zene bejegyzései 
Ködös őszi napokra
Vagy egy másik változatban. Ez is jó. Mindkettő a végéhez közeledve éri el a csúcspontját.
2 Fonseca
Mindig nagy öröm, ha az ember új&jó - számára addig ismeretlen zenét - talál. Főleg, ha egyszerre két új előadót. Nemrég a MüPában lépett fel Robert Fonseca, s ennek hallatán rákerestem, mégis mit tud - hát tud! De véletlenül - azok nincsenek, ugyebár - találtam egy másik Fonseca-t, ő David. Más stílus, más zene, de mindkettő ötös - ahogy ezt mostanában a pesti szlengben mondják. :)
Íme Robert, a kubai. Néha vidám, néha belfelé fordulós énemnek tökéletes.
Itt meg David, a portugál. Néha vidám, néha befelé forduló énemnek szintén tökéletes.
No, és akkor a szentimentális dalszövegről nem is beszéltem...
Ever since I saw you
I want to hold you
Like you were the one
It sees right through me
A bullet it comes and takes me
And I love you I love you
I want you but I fear you
Who are u?
Who are u?
Ever since I saw you
I want to hold you
Like you were the one
Your feet rest on my shoes
I sing this song for you
Just to see you smile
And I love you I love you
I love you but I fear you
Who are u?
Who are u?
For how long
How strong do I still have to be?
How come you mean so much to me?
For how long
How strong do I still have to be?
How come you mean so much to me?
And I love you I love you
I want you but I fear you
Who are u?
who are you?(x4)
For how long
How strong do I still have to be?
How come you mean so much to me?
For how long
How strong do I still have to be?
- - -
Éljen mindkét Fonseca!
Sál, pogi, apró örömök
- Akkora divat lett ez az újfajta férfi sál, hogy nem fogok venni. Igaz, eddig se akartam. :) (Mexx, vettél végül?)
- Arra is rájöttem a héten (amikor Pesten is havazott), hogy még mindig gyermeki örömmel szemlélem a hóesést, és ez jól is van így.
- Elhatároztam, hogy még novemberben beszerzem a családi karácsonyi ajándékokat, mert most van hozzá kedvem, pénzem, időm és energiám. Szeretem magamban, hogy szeretek előre tervezni. :)
- Fraser Island-ről kaptam képeslapot - annyira jólesett.
- Kora reggel 3 fokos hidegben forró pogácsát enni... nincs rá szó, olyan jó... :)
- Ez a feldolgozás meg nagy-nagy kedvenc. Hazafelé, ábrándozásra, filózásra, álmodozásra tökéletes.
Napi angol 3. +boka +bowie
Bronz
Uuuuhhh 20
Az mégiscsak nonszensz, hogy egy hosszú hét után, fáradtan, péntek este 19-20 éves srácok focimeccse miatt kapjak színvinfarktust... Majdnem ez történt. Ismét foci - vagy még mindig foci, de ebben nincs semmi meglepő. Pedig péntekre már Sade-napot terveztem. Tervezte a fene, mert az elég búbánatos, de néha előjön, és akkor Sade zenéje az, ami simogatja a lelket, de erről később. Szerencsére jöttek a fiúk és már az első percben 11-est harcoltak ki, amit értékesítettek, utána jött egy kicsit unalmasabb rész, majd a hosszabbítás, és a szívizmok sztressztűrése. (Az U20-as foci vb-ről van szó, ha valakinek még nem lenne egyértelmű.) :P Most az olaszokat vertük ki, s ez már a második hosszabbításos meccs volt. Ők is alig bírták, pláne én. :) Óriási siker, a korosztályukban a világ 4 legjobb csapata között! A nyilatkozatokban kivétel nélkül mindenki a csapat egységét emeli ki. Majd üzennek az otthoni barátnőknek, ofkorsz. "Hát nem édesek" - mondhatják a itthon lányok. :D Annak is megvan a bája, hogy az egyik focistánk egy gól után szívecskét rajzol a magasba a barátnőjének. Romatnikus lélek a magyar, na, nem baj az. :) De a csapat, a küzdés és a hit - ez a lényeg. Hisznek magukban, és ez az a plusz, ami régóta hiányzott. A kishitűség az, amit le kell küzdenünk. Nekem is, meg az országnak, is, de nem akarom ezt ílyen magaslatokba vinni. Néhány apróság még a focival kapcsoaltban:
- Lehet üvölteni a gólnál, nem baj, ha meghallja a szomszéd, az utca, a telep vagy bárki, jó az.
- Be van mikrofonozva a pálya, így az egész meccs alatt lehet hallani a beszólásokat, mint például: "hülye vagy b+?!", "ezt nem hiszem el, b+", "b+b+" - ezek általában a bírónak és az ellenfélnek szólnak. Foci közben mindenki így beszél, a meccs hevében ez teljesen normális. :)
- Az U20-as vb-n minden meccs előtt felolvassák a csapatkapitányok, hogy a FIFA Fair Play szellemében játszanak. Az olaszok elleni meccsen csak 3 kiállítás volt. 2 olasz, egy magyar + a két edző, tehát összesen 5 embert küldtek le a pályáról. Van ez így. :) Nagy a tét, és gyengék a bírók.
- Már ilyen fiatalon is széttetoválták magukat. Hiába, a példaképek hatása... (Ez amúgy teljesen lényegetelen momentum, de legyen már valami nekem nem tetsző szubjektív is.)
A lényeg a csapat, együtt jutottak ide, együtt élik meg a sikereket, ez nagyon-nagyon fontos. Ha már csapat. Nagyon bosszantó, a hülye céges csapatépítés miatt nem látom a következő meccset, az elődöntőt. Pedig még szabit is kivennék. (Igen, ez durva, de ez van, szeretem őket&focit.) Ezek a hülye csapattépítések... komolyan mondom, én csapatépítés címén inkább mindenkivel megnézetném a meccset, hogy lássák, ez A CSAPAT!
Boldogság és béke
Egyébként néha boldog vagyok, néha nem, mint mindenki. De ha ez az apróság mindig meglenne, akkor lenne tökéletes a boldogság:
Rio 2016
ta. Tegnap délben 1-2 elemzést elolvasva már éreztem, hogy nem Chicago lesz a befutó, hanem Rio. De nem szépítem, én is benéztem elsőre. :) Mint már említettem, Brazília rendezi a 2014-es foci vb-t, utána meg egy olimpia, mit ne mondjak, jó lehet most brazilnak lenni... Legalábbis az ilyen sportőrülteknek, mint amilyen én is vagyok. De tudjuk, hogy a brazilok is élnek-halnak aa sportért, a fociért. Arról nem is beszélve, hogy milyen inspiráló lehet egy hatalmas Jézus-szobor előtt versenyezni. Ha már sportesemények, hát itt a mai is. Mióta várom. Nem mondom meg mi az, úgyis erről szólnak majd a hírek... :) Addig még Riora hangolódjunk.
Izgalmak
Az a hétfő reggeli napkelte teljesen elvarázsolt. Annyira, hogy nem tudtam visszafeküdni. Mert azt bizony szoktam... illetve rászoktam. Kell az a pár perc feltöltödés a meleg takaró alatt. Aki 6 előtt kel, tudja. Közben reggeli ima. Bizonyos esetekben visszaalszom, nem tagadom :), még jó, hogy a Nokiák újra keltenek. De vissza a napkeltéhez. Nem engedett visszaaludni, annyira felizgatott. Lementem reggelizni (4 keksz), majd siettem az ablakhoz, hogy nehogy nélkülem jöjjön fel a Nap. 6.30 körül felébredt. Írtó jó volt látni ahogy a horizont vonalában, a házak felett egyszercsak előbukkan. Imára, mosolyra, tátott szájra és heti erőgyűjtésre egyaránt jó. Amúgy nagyon gyorsan jön föl, neki nincs lehetősége visszaaludni, szívás, de értünk van. :) Ilyenkor áldom az eget, hogy a keleti égboltra néz az ablakom. Ezzel nem lehet betelni, pedig csak egy szimpla napkelte. Tudom, sok újat nem mondok, de ezt le kellett írni. / A másik izgalmas: holnap döntenek a a 2016-os olimpiai helyszínről! Tokió, Madrid, Rio de Janeiro és Chicago a kandidálók. A kontinensek közötti vetésforgó elve alapján Madridnak semmi esélye, pedig én nekik örülnék a legjobban. Nem csak a távolság miatt. (Sose felejtem el, hogy a fősikolán kézi- és vízipóló mérkőzéseket hallgattam az előadás alatt, miközben a többiek meredt tekintettel néztek rám az eredmények után érdeklődve. :P Hangulatos volt.) Tokió is kilőve, mert most volt Pekingben - jelen helyzetben ez pont elég. A legigazságosabb Rio lenne, hiszen Dél-Amerika is megérdemelné, de 1. 2014-ben foci vb-t rendeznek, 2. a közbiztonság borzalmas, 3. Chicago mellett Obama kampányol (ő is onnan érkezett a nagypolitikába) 4. az igazság odaát, 5. a pénz Amerikában van. Azért Rionak van esélye, de szerintem Chicago lesz a befutó. Obama szemlyesen is ott lesz Koppenhágában, igaz, a spanyol király, a japán trónörökös és Lula elnök is. Azért ez szép. Mire ezt olvassátok, már tudjuk az eredményt. Vajon majd elmondhatom, hogy én megmondtam?! :) 
3 szösszenet
- Nem is tudtam, hogy ezt a számot Patrick Swayze énekli... (pedig a romantikus percekben helyet követel magának) :)
- Elfogadták az új Ptk.-t, ami szinte történelmi jelentőségű, s bár nem biztos, hogy jól sikerült, szinte biztos, hogy rajtam kívül senkit nem érdekel. :)
- Nahát, ilyen cikket a Népszabadságban?! Hogy mik vannak... Tiszta bulvár. Még jó, hogy időnként ránézek. :)
eheti
- Az ARC plakátkiállítás 3. helyezettje nálam abszolút első. :) Sasvári Dóra, Szűcs Adrienn: Újrakezdés magyar módra - ez a címe. Innen gratulálok! Óriási. Az a durva, hogy egy kicsit bennem is megvan, néha én is ilyen vagyok... egy kicsit, de sajnos igaz. :)
- Négy nap alatt érkezett meg Ausztráliából egy képeslap. Mondom 4 nap, Ausztráliából! Dárga Magyar Posta, ha egyszer sikerülne ezt elsajátítani, nagyon örülnék. A stratégiai vállalatok privatizálását nem támogatom, de ha egyszer a Deutsche Post megvenne a Magyar Postát, az biztos minőségi javulást hozna. Persze erre nem lenne szükség, ha jól működne a cég. Ja, a lényeg, ismét látogatásra invitáltak, ajjaj. :)
- Végre van pisztáciás puding. Kipróbáltam, finom. Sok köze nincs a pisztációhoz, de nem is baj, az aromának/ból élünk. :) Szép zöld. Régen még szavaztam is rá a Danone honlapján, de akkor nem nyert, 1%-kal kevesebb szavazatot kapott, a Danone pedig csak most kapcsolt, hogy lenne rá igény. Amúgy a boltokban előbb volt, mint a honlapjukon, ez is olyan danone-os... (Jól írtam? Látens? Sp?) :)
- A hírek szerint jövőre végre Budapesten koncertezik a U2! Bár az utóbbi időben nem kápráztattak el, de olyan nagy az életmű, hogy abból lehet szemezgetni. Sőt, amíg ilyeneket tudnak, addig nem halt meg az igazi U2.
A Leonard Cohen-koncert
CD Fű. Egy kultikus hely. Minden ott kezdődött. A gimnáziumi évek alatt gyakran jártunk oda. Remek hely volt. (Ezer éve nem jártam ott, de most majd újra felfedezem, mondhatni visszatérek. Állítólag felújították és csak jókat hallottam róla.) Régen az tetszett benne, hogy sok fiatal járt oda, lehetett társasjátékozni (!) és teázni, és már akkor is dohánymentes volt (nagy respect). Ja, és a lényeg, ott hallottam először Leonard Cohen-t! Akkor még fogalmam sem volt, hogy kicsoda, de bármikor mentem, mindig az szólt. Néha U2. Az se rossz. :) A régi. Azóta tart a Cohen iránti "szerelem".
A koncertről. Már két hónappal előtte megvettem a jegyeket. Nem volt olcsó, de Cohen 75 éves, vagyis lehet, hogy utoljára láthatom élőben, tudtam, hogy nem meg kell venni. Megérte. Kicsit tarottam tőle, nehogy csalódás legyen, mégiscsak 75 éves, féltem, hogy öreguras lesz, vagy már nem a régi, ilyenek, de felesleges félelmek voltak.
Ahogy közeledett a koncert, újabb dolgokat tudtam meg róla. Állítólag egykori menedzsere megszabadította teljese vagyonától, amit nem igazán értek, de több helyen hallottam róla és ez így elég durva... Sokak szerint ezért is kezdett 200 állomásos turnéba. 75 évesen 200 állomás! Nálunk a 161. következett. Megtelt az Aréna. Csodálkoztam rajta meg nem is, de mindenképpen örültem a tömegnek. Nem egy mai értelemben vett sztár, mégis ennyien kiváncsiak rá. A közönség is meglepett. Sok középkorú anyuka/apuka elhozta a tizenéves gyermekét is. Jó volt látni. Bár a "kicsik" nem tudom mennyire élvezték, de én is tizenévesen hallottam először és tetszett, tehát minden lehet. :) Természetesen sok külföldi is volt. A koncert 10 perccel a meghirdetett időpont után kezdődött, ami teljesen rendben van. Nem volt két-három órás csúszás, nem voltak sztárallűrök, nem volt csilivili színpad, csak a zenészek voltak. Ahogy egy kritikában olvastam utána: "színházat csináltak" - és tényleg. Azok a tiszta és szép hangok... borsózott a hátam. Cohen hangja annyira egyedi, hogy nem lehet összetéveszteni. A Heti Válaszban így írtak róla: "a náthás grizzly medvéhez hasonlító síron túli basszus" - ennél jobban nem tudtam volna jellemezni. :) Nagyon élveztem, kettő kivételével minden számot ismertem, de eljött a vége és két kedvencemet még nem is hallottam. Hogy lehet ez? Nem értettem. Aztán jött a ráadás! A kedvenceimmel. A közönség felállt - mindenki - és így folytatódott az előadás. Nagyon kritikus szoktam lenni a közönséggel, de most le a kalappal, mindenki állt és tapsolt. Később olvastam, hogy 3 ráadás volt, de ezt nem értettem, mert én bizony 7 számra emlékszem :), ami plusz egy órát jelentett! Mindenki állt és tapsolt, Cohen nagyon együtt élt a közönséggel, látszott, hogy ő is élvezi, oda-vissza érezni lehetett ezt a szeretetet, rajongást, irtó jó volt. A porfi zenészek, a közönség és Mr. Leonard Cohen előtt is le a kalappal!
A koncert után újabb ritkaság volt - és ez is mindent elárul a koncertről -, hogy csak pozitív kritikát olvastam. Fn: "Amikor az alázat találkozik a tisztelettel." Nol: "Az év koncertje volt." De még az Indexen is csak jót írtak, pedig az ritka: "Leonard Cohennek állva tapsol az Aréna."
Itt van a város, vagyunk lakói
A mai napnak Cseh Tamás adott keretet. Reggel a kedvenc rádióműsoromban egy rövid interjút hallottam, ami nagyon szívhez szóló volt, majd bevágták ezt a dalt, ami az egyik kedvencem tőle. Most kezdem csak megismerni! Egyre jobban tetszik. Munka után hazafelé beraktam a fülest és újra azt a rádiót hallgattam, de már elfelejtettem, hogy délután az egész interjút leadják, majd ismét megszólalt ez a dal. Komolyan mondom, kisebb katarzist éreztem, mintha a dal nekem (is) szólt volna, reggel is, délután is. Budapest utcáit járva különösen nagy élmény. Pláne ha az ember 1000 szállal kötődik ehhez a városhoz. Ma búcsúztatták..
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt
Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves
A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk
(Cseh Tamás - Bereményi Géza - Másik János)
kamaszkorom legszebb dala 2., 3.
Az egyik:
A másik:
Ez a sorozat - kamaszkorom legszebb dala 1-20. - nem feltétlenül olyan számokat takar, amiket akkor írtak, amikor kamasz voltam, hanem olyanokat, amiket akkor hallottam és/vagy szerettem meg, és mivel az ember kamaszkora nagyon meghatározó (nekem ráadásul jól is sikerült - szerencsére), ezért a sírig elkísérnek. Azt már nem tudom, hogy mostanában miért nosztalgiázok... Ez a két szám egyszerre volt jó otthoni búbánatra és iskolai táborban lassúzni (ha az ember jó partnert fogott ki). Érdekes, hogy a rockbandák lassú számai éppen olyan ritkák, mint amennyire jól sikerülnek; nagyon.
kamaszkorom legszebb dala 1.
Fagylalt, hideg, a 7-es busz megáll, valaki felszáll, képzeld el, hogy egy olyan, egy ugyanolyan este van, kinevetem önmagam, végzetes vakáció, itt minden megtörténhet, ez egy komédia... tragikum, nagyon csendesek most az utcák, csenedek nagyon a léptek, szeretnék nélküled és érted, a 7-es busz megáll, valaki felszáll... gitár. Pádádádamm... pápádam tátádam.
De szerettem.
Linkség
hogy a vége valóban cheerful legyen
15 és 20 fok között a legjobb, 20-25 között is jó, 25 fölött már már nem olyan jó, 30 foknál már komolyan küzdök, de a 35 fok már a túlélésról szól. Nekem. Tényleg skandináv típus vagyok, hogy kerültem a Kárpát-medencébe?! :) Mikor a légkondis irodából kijövök, olyan, mintha szaunába léptem volna. Itthon és a buszmegállóban a szúnyogok szívnák a vérem. Illetve szívják is, lassan olyan vagyok, mint egy bárányhímlős. A dögök. A számítógép, a monitor és a hifi legalább 3-5 fokkal növeli az asztalom körüli hőmérsékletet. Vagy csak így érzem. Továbbá rajzanak ezek a kitinpáncélos fekete bogarak, amiket senki se tud beazonosítani, csak randák, de nagyon. No, hiszti off - legalábbis részemről. :) Várom a szombati hidegfrontot. A vörösbor szódával (ill. esetemben szénsavas ásványvízzel) a legjobb dolog az esti fejfájásra. Csak ajánlani tudom, persze mértékkel! :) Másrészt, mostantól lesznek ilyen angol szösszenettek, amiket a tanulás során látok-hallok és érdekesnek találok vagy nem értek :P, mert már ideje lenne rendesen megtanulnom, nem csak úgy, ahogy most, hanem úgy, hogy mindent értsek/tudjak. Mikor melyik. Mikor hol. Mikor kivel.
Napi angol.
Adott: cheerless, hogy ezen változtassunk, kell hozzá egy baráti (vagy bármilyen) cheer up!, aztán sok-sok cheer, tenni és átélni egyaránt, hogy végül úgy térjünk nyugovóra, hogy a vége valóban cheerful legyen.
Ezt meg nagyon eltalálta Moby, mert 1. csodás a zene, 2. én is mennék a Holdra, 3. mindneki társas lény..
Kórházi élmények
csak a filózás állandó, minden más változik
"Nincs olyan eszköz, melyhez az ember ne folyamodna, hogy megmeneküljön a gondolkodás fáradalmaitól."
T. A. Edison
Valóban, bizonyos esetekben tényleg így van. Olykor nehéz gondolkodni, s ezért tudat alatt sokat tesz az ember. Nálam ez főleg a tanulásábál van így, ritkábban előfordul a munkában is. De van egy másik oldala is. A filózásos gondolkodás. (Szép magyar kifejezéssel) :P Ezt nem kerülöm, vagy nem tudom kerülni. Csak jön, magától. Sőt, sokszor magam generálom. Jól tettem? Mégse? Ez most miért történt? Válaszok keresése. Ok, következmény. Mit szútam el vagy mit nem? Így volt/lesz a legjobb, leghelyesebb. Döntések, kételyek, ábrándok, vágyak, érzések kavalkádja. Ez az, ami állandó. Felszállok a villamosra, előveszem a könyvemet vagy az újságomat, zötykölődök (fura szó ez is, hm) 25 percet, de semmit nem ovlastam, csak járt az agyam. Ez rendszeres, buszon is, bárhol. :) De nem baj, ha vannak válaszok, magyarázatok, valami megoldásféle vagy bármi hasonló konklúzió. Márpedig válaszok mindig vannak/lesznek, csak kérdés, hogy mikor. Egy óra, egy hét, egy hónap, egy év, vagy több is lehet. Türelemjáték ez is.
(Idézet: mno.hu.)
