyomják bele az infókat.
6. Hetek óta zárva a Móriczon a Meki. Nem is tudom mikor volt ilyen. Talán még soha. Akkor lesz itt igazi válság, ha már a Meki is bezár a Körtéren. Most csak felújítják.
7. Kamarás Iván tényleg Domestost reklámoz?? Ennyire nem jött be neki Amerika?
8. Ricsit is megemlítem, legyen sztár. :)
9. Én eddig kártyáztam, de most van egy CD, amit csak PayPal-lal lehet megvenni. Van valakinek bármilyen tapasztalata? Azon túl, hogy biztonságosabb.
10. Szeretném megnézni Munkácsy Krisztus-trilógiáját, ha már a városomban van. Ápr. 30-ig lehet - ezt csak magamnak, hogy ne felejtsem el. :) Tényleg olyan briliáns, látta valaki? Debreceniek, pécsiek? Amúgy óriási szerencse, hogy az a daru nem nyomta össze, nagyon durva volt... Kész csoda.
11. Hiányzik az oldalbordám... :S
12. Ezt úgy zenéstül-lábastul lájkolom. (Kész, leírtam, már én is használom ezt a szót, végem. :P)
Veréb
Sóhaj.
I'm Here
I'm Here is a 30-minute love story about the relationship between two robots living in L.A. A love story in an absolut world.
Ha valakit érdekel egy friss és aranyos rövidfilm, vagy csak az érzelmi intelligenciáját szeretné fejleszteni, akkor nézze meg. Valamivel biztos gazdagabb lesz. Nekem tetszett, pedig távol állnak tőlem az ilyen filmek. 7/10.
Trailer:
A film:
Foci és Eva - egy őszi délután
Na persze, a részvétel.... hát nem. Sorozatban a harmadik vereség után egyáltalán nem vigasztal, hogy a részvétel a fontos. Most nem az. Csapatjátékban pláne. A győzelem örömét szeretném látni az arcokon. Egészen más, mint ez... Legközelebb nyerni kell, ez így nem mehet tovább. Ismét lett véres seb, de az nem érdekel, sőt, olyan harci dísz, mint egy csatából hazatért harcos. :) Még egy kicsit durcás gyerek vagyok (ezért a kép), de lassan lenyugszom. Ebben sokat segít az ősz - eddigi - legszebb dala. (Nem új, csak most találtam rá.) Semmi csillogás, semmi látványosság, az egész olyan szürke, Eva Cassidy sem egy Natalie Imbruglia, ennek ellenére, vagy talán pont ezért, nagyon tetszik, olyan tiszta az egész.
The Boy Next Door
Az első kérdésem az volt, hogy ez nekem eddig hogy maradhatott ki?! IO-nál láttam, engedelmével berakom, mert ezt nekem is meg kell osztanom. Itt meg is lehet nézni, nincs 10 perc. Szenzációs ez a rövidfilm. Igazi filmdráma. 10/10.
The Boy Next Door from Gregor Schmidinger on Vimeo.
A blog, egy kis móka, és egy tragikus szerelem
A blogról
Talán észre lehetett venni, hogy egy kicsit szépítgettem a jobb oldalt, így egy kicsit átláthatóbb. A legtöbb komment funkció továbbra sem működik, már írtam a Hengerfejtömítésnek, de a válaszuk egy rövid videó volt, amiben nem volt benne a megoldás. A másik, ami a bloggal kapcsolatban feltűnhetett, hogy mostanában igen aktív vagyok. Ennek két oka van: 1. Szeretek blogolni. :) 2. Magamnak is bebizonyítom, hogy hiába van ezer dolgom, ha nagyon szeretném, akkor tudok rá időt szakítani. S lám, működik. Arról nem is beszélve, hogy a héten látogatottsági rekordot döntött, ami szintén jó érzés. Köszönöm. Még mielőtt wördpísz lesz, tényleg szeretem az olvasókat, kommentelőket.
Jack Bauer Palya Bea életében
Ezt nemrég olvastam, aki látta a 24-et, tudja miről beszél, óriási. Palya Beát amúgy is nagyon szeressük.
"Ha kérne, legyek a felesége, nagyon elgondolkodnék. Mert bár karjaiban naphosszat ringatóznék, nem lenne naphossz, nem lenne semmilyen hossz, percek sem, amit velem töltene. Na, talán percek, néhány rövid menetre. De több biztosan nem. Hisz' szeme felizzik, amint csörög a telefon (mindig csörög), és már indul és már a kocsiban ül és fegyverét egy erotikus, vesetájékhoz hátranyúló mozdulattal ellenőrzi, és ott van, megvan. És jön, lát, győz. Dehát élet ez?! A kiküldetéseivel szeretkezik, velem soha!!!" :) Folytatás.
Kinsey és a nimfománia
A HVG-ben olvastam Alfred Kinsey véleményét a nimfomániáról. Ezt is meg kell osztanom, tehát: nem létezőnek tekintette a betegséget, mivel szerinte a "nimfomán egyszerűen az, akinek az életében több a szex, mint a tiedben". Nagyon mókás fickó lehetett. :) Itt elérhető a cikk.
Kovács Erzsi és a rendszer tragédiája
Tegnap este a tv előtt ragadtam, annyira megható volt a XXI. Század, ami egy tragikus eseményt dolgozott fel. Halál a szerelemért - Az énekesnő több mint három évet ült börtönben, szerelmét, Szűcs Sándort, a Dózsa focistáját kivégezték. Az ilyen sorsok, filmek, történetek sokkal hatásosabbak a történelemkönyveknél. (Ha hiteles és objektív - most az volt.) Mindent elmondanak az 50-es évekről. Hogy miért leszek dühös a Rákosi/Biszku-féléktől, és azoktól, akik ezt fenntartották. Azt milyen lehet átélni, hogy a szerelmedet halálra ítélik...? Gyakorlatilag azért, mert szeretett... :(
Itt megtekinthető.
Én és a jazz
Egész jól vagyok. Sokat nyaldostam a sebeimet. Fáj még egy kicsit, de már sokkal jobban vagyok. Igazából az első három nap volt nagyon rossz.
Tegnap már kondiztam, ma fociztam, és a héten uszoda is lesz. Nem hagyom el magam. Megint volt a kondiban egy srác, aki félmeztelenül edzett. Utálom is őket, meg nem is. Mert nyilván beautiful meg minden, de akkor is, na. :) Egyébként még nem láttam, persze nem is jártam egy darabig, de az első találkozásnál is volt kézfogás és uramnak szólított, szóval respect és legalább 2 jópont. De ő is tetovált, és ez is ronda, mármint a tetoválás. :) Konditermi élményekről amúgy sem kellene beszámolnom.
Focin kikaptunk és estem egy nagyot, amiért le kell ragasztanom a még mindig vérző sebet, hogy ne legyen véres az ágynemű... de legalább volt foci. Mondjuk az újabb seb nem hiányzott. Tudjátok hogy fájnak a véres sebek fürdésnél?? Mindegy, katonadolog.
Nemrég vettem a Zarában egy pulcsit. Nagyon tetszik. Fekete kapucnis-erszényes, olyan bokszolós. Kívülről kemény, belül finom, selymes. Kicsit olyan, mint a borostás SPF és a lelke. :)
Egyébként a Pull&Bear új kollekciója egészen ígéretes. Csak két baj van vele: 1. Ki vesz új kollekciót? 2. Rám se jönnek ezek a ruhák. Az imént említett pulcsi is XXL-es, ami durva, a többi szűk volt. Nem vagyok én ekkora, de lehet, hogy a méretek mentek össze. Mostanában többektől is hasonlókat hallottam. Pedig régebben vettem én a Pullban is pólót. Amúgy mi a helyes kiejtés? pullendbír vagy pullendbeer? R. régen azt mondta, hogy az utóbbi, és ő igen jól beszélte a nyelvet, angolt tanított.
Mindenről beszélek, csak a lényegről nem. Jó lenne tudni, hogy mi van ezzel a fiúval, mert nagyon eltűnt. Éli világát, tudom. Pedig hiányzik nekem ez a rosszcsont lurkó varázsló. :) Lassan kezdek csak a jóra emlékezni, az a sok SMS, msn, csók, stb. És jó lenne tudni, hogy neki is hiányzom valamennyire, vagy neki is hiányoznak ezek a dolgok. Nem azért, mert ez bármin változtatna, csak jó érzéssel töltene el. Ennyi.
Néha meghallgatok egy-egy ilyen félig mókás dalt:
Természetesen Sade is megvolt. Nagyon ért ehhez. De mostanában jazzt is hallgatok. Régen utáltam a jazzt, minden bizonnyal azért, mert nem értettem. Szerintem a jazz szeretetéhez, megértéséhez bizonyos életkor és tapasztalat szükséges, csak utána hat. Ez a legújabb elméletem, de komolyan gondolom. :) Péládul itt van ez is. 50x hallgattam, és mindig találok benne valami újat. Csak csatlakozni tudok az egyik kommentelőhöz. (Wonderful... the full version of one of the greatist jazz fusion songs ever written.)
Elvagyok, megvagyok, múlik.
A bika, a matador és a tiszta szív
Régen Undr csinált ilyen öninterjút, most én is ezzel élek.
Szép volt? Nagyon. Jó volt? Nagyon. Szeretted? Nagyon.* Hirtelen jött? Igen. Intenzív volt? Igen. Új impulzusokat adott? Igen, sokat. Volt miatta álmatlan éjszakád? Volt. Mit szerettél benne a legjobban? A lelkét. És a testén? Mindent. Konkrétabban? Teljes egészében. Szexi? De még mennyire. Legalább egy konkrétumot mondjál, amit a legjobban szerettél rajta! A haját - amit ő nem szeret. :) Szuszogott a nyakadba? Igen. Szuszogott a nyakadban? Igen, ott is. Aludt a mellkasoson? Aludt. Jó volt? Miazhogy. Beszélt álmában? Igen. Értelmes szavakat is? Igen. Sokat alszik? Rengeteget. Voltak gyerekes dolgai? Ho-hó, de nem mondom el. :) Zavart? Nem, inkább édes.
Mi volt a legrosszabb? Amikor kiderült, hogy nem fog menni. Fájt? Nem kicsit. Könnyek? Voltak. Ciki? Dehogy. Emberből vagyok, addig jó, amíg sírni tudok/tudok sírni. Hogy érezted magad ekkor? Mint egy kifáradt bika, aki arra vár, hogy a matador végre ledöfje. (Zárójel: A matadornak mindig könnyű, jön, öl, és még ünneplik is.) Leszel még új erős bika? Nincs más választásom. Mertél nagyot álmodni? Mertem, pedig nem akartam, de biztattak. Beleélted magad? Bele. Annyi tervem, ötletem volt, ami most ködbe vész.
Megbántad? Nem. jobb lett volna, ha az eszedre hallgatsz? Talán. Biztos. Akkor mégis miért? Mert az érzelmek nem racionálisak. Mert ezek az érzelmek tudnak a mennybe repíteni, itt a földön is - és ez jó. Nagyon jó. Csak visszaszállni nem jó. Nagyon nem jó. Mi hiányzik majd a legjobban? A csókja, az éjszakába nyúló beszélgetések, a filmnézés végig összekulcsolt kézzel, és még folytathatnám... Sokat csókolóztatok? Rengeteget. Sokat beszéltetek? Igen. Sokat beszél? Igen. :) Vizes fétised kielégíttetett? Igen, nem is egyszer. Még a haját is megmostam. :) Az nagyon jó.
Írtál már bejegyzést a vonaton? Soha, Miért szeretsz vonatozni? Mert a gondolataim szabadon szállnak? Miért utálsz vonatozni? Mert az előbbi olykor fájdalmas. Igaz, hogy annak fáj jobban, aki jobban szeret? Igaz. Ez valakinek a hibája? Nem, ez csak tény. Megint úgy érzed, hogy a nagy szíved fog sírba vinni? Igen. Vigasztal az "egyszer fent, máskor lent" vagy az "így kellett lennie", vagy a "biztos van oka"? Szerinted???
Ki veszített többet? Szeretném azt hinni, hogy ő, de ha így lenne, nem érezném magam így. De nem szeretném, ha hogy bárki is így élje meg. Neked is vannak hibáid? Persze, jó sok. Mi az, ami igazán téged jellemez? A szívből jövő tiszta érzések. Úgy érzed, páratlan a világon? (Milyen kérdés ez? :P) Igen, úgy érzem, ami biztos nem igaz, és szeretném, ha páros lenne.
Mi lesz most? Nagy levegő, sóhaj. Azt csak Isten tudja. Felállsz? Nincs más út.
Kell neked ez a sok érzelem? Igen. Visszakérdezek: választás kérdése? Hm. Kell neked ez a szerelem dolog? Igen. Kell neked ez a blog? Igen. Társas lény vagy? Igen. Azért ez már jobban hangzik, nem? De. Hazafelé már fotóztam is. Van benned harag? Jó lenne, mert az éltet, de nincs. Ugyan már, szeretem... Lesz tartalékláng? Még nem tudom mi, de valami biztos lesz.
Ki tudna most úgy igazán megvigasztalni? Csak ő. Mivel? Nem kellenek nagy dolgok, csak egyszerű szavak: értelek, érezlek, tudom, tudom - ilyesmi.
.
.
.
Hazaérek. Kifogytam a szavakból. Iszom egy kis pálinkát. Egészség.
.
.
* Ez nem teljesen stimmel: helytelen a múlt idő.
.
Eddig a tegnapi, innentől a mai. Rémes volt a nap, nem is tudom hogy dolgoztam, de mindent tisztességgel megcsináltam. A focit lemondtam, pedig azt szökőévente egyszer szoktam. Hétvégén lett volna egy kis ünneplés, de most nem lesz. Direkt bebaszni nem az én világom. Nah, az első csúnya szó a blogon, pedig úgy vigyáztam rá, hogy legalább itt ne. A következő napokban baromira fontos döntéseket kell meghoznom (CO, tanulás, pénz, munka, jövő). Csak tiszta fejjel lehet jól dönteni, ami most még nincs meg. Sokkal könnyebb lett volna, ha ez most nem így alakul, de ugye a nehezebb út erősít. Csak nem tudom, hogy még hova?! Egy motoros majdnem tett róla, hogy ne kelljen ilyenekről döntenem, de még időben észrevettem. SPF élni szeretne, boldogan élni. Lehetne?
Ez mégis szomorú, pedig elsőre nagyon tetszett
Chris Rea - ismét lemaradtam
Olyan hülye érzés az, amikor azt érzed, hogy ott lett volna a helyed valahol, de mégse mentél... így jártam ezzel a tegnapi koncerttel is. Sok jelentkező nem volt, egyedül meg nem akartam menni. (Ezt már bánom.) Be kell látni, sokszor egyedül vagyok a zenéimmel. Igaz, azok néha igen távol vannak a mainstream-től (és ez a dolgaim nagy részére szintúgy igaz), de az ember azt szereti, amit a lelke szeret, ezt nem tudjuk befolyásolni. Nem is akarom. Ma este mégis azt teszem, amit ilyenkor nem szabad (sőt, szigorúan tilos!), mert attól jobb nem lesz, csak rosszabb, de Chris Rea zenéit hallgatom.
Josephine, az egyik nagy kedvenc:
A pokolba vezető út adott:
A tengernél is jó lett volna:
Egyébként a félelmek is megszűnnek egy idő után:
De hülye lennék, ha azt gondolnám, hogy ezzel vége:
Bánatomat egy "majd leközelebb" reménnyel és két Sade CD megrendelésével oldom. Bár az egyiket (Promise) még mégnezem egy használt CD boltban, de az újat megrendelem, hajlandó vagyok 2882Ft-ot fizetni érte. :) Egy (számomra) elmaradt Chris Rea koncert után Sade zenéjével vigasztalódom. Na erről beszélek, hogy nem a mainstream...
